„Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre” – oktatta a reformok bevezetésének módszertanát Gyurcsány Ferenc balatonőszödi hazugságáradatában. Az őrlődés és gyötrődés miniszterelnöke nyilvánvalóan nem bízhatta az istenadta népre annak eldöntését, vajon kérnek-e belőle, pártjából és a porcelánboltban tobzódó elefánthoz hasonlatos, kiszámított reformhevületéből.

Kiváló érzékkel meglovagolva a saját maga felkorbácsolta hullámokat, időben biztosította magának azt a kulcsfontosságú eszközt, a baráti médiát, amelynek segítségével deformálhatja az emberek tudatát. Azon túl, hogy Gyurcsány bizton számíthatott a Heti Hetes, a Való Világ, a Big Brother és a többi nagy formátumú, szellemi kapacitásokat a végletekig kihasználó műsorok celebjeire, akik sokak számára a hétköznapok létbizonytalanságából való elmenekülés olcsó és önámító narkotikumát jelentik, az őszödi vezérszónok a legbefolyásosabb lapok vezetőit és újságíróit is jó előre „felkészítette” a felszisszenés tilalmára.

A tréning jól sikerült, a karmester pálcájának intésére a vörös zenekar áthangszerelte és újrakottázta az alapértékeket, így rövid idő alatt az olyan kulcsszavaink, mint igazság, becsület, jólét, következmény, jogállam, és szókészletünk sok más elemének mai jelentéstartalma már nem egyezik az Értelmező Kéziszótárban korábban rögzített jelentéssel.

A félelem bére

A kormányhoz hű médiamunkások egyre hősiesebb kiállása a vállalhatatlan, megmagyarázhatatlan folyamatok mellett a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, természetesen nem viszonzatlan szerelem.

A Miniszterelnöki Hivatal a Magyar Nemzet kérdésére a napokban hozta nyilvánosságra, hogy 2008-ban is többmilliós megrendeléseket kaptak a kormányoldalhoz köthető újságírók. A Magyar Hírlap volt és a Zóna internetes magazin jelenlegi főszerkesztője, Szombathy Pál és felesége cége példának okáért négy hónapra egymillió forintra szerződött, amely összegért sajtófigyelést végzett és politikai tanácsokat adott. Szombathy a felvetésre közölte: nem ő, hanem felesége dolgozott a Miniszterelnöki Hivatalnak.

Jól járt tavaly Petri Lukács Ádám, a Népszava volt rovatvezetője is, aki hárommillió forintot kapott „aktuálpolitikai tanácsokért” 2008 első felében. További egymillió forint vándorolt a zsebébe tavaly áprilisban egy húszoldalas, a koalíciós válság „értelmezési szintjeiről” írt tanulmányáért. Petri Lukács három év alatt mintegy 15 milliós megrendelést gyűjtögetett Gyurcsányéktól. Déri Miklós, a Magyar Narancs korábbi fotósa három és fél hónapnyi munkáját közel ötmillió forinttal honorálták az elmúlt évben.

A fotós cége, a Déri és Társa Bt. egyébként havi 755 ezer forintért végzi a megbízást, Gyurcsány Ferenc fényképezését – amely „csak” fotók készítésére és archiválására vonatkozik. Déri feladata a kormányfő összes hivatalos programja, naponta fél tucat találkozó megörökítése, külföldi kormányfők fotósainak eligazítása, külföldi újságírók segítése képekkel.

A közpénzen támogatott véleményformálók listájáról természetesen nem hiányozhat Batiz András volt kormányszóvivő neve sem. Mint emlékezetes, Batiz korábbi cége, a Batiz Consulting Kft. trenírozta Horváth Ágnes manapság celebkedő egykor egészségügyi minisztert.

A megbízás a miniszter és államtitkárai kommunikációs és pr-tanácsadását, a nyilvános szerepléseikre való szakmai felkészítést, valamint a szereplések figyelemmel kísérését, és újabb tanácsadást takart. 2008-ban Batiz egy újonnan létrehozott cége, az Andromédia Produkció Kft. 5,6 millió forintért azt a feladatot kapta, hogy fotókon és filmen egyaránt megörökítse a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség európai uniós pénzekből finanszírozott projektjeinek átadó ünnepségeit.

