Mióta ragyognak felettünk az égi lámpások, mikor győzött a sötétség fölött a fény? Mert az egészen biztos, hogy fény nélkül lehetetlen az élet kialakulása, legalábbis olyan életé, amelyet mi, földlakók ismerünk.

A világegyetem története a kutatók eddigi tudása szerint mintegy 13,7 milliárd éve kezdődhetett, a nevezetes ősrobbanással. Eleinte sötétség uralta az univerzumot és csak később, különböző fizikai és kémiai folyamatok során kezdődhetett el a fény korszaka. Ahhoz, hogy az ősrobbanástól számított egymilliárd éven belül már kvazárok és galaxisok voltak a világegyetemben, azt megelőzően meg kellett születnie a csillagoknak. Az ég csillogó lámpásai mai tudásunk szerint gázból keletkeztek, azok összehúzódása és sűrűsödése, az ezzel járó hőmérséklet-emelkedés beindította az első fúziós energiatermelést és ezáltal a fényt. A legelső csillagok százszor akkora tömegűek lehettek, mint a Nap, és az ősrobbanástól legalább 30 millió évnek kellett eltelnie, amíg „kigyulladtak” az égen és elűzték a sötétséget.

A fény létkérdés, nemcsak a növények, hanem az állatok szempontjából is. Föltehető, hogy az emberiség hajnalán a nappalok és az éjszakák váltakozása „adagolta” a fényt és a sötétséget, így az élőlények szervezete is ehhez a ritmushoz alkalmazkodott. Sokan nem tudják, és nem is nagyon törődnek vele, hogy a világosság és a sötétség váltakozása az ember szervezetének működését befolyásolja. Olyannyira, hogy a fordított műszakban dolgozók idegrendszerét, emésztését, általános egészségi állapotát érezhetően érinti a megkevert fény és sötétség időtartama.

Még az olyan mindennapi dolgok, mint bizonyos gyógyszerek bevétele is függ a szervezet ritmusától. Bizonyos gyógyszerek esetében nem mindegy, hogy napközben, este vagy netán éjjel vesszük be; másként szívódik fel és másképpen hat, esetleg éppen az ellenkezőjét váltja ki, mint amiért az orvos fölírta.

Az emberiség fejlődésével és a tűz megjelenésével, illetve gyújtásával már befolyásolható volt a sötétség, és biztonságot nyújtott a vadállatok ellen. A kezdetektől kialakuló világító, mesterséges fényeket azonban még nem értékelték fényszennyezésként. Káros környezeti hatást nem jegyeztek fel akár a gyertyák, a fáklyák vagy a tűzhelyek fényéről.

A XX. század elején azonban a városok már úgy ki voltak világítva, hogy légitámadások alatt el kellett sötétíteni mindent. A második világháború idején már olyan szintet ért el a közvilágítás, hogy 1942-ben a Kalifornia állambeli Mont Wilson Obszervatóriumban csak Los Angeles háborús elsötétítése alatt sikerült helyesen megmérni az Androméda-galaxis távolságát. (Máig ez a mérés határozza meg a Világegyetem méreteiről alkotott fogalmunkat.) Az emberi civilizáció és a technika fejlődése mára oda vezetett, hogy a városok pazarló kivilágítására fordított fénymennyiség környezetkárosító tényezővé vált.

A mesterséges fények növekedése mintegy ötévente megkétszereződik. Mikor a XX. század második felében megjelentek a kivilágított felhőkarcolók és tornyok, többször jegyeztek föl madárpusztulásokat is.

Wisconsinban 1957. szeptember 20-a reggelén például egy torony 150 méteres körzetében 20 ezer elpusztult madár tetemét találták. De nemcsak a madarakra, de más élőlényekre is veszélyt jelent a rossz és erős világítási gyakorlat. Floridában például a tengerparti szállodák fényeit le kellett kapcsolni a tengeri teknősök kikelésének idején, mert a kis állatok a tenger helyett arra indultak és kiszáradtak.

A fentiek alapján nem véletlen, hogy legelőször a biológusok és a csillagászok kezdtek „fényszennyezést” emlegetni. Az Egyesült Államokban 1988-ban alakult meg a Nemzetközi Sötét Ég Egyesület non-profit szervezet, amely a fényszennyezés elleni küzdelem egyik vezetőjévé vált. A fényszennyezésre vonatkozó jogi szabályozás egy 1986-os helyi rendelet volt Tucsonban, ahol a Kitt Peak-i Nemzeti Obszervatórium környezetében vezetett be szigorú szabályokat, hogy ne zavarják a csillagászok kutatásait. Európában Olaszország több tartománya már rég megalkotta a saját fényrendeletét, 1998-ban pedig Csehországban is megszületett az első törvény.

Magyarországon a fényszennyezés visszaszorítása érdekében a Komárom-Esztergom megyei Dág község képviselő-testülete tartotta olyan fontosnak a problémát, hogy rendeletet alkotott.

