A mélyen elhallgatott ügyre akkor derült fény, amikor az első széljeggyel terhelt ingatlant el akarta adni a tulajdonosa. Az alábbi történet messze túlmutat az árvízi védekezésen: óriási ingatlanbiznisz, és persze trükkök százai. A kormány ismét rendelettel szerette volna felülírni a törvényt.

A Dunakanyar településeinek lakói az idén januárban szereztek tudomást arról, hogy a kormány, egészen pontosan a 2006-ban szabad demokrata vezetés alatt álló környezetvédelmi tárca egy addig teljesen mást jelentő fogalmat, a „nagyvízi meder” fogalmát a „hullámtér” szinonimájaként határozta meg. Ehhez a definícióhoz azután egy vadonatúj kormányrendeletet is alkotott, felülírva ezzel a vonatkozó törvény rendelkezéseit. Ez a kormányrendelet okozta, hogy az ország folyóparti településeinek lakói egy jó ideje bizonytalanságban, kilátástalanságban, elkeseredettségben élnek, papíron ugyanis bármikor elöntheti a házukat az ár.

Papíron az ingatlan kevesebb mint a felét éri. Nem köthető rá biztosítás, nem vehető fel rá hitel. S bár a vízárnak se híre, se hamva, rémisztő hullámokat vet az elkeseredés országszerte. Nem kevesebb mint 115 ezer ingatlan értéke forog kockán. S bár a rengeteg panaszra való tekintettel a vízügyi hatóság az év végéig felfüggesztette az ingatlanok széljegyzését, a kormányrendeletet nem helyezték hatályon kívül.

Mi lesz a házunkkal? – teszik fel a kérdést. Egy élet munkája megy tönkre… Felére, harmadára csökken az ingatlanok értéke az ország egyik legszebb, legfrekventáltabb vidékén? Teljes képtelenség… Legalábbis első ránézésre. Ám a rendeletet megalkotó SZDSZ-es tárca, és az azt végrehajtó vízügyi hatóság olyannyira komolyan vette a nagyvízi meder mielőbbi kijelölését, hogy Dunaszekcsőn az összesen 1020 lakóingatlanból 273 esetben az ingatlan tulajdonosának külön értesítése nélkül a földhivatali tulajdonlapra már rá is tették a széljegyet a hatóságok: a tulajdoni lapokra a „nagyvízi meder jelleg” bejegyzés került.

Dunaszekcső polgárai először nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget az ügynek. Faller János, a település polgármestere is abból indult ki, hogy elejét kell venni végre az engedély nélküli hullámtéri építkezéseknek. Végül is, miért vállalna részt az árvízkárokból a kormány olyan esetekben, amikor az ingatlan engedély nélkül épült? Másrészről jó, ha meg vannak valahogy jelölve az árvízkárnak kitett ingatlanok. Végre történik valami az árvízi védekezés terén, gondolta. Igen ám, de hamarosan kiderült, hogy nem csak az engedély nélkül felhúzott házakat érinti a bejegyzés. És nem is azokat, amelyek utólag kaptak fennmaradási engedélyt. Sőt. Több az olyan ház, amelyre érvényes építési engedélyt adtak ki a szakhatóságok. Visszamenőleg pedig nem szokás visszavonni engedélyeket…

– Néhány héttel később az egyik dunaszekcsői lakos el akarta adni a házát… Egy másik pedig biztosítást szeretett volna kötni rá. Hamarosan kiderült, hogy a vevőt elriasztotta a tulajdoni lapon szereplő széljegy. A biztosító pedig elzárkózott az ingatlan biztosításától. Hamarosan az is kiderült, hogy ezekre a házakra nem lehet jelzálog alapú kölcsönt felvenni, mert a pénzintézetek nem fogadják el a kockázatos ingatlant a hitel fedezetéül – sorolta a széljegy okozta hátrányokat a polgármester.

A lakók egyre jobban kétségbeestek.

– Amit az időnként kiáradó folyó nem tudott tönkretenni, azt most elvégzi helyette egy trükkös kormányrendelet? – tették fel a kérdést a tulajdonosok.

Így kezdődött az a máig tartó döbbenet, amely azután példátlan összefogássá alakult át. Úgy válhatott volna ugyanis több mint százezer ingatlantulajdonos lakóháza eladhatatlanná, hogy az egészre még fény sem derül, ha a véletlen nem segít az egyébként szemfüles sződligeti polgárokon, akik azóta is harcolnak a hátrányos megkülönböztetés ellen.