Apró érdekesség, hogy ezt a megbízást Batiz cége 2008. július 16-án nyerte el, a céget pedig azelőtt öt nappal, július 11-én jegyezték be a cégnyilvántartásba. Batiz elmondta: egy másik, már meglévő cége referenciáit használta fel a megbízás elnyerésére. A volt kormányszóvivő tehát jött, látott és máris győzött, aki tudja, csinálja utána. Ha a Demokrata még egy olyan személyre bukkanna, akinek cégét alig pár napja jegyezték be hivatalosan, ez idő alatt többmilliós árbevételt realizált úgy, hogy egy megrendelés elnyerésére más cég referenciáit használta fel, és az illető – fontos feltétel – még szabadlábon van, a későbbiekben feltétlenül beszámolunk majd róla.

A vödör szótári alakja

A két népszerű humorista, Markos György és Nádas György egy emlékezetes jelenetében a magasan kvalifikált őrmester az újoncot faggatja a vödör szó ragozásáról. Az eredmény így hangzik: én vödrök, te vödörsz, ő vödör. Mi vödrünk, tivadar, ők lavórnak. Groteszk? Nem véletlenül.

Az egyik legismertebb többes szám második személy, Farkasházy Tivadar és felesége lapja, a Hócipő az őrmesteri intellektushoz nagyon hasonló, ugyancsak groteszk módon ma már alig hírértékű faramuci feladványt kapott magától a Nemzetbiztonsági Szolgálattól, amely a titkosszolgálatok „társadalmi megbecsülésének erősítésére” rendelt négymillió forint közpénzen „könnyed, humoros” írásokat a laptól. Az újságnak olyan címek alá kell majd a nyilván viccesebbnél viccesebb írásokat illesztenie, mint „A falnak is füle van”.

Ápol, s eltakar

Imázsépítésre, illetve a társadalmi megbecsülés erősítésére persze szükség is van, a Szilvásy-féle nemzetbiztonsági szolgálat ugyanis botrányt botrányra halmoz. Csak az elmúlt időszak legfontosabb momentumait ideidézve emlékezhetünk Dávid Ibolya és Almássy Kornél MDF-elnökjelöltek kapcsán az úgynevezett lehallgatási botrányra, amikor kiderült, a titkosszolgálat adott át felvételeket politikai célzattal a kormányt egyre nyíltabban támogató Dávidnak, amelynek felhasználásával kiütötte riválisát. Minden nagyobb ünnep előtt menetrendszerűen tűnnek fel terrorista sejtek, akik a közrend megzavarására, robbantásra készülnek, aztán rendre kiderült, hogy mindez csupán Szilvásy György politikai célzatú fantazmagóriája. Az is világos ma már, hogy nem kormánypárti újságírónak nem célszerű MSZP-s politikusok villaépítése kapcsán kérdezősködni, mivel otthonukban egykettőre megjelenik az NBH, mint az a Magyar Nemzet két munkatársával nemrég megtörtént. Felelet nélkül maradt ugyanakkor, hogy Kulcsár Attilát, a brókerbotrány fő gyanúsítottját miért kísérte ki a titkosszolgálat az országhatárig és engedte külföldre szökni.

Jelenleg „az a féreg Szilvásy későn szólt, hogy lehallgatnak” pikáns tartalmú Zuschlag-kijelentést már vizsgálja a bíróság. Ezeket a tényeket alapul véve érdekes és embert (Hócipőt) próbáló kísérletnek tekinthető Farkasházyék vállalkozása.

Vagy a fent részletezett ügyekről ír, sajátos humora szivacsával sikálva a szerecsent, vagy azt ecseteli, miként működik egy demokráciában a titkosszolgálat és milyen feladatai vannak. Utóbbi esetben viszont mind a megrendelő nemzetbiztonságnak, mind a könnyed, humoros Farkasházynak vállalnia kell azt a nem csekély kockázatot, hogy az olvasók nem fognak ráismerni, miről is ír a Hócipő. A milliós összegekre rúgó közpénzekből megtámogatott balliberális média, a holdudvarhoz ízesülő újságírók, fotósok, celebek premizálása ugyanakkor nagyon rossz, ám egyértelmű üzenet. Azt jelenti, hogy akire a kormánynak szüksége van, az válság és megszorító csomag mellett sem fog nélkülözni. És jelenti azt is, hogy a céljai olyanok, amelyek miatt továbbra is csupán az érzékeket kiiktató, felszisszenni nem merő véleménydeformálókra van szüksége.

Udvarhelyi István