De vajon honnan veszi ezt a miniszterelnök? Belenézett talán a panelekben lakó nyugdíjasok ablakain keresztül a szobákba, ahol egy-egy 70-80 éves házaspár éppen számolgatja, hogy kettejük 120-130 ezer forintos nyugdíjából hogy tudják majd kiszorítani a „normális méretű” lakásokra beígért téli, kb. 50 ezer forintos távhődíjat? Az egyedülállókról, özvegyekről ne is beszéljünk, hiszen az rejtély, hogy egy nyugdíjból hogy fogják előteremteni a pénzt a fűtésre. Talán a mindenki számára beígért, 1500 forintot kitevő támogatásból telik majd erre? S mi lesz még az idén? Egyebet sem hallok a környéken lakó nyugdíjas ismerőseimtől, hogy innen el kellene költözni, méghozzá sürgősen. De hogyan? Hiszen a bekövetkezett gazdasági válság miatt a lakáspiac pang, a távfűtéses lakások pedig egyenesen eladhatatlanok, kiadhatatlanok. Egyszóval nem belenyugvás, de nagyfokú elkeseredettség uralkodik a nyugdíjas társadalomban. Kivéve talán azokat, akik múltbéli érdemeikért, vagy munkásőri múltjuk miatt 200-300 ezer forint nyugdíjjal bírnak… Miniszterelnökünk nyilván csőlátásban szenved, hogy e jelenségeket nem látja vagy nem akarja látni. Ez aztán a szociális igazságosság!

Simon Istvánné, Bp.

Született feleségek

Mostanában mindenféle megtakarítási lépésekről esik szó, s ezek általában a kisembereket érintik. Aki ide juttatta az országot, a felelősséget szétkeni, és már jön is felfelé a népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint. Arról például szó sincs, hogy a született feleségek (Békesi Lászlóné Csehák Judit és Gyurcsány Ferencné Dobrev Klára) közalapítványainak pénzét csökkentenék. Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy a felhasznált rengeteg pénz és az eredmény köszönő viszonyban sincs egymással. Csehák nem adott számot a „rendszerváltozáskor„ arról hogy mért volt üres a tb- és a nyugdíjkassza. Ennek ellenére Gyurcsány nemrég kitüntette. Dobrev Kláráék a Lánchidat rózsaszínre festik, de értékelhető javulás egyik született feleség közalapítványa jóvoltából sincs. A minisztériumok munkáját klientúrás társaságok javára kiszervezik. A nyugdíjalapba beszámító bérek és egyéb juttatások összegét újra maximálni kell, mert tarthatatlan lesz a sok 200 ezer forint feletti nyugdíj folyósítása. A segélyfolyósítás tarthatatlan, mert munkakerülésre ösztönöz. A kormány önfényezésére szánt milliárdoknak is lenne ezerszer jobb helye. Be kell fejezni a hazudozást és az ígérgetést. A zuschlagos, bankos és egyéb botrányszagú ügyekben egyvalaki mindig ártatlan: hazánk nagyra nőtt miniszterelnöke! A népet állandóan szorongatni, de a kárt okozó hatalmat négyévente újraválasztani, na ez az igazi magyar specialitás. Talán 2010-ben már nem kellene, hogy így legyen!

Forgó Irén, Békéscsaba

Bosszúvágy?

Miközben Dávid Ibolya felolvasta mondandóját a nemzeti Gyurcsány-csúcson, aközben már terjengett felette az „öntömjénfüst”. Jó hogy nem jött ki a tv-dobozból, mert míg a tömjénfüst illata kellemes, addig az öntömjéné büdös. Megtudtuk, hogy csak ő nem szavazta meg a száznapos programot, csak ő ismerte fel a helytelenségeket 2002-ben stb. De ennél is döbbenetesebb, hogy most azokat is büntetné, akiknek köszönhetően benn ülhet a Parlamentben. Köztudott, hogy főként a kisnyugdíjasokat sikerült rávenni az MDF-re való voksolásra és most hálából elvenné tőlük a tizenharmadik havi járandóságukat és az emelést, amit a törvény biztosít. De mit is jelent a törvény egy volt igazságügy-miniszternek? A jelek szerint semmit. Dúl benne a bosszúvágy és egyben a remény, hogy az MSZP majd csak beviszi őt és a pártját a 3 százalékos választási eredménnyel. Szerinte gyáva, aki adócsökkentésről beszél. Ez a mondása is összecseng Gyurcsány és bandája véleményével. Kell a hatalom, a pénz , bármennyire is tönkremegy az ország, akárhány ember éhezik, nyomorog, munkanélküli. Hogy a Fideszen mit bosszul meg, azt csak találgathatjuk. Minden valószínűség szerint közel járunk az igazsághoz, de egyéni sérelemért egy ország ellen fordulni nem gyávaság, hanem gazemberség – ez a határozott véleményem. Ez a politika semmiképp sem antalli, még akkor sem, ha az elhunyt sok hibát követett el. Ha élne, megvetné mindazokat, akik még tagként az MDF-ben vannak a megélhetésért.