Egy internetes honlapon bukkantak rá arra a hírre, amelyből kiderült, hogy hatvan napjuk van a fellebbezésre. A november 24-én kelt határozat január végén jogerőre emelkedett volna. Az egész eljárást, az ügy súlyához képest feltűnően nagy csend övezte. Noha a határozatban a telkek helyrajzi számát is feltüntették, a tulajdonosokat a szakhatóság közvetlenül nem értesítette az ingatlant érintő változásról. Hanem hirdetményben értesítette az érintett önkormányzatokat. A hirdetményt az önkormányzat a szokott módon kifüggesztette, de az, hogy a sződligetiek nem csúsztak ki a 60 napos határidőből, nem ennek volt köszönhető…

– A kormányrendelet megalkotói azt akarják ránk erőltetni, hogy minket igenis elönt a Duna – mondta a Demokratának Bábiné Szottfried Gabriella, Sződliget fideszes polgármestere. – Az intézkedéssel Sződliget egynegyedét elértéktelenítenék. Ha eljött volna ide egy vízügyi mérnök, láthatná, hogy a fővédvonal a 2-es főút mellett húzódik, a házak pedig ennél legalább 500 méterrel beljebb vannak. Olyan nincs, hogy ne védjük meg a településünket egy esetleges árvíztől. Nem értjük, hogy mire jó ez az egész. Amikor a szakhatóságok kiadták az építési engedélyeket, nem jelezték egy szóval sem, hogy itt, a település közepén a Duna medrének kiszélesítését tervezik – méltatlankodott a polgármester asszony.

A sződligetiek egyre aktívabban képviselik az érdekeiket. Falugyűléseket hívnak össze.

– Folyamatosan értesítjük a lakosságot. A fórumokra más érintett települések vezetőit is várjuk – tette hozzá Bábiné Szottfried Gabriella.

A sződligetiek elsősorban az ingatlanok értékcsökkenése miatt aggódnak. Szabó Gyula sződligeti lakos úgy számol, hogy egy 40-50 millió forintot érő családi ház értéke a széljeggyel terhelt tulajdoni lappal jó, ha 15-20 millió forintért gazdát cserél.

– Felnőnek a gyerekek, elég egy kisebb ház, szeretnénk eladni, mihez kezdünk? Markóczy Sándor szerint az sem kizárt, hogy az egész alapvetően nem egyéb, mint egy tudatos beavatkozás a frekventáltabb helyeken fekvő települések ingatlanáraiba. – Már régóta óta nem lehet építési telket venni a Dunakanyarban – jegyzi meg.

– Szobon a település egyharmadát érinti az intézkedés – tudtuk meg Harrach Pétertől, az Országgyűlés alelnökétől, szobi országgyűlési képviselőtől, aki megdöbbenten értesült arról, hogy olyan ingatlanra is széljegyet tennének, amely egyébként dombra épült. – A KDNP felszólítja a kormányt a rendelet visszavonására – szögezte le. Harrach Péter szerint ismét felvetődött a nagymarosi erőmű megépítésének lehetősége. – Úgy tűnik, hogy a létező szocializmus tovább él, a nagymarosi erőmű megépítése MSZP-közeli cégek érdeke lehet. Mi minden erőnkkel igyekszünk ezt megakadályozni – jelentette ki a kereszténydemokrata politikus.

Az intézkedés egyébként országosan 115 ezer családot érint, tudtuk meg Olt Boglárkától, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium sajtóreferensétől.

– A nagyszámú panaszra tekintettel a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek az év végéig felfüggesztik a hullámtérbe épült ingatlanok úgynevezett nagyvízi mederként történő bejegyzését az ingatlan nyilvántartásba. A hatóságok felülvizsgálják a mederkijelölés határait, és ellenőrzik az önkormányzatok árvízvédelmi terveit is, hogy csak azokat az ingatlanokat sorolják majd a nagyvízi mederbe, ahol ez a lakosság árvízi biztonsága érdekében a leginkább indokolt – ismertette a szaktárca jelenlegi álláspontját a sajtóreferens, aki szerint az új miniszter valójában politikai döntést hozott a végrehajtás felfüggesztésével, mivel a 2006-os kormányrendelet értelmében törvényesen járt el a szakhatóság.

Igaz. És épp itt van a bökkenő. Hiába törvényes, mégis elfogadhatatlan, hogy egy kormányrendelet tönkre tud tenni egyetlen tollvonással 115 ezer családot: a házuk, vagyonuk értéktelenné válik a rendelet miatt. Tény, hogy a hullámtéren álló építmények akadályozzák az árhullám biztonságos levonulását és adott esetben növelhetik az árvízi károkat.

De az más, mint a nagyvízi meder. A hullámtér a folyók partvonala és az árvédelmi fővédvonal közti terület. A nagyvízi meder a kormányrendelet értelmében akár egy település belterületén is húzódhat, ott, ahol lakóházak, panziók, üzletek, magánházak, lakóingatlanok, illetve önkormányzati tulajdonú közmű található. Iskola, óvoda, egészségház. Erre példa Sződliget.

