Amióta Kondorosi Ferenc, az Új rend és szabadság programért felelős kormánybiztos bedobta a köztudatba az objektív felelősség elvét, azóta tudjuk, Magyarország egy olyan jogállam, ahol nem lehet felelősség nélkül megszegni a jogszabályokat.

„A strassburgi Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélte meg, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményét nem sérti az objektív felelősség. Még büntetőügyben is megengedhetőnek tartotta a személyes felróhatóságtól független felelősségre vonást. Garanciákat kell tiszteletben tartani, így azt, hogy ne lehessen menekülni a felelősségre vonás elől. És nem valamennyi jogsértő cselekményt szabad ezzel a szigorú felelősségre vonással büntetni, hanem csak azokat, amelyek valamely alkotmányos alapjog vagy alapérték (emberi élethez, testi épséghez való jog és a környezet védelme) közvetlen és nyilvánvaló veszélyeztetésére irányulnak” – nyilatkozta Kondorosi az objektív felelősség bevezetésekor.

A rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint a 2006. októberi tüntetésekkel kapcsolatban a Budapesti Nyomozó Ügyészségen 137 esetben indítottak eljárást hivatalos személy ellen, ezekből csak tíz esetében történt meg a vádemelés. Ezek közül is mindössze egyetlen rendőrt ültettek a vádlottak padjára, akit gumilövedékkel okozott sérüléssel vádoltak. Őt tavaly októberen felmentették.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány még 2006. december 5-én büntető feljelentést tett több mint húsz rendőri bűncselekmény ügyében. A katonai ügyészségek a rendőri vezetők és parancsnokok vonatkozásában minden eljárást megszüntettek. Az elsőfokon eljáró Budapesti Katonai Ügyészség – ellentétben a Budapesti Nyomozó Ügyészség néhány nappal korábbi határozatával – valótlanul azt mondta ki, hogy az október 23-án bevetett minden eszköz rendszeresítve volt, holott azokat csak hónapokkal később rendszeresítették. Majd a Legfőbb Ügyészség áttette az ügyet a Fővárosi Főügyészségre, amely végül nem indított eljárást. „A kollektív felelőtlenség mögé bújva követtek el törvénysértést azok a rendőrök, akiket felmentett a bíróság a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vádja alól” – fogalmazott Pelle Andrea, a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet ügyvédje.

Kollektív felelőtlenség

Völgyesi Miklós, a Civil Jogász Bizottság elnöke tavaly márciusban büntetőfeljelentést tett Gyurcsány Ferenc ellen. Völgyesi szerint a miniszterelnök a 2006 őszén történtekért a politikai és jogi felelősséget nem háríthatja el. A bizottság gyülekezési szabadság megsértése és sok ember életét veszélyeztető emberölés bűntettének kísérletében való bűnrészesség miatt kezdeményezett büntetőeljárást a miniszterelnök ellen. A Központi Nyomozó Főügyészség bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította a feljelentést. A Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott büntetőbíróját először arról kérdeztük, hogyan bizonyítható Gyurcsány büntetőjogi felelőssége.

– A gyülekezésről szóló törvényünk nemzetközi egyezményen alapszik, és ennek megsértése büntető rendelkezést von maga után. „Aki a gyülekezési jog gyakorlóját ebben a tevékenységében akadályozza, az bűncselekményt követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.” A hatalom célja az volt, hogy a Fidesszel leszámoljanak és szimpatizánsaikat, akik a gyülekezési jogukat gyakorolták a Fidesz-rendezvényen, megfélemlítsék. Gyurcsány többször nyilatkozta azt, hogy a Fidesz-t háromszor is el kell verni, hogy a politikai életből kiiktassák – mondja Völgyesi, aki szerinte a miniszterelnök állt az események hátterében. – Az Alkotmány kimondja, hogy a kormány irányítja a rendvédelmi szerveket. Gyurcsány élt is ezzel az irányítási jogával. Október 23-án Gyurcsány Ferenc vezetésével a Nemzetbiztonsági Kabinet ülésezett. A rendőri vezetők nyilatkozataiból is kiderül, hogy folyamatosan kapcsolatban voltak Gyurcsánnyal. Az ország szinte összes megyéjéből rendőrszázadokat vezényeltek fel Budapestre, amelyeket új gyakorlóruhákba öltöztettek, amikor a rendőrségnek nem volt pénze. A túlórákat sem tudták volna kifizetni, ha a kormány nem ad erre forrást. Minden a Gyurcsány-kormány elhatározásából történt, mert az országos rendőrfőkapitánynak ilyen széles intézkedési joga nincsen – érvel a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának nyugalmazott tanácselnöke, aki szerint rengeteg a máig megválaszolatlan kérdés.

