A 2002. május 9-i, nyolc emberéletet követelő móri bankrablás tragédiája a bankbiztonság átfogó szabályozására késztette a bankbiztonságért felelős szakembereket és a rendőri szerveket. A kérdésben érintett szakemberek akkor egy, a posták és a pénzintézetek biztonságát szabályozó törvénytervezet megalkotását sürgették, ami azonban a mai napig nem készült el. A postáknak és a takarékszövetkezeteknek ugyanis a technikai fejlesztés több millió forintos beruházást jelentett volna, erre pedig nem volt anyagi keretük. Maradt tehát a jelenleg is hatályban lévő hitelintézeti törvény és a 283/2001-es kormányrendelet, amelyek a bankok személyi, tárgyi és biztonsági felszereléseinek használatát szabályozzák.

A kormányrendelet előírja többek között, hogy maximum kétmillió forintot lehet időzáras eszközökön kívül, tehát fiókban, pultban tartani. A legtöbb bankban csupán néhány száz ezer forintot hagynak elöl, a többihez csak ötperces várakozás után férhet hozzá a pénztáros. Ötmillió forintnál nagyobb összeget olyan páncélszekrényben kell tárolni, amelyet elektronikus riasztórendszerbe kötöttek. Ötvenmillió forintnál több pénz mozgatása esetén pedig pénzszállító céget kell bérelni. Azokban a bankfiókokban, ahol naponta húszmillió forintnál több készpénz vagy kinyomtatott értékpapír fordul meg, az előírások szerint vagyonőrt kell alkalmazni. Ezek a szabályok azonban a kis takarékszövetkezetre nem vonatkoznak, miután napi pénzforgalmuk ennél az összegnél kevesebb. Talán ezért esik a bankrablók áldozatul minden harmadik takarékszövetkezet.

A nagyobb bankok többsége saját védelmi rendszert dolgozott ki a móri bankrablás után. Ezeken a helyeken központilag vezérelt kamerarendszer működik, amelynek adását riasztáskor élőben nézheti az éjjel-nappali ügyelet, illetve egyes hitelintézeteknél a biztonsági vezetők a laptopjukról is követhetik az eseményeket.

Egy bankbiztonsági szakember véleménye szerint egy 200-400 négyzetméteres bankfiók komplex védelme 20-30 millió forintból megoldható. Az informatikai rendszerek biztonsági védelme pedig évi több száz milliós kiadást jelent egy átlagos méretű hazai banknak. Átfogó szabályozás tehát nincsen, a rendőrség segítheti a bank munkáját azzal, hogy értékelést készít a pénzintézet biztonságáról, de ezeket a javaslatokat a pénzintézet értékeli és dönt a megvalósításáról.

Ahány bank, annyi szokás

Minden bank olyan előírásokat vezet be, amelyeket ügyfelei érdekében jónak lát. Az Európai Unióban sincsenek szigorú előírások a pénzintézetek biztonságára. A legtöbb bankfióknál a „vitézkedésnél” előrébb való a biztonság. Ha a helyzet ezt megkívánja, a bankrablót hagyni kell futni a pénzzel. A pénzintézetek számára ugyanis elsősorban a személyi sérülés elkerülése a legfontosabb. Magyarországon az elmúlt években mindössze három alkalommal fordult elő, hogy biztonsági őr lőtt le vagy fegyverzett le egy bankrablót. Mindhárom esetben ugyanannak a cégnek az alkalmazásában állt. Határozott fellépésre azonban ritkán kerül sor. A biztonsági cégek ugyanis két filozófiát vallanak. Az egyik felfogás képviselői a liberális irányzat hívei, míg mások a határozottabb fellépést képviselik. A liberális irányzat úgy vélekedik, hogy ha a támadó és védő fél közötti konfliktuskor a védő fél nem állna ellen, akkor nem lenne konfliktus, ezért a védekező felet tekinti agresszornak. A határozottabb fellépést valló cégek másképp látják a dolgot, a közvetlen akciótól sem riadnak vissza. Ám a rendőrségi tapasztalat szerint a biztonsági őrök esetenkénti bátor közbeavatkozásának nincs visszatartó ereje.

A bankszektor emberei szerint ezért nem is itt kéne keresgélni a hibát. A bankbiztonsági szakértők szerint a közelmúltban kirabolt fővárosi fiókokban a biztonsági feltételek jók voltak, inkább a rendőrség hibázott, amikor a vakriasztás után nem elég körültekintően közelítette meg a banki épületeket.

A számok a rendőrség védelmére szólnak. A bankrablók kézre kerítésében Magyarország az európai átlaghoz képest előkelő helyen áll, a bankrablások felderítettsége 55-60 százalékos. Így Magyarország az egyik legbiztonságosabb európai államok közé tartozik. Az itthoni elkövetések száma csökkenő tendenciát mutat, évente 20-30 bankrablás történik, ezeknek egyharmada Budapesten. Az esetek felénél átlagosan ötmillió forintot visz el a bűnöző, aki az esetek háromnegyed részében rendőrkézre kerül. A sikertelen rablások aránya 2007-ben 41 százalék volt, a sikeres rablások során elrabolt átlagos összeg pedig 21 200 euró, ami európai összehasonlításban alacsonynak számít. A bankrablások által okozott kár a hazai GDP 4 tízezred százalékát teszi ki, ez viszonylag alacsony értéknek számít, ha a nyugat-európai országok átlagát – 12 tízezred százalék – nézzük.

