Hogyan éljünk boldogan és egészségesen száz évig?
Költözz kék zónába!
Az emberek mindig is arra vágytak, hogy hosszú, egészségben eltöltött életet éljenek. A Netflix Éljünk 100 évig: A kék zónák titkai című dokumentumfilm-sorozata éppen ezért óriási siker lett. A film készítője, Dan Buettner, a National Geographic munkatársa tudóscsapatával azt kutatta, mivel magyarázható, hogy a világ néhány pontján az emberek akár százévesen is egészségesen és aktívan élnek családjuk és barátaik körében.
A nyugati civilizáció olyan életkörülményeket nyújt polgárai többségének, amilyeneket az emberek korábban egyetlen korszakban sem élvezhettek. Fűtött házakban élhetnek, válogathatnak a kényelmi termékek között, amelyek megkímélik őket attól, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek táplálékuk előteremtéséért. Az orvostudomány fejlődése lehetővé teszi számukra, hogy úrrá legyenek betegségeiken, hajlott korukban pedig idősek otthonai állnak rendelkezésükre, ahol a kisujjukat sem kell mozdítaniuk, hogy a televízió és a számítógép segítségével bármit megtudjanak a világról. Ennek ellenére nem tűnnek boldognak az idősek a nyugati világban. Magas vérnyomás, szív- és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedések, mozgásszervi panaszok keserítik az életüket. És persze a demencia, ami emlékeiktől is megfosztja őket.
Dan Buettner szintén értetlenül állt e jelenség előtt. Kutatásra sarkallta őt az is, hogy hosszú évtizedek után mára csökkenni kezdett a születéskor várható élettartam az Amerikai Egyesült Államokban. Ezzel szemben több kutatás eredményei bizonyítják, hogy léteznek a világban olyan vidékek, az úgynevezett kék zónák, ahol az emberek akár száz évnél is hosszabb életet élhetnek egészségben, depresszió és demencia nélkül. A tudósok öt ilyen egymástól távol eső helyet találtak. A National Geographic munkatársa, Dan Buettner és tudóstársai feltérképezték, mi a titkuk az itt élőknek. Szardínia (Olaszország), Okinava (Japán), Ikaria (Görögország), a Nicoya-fennsík (Costa Rica), Loma Linda (USA) közösségeinek táplálkozási és életmódbeli szokásait, a települések közösségi és spirituális életét vizsgálták.
Közös pontok
Első pillantásra is látszik, hogy a kék zónák falvai merőben eltérő kultúrájú vidékeken találhatók. Ám mindegyik településre jellemző, hogy elkerülik őket a fogyasztói társadalom áldásai, afféle zárványként élik mindennapjaikat éppen úgy, mint őseik száz évvel ezelőtt. Általában hagyományos táplálékokat fogyasztanak, étrendjükben a fő szerepet a zöldségek, gyümölcsök, a gabonafélék, valamint az olajos magvak játsszák. Húst viszonylag keveset esznek, gyakran hüvelyesekkel helyettesítik. A sokszorosan feldolgozott, gyakran szintetikus összetevőkből álló ételeket legfeljebb hírből ismerik, ilyesmit nem fogyasztanak. Ám például a mediterrán térségben nem vetik meg a jóféle helyi borocskát, az erős kávét, másutt ezek helyett erős teát fogyasztanak. A napi fogásokat maguk állítják elő az idősek is. Maguk dolgozzák fel a zöldséget, gyümölcsöt, maguk őrlik például a sütéshez szükséges kukoricalisztet. E rostgazdag táplálkozás hozzásegíti az embereket, hogy elkerülje őket a magas koleszterinszint, a cukorbetegség, az érrendszer idő előtti elhasználódása.
Nem járnak edzőterembe, ilyesmi nincs a vizsgált településeken. Ennek ellenére aktív mozgással telnek a napjaik. Művelik kertjeiket, ahol megterem a táplálkozásukhoz szükséges zöldség, gyümölcs nagy része, vagy éppen ellátják állataikat. Minden munkát komótosan, kapkodás nélkül végeznek, ügyelve rá, hogy délig elkészüljenek a tennivalókkal, hogy a délutánt már pihenéssel tölthessék. Persze számukra a pihenés sem csak heverészésből áll. A szabad órákat barátaikkal, családjukkal töltik, közös játékokkal, kvaterkázással múlatják az időt.
Éltető hagyományok
Dan Buettner azonban az Egyesült Államokban, városi körülmények között is rábukkant egy kék zónára. A kaliforniai Loma Linda vallási közösségének lakói nyugati mércével hosszú, egészséges életet élnek. Nem száz évig ugyan, de nyolcvan fölött is egészségesen és depressziómentesen zajlanak a mindennapjaik. A közösség tagjai természetesen vegetáriánusok, és gondot fordítanak a napi mozgásra is. Életükben központi szerepet játszik a másokért végzett önkéntes munka. Ez bővíti az idősek társadalmi kapcsolatait, megakadályozza elszigetelődésüket. Mint fogalmaznak: célt ad a hétköznapoknak. A célok fontosságát a többi kék zóna lakói is említik. Az idősek a legfontosabbnak azt tartják, hogy legyen célja az ember életének, akárhány éves is.
