– Nemrég feltámadt az egykor legendás Független Jogász Fórum. Minek köszönhető ez?

– A Független Jogász Fórum hosszú évekig tetszhalott állapotban volt. Ebben kicsit az az illúzió is benne volt, hogy az aktív civil szervezetek átadhatják helyüket a jogállam közigazgatási, politikai szerveinek. A várakozásoknak azonban épp fordítottja vált valósággá, ismét a civil szférának kell kezdeményezni, megkérdőjelezhetetlen szakmai hitelességgel kimozdítani az elnehezült politikát a holtpontról. Mióta életet leheltünk a Jogász Fórumba, újra sokan csatlakoznak hozzánk.

– Ön mióta irányítja e közösséget?

– 2007-ben választottak a testület elnökévé, korábban választmányi tagként tevékenykedtem. Megtisztelő volt számomra, hogy az Országos Választási Bizottságban végzett munkám nyomán meghívást kaptam e nagy múltú szakmai közösségbe. Kissé talán sorsszerű is volt ez, hiszen a Jogászfórum a rendszerváltozás időszakában alkotmányos és választójogi ügyekben hallatta hangját, én pedig ugyanezen kérdéseket boncolgatom évek óta.

– Ez a Fórum fő profilja?

– Leginkább ez, erőnkhöz mérten kérlelhetetlen harcot folytatunk a jogállamiságért. Vannak ugyanis a jognak olyan, matematikai egzaktságú területei, melyeket semmilyen célszerűségi, politikai szempont, anyagi érdek nem befolyásolhat. Aktuálisan például a Polgári Törvénykönyv tervezett módosítása kapcsán szervezünk konferenciát. De fogyasztóvédelmi kérdésekkel is foglalkozunk, s együttműködünk jogvédő szervezetekkel, különösen a Nemzeti Jogvédő Alapítvánnyal.

– Meghallgatják a szakma véleményét a jogalkotók?

– Nem törik kezüket-lábukat azért, hogy kikérjék a hozzáértők véleményét, noha a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 20. paragrafusa kimondja, hogy a jogszabályok előkészítésébe be kell vonni azon szerveket, melyek érintettek, vagy később az alkalmazás során hatáskörrel fognak rendelkezni. Sajnos ez igen korlátozottan realizálódik.

– Anomáliából bizony bőven akad hazánkban. Legutóbb az Európai Unióval október 30-án aláírt hat és fél milliárd eurós hitel borzolta a kedélyeket, pontosabban a fedezetül fölajánlott komplett nemzeti vagyon. Miként látja e megállapodást az alkotmányjogász?

– A tulajdon jogdogmatikailag nemzetek feletti kategória. Ám a nemzetközi magánjogban is vannak olyan záradékok, melyek értelmében bizonyos nemzetközi magánjogi rendelkezések felfüggesztendők vagy nem alkalmazandók, amennyiben az adott állam alkotmányos rendjébe ütköznek. E felfogás szerint a német alkotmánybíróság meglehetős gyakorisággal semmisít meg különböző szerződéseket. A tulajdonjognak mint legteljesebb dologi jognak ugyanis van polgári jogi és alkotmányjogi vetülete. Léteznek korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen dolgok. Ezeket nem, vagy csak jelentős korlátozásokkal lehet terhelni, elidegeníteni. Ilyen például a Szent Korona, a Lánc híd, a Parlament és minden olyasmi, melyek a magyar nemzet részei. A Polgári Törvénykönyv egyébként rendelkezik is a forgalomképtelen dolgokról. Ezért nemzetközi jogdogmatikai szempontból sem fogadható el, hogy egy, a magyar jog, illetve a polgárjog egyetemes elvei szerint forgalomképtelen dolog végrehajtás alá vonható legyen. Vagyis nem lehet elidegeníteni olyan javakat, melyek a hazai jog és a nemzetközi magánjog szerint sem terhelhetők meg. Ilyesmit még elvi síkon is kizárólag alkotmánymódosítással volna lehetséges megcselekedni. Ez a hitelfelvétel azonban más szempontból is aggályos. A költségvetést a költségvetési törvény szabályozza. Megalkotásának roppant szigorú rendje van. Ha a magyar állam hitelt vesz föl, vagyis a gyakorlatban módosul a költségvetés, akkor elvileg ennek maga után kellene vonnia a költségvetési törvény módosítását. Ez azonban nem történt meg. Pedig ha a nemzeti vagyon, mint neve is mutatja, a nemzeté, melyet jól-rosszul, de mégiscsak egy népképviseleti testület, a parlament képvisel, akkor a kormánynak egyszerűen nincs joga ilyen ügyekben önkényesen dönteni. Ez ügyben egyébként egy Zlinszky János professzor és Bencze Izabella tagtársunk nevével fémjelzett beadvány már az Alkotmánybíróság előtt van.