Különösen az utóbbi évtizedekben nőtt azoknak a világítótesteknek a száma, amelyek teljesen fölöslegesek, energiát pocsékolnak és szennyezik a környezetet. Ilyenek a kifejezetten az égboltra irányított fények, például a bevásárlóközpontok kültéri világítása, a diszkófények, a lézerfény, az ünnepi reflektorozások. Ki ne látta volna, hogy egy-egy pásztázó fénysáv hatására madarak tömegei rebbennek föl álmukból, és megzavarodva keringenek a vakító fényben. De az autósok is tapasztalhatják, hogy az éjjeli reflektorozás hatására az erdei állatok elvesztik tájékozódó képességüket és nem tudnak kitörni a fénypásztából, majd a kerekek alatt végzik.

Az éjjel vadászó állatok életét a táplálékszerzésben zavarják meg a szokatlan fények. A tavak közelében lévő fényforrások csökkentik a planktonok algafogyasztását, ami az algák túlburjánzásához vezet, ez pedig megváltoztatja a tó élővilágát, a rovarok bódultan keringenek az esti fény körül, majd megégve hullanak a földre, így csökken a madarak tápláléka.

Az állatok éjjel a csillagok alapján tájékozódnak, ezért ha egy-egy nagyváros fénye elnyomja a csillagos égboltét, a madarak eltévednek, nem találják meg a költőhelyüket vagy egyszerűen nekirepülnek a magas házaknak, tornyoknak és elpusztulnak. A metropoliszok környékén nagyrészt azért haltak ki olyan madárfajok, amelyeknek eredetileg arra vezetett a vonulási útvonaluk, vagy arra voltak a költőhelyeik. Néhány madárfajnak a sötétség hiánya átformálta a költözési szokásait.

Az Angliában áttelelő kis hattyú egyik csoportja este a világosban tovább tud táplálkozni, így zsírraktárait korábban tölti föl, és hamarabb indul el Szibéria felé; a korábbi érkezés az életükbe kerülhet. Bizonyára többen hallották már nem kis megdöbbenéssel, hogy a rigó vagy a fülemüle a megszokottól eltérő időben kezd dalolni, ha szokatlan korai világosságot lát.

Az égbolt ugyanúgy része természeti környezetünknek, mint a hegyek, az erdők és folyók. Zavaró fényektől mentes égbolton egy átlagos estén szabad szemmel 4000-7000 ezer csillag látható, a Tejút sávjában pedig látványosan rajzolódnak ki a sötét porködök és molekulafelhők. Kedvező körülmények között távcső nélkül is megpillanthatjuk az Androméda-ködöt. Sok nagyvárosban generációk nőnek úgy föl, hogy nem látják a csillagos égboltot, csak egy-egy erős fényű, a Földhöz közelebb keringő bolygó fényét. Ha valaki veszi a fáradtságot, és kimegy egy fényszennyezéstől viszonylag mentes helyre, soha nem látott csoda tárul a szeme elé. Augusztusban a Perseidák-meteorraja, a hullócsillagok, a Tejút, a Nemzetközi Űrállomás nagy, lassan mozgó teste, a kozmosz mélysége és sok olyan csillagkép, amit talán soha nem látott még: Fiastyúk, Göncöl-szekér, Kaszás-csillag és mások.

A fényszennyezés az emberre is hat. Említettük, hogy a szervezet az éjszakai sötétben tud megfelelően pihenni, ennek hiányában kedvezőtlenül alakulhat az éjszakai vérnyomás, egyes hormonok termelődése, a szervezet általános stressztűrő képessége. Ki ne tapasztalta volna, hogy egy villogó fényreklám, egy egész éjszaka világító lámpa mennyire zavarja az alvásban is? Az alváshormonnak nevezett melatonin is sötétben képződik, és fontos szerepe van a daganatos betegségek kialakulásának megelőzésében is. A mesterséges éjszakai fények meggátolják a melatonin képződését, így megnő a rákos megbetegedések veszélye. A leginkább káros fény a 464 nanométer hullámhosszú kék fény, amit a legtöbb fénycső, a számítógép monitorja és a tévékészülék is sugároz. Így, ha éjjel dolgozik valaki, daganat kialakulását kockáztatja.

Azoknál a nőknél, akik váltott műszakban dolgoznak, ugrásszerűen megnő a mellrák előfordulásának aránya; 60 százalékkal magasabb, mint a csak nappal dolgozóké, ezért a WHO (Egészségügyi Világszervezet) a második leginkább rákkeltő hatásnak nevezte meg a váltott műszakú munkavégzést. Bekapcsolt tévé mellett aludni kisebb öngyilkossággal ér föl.

Ha a kontinensek éjszakai képét megnézzük, Európa égboltja egyetlen óriási, derengő fénykupola, de ugyanilyen az Egyesült Államok és Japán nagy része is. Kiemelkedően világos Chicago, Salt Lake City, nem szólva Las Vegasról, Tokió, Bangkok, Los Angeles, Miami, Mexikóváros, Rio de Janeiro, Buenos Aires és Európa északnyugati nagyvárosai. Mára az emberiség kétharmada erősen fényszennyezett környezetben él, egyötödük sohasem láthatja a Tejutat. Jelenleg a Közép-afrikai Köztársaság területe a legkevésbé fényszennyezett.

(hankó)