A demográfiai adatok szerint évente annyi emberrel fogy a népesség Magyarországon, ahányan az avasi lakótelepen élnek. Az avasi lakótelep problémáját azonban nem a népességfogyás jelenti. Az avasi lakótelepet 1973 és 1985 között építették, három ütemben. Innen származik a városrészek nem hivatalos elnevezése is: Első ütem, Második ütem, Harmadik ütem. A lakótelep kezdetben a gyári munkásoknak épült, az Első ütem épületeibe főleg a diósgyőri kohók dolgozói költöztek. A Második ütemben épültek a szociális bérlakások, amelyeket legalább a négy gyermeket vállaló családoknak szánták. A Harmadik ütemben kínálták az OTP-lakásokat. Tehát a három ütemben más-más jövedelmi helyzetű, életvitelű emberek laktak, így alakult ki egyfajta kasztosodás.

„A félelmeikről és a dühükről beszélnek az avasiak: sok az új beköltöző a Szilvás utcai házakban, és az ő életvitelük miatt sok régi lakó próbál szabadulni a lakásától” – írta az Észak-Magyarország című napilap tavaly szeptemberben. A tömeges beköltözések nyáron kezdődtek, ekkor kezdték el bontani a Szondi-telepet. Innen és a miskolciak által csak „számozott utcáknak” nevezett nyomortelepről érkeztek az első családok az Avasra. Pontosabban fogalmazva, csak érkezhettek, mert azt még mindig nem lehet tudni, igazából honnan is jöttek ezek a családok.

Vannak, akik szerint nemcsak miskolciak, hanem ózdiak, nyíregyháziak és debreceni cigányok is jöttek az Avasra. A rendőrök azonban cáfolták ezeket a szóbeszédeket. Szerintük csak miskolciak költöztek ide, mert az igazoltatás során nem találkoztak vidéki romákkal. Egy másik szóbeszéd államilag szervezett betelepítésekről szólt, amely szerint a háttérben nemcsak a miskolci városvezetés, hanem felsőbb kormányszervek is voltak. A miskolci rendőrfőkapitány, Pásztor Albert kijelentése, miszerint a közterületi rablásokat kizárólag cigány származásúak követik el, irányította rá az ország figyelmét az avasi lakótelepen élőkre.

Fészekrakók

A betelepítések valóban szervezetten történtek, de nem a miskolci városvezetés, hanem többek között egy ügyvédekből, banki ügyintézőkből álló bűnszövetkezet áll a háttérben. 2008 novemberében a Miskolci Városi Ügyészség vizsgálatot indított, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők jogszerűen igényelték-e támogatásokat. A vizsgálat megállapította, harminc esetben olyanok vettek lakást és igényeltek többmilliós állami kölcsönt a Fészekrakó-program keretében, akik rendszeres szociális segélyben is részesültek. Mivel szociális segélyt csak annak folyósítanak, akinek nincs rendszeres jövedelme, lakáskölcsönt pedig csak az kaphat, aki munkáltatói jövedelemigazolással rendelkezik, szociális segélyt és lakáskölcsönt egyszerre – jogszerűen – ugyanaz a személy nem kaphat.

Az ügyészség magánokirat-hamisítás miatt nyomozást rendelt el. A csalók a Fészekrakó-program jogi kiskapuit használták ki. A program lényege, hogy állami támogatással új lakások esetében 15-12 millió forint, használt lakások esetében 12-8 millió forint között lehet hitelhez jutni. A lakás vásárlásához mindenképpen szükséges tíz százalék önerő, de ez nem jelent feltétlenül készpénzt. Az önerőbe ugyanis beszámít a szocpol kedvezmény, hivatalos nevén: a lakásépítési kedvezmény. Ennek összegei: egy gyermek után 900 ezer forint, 2 gyermek után 2,4 millió, 3 gyermek után 3,8 millió forint.

A bűnszövetkezet a nyomorban élő cigány családoknak ingyen ígért lakást az avasi lakótelepen lévő eladó lakásokból. A tulajdonost pedig rávették, hogy a hatmillió forint értékű lakását jóval drágábban, nyolcmillióért adja el. Miután a bank a hamis jövedelemigazolásokon alapuló kölcsönkérelmekre megadta a nyolcmillió forint hitelt, már csak a beköltözés volt hátra. A kétmillió forintos különbözetből nemcsak a bűnszövetkezet tagjainak, de a lakást eladóknak is csurrant-cseppent egy kis pénz. Az ingatlanpanamában részt vevő személyek köre még nem ismert, a nyomozás valószínűleg még sokáig el fog húzódni.

Az „újavasiak”, ahogy a helyiek hívják a beköltözőket, nem fizetik sem a hitel törlesztőrészleteit, sem a közös költséget. Nem is tudnák, hiszen nincs miből. Ma még felbecsülhetetlen a bankokat érő kár mértéke, akár több milliárd forint is lehet, attól függően, mennyi hitel fog bedőlni. A közös képviselők pedig kénytelenek a fizető lakókra terhelni a nem fizetők költségeit, ami további súlyos feszültségeket okoz a lakóközösségben.