A táplálkozási, életmódbeli szokások mellett azonban valamennyi kék zóna lakói kiemelik a hosszú, boldog élet feltételei között a család, a közösség, a hagyományok szerepét.
A filmsorozat tanúsága szerint az időseket körülvevő családok fiatalabb tagjai valóban nem hagyják magukra az öregeket, noha nem szorulnak ápolásra vagy éppen ellátásra. Az idősek egyszerűen részt vesznek az életükben. A közös munkálkodás során kiderül, hogy leszármazottak igényt tartanak a hétköznapokat megkönnyítő tapasztalataikra, megbecsülik, tisztelik őket, egyenrangú tagjai a családoknak, akárhány évesek is. Az idősek hajlott koruk ellenére részt vesznek a falusi közösség hagyományos ünnepein is. Hozzájárulnak a lakomák kínálatához, de akár táncra is perdülnek egy-egy fordulóra. Fiatalok, öregek egyként vallják: az ember életében a legfontosabb a család, a helyi közösség és a barátok. Ezek adnak célt és értelmet az életnek, teremtik meg a mindennapok egyensúlyát, harmóniáját. A film alkotói szerint az is egyértelmű: a hosszú, egészségben töltött életben fontos szerepet játszik a spiritualitás, az aktív hitélet. A szertartások nyújtotta lelki megtisztulás megóv a depressziótól és a hosszan elhúzódó, a testet is megbetegítő stressztől.
A filmsorozat készítői azonban sajnálattal állapították meg: a kék zónák az ezredforduló után zsugorodásnak indultak. A legifjabb nemzedékek tagjai már nem akarnak lemondani a civilizáció áldásairól. A fiatalok a háztartási munkákat inkább gépekkel végzik, beengedik konyhájukba a sokszorosan feldolgozott készételeket, szívesen üldögélnek a televízió előtt, a gyerekek pedig ma már jobban szeretik a chipset, mint az otthon készült süteményt.
A hatodik: Szingapúr
Dan Buettner és csapata az öt kék zóna mellett egy hatodikra is rábukkant. Ez azonban gyökereit tekintve merőben eltér az említett régióktól. Szingapúr mesterségesen hozott létre olyan életkörülményeket, amelyek hosszú, egészségben megélt éveket biztosítanak. A szingapúri kormány évtizedekkel ezelőtt ráébredt arra, hogy valamit tenni kell a várható élettartam meghosszabbítása érdekében. A politikusok arra törekedtek, hogy az életkor kitolódása kiegyensúlyozott életet jelentsen az időseknek, de ne rakjon túlságosan nagy terhet a társadalomra.
Első lépésben komoly pénzeket fordítottak a betegségek megelőzésére. Ez nem csak a mindenki által igénybe vehető, magas színvonalú egészségügyi ellátás kiépítését jelentette. Külön támogatást élveznek az üzletek polcaira kerülő egészséges élelmiszerek. Szingapúr, szigeten található városállam lévén, rendkívül megdrágította a jogosítványhoz és személygépkocsihoz jutást. E körülmény rákényszeríti az embereket, hogy saját lábukon és az elképzelhetetlenül korszerű és kényelmes tömegközlekedési eszközökkel közlekedjenek.
A szingapúri várostervezők ügyelnek arra is, hogy olyan lakóépületeket tervezzenek, amelyekben tágas és vonzó közösségi terek várják a lakókat. A házak között pedig hatalmas parkok vannak, amelyekben mindenki megtalálhatja az erőnlétének megfelelő sporteszközöket. Ezeket az idősek is kihasználják a közös testedzésre. Az így kialakult baráti közösségek üdítő keretet adnak a hétköznapoknak.
A szingapúri kormány megfontolta a nyugati tapasztalatokat is. Nem építenek idősek otthonait, amelyek elszigetelik az öregeket a társadalomtól, gyors leépülésre és korai halálra ítélve őket. Ezzel szemben állami támogatást kapnak a családok az úgynevezett közel költözéshez. Az intézkedésnek az a célja, hogy az idős szülők felnőtt gyerekeik közelébe költözzenek. Ne közös lakásba, hiszen az eltérő életkor eltérő életformával is jár, ami közös otthonban konfliktusokhoz vezethet. Ám egy közeli lakás révén az elaggott szülők is részt vehetnek a fiatalabb családok életében. Segítséget nyújthatnak a gyerekek felneveléséhez, akik szüleikhez hasonlóan szemmel látható tisztelettel kezelik a nagypapákat, nagymamákat. De az idősek maguk is igénybe vehetik szeretteik segítségét, ha valamiben rájuk szorulnak. Mindez éppen úgy célt és értelmet ad az életüknek, mint a hagyományos kék zónák idős lakóinak a helyi közösségek.
E mesterségesen megalkotott kék zóna kiépítésével a szingapúri döntéshozók nemcsak azt érték el, hogy az utóbbi évtizedekben a születéskor várható élettartam húsz évvel kitolódott, de az időseket is megóvják a betegségektől, a depressziótól, a demenciától és az idő előtti haláltól.