– Ki parancsolta meg, hogy az azonosító számokat vegyék le a rendőrökről? Miért nem vonták felelősségre azokat a parancsnokokat, akik elmulasztották a jelentéstételi kötelezettségüket? Miért rendelték el a tömegoszlatást és a lovasrohamot? Ki engedélyezte a tiltott kényszerítőeszközök használatát? Miért lőttek olyan emberekre gumilövedéket, akik támadó magatartást nem tanúsítottak? Ezek a bizonyítékok arra, hogy a rendőrség politikai akaratnak megfelelően cselekedett.

Emberölési kísérlet

Dr. Völgyesi Miklós isteni gondviselésnek tartja, hogy a gumilőszer nem okozott emberhalált. A Legfelsőbb Bíróságon 28 éven át élet elleni bűncselekményeket tárgyaló nyugalmazott bíró felhívta a figyelmet, hogy ha a nyakon lévő bolygóideget erőbehatás éri, a halál azonnal beáll. Ezek az idegpályák a szív és az agy között futnak, ahogy mozgatjuk nyakunkat, az ideg úgy változtatja a helyét. Völgyesi szerint aki a lövésekre parancsot adott, vagy nem állította le azokat, az az objektív felelősség elve alapján büntetőjogilag felelős, mégpedig emberölési kísérlet bűntettében.

– Az elsődleges felelős, aki tettesként a bűncselekményt elkövette: az a rendőr, aki a lövést leadta. Ha az elkövető rendőr személye nem azonosítható, akkor a parancsnoki hierarchia felsőbb szintjein kell vizsgálni a büntetőjogi felelősséget. Azokat a rendőröket, akik elkövették a bántalmazásokat, megilleti az a jog, hogy ne működjenek együtt a hatóságokkal. Ez egy alkotmányos jog, a védekezés joga. Mivel a vele együtt szolgálatot teljesítő rendőrtársak bűntársak, ezért az elkövető nem tesz rájuk terhelő vallomást, mert a bűntett a társas elkövetés miatt különösen súlyos megítélés alá esne. Ezért meg kell keresni azt, aki a lövésre utasítást adott, vagy eltűrte, vagy tudott róla, de nem jelentette. Ha a parancsnok adott parancsot, ő a felbujtó, de lehet bűnrészes vagy bűnpártoló, ez a tényállástól függ. Ha a bűnpártolást hivatalos személy követi el, az még súlyosabb bűncselekmény. A törvényeink alapján a felelősség végigvihető a miniszterelnöktől kezdve egészen a kisrendőr közvetlen parancsnokáig bezárólag. Ezért tettem a büntetőjogi feljelentést Gyurcsány Ferenc ellen.

Völgyesi bíró szerint első lépésben fel kellene függeszteni a miniszterelnök mentelmi jogát. Nyilvánvaló, hogy ez az összetételű parlament ezt nem fogja megtenni. A bűntett azonban nem évül el.