Az Avas egy 234 méter magas dombon fekszik. Miskolc felé közeledve a hatalmas panelrengeteg már messziről feltűnik. A Tiszai pályaudvarra érkezvén azt kérdezzük, hogyan jutunk el az avasi lakótelep legproblémásabb környékére.

– Attól függ, mit nevezünk problémának. Nem olyan vészes ám a helyzet, ahogy azt a média beállítja – szól az útbaigazítás, majd megtudjuk, a 31-es buszról az avasi városközpont megállónál kell leszállnunk. Meglepetésünkre a busz a Miskolci Rendőrkapitányság Avasi Lakótelepi Rendőrőrs épületének közelében rak le bennünket.

– Valóban ez a legproblémásabb környék? – kérdezzük néhány, a Mandulás sétányon, egy tízemeletes ház aljában lévő élelmiszerbolt előtt beszélgető embertől.

– Mindegy, hogy gyógyszertár, kocsma vagy kapitányság van a közelben. Ahol kedvük tartja, ott csoportosulnak négyen-öten és elállják az emberek útját. Ilyenkor egy dolgot lehet tenni: nem nézni a szemükbe és kikerülni őket valahogy – magyarázza egy hatvan év körüli hölgy. Persze szó nincs arról, hogy folyamatosan belekötnének az emberekbe, teszi hozzá toleránsan. – Ők is tudják, hogy ezt nem lehet – magyarázza, majd elárulja, ő azért van itt, mert a lányára vigyáz, aki a boltban eladó.

A garázsnyi területű üzletben dolgozó húsz év körüli lány elmeséli, hogy a bolt korábban éjjel-nappali volt, amíg a népes családok ide nem költöztek.

– Hét végén félek a legjobban – mondja. – Sajnos hiába van a közelben a rendőrség, még akkor sem jöttek ki, amikor egyszer rám akarták törni az ajtót. Bezárkóztam a hangoskodók elől, erre elkezdték rugdosni az ajtót. Hiába telefonáltam a rendőrségnek – meséli az eladó.

Fészekhagyók

Az Avasi lakótelep az ország egyik legszebb adottságú lakótelepe. A legtöbb házból pazar kilátás nyílik a Bükkre. A négy-, öt- és tízemeletes házak betondzsungelét a sok magas fa zöldre festi. Kicsit beljebb már egyáltalán nem hallatszik a forgalom zaja, a levegő is tiszta. Nyáron még szebb lehet minden, reggelente madárcsicsergésre ébredhetünk…

– Jöjjenek vissza nyáron, akkor több fényképeznivaló lesz – erősíti meg véleményünket egy fiatal apuka, aki kislányát sétáltatja. Mégsem a táj szépségeiről kezd el beszélni. – Most hideg van, ilyenkor még nem jönnek elő a lakásokból. Majd ahogy tavaszodik, és jön a jó idő, akkor derül ki, mennyien költöztek ide. Addigra már lecseng ez a médialáz is. Feljöhetnek az anyósom lakásába, onnan lehet jó képeket csinálni a bandázó embertömegről vagy a babakocsikonvojokról – mondja.

Egy történetet mesél el a szomszéd kislányról, akinek a kutyájára sétáltatás közben pitbullt uszítottak tréfás kedvű cigány gyerekek. Egy, a beszélgetés hallatán hozzánk csatlakozó férfi azt tanácsolja, ha injekcióstűket szeretnénk fotózni, nézzünk szét a játszótereken.

Szétnézünk. A játszóterek változatos képet mutatnak. Van nagyon jó állapotban lévő és van lerobbant is. Nem nagy tereket kell elképzelni, focipályával és kapukkal, hanem egy hintát és egy mászókát. A legtöbb ízlésesen van lefestve, kis kerítéssel körbevéve a kutyák elől. A lakásukat elsősorban pihenésre és alvásra használó emberek azonban nem szeretik ezeket a játszótereket. Volt, ahol a pihenni vágyó lakók intézték el, hogy az önkormányzat szállíttassa el a pingpong asztalokat és padokat, mert vannak, akik az „együttélés legelemibb szabályait sem tartják be.”

Ez mit jelent? Nem a fát lopják, mint a falvakban, hanem a linóleumot szedik fel a lépcsőházakban, hogy a gyerekek a domboldalon azon szánkózzanak. A guberált szemetet felviszik a lakásokba, minek következtében az egész lépcsőházat csótányok lepik el. Azt a hulladékot pedig, amire nincs szükségük, az ablakon dobálják ki.

– Ne csodálkozzanak, ha egy fazék töltött káposzta repül a fejükre – figyelmeztet egy járókelő, majd kiegészíti a figyelmeztetést: olykor még vizelni is szoktak az erkélyekről.

A lakótelep fái olyanok, mint egy posztmodern májusfa. Fehér nejlonzacskók, ruhadarabok csüngnek az ágakon, amelyeket vagy a szél fújt le az erkélyekről, vagy csak kihajították onnan. Az egyik fán egy alig használt télikabátot is látunk.

– Ahova egy népes család beköltözik, ott vége van a háznak, menekül, aki tud. A lépcsőházban telelő hajléktalanokkal is sok gondunk van.

