Szalay Lajos, a modern magyar és argentin grafika mestere 2009-ben lenne százéves. A Budai Vár szívében működő Koller Galéria december 5-én nyitotta meg a tiszteletére rendezett kiállítását. Temperamentumos, indulatos személyiségét varázsolják elénk a mester ma is dinamikus, energiát sugárzó, mégis finoman kidolgozott tusrajzai.

– A Magyar Nemzeti Galéria, a Miskolci Galéria és a Herman Ottó Múzeum együttműködésével szerveztünk grafikai kiállítást Szalay Lajos műveiből. A galéria és a két intézmény állományában található legkiválóbb alkotásokat választottuk a kiállítási anyaghoz – meséli Köster Dániel, a Koller Galéria vezetője.

– Az ünnepélyes alkalomból nemcsak Szalay különleges személyiségéről emlékezünk meg, hanem bemutatjuk életművének meghatározó tematikus csoportjait is. A Koller Galéria vallásos és mitológiai témájú ábrázolásokat bemutató kiállítása egy olyan sorozat első állomása, ahol további kulturális-művészeti intézményekkel együtt, de egymástól függetlenül kerülnek bemutatásra a mester grafikái, köztük nemzetközi gyűjteményes anyagokból, például az Egyesült Államokból kölcsönzött, itthon hosszú idő óta először bemutatásra kerülő munkák – fűzi hozzá Winter Ádám művészettörténész.

De ki is volt ez a nemzetközi hírű, szókimondó természetéről és világi műveltségéről legendás művész, akit Párizsban töltött évei alatt maga Picasso is vetélytársaként emlegetett?

Szalay Lajos a két világháború közötti magyar művésznemzedék egyik legtehetségesebb rajzolója, a XX. századi magyar grafika és az argentin grafikus művészetek korszakalkotó jelentőségű alakja volt. 1909-ben született Őrmezőn, s 1941-ben tűnt fel először a munkáival a Nemzeti Szalonban rendezett gyűjteményes kiállításon.

Önálló rajzkönyveket és egyedi illusztrációkat készített. De Magyarországon elért sikerei, gyümölcsöző tevékenysége és elismertsége ellenére kíváncsisága állandó utazásra késztette. A Párizsban töltött évek alatt Szalay Pablo Picassóval és Matisseszal a korszak meghatározó művészeti újságjának, a Les Lettres Francaises-nek számait illusztrálta. Ebből a korszakból eredeztethető Picasso Szalayt méltató megjegyzése is: „Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a XX. századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz.”

Csupán egy évvel később Szalay Argentínába került, ahol hosszabb időre letelepedett. Munkásságával a tucumáni, majd Buenos Aires-i Képzőművészeti Egyetemeken professzori státuszt ért el, s az egyetemeken folytatott több mint egy évtizedes (1948–1960) művészeti tevékenységével meghatározó szerepet töltött be az argentin grafika világában. Az itt töltött évek után az USA-ba költözött, majd a nyolcvanas évek végén települt haza Miskolcra, ahol haláláig élt és alkotott.

Az 1950-es években az akkoriban létesült Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége (RMAK) révén ismerkedett meg Koller Györggyel, a későbbi Koller Galéria vezetőjével. A művészkörhöz ekkortájt a magyar avantgárd nem kevésbé legendás alakjai is csatlakoztak, mint Amerigo Tot, Barcsay Jenő vagy a máig is aktívan alkotó Kass János.

Szalay és Koller György barátsága sikeres együttműködést, számos kiemelkedő színvonalú egyéni és csoportos tárlatot eredményezett, amelyet a mester hosszas külföldi útjai sem szakítottak meg. A galéria képviseletében a RMAK-on keresztül jutottak el alkotásai a magyar közönséghez. Szalay hatása a magyar grafikusművészek generációira a mai napig számottevő, nemzetközileg ismert munkái Párizs, New York, San Diego és Argentína rangos magángyűjteményeiben és intézményes állományaiban is megtalálhatók.

A rézkarcolás mestersége klasszikus képzőművészeti ágazatnak tekinthető, hagyománytisztelő műfaj. A sokszorosított grafikai eljárások talán legkifinomultabb – legtöbb részletet, rajzos mívességet, festői hatást eredményező – technikája. A rézkarcoló művészek képviselete már-már különc, furcsa anakronizmusnak hathat a litográfiák, szitanyomatok vagy éppen a digitális technológia világában – annál is inkább fontos a humanista tradíciókat követő Koller Galéria számára. A hajdani RMAK-hoz többgenerációnyi és különféle műfajban dolgozó magyar művész neve fűződik, akik ragaszkodtak a grafika hagyományaihoz, köztük az 1950-es években betiltott, majd ismét megnyíló kereskedelmi galéria működéséért közbenjáró Szőnyi István, a műhelyt biztosító Amerigo Tot, vagy épp Borsos Miklós, Hincz Gyula, Gyulai Líviusz, Kass János, Szász Endre, vagy a fiatalabb generációhoz tartozó Orosz István és Takáts Márton.

A mostani kiállítás újabb állomás a Koller Galéria sorozatában, amely a XX. század kiemelkedő grafikusainak munkásságát mutatja be, így 2006-ban Borsos Miklós, 2007-ben pedig Kass János munkáit tárta a magyar nézőközönség elé.

Az elmúlt években a galéria vezetését – Koller György 1996-ban bekövetkezett halála után – egy közeli családtag vette át, hangsúlyt helyezve mind a magyar művészkör nemzetközi képviseletére, mind a külföldön élő magyar művészek hazai képviseletére. Így több évtizedes hagyománynak tekinti Szalay Lajos műveinek hazai bemutatását is, s a tárlat alkalmából a galéria most kétnyelvű katalógust jelentet meg, mely a szélesebb művészetbarát közönség számára is elérhetővé teszi a művek behatóbb tanulmányozását, további kutatások kezdeményezését.

Idén a galéria fiatalabb művészgenerációja is megjelent a nemzetközi művészeti szcénán, Párkányi Péter szobrai Párizsban és Kínában, Szenteleki Gábor festményei pedig Olaszországban szerepeltek sikerrel. A mára többnemzedéknyi alkotóból álló művészkör palettája és stílusjegye szerteágazó, de motivációjában továbbra is jellemzi a Koller Galériában hagyománnyá vált humanista, meghatározóan figuratív, emberközpontú esztétika képviselete.

Villányi Viktória