A téli gyaloglás nemcsak örömöt okoz a friss levegőre, fehér hólepelre vágyódó embereknek. Hazatérve cipőjükön „sóvirágok” jelennek meg, alatta a cipő bőre felhólyagzik, gyakorlatilag mindig meglátszik a sós lé nyoma, akárhogy igyekeznek elfedni a mégoly márkás cipőápolókkal. Ha még kedvenc kutyáját is megsétáltatja a gazdi, a szerencsétlen állat talpát kimarja, nem egyszer véresre sebzi az utakra kiszórt, síkosságmentesítő só. Az utakon pedig egyre szaporodnak a kátyúk.

Nem vitás, hogy az időjárás függvényében valahogy védekezni kell a síkosság ellen, hiszen mentők a tanúi, hogy mennyi baleset történik egy-egy havas vagy ónos esős napon. Idén januárban is volt benne részünk. Ugyanakkor ellentmondás van az utakért felelős végrehajtó szervek és a környezetvédők között, mert az utóbbiak Karthágó sóval való behintéséhez és ezáltal pusztulásához hasonlítják azt a módszert, amit a közterületfenntartók alkalmaznak.

A Fővárosi Kertészeti Nonprofit Zrt. és a zöldszervezetek szerint évente négyszáz fa pusztul el a sózásos síkosságmentesítés során. A só kiszórása és a síkosság megszűnése után a megmaradt különböző vegyszereket odasöprik az utak szegélyénél és a járdák mellett álló fák tövéhez, amelyek alatt a talaj egyre sósabb lesz, és idővel úgy feldúsul a sókoncentráció, hogy a fák elpusztulnak. A főváros egyébként sem mondható zöld városnak, mivel igen kevés a park, így a város rossz levegője többek között ennek is tudható be. Némi előrelépés ugyan történt ezen a téren, ugyanis ez év január 1-jétől tilos a fák tövéhez söpörni a sólét, de az ötvenezer forintig terjedő bírság kiszabása csak jövő januárban kezdődhet.

Mi történik a sóval, miután kiszórták az utakra? Példaként a konyhasót (NaCl) vesszük, amiből évente százezer tonna kerül az utakra Magyarországon. A környező országok éppen nagy károkozása miatt tértek át más szóróanyagra, Magyarországon az egyetlen olyan útszakasz ma hazánkban, ahol nem sóval, hanem speciális folyadékkal csúszásmentesítenek, az M0-úton található.

Egy fa talajában több mint egy kilogramm só halmozódik föl tíz év alatt. Az olvadó hóban a nátrium-klorid részeire bomlik: a nátrium szikesedést okoz, a kloridion pedig mindent elpusztít, lévén igen agresszív részecske. A szikesedés folyamatát jól ismerik, hiszen az alföldi lapályokon a sekély tavak és tócsák kiszáradása után össze is gyűjthető a tömegével kivált sziksó. A cipőnkön is ez „virágzik ki” bizarr alakzatokban egy-egy csúszós napon történő gyaloglás után. A kloridion olyan mennyiségben gyűlik össze a fák és cserjék tövében, hogy ilyen erővel akár hipóval is locsolhatnák a növényeket. Mire egy fa eléri a huszadik évét, elpusztul, mivel gyökerei a sót is fölveszik a nedvességgel együtt.

Rontanak a helyzeten az egyre gyakoribb száraz, forró nyarak, mivel a csapadék hiánya miatt még csak nem is hígul föl a só. A havas-jeges utak sózásának oka a kémiából ismert, az oldatok fagyáspontcsökkenésének elve, ettől „olvad” meg a sós jég 0 Celsius-fok alatt is. Tapasztalatok szerint az utakon a konyhasó -5, -6 Celsius-fokig hatásos, ennél alacsonyabb hőmérsékleten gyakorlatilag hatástalan. Már maga ez a tény kényszerítő, hogy hidegebb teleken valami hatásosabb, környezetbarát csúszásgátlót kellene alkalmazni.

Hazánkban átlagosan ötven olyan nap van, amikor síkosak az utak és a hőmérséklet huzamosan a fagypont alatt marad. A közutak jégmentesítése az önkormányzatok feladata, Budapesten a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. (FKF), a házak előtt a járdákat a tulajdonosok kötelessége mentesíteni. A FKF egy átlagos télen mint egy 30 ezer köbméter nátrium-kloridot szór ki, de az önkormányzatok és a tulajdonosok is szinte csak ezt használják.

A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője, Lenkei Péter szerint a só az említetteken kívül korrodálja az utak, hidak, felüljárók vasszerkezetét, kárt okoz járművekben, szobrokban, épületekben. Elképzelhető, hogy milyen óriási károkat okoz a környezet „besózása”; a zöldek többmilliós kárt emlegetnek, ami elhihető, ha mindent összevetünk. A sós lé a repedéseken beszivárog a talajba, és ott kátyúkat okoz. Nem vitás, hogy minden tavasszal olyan mennyiségű kátyú keletkezik, amely szinte kezelhetetlen. Ha a beszivárgó lé eléri a föld alatt húzódó vezetékeket is, a közművekben okoz beláthatatlan károkat.