– Csak nem? – hüledezünk.

– Nem. Ők nem cigányok. Cigány hajléktalant még nem láttam, mert mindenkinek van legalább egy rokona, aki befogadja. Egy lakásba tíz-tizenöten szoktak összezsúfolódni – magyarázza egy asszony, amikor megkérdezzük, miért van sok ablakba kitéve az „ELADÓ” tábla. – Itt főleg a szegény, kisebb jövedelmű, idősebb emberek laknak, vagy a középréteg szegényebbik fele. Egy életen át dolgoztak ezért a lakásért, most pedig menekülni akarnak. De hova menjenek? – kérdezi kétségbeesve. – Amilyen helyzetben most van az ország, ebből polgárháború lesz. Összeomlik a gazdaság, bevezetik a jegyrendszert, és harc lesz a kenyérért. Nem csak Miskolcon, az egész országban – vázolja fel a nem túl biztató jövőt.

Egy miskolci ingatlaniroda tulajdonosa elárulja: harminc eladó avasi lakásuk van.

– Van olyan tulajdonos, aki már három és fél millióért árulja a kétszobás, ötvenöt négyzetméteres lakását. Az egyik ügyfelünk alatt tizennégyen laknak egy lakásban. Muszáj elköltöznie, mert hajnalban jár dolgozni és a hangoskodások miatt nem tud otthon pihenni – mondja, majd hozzáteszi, mindenképpen szeretné segíteni őket a lakáseladásban, még a közvetítői jutalékról is lemondana.

Béke szigete

A miskolci buszokon – nem nehéz kitalálni, miért – első ajtós felszállás van, ami azt jelenti, hogy a buszvezető először az első ajtót nyitja ki, ahol a bérletük vagy a jegyük felmutatása után felszállnak az utasok, majd ezután nyitja a többi ajtót, ahol leszállni lehet. Az avasi városközpont buszmegállójában várakozó férfitól azt kérdeztük, szokott-e ebből konfliktus lenni.

– Nem irigylem a buszvezetőket. Pont itt, az avasi központban történt nemrég, hogy az egyik sofőr nem engedte felszállni a jegy nélkülieket. Ők erre kirángatták a buszból – meséli, majd hozzáteszi, sokan belátták, jobb, ha megvásárolják a bérletet, mert a bérlet nélkül utazókhoz az ellenőrök ki szokták hívni a rendőröket.

A buszmegállóban egy roma fiatalasszony áll, négy gyermekkel. Ruházatuk tiszta, rendes.

– Vannak mocskos, elmaradott cigányok és vannak normálisak is. Tizenhárom éve itt élek az Avason, sosem volt beilleszkedési problémám – meséli, miközben észrevesszük, újabb anyuka közeledik, szintén négy gyerekkel. Őt is megkérdezzük.

– Mindig csak a cigányokról van szó! Magyarok nincsenek börtönben? – kérdez vissza.

„Semmi jel nem mutat arra, hogy indokolt lenne az a hiszterizált, a miskolci roma és nem roma szegények elleni szélsőséges indulatok gerjesztésére alkalmas hangulatkeltés, ami az utóbbi időszakban nagymértékben felerősödött a városban. Az elmélyülő szociális krízis ellenére az azzal kapcsolatba hozható bűnesetek száma nem ugrott meg Miskolcon, a nyilatkozatokban gyakran emlegetett Avasi lakótelepen pedig úgy tűnik, hogy ebben a vonatkozásban még valamelyest javult is a helyzet” – állapította meg a Roma Polgárjogi Alapítvány közleménye. Horváth Aladár és „tényfeltáró csoportja” szerint Avas a „béke szigete”.

Ezt a kifejezést egyébként Pásztor Albert használta először 2008 februárjában, amikor számokkal igazolta, csak elvétve fordul elő bűncselekmény az Avason. Ezen a nyilatkozatán a miskolciak akkor mélységesen felháborodtak. A Fészekrakó-programmal lakáshoz jutó emberek beköltözése után azonban megváltozott Pásztor véleménye is. „Eltűnnek a rácsok, a játszótéri fémelemek, legújabban pedig komplett lépcsőházi nyílászárókat lopnak” – mondta. A rendőrkapitány hozzátette: találtak már lakótelepi lakásban mini méh-telepet, az összehordott fémet a sokemeletes lakóház tetején darabolták fel értékesítés előtt. „Nem ritka a lépcsőházakban elkövetett lopás, zaklatás.”

Borbély Menyhért, a Miskolci Városőrség projektvezetője pedig így indokolta a Városőrség felállítását:

– Azért jött létre a szolgálat, mert a Fészekrakó-program által újonnan beköltözött avasiak felborították a lakótelep rendjét, békéjét, nyugalmát.

A Demokrata munkatársait ez alkalommal nem késelték meg, nem rabolták ki, és nem erőszakolták meg az Avasi lakótelepen, de kézzel tapintható a feszültség és a félelem az ott élő emberek körében. Horváth Aladár számára jó, sőt javuló dolog az, ami a „béke szigetén”, az Avason történik. Talán költözzön oda.

Lass Gábor