„A nagyvízi meder területét a mértékadó árvízszint vagy az eddig előfordult legnagyobb árvízszint közül a magasabb jelöli ki” – áll a 21/2006. Kormányrendelet III. pont 5.§-ában. Az eddig előfordult legnagyobb árvízszint? Sződliget esetében ez az 1956-os jeges ár volt. Sem előtte, sem utána nem érte el ezt a szintet a Duna. Eszerint viszont nagyvízi mederben fekszik minden olyan fővárosi objektum is, ahova a Duna egyszer már kiöntött. Nagyvízi mederben fekszik a Parlament, a Képviselői Irodaház, a Margitsziget, az összes pesti part menti szálloda és valamennyi Duna-parti lakóház! Ide tartozik az egész pesti belváros és Buda egy része is.

Őrület? Még nincs vége. „A nagyvízi meder – ha nem minősül védett természeti területnek – természeti területként kezelendő, ahol az árvíz biztonságos levezetésének elsődlegességét kell figyelembe venni” – áll a kormányrendelet szövegében.

Ez annyit jelent, hogy nem az ingatlanvagyon megóvása, nem az árvíz elleni védekezés, hanem épp ellenkezőleg, az árvíz biztonságos levezetése az elsődleges cél a nagyvízi mederben! Vagyis az ár levonulását holmi önérdekből – például az épület megóvása céljából – akadályozni nem lehet…

Wesselényi Miklós, az árvízi hajós forog a sírjában. Rogán Antal, a Belváros polgármestere pedig kezdheti szervezni az ellenállást, egy kormányrendelet ugyanis egyetemleges, ami nagyvízi terület, az nagyvízi terület és punktum. A minisztérium sajtóreferensétől megtudtuk, hogy mindez nem lázálom: a kormányrendelet definíciója szerint a felsorolt budapesti épületek valóban a nagyvízi mederben fekszenek. Ám mégis van kibúvó.

– A Parlament megmenekült, csakúgy, mint a többi, felsorolt budapesti épület, mivel a védmű képes arra, hogy a vizet biztonságosan levezesse és megóvja az objektumot – válaszolta kérdésünkre a sajtóreferens.

Olt Boglárka azt is hozzátette, hogy a szakminiszter döntése értelmében a vízügyi szakemberek megvizsgálják az állandó árvízi védművel nem rendelkező, nyílt ártérben fekvő települések árvízvédelmi terveit is, és ahol az ideiglenes védművek megfelelő biztonságot nyújtanak az árvízzel szemben, az így védhető ingatlanokra nem kerül rá a széljegy. Megnyugodhatnak tehát a part menti ingatlanok tulajdonosai? Nem, mivel nem tőlük, hanem egy hivatalnok jóindulatától függ, mennyit ér az ingatlanuk. A botrányos ügy rendkívül komoly jogi aggályokat is felvet. Kormányrendelettel ugyanis nem lehet megváltoztatni egy törvényt.

Rendelettel nem lehet felülírni egy magasabb rendű jogszabályt, még akkor sem, ha nem először teszi ezt a kormány: elég, ha a regionális közigazgatási hivatalok működését szabályozó kormányrendeletre gondolunk, amivel egy kétharmados jogszabályt próbált meg a saját szájíze szerint megváltoztatni az önkormányzati miniszter. Egyre többen vélik úgy, hogy ebben az esetben is ez történt, mivel a kormányrendeletben szereplő meghatározás nincs összhangban a törvény szövegével. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. számú törvény a nagyvízi medret az alábbiak szerint definiálja:

„Nagyvízi meder: a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árvíz levonulása során a víz rendszeresen elborít.”

És ezt mondja a kormányrendelet:

„A nagyvízi meder területét a mértékadó árvízszint vagy az eddig előfordult legnagyobb árvízszint közül a magasabb jelöli ki. A nagyvízi meder rendeltetése a mederből kilépő árvizek és a jég levezetése”.

Ugyanaz a kettő? Nem. Könnyű belátni, hogy a kormányrendelet jelentősen megszigorította a törvény előírásait, hátrányos helyzetbe hozva ezzel rengeteg családot. Míg a törvény szerint a nagyvízi meder egy olyan hullámtér, amelyet az ár – ha nem védekeznek ellene – rendszeresen elborít, a kormányrendelet szerint az eddig előfordult legmagasabb árvíz által meghódított terület.

Ha ilyen súlyos ellentmondás áll fenn, nem elég a törvénybe ütköző rendelet végrehajtását felülvizsgálni. Vissza kell vonni a törvénysértő kormányrendeletet, és helyre kell állítani az eredeti állapotot. Ezt követően lehet csak új jogszabályt alkotni, vagy a meglévőt módosítani. Ezért Harrach Péter képviselő határozati javaslatában felkérte a kormányt a 21/2006-os kormányrendelet visszavonására és a vízügyi törvénnyel összhangban lévő rendelet megalkotására. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága 2009. február 11-én megtárgyalta a javaslatot, és az MSZP-s képviselők „nem” szavazata ellenére annak napirendre vételét javasolta.

Az ügynek még nincs vége. Egy azonban biztos: a partközeli ingatlanok tulajdonosai most már résen lesznek. Mert a Dunánál is nagyobb veszély fenyegeti őket: a Gyurcsány-kormány.

Hernádi Zsuzsa