Czető Lászlóné, Bp.

Visszhang

Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelten küldök egy olvasói levelet, amely a Junge Freiheit német lap október 10-i számában jelent meg. Örömmel vettem tudomásul, hogy az önök főszerkesztőjének híre Hamburgig is eljutott. A szöveg így hangzik: „Kölcsönözzünk Bencsiktől? …Annak idején (2005 végén) úgy jutottam a Junge Freiheithoz, mint szűz lány a gyermekhez, és bár sokszor nem értettem egyet a hírek megfogalmazásával és tartalmával, végül mégis hűséges olvasójává váltam. Ami azonban időnként hiányzik, az az erő, a lendület, néha egy kis humor, irónia, időnként egy csipetnyi csipkelődés. Ezt a stílust és szerkesztést ugyanakkor megkapom a magyarországi jobb-konzervatív hetilapban, a Magyar Demokratában. Különösen a főszerkesztő, Bencsik András vezércikkei szikráznak a finom humortól, vagy visszhangzanak a cinizmustól, hogy a reggeli zsömle fennakad a nevetéstől és a megilletődéstől a torkomon. Bencsiket az éles nyelve Magyarországon már többször összetűzésbe keverte a törvénnyel, a balosok kedvenc ellenfele ő, akitől ellenfelei vitapartnerként is félnek. Ezért jutott nekem már többször is eszembe, hogy egy ilyen személy, mint Bencsik még Andreas Mölzer egy ideje megszüntetett kolumnáját is kiválóan pótolni tudná. Dr. Guido Elberfeld, Hamburg” További eredményes munkát kívánok.

Dr. Iván Antal Kausz

Kísért a múlt

Jóérzésű emberek körében köztudott, hogy politikai kampányrendezvényre: 1. törvénytelen; 2. erkölcstelen iskolás gyerekeket kényszeríteni egy demokratikus berendezkedésben. Nemrég Markó Béla választási naptára szerint a Felső-Nyárádmente népét hülyítette. Lányom magyart tanító tanárnője felszólította magyar néptáncolni tudó kisiskolás lányomat, hogy estefele menjen táncolni Markó Béla tiszteletére a nyárádremetei kultúrpajtába, mert kampányolhatnéka van a kondukátornak, akit Dancs Annamari, RMDSZ-es „pártcsalogány” is elkísér és megénekel. Mondanom se kell, hogy nem engedtem el gyerekemet a politikai erőszakra. (Vállalva ennek következményit is.) A helyzet reménytelen és szomorú, a pártfüggő tanügyi káderek még ma is iskolás gyerekeket rendelnek ki hivatalból az elöljárók dicsőítésére és szórakoztatására!

TO, Mikháza

Eőrület

Eörsi Mátyás – aki keresztnevét egy sötét kor kopasz és még sötétebb diktátorának tiszteletére kapta – nem tagadja meg családja internacionalista hagyományait. A minap olyan csóközönt zúdított szlovák tárgyalópartnerére, amilyet utoljára Brezsnyevtől láttunk, de tőle is csak fénykorában. A meleg méltóság eme kinyilvánítása után pedig oda nyilatkozott, hogy aki Nagy-Magyarországról vizionál, az vagy őrült, vagy hétpróbás gazember. Hogy az országban hányan ábrándoznak a történelmi Magyarország revíziójáról, megsaccolni sem tudom. Láttam viszont a szlovákok által terjesztett „térképet”, melyen összeér a szlovák, szerb, román határ, Magyarország pedig eltűnik. Olvastam a szlovák „kormánytényező” Slota nyilatkozatát, mely szerint tankokkal kell legázolni a magyarok fővárosát. A mi Mátyásunk e megnyilvánulások mellett szó nélkül elment. Mindenki tudja, és ma már ki is lehet mondani, hogy a trianoni békediktátum a velejéig aljas volt. Létrehozta a világ egyetlen országát, mely minden oldalán önmagával határos. Kovács Laci bácsi biztat, törődjünk bele, merjünk kicsik lenni. Ady azt mondja, kis népnek még lélegzetet is radikálisan kell vennie. E két vélemény közt pedig számtalan árnyalat van. Ki-ki válassza ki a neki legjobban tetszőt és ragaszkodjon is hozzá! De azt senki se állítsa, hogy a történelem véget ért és Magyarország soha nem lehet igazságosan nagyobb, mint amekkora most, mert ha ezt teszi, vagy őrült, vagy hétpróbás gazember. A magam részéről nem hiszem, hogy Eörsi Mátyás őrült lenne.

M. S., Miskolc