– Ha megszűnik a mentelmi joga, a büntetőeljárás megindítható ellene. Kérdésünkre, hogy az objektív felelősség elve alapján azokat a vezetőket és parancsnokokat miért nem vonják felelősségre, akiknek nincs mentelmi joguk, úgy válaszolt, hogy ennek politikai okai vannak. – Ötven évig dolgoztam bíróként, személyesen ismerem az ügyészi apparátus nagy részét. Vannak közöttük tisztességesek és olyanok, akik nem teljesítik alkotmányos kötelezettségüket. Az ügyészség alkotmányos feladata minden bűn következetes üldözése. A tisztességesektől tudom, hogy a nyomozások ma a legfőbb ügyész miatt akadnak el. Amíg ő a helyén van, ezekben az ügyekben nem lesz előrelépés. Amikor egy embert úgy elvernek, hogy eltörik a bordája, az egyértelműen bűncselekmény. Ezt még az ügyészség sem vitatja, mégsem nyomoznak tovább. Miért? A törvény a tömegoszlatásoknál különösen kiemeli a helyszíni parancsnokok felelősségét. Miért nem veszik elő őket? Völgyesi Miklós szerint ha sikerül leváltani a jelenlegi kormányt, semmi akadálya nem lesz annak, hogy kérdőre vonjuk az ügyészt, a rendőri vezetőket, elindítsuk az eljárásokat és büntetést szabjunk ki rájuk. – Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely teljesíti a jogállami követelményeket. Egy jogállam a bűncselekményt nem tűri, hanem bünteti. Amint helyreáll a jogállam, be kell vonni Gyurcsány útlevelét, nyomozást kell elrendelni, vagyonát bűnügyi zárlat alá helyezni és megindítani a vizsgálatot. Ha vissza akarjuk szerezni a jogállamba vetett hitünket, a felelősségre vonásoknak meg kell történniük.

A rendőrség összezár

Dr. Kádár András, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem 2006-ban történtek először ilyen jellegű túlkapások, csak korábban nem fordultak elő ilyen tömegben, és főleg nem kamerák előtt.

– A 2006-os őszi események olyan problémákat hoztak felszínre, amelyek korábban is jellemzőek voltak a bántalmazásos ügyekre. Az igazságszolgáltatásban közreműködő szervek viszonylag könnyen engedik el a rendőr elkövetőket. A rendőrség nem veti ki soraiból azokat, akik bűncselekményeket követnek el. Pedig a rendőrségnek is érdeke egy olyan tiszta és feddhetetlen állomány, amelyik a társadalom bizalmát élvezi – mondta az ügyvéd. De vajon az objektív felelősség elvét lehetne-e alkalmazni a rendőri vezetők ellen? – A büntetőjog megköveteli a bűnösséghez a szándékosságot vagy a gondatlanságot, az eljárást továbbá a kétséget kizáró bizonyítás kötelezettsége jellemzi. A büntetőjog egyének felelősségét vizsgálja, és nem szervezetekben gondolkodik, ezért a rendőri vezetők objektív felelősségének lehetősége a büntetőeljárással nem egyeztethető össze. Nem tartozom azok közé, akik szerint megállapítható lenne a magas rangú vezetés büntetőjogi felelőssége, de legalább a fegyelmi felelősségre vonásnak meg kellett volna történnie. A két érintett főkapitányt is csak később váltották le, és teljesen más indokokkal. Akik ellen eljárás folyik, általában a rendőrség végrehajtó állományába tartoznak, és a magasabb vezetők felelősségét nem sikerült érvényesíteni.

Az ügyvédtől megtudtuk, a Magyar Helsinki Bizottság a bántalmazásos ügyekben összesen négy ügyfelet képvisel, három ügyben. Egy sértett ügyében jogerősen elítélték a rendőröket, egyikük letöltendő szabadságvesztést kapott. Őt korábban már elítélték hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt. Két ügyfél esetében megismételt elsőfokú eljárás van folyamatban, a negyedik ügyfelük esetében megszüntették a nyomozást, holott az ügyvéd szerint lett volna elegendő bizonyíték a vádemeléshez.

– Ezt az ügyet pótmagánváddal fogják továbbvinni. Van televíziós felvételünk is a bántalmazásról, és a szakértő is megállapította, hogy a sérülések nagyon nagy valószínűséggel a sértett által elmondottak szerint keletkeztek. Mivel a rendőrökön nem volt azonosító szám és sisakban voltak, az ügyészség szerint nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy kik követték el a bántalmazást. Nem lehet kétséget kizáróan azt sem megállapítani, hogy annak a három rendőrnek, aki az előállításról szóló jelentést aláírta, volt-e szerepe a bántalmazásban, vagy csak a bilincselésben vett részt. A bírói gyakorlat szerint, ha egy rendőr nem vesz részt a bántalmazásban, de nem tesz semmit annak megakadályozására, akkor megvalósítja a bűnsegédi magatartást – mondja Kádár András, hozzátéve, hogy mindenképpen benyújtják a pótmagánvádat.