Vannak más síkosság-mentesítők is, de nem mindenben felelnek meg az elvárásoknak. Mivel nincs erre vonatkozó egységes EU-szabályozás, minden tagország úgy olvasztja az utakat belepő havat és jeget, ahogy akarja. Ezt azzal indokolják, hogy minden országban mások az időjárási viszonyok, ezért nem lehet egységes tanácsot adni. Így a só egyeduralma megdönthetetlennek látszik, hacsak a környezetvédők nem akadályozzák meg a rutinból történő sózást és harcolnak ki egyéb, kevésbé káros csúszásgátló használatát.

Ma már használt, de csupán a „kisebb rossz” kategóriába tartozik a homokkal kevert só is, mert kevesebb benne a NaCl. Egyéb vegyszerek közül szóba jöhet a kalcium-klorid, a zeolit, a kálium-klorid. Attól függően használják azokat, hogy melyik útszakaszt mennyire védik. Kalcium-kloriddal sóznak az Üllői úton, a Kálvin téren, a Könyves Kálmán körúton és védett fasorok közelében. Pedig vannak a sónak igazi riválisai, amelyek hatékonyan olvasztanak jeget. Második télen tesz kísérletet Újbuda önkormányzata, amikor lakóinak nem tisztán sóból kínál síkosságmentesítő szert.

Az útkáli néven forgalmazott elegyet az önkormányzati tulajdonban lévő Újbuda Prozma Kft. forgalmazza. A sóval közel megegyező áron, 400-450 forintért adják a lakosoknak, a különbözetet az önkormányzat átvállalta. A só mellett a keverék zeolitgranulátumot is tartalmaz, amiből fokozatosan oldódnak ki a benne lévő anyagok, mivel a zeolit lyukacsos, óriási felületet képvisel. Jó alternatív megoldást találtak Győrben, ahol a szeszgyár melléktermékeként keletkező vinaszt használják szórásra. A vinasz sűrű, koncentrált folyadék, jellegzetes szaga van, egyébként állati takarmányozásra is alkalmas.

A vinasz karamellre emlékeztető szagú, barna, ami a hátránya is, mert a világos cipőt megfogja. Ezért külső városrészekben alkalmazzák, termálvízzel felmelegítik és folyadékszórókkal locsolják az utakra. Ugyanakkor előnye, hogy akár -10, -12 Celsius-fokig képes felolvasztani a jeget, olvadás után pedig műtrágyaként viselkedik, serkenti az út menti növények fejlődését. Ezeken a területeken tavasszal zöldebb a fű, mint másutt.

Magyar találmány a Transheat. A tömény formában kipermetezett folyadék hóval érintkezve felhígul és a keletkező oldat fagyáspontja akár -28 Celsius-fok is lehet, tehát nagy hidegben is bevethető. Nem roncsolja az aszfaltot és a betont, ha az útpályáról a talajba kerül, táplálja a növényeket, mint egy gyenge műtrágya. Sok országban használják, de itthon nincs rá kereslet. Lehet, hogy azért, mert drágább mint a só, de Lenkei Péter szerint az is lehet, hogy lobbiérdekeket sért, ugyanis a sót importálják, ami többeknek pénzt hoz.

Környezetvédők könnyen beszerezhető alternatívaként ajánlják a homokot, a homokkal kevert fűrészport, faforgácsot, apró kavicsot, fahamut, kőzúzalékot, apró szemcséjű murvát. Azokon a helyeken, ahol a gázár emelkedésének kényszere alatt visszatértek a széntüzelésre, a salak is használható síkossággátlóként. Ezek a kiszórt anyagok azonban a tél elmúltával ott maradnak szennyezőként a járdák és közforgalmi utak szélein, majd hamarosan bekerülnek a szállópor közé, gyakoribbá téve a szmogot.

Jól látható, hogy a környezetvédelem csak egységes módon oldható meg, nem emelhetnek ki egy-egy tényezőt, mivel a természet is egységes egészet alkot. A legreálisabb megoldásnak az FKF és a környezetvédők azt tartanák, ha az utakon közlekedők alkalmazkodnának a téli útviszonyokhoz és otthon mindenki kézbe venne egy-egy hólapátot. Ha pedig feltétlenül szükségessé válik, kevésbé káros a finomra őrölt só használata. Év közben pedig a járdák, utak mentén élő növények locsolása és gondozása. A járda mellett hasznos a védőkerítés, véd a fröcskölő víz vagy hó ellen, forgalmasabb utak mellé pedig lehetőleg sótűrő növényeket kell ültetni (ilyen a mérges gesztenye, a japán orgona, a páfrányfenyő, fanyarka és a szárnyas kecskerágó).

A környezetvédelmi tárca szerint központilag nem lehet betiltani a sózást, bár az EU országaiban ezt megtették. Így marad évente a hatalmas kár, a Főkerthez tartozó, mintegy 28 ezer fából évente több százat kell kicserélni. És ehhez jön még a kátyú, az úthálózat gyors romlása, a korróziós károk és sok egyéb. Utóbbiak együtt több pénzt emésztenek föl, mint amennyi a drágább szóróanyagok beszerzése lenne.

(hankó)