Olaszországban például a sikertelen támadások aránya 2005-ben 18 százalék volt, és összesen 53,3 millió eurót raboltak el a bankokból.

Megélhetési bankrablás

A felek egymásra mutogatnak, és találgatni tudnak, hogy a jó rendőrségi mutatók és lehetőségekhez mérten megfelelő biztonsági intézkedések ellenére mi lehet az oka a közelmúlt példátlan eseteinek. A kriminálpszichológusok közül többen vélekednek úgy, hogy a romló gazdasági helyzetre adott válaszok egyike lehet a bankrablás. Az emberek kétségbeesésükben fordulnak a pénzszerzés ilyen formájához. A tettes sok esetben eladósodott személy, aki nem tudja tartozásait másképp rendezni, ezért elég neki az a másfél-kétmillió forint, amennyit általában tárolnak a fiókokban.

Németh Zsolt kriminológus szerint nem lehet levonni ilyen elhamarkodott következtetéseket. Véleménye szerint bár vannak, akik elveszették a munkájukat és nehéz helyzetbe kerültek, és esetleg emiatt választják a pénzszerzésnek ezt a módját, mégsem lehet tendenciáról beszélni. A szakértő szerint az elkövetőkben az a közös, hogy előre terveznek, és bár tudják, hogy milyen kockázatos cselekményt vállalnak, ezt a siker reményében mégis megteszik. A bankok közül gyakran esik a kisebb fiókokra a választás, amelyeket az elkövetők jobban ismernek, amelyről tudják, hogy csekély a forgalmuk és kevés banki alkalmazottat foglalkoztatnak. Bár a motivációt illetően eltérőek a szakértői vélemények, abban a rendőrség és a kriminológus is egyetért, hogy a bűnözőt tettének elkövetésében nem állítja meg az a tény, hogy létezik rendőrség, bűnüldözés, illetve hogy tette súlyos normaszegés, amely bűncselekménynek minősül, s akár 15 év szabadságvesztéssel is járhat. Ezt a tényt jól példázza a 2007-es látványelemekben is bővelkedő Széna téri rendőrségi akció, amely halálos kimenetelű volt, mégsem szegte a bankrablók kedvét. Németh Zsolt szerint a rendőrség állítólagos morális megítélésének leértékelődése sem befolyásolja az elkövetőket, amikor tettükre készülnek. Ahogyan a bűnözés sem a rendőrség hatására szorul vissza, ez bonyolultabb társadalmi változásokra vezethető vissza – teszi hozzá.

Változatok egy témára

A hazai bankrablási adatok csökkenő tendenciája nem csupán a sikeres felderítésnek és a bankfiókok biztonsági színvonala javulásának köszönhető. A bankösszeolvadások, az elektronikus tranzakciók elterjedése miatt a potenciális célpontok, a bankfiókok száma csökkent. A szervezett bűnözés már karosszékből is végrehajthat a bankrablásnál sikeresebb akciókat. A fehérgalléros bűncselekmények, kártyahamisítások, internetes csalások esetén kisebb a kockázat, hiszen kisebb büntető tételek mellett nagyobb hasznot lehet elérni.

A bankrablás és az internetes csalások mellett divatba jött az utcai pénzesládák meglovasítása is. E téren bámulatos találékonyságot mutatnak az elkövetők Európa-szerte.

Magyarországon először 2001-ben fedezték fel az ATM-ekben rejlő pénzszerzési lehetőséget, Csehországban viszont tavaly már konferenciát rendeztek a témában a Közép-Európában elszaporodó bankautomaták elleni támadások miatt. Romániában 50-60, Németországban pedig 100 ilyen bűncselekmény történt az utóbbi egy évben. Magyarországon 2007. februártól szaporodtak el a bankomat elleni támadások, 13-szor fosztottak ki bankautomatát az országban, amely során összesen százmillió forint tűnt el.

A módszerek országonként változnak. Csehországban a plazmavágót használják az automaták ellen, Romániában a flex a divat, nálunk a legelterjedtebb módszer az, amikor a kalandos kedvű elkövetők autóra kötött drótkötéllel próbálják elvontatni a bankomatot. A fosztogatók ellen megfestett bankókkal, illetve a pénzkiadó automaták erősebb rögzítésével, videokamerás megfigyeléssel védekeznek a bankok.

Ameddig tudnak. Mert megtámadhatatlan bank nincs, atombunkerré pedig nem lehet átalakítani a pénzintézeteket és postákat, hiszen nem ebből a célból jöttek létre. Egy biztos, a mostani, liberális szabályozási rendszer nem elégséges. Az átfogó szabályozás hiányában, illetve a várható társadalmi és gazdasági változások szorításában az erőszakos pénzszerzési szándék erősödni fog. Ezzel párhuzamosan a bankrablások kivitelezése valószínűleg filmekbe illő jelenetekkel gazdagodik majd, a nép pedig kedvére emel ki magának a rablók közül a Viszkishez hasonló hősöket. S igaz lesz a közkedvelt slágerben foglalt állítás, hogy „a bankban nincsen betétem, mégsem látok setéten”. Talán tudtak valamit.

Usztics Anna