Az adófizető fizet

Tavaly áprilisban a strassburgi bíróság elmarasztalta a magyar államot egy rendőri bántalmazás ügyében. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar hatóságok megsértették az Európai Emberi Jogi Egyezmény kínzást és megalázó, embertelen bánásmódot tilalmazó cikkét. Az eset még 2002-ben történt. Tehát az ügy nem kapcsolódik a tüntetésekhez, mégis kísérteties a hasonlóság, mert a felperes hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt itt is feljelentést tett, de a magyar hatóságok érdemi indoklás nélkül elutasították a panaszát. A strassburgi testület megállapította, az ügyészi nyomozásban súlyos hiányosságok akadtak, a magyar hatóságok kísérletet sem tettek arra, hogy a sértett által megjelölt elfogulatlan szemtanút felkutassák. Az ítélet kimondta, a kínzás, megalázó vagy embertelen bánásmód tilalmát egy állam akkor is megszegi, ha szervei nem tesznek meg mindent az ilyen incidensek felderítése és az elkövetők felelősségre vonása érdekében. A magyar államot 3000 euró nem vagyoni kártérítés és 3500 euró költségtérítés fizetésére kötelezték.

Felmerül a kérdés, vajon a 2006-os rendőri túlkapások ügyében sorozatosan fogják elmarasztalni a magyar államot? – Ha jogerős ítélet születik, és azt nem fogadjuk el, vagy ha az általunk megalapozatlannak tűnő indokokkal megszüntetik az eljárást, tehát ha nincs már további hazai jogorvoslati lehetőség, csak akkor lehet nemzetközi fórumokhoz fordulni. A 2006-os ügyek túlnyomó része Magyarországon még nem fejeződött be, így 2011–2012 előtt biztosan nem fognak strassburgi döntések születni. Az áldozatok számára ugyanakkor még ennyi idő elteltével is fontos, hogy morális és anyagi elégtételt kapjanak, hogy kimondja a bíróság: jogsértés történt, az eljárás során a magyar hatóságok nem a kellő gondossággal jártak el – mondja felvetésünkre az ügyvéd.

A milliós kártérítésekkel kapcsolatban kevesen említik meg, hogy hiába köteleznek egy rendőri szervet a kártérítés megfizetésére, azt az adófizetők pénzéből fizetik ki. Abszurd módon a rendőri intézkedés során megnyomorított ember kártérítését közvetve az az állampolgár is fizeti, aki szolidaritást vállal a bántalmazottakkal, esetleg éppen ő maga is bántalmazást szenvedett, nem csak azok, akik szerint az összes embernek ki kellett volna lőni a szemét. A Civil Jogász Bizottság javasolta, hogy a kártérítésre kötelezett rendőri szerv, továbbá annak vezetője, illetve a károkozó magatartást kifejtő rendőr saját bőrén, saját költségvetésén, pénztárcáján érezze meg a jogsértő magatartásának pénzügyi következményeit. Ugyanis a Polgári Törvénykönyv egyik általános szabálya, hogy a munkavállaló által okozott kárért a munkáltató a felelős. Ez a szabály érvényesül a szolgálati jogviszonyok tekintetében is.

Miután véget ért a per, ahol a rendőrség kárfelelősségét megállapították, a rendőrség elvileg kötelezhetné a szolgálati kötelezettségét vétkesen megszegő rendőrt a kár megtérítésére. Gondatlanság esetén korlátozott mértékig, szándékosság esetén a teljes kár erejéig. A jogi lehetőség hiába adott, a rendőrség nem szokott ezzel élni.

Kondorosi a fent említett nyilatkozatában arról beszélt, hogy vannak súlyosabb szabálysértések, amelyek az erkölcsi világrend ellen is irányulnak.

– A forgalomtól lezárt területre való ráhajtást nem ítélem ilyennek, a cserbenhagyást azonban igen – mondta a kormánybiztos. Ezek szerint az agyba-főbe vert tüntetők cserbenhagyása nagyobb bűn, mint műveleti területen tartózkodni? Az objektív felelősség bevezetése óta megnőtt azoknak az autósoknak a száma, akik a rendszám levételével próbálják elkerülni a felelősségre vonást. Miért ne tennének így az állampolgárok, amikor a 2006 őszén azonosítószám nélküli rendőrök is megúszták végül?

Lass Gábor