– Jogtechnikailag egyébként nem visszás, hogy az alaptörvény megváltoztatása a joghierarchiában alárendelt Országgyűlés hatásköre?

– Több tanulmányban foglalkoztam e kérdéssel, számos abszurditásunk egyikével. A fölvetés teljesen jogos: ha egyszer minden jog forrása az Alkotmány, s alá rendeltetik a köztársasági elnök, a kormány, az Országgyűlés minden képviselője, akkor aggályos, hogy ugyanakkor az alárendeltek adott esetben – bár kétharmados megszorítással – tetszőlegesen módosíthatják az Alkotmányt. E problémát számos országban sikeresen áthidalták: egyesek ilyen esetben alkotmányozó nemzetgyűlést hívnak egybe, másutt garanciákat iktatnak be a rendszerbe, például abszolút vétójoga van az államfőnek; vagy a következő ciklus parlamentjének, esetleg népszavazásnak, második kamarának kell megerősíteni a módosításokat. Egyes államokban az alaptörvény önmaga egyes részeit megváltoztathatatlannak deklarálja. Nálunk azonban sok más mellett ez sincs világosan szabályozva. Hiszen ha a jog hierarchiájában alacsonyabb besorolású képviselők tetszőlegesen megváltoztathatják az alkotmányt, akkor a jogszabályok normakontrolljának hatékonysága és létjoga is megkérdőjeleződik. Magyarországon a hierarchia kissé össze van kuszálva.

– Vagyis az Alkotmány a nála joghierarchiailag alacsonyabb besorolású parlament túsza?

– Gyakorlatilag így van. Sieyes abbé lemmája volt régen, hogy „az alkotmány egyetlen részében sem lehet az általa konstituált szervek műve”. Ez a zűrzavar bizonyítja, hogy mennyire ellentmondásos a hazai jogi szabályozás, s ez végső soron annak bizonyítéka, hogy a jogállamiság legalábbis relatívan értelmezhető. Ez pedig mélyen aláássa a jogbiztonságot. A hitelfelvételre és a nemzeti vagyon elzálogosítására visszatérve, alkotmányban kellene rögzíteni, mely javak elidegeníthetetlenek, máskülönben semmilyen garancia nincs arra, hogy valakinek nem jut eszébe a honvédség vagy a rendőrség működtetését gebinbe kiadni.

– Magánállam a láthatáron?

– Nem túlságosan valóságtól elrugaszkodott rémkép ez, hiszen a honvédségi létesítményeket már magáncégek őrzik. Zárójelben jegyzem meg, hogy ennek a filozófiai üzenete, jelesül, hogy a hon védelmére rendeltetett testület magáncégekkel őrizteti önmagát, a legteljesebb abszurditás.

– Miként lehetne megakadályozni az efféle felelőtlen zálogosdit?

– A nemzetközi jog ismer olyan szerződéseket, melyek a non existance, illetőleg a semmis kategóriába tartoznak. Komoly vizsgálat tárgyává kellene tenni a szóban forgó hitelszerződést e szempontból. Egy megkötött szerződést is meg lehet ugyanis támadni nemzetközi fórumokon. Ezenkívül, mint említettem, alkotmányban volna szükséges rögzíteni, mely vagyontárgyak elidegeníthetetlenek. A magyar alkotmányosság nem függeszthető fel külön eljárás nélkül nemzetközi jogi indokokra hivatkozva.

Ágoston Balázs


DR. CSERVÁK CSABA

1978-ban született Budapesten.

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott 2001-ben summa cum laude minősítéssel, majd az ELTE Doktori Iskoláját végezte el.

2002 és 2005 között az Országos Választási Bizottság tagja; a választási eljárás alkotmányosságát támadó indítványait követően puccsszerűen távolítják el a testületből.

2003 óta a Független Jogász Fórum Választmányi tagja, 2007-től elnöke.

2004-ben a Nemzeti Jogvédő Alapítvány alapító tagja, majd kurátora.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem, majd a Szegedi Tudományegyetem tanára, egyetemi adjunktus. Emellett ügyvédként dolgozik; leginkább alkotmányjogi és öröklési jogi területen.

Kutatási területe az alkotmányosság, választási és kormányzati rendszerek.