– Miért áldozzunk pénzt egy passzívház kialakítására, hiszen az drágább?

– Nem feltétlenül az. A most átadott szadai háznál kifejezetten az volt a célunk, hogy megfizethető, de minősített passzívházat hozzunk létre. Ha a tervezés első pillanatától fogva világos célokat tűzünk ki magunk elé és tartjuk őket, akkor nem lesz drágább az építkezés. A befektetés oka pedig világos. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de ez a mostani válság nem átmeneti vagy konjunkturális állapot. A korlátlan gazdasági növekedés mítosza, a fogyasztásközpontú társadalom fenntarthatatlanná vált, mert eddig a természeti és egyéb források oly mértékben pazarló felhasználására épült, hogy elérte növekedésének határait. Energia- és élettani szükségleteink kielégítéséhez ma már ennél a Földnél többre lenne szükség, ami nyilván lehetetlen. Vagy az igényeinket csökkentjük, vagy fenntartható pályára állunk át, s ebben a kérdéskörben hatalmas felelőssége van az építészetnek.

– Miért az építészet, miért ne az ipar vagy a közlekedés terén lépjünk?

– Az épületek rejtik a legnagyobb lehetőségeket az energiahatékonyság szempontjából, és ezen a téren lehet a leghamarabb megtérülést elérni, mivel az épületek teszik ki a világ energiafelhasználásának közel a felét. Ha például hazánkban sikerülne a teljes épületállományt, körülbelül 4,3 millió lakóegységet felújítani energetikailag – ha nem is feltétlenül a passzívházak szintjére –, akkor a fűtésre elegendő volna az ország saját földgázkészlete, megújuló energiákkal kiegészítve. Tehát az energiahatékonyság komoly nemzetstratégiai kérdés, hiszen egy országot térdre lehet kényszeríteni azzal, ha lekapcsolják a gázt. Ezt például Németország rég felismerte, nem véletlenül támogatják a passzívházakat, illetve a megújuló energiákat. Ott egy napelemes háztulajdonosnak például többet fizetnek a leadott zöldáramért, mint amiért eladják neki a hálózati áramot. Nálunk ez fordítva történik.

– Magyarországon voltak korábban is kísérletek passzívházak építésére, de nem sikerültek. Miért?

– 15-20 ilyen épület van az országban. Ezek passzívház-technológiával épültek, energiahatékonyak, de nem tudták teljesíteni a rendkívül szigorú határértékeket. Régebben még nem voltak olyan fejlettek a különböző alapanyagok, technológiák és méretezési eljárások, illetve az építészeknek sem volt elég tapasztalatuk, még kevésbé a kivitelezőknek. Sok múlik a megrendelő elszántságán is, hogy végigvigye ezt a folyamatot és ne válasszon például „hasonló de olcsóbb” terméket vagy kivitelezést. A minősített passzívház a hagyományosnál lényegesen jobb építési minőséget jelent, talán a legnagyobb követelményeket állító európai építési minőségbiztosítási rendszer, ezért elengedhetetlen a fegyelmezett kivitelezés. Ezenkívül a tervezés és építés során új szemléletmódot követel meg. Például minden részletre kiterjedő energetikai modellezésre van szükség, ezt a PHPP szoftver, a passzívház-tervező csomag biztosítja, amely most már magyar nyelven is elérhető. Megváltozik ugyanis az épület energetikai mérlege, ha például egy ablakot áthelyezünk máshova. Ez a modellezés gyakorlattá válhatna a jövőben, ahogy ahhoz is kezdünk már hozzászokni, hogy egy építkezést pénzügyileg is modellezni kell.

– Lehet-e meglévő házakat is passzívházzá alakítani?

– A sokat emlegetett dunaújvárosi panelház, a Solanova jó példa erre, s bár itt nem volt cél a minősítés megszerzése, sikerült rendkívül jó értékeket elérni. A költségek azonban egy felújításnál egyértelműen magasak, a Solanova esetében körülbelül 4 millió forint lakásonként, igaz, ebben nemcsak energetikai, hanem egy szinte teljes felújítás is benne volt. A megtérülés az energiaáraktól függ, de mindenképpen években mérhető, és mérlegelés kérdése, hogy mit, hogyan, mennyiért akarunk elérni. Nem kell feltétlenül a passzívház szintjét megvalósítani, józan és racionális döntést kell hozni. De egyértelműen lehetséges, a mostani konferencián egy német építész például egy kifejezetten öreg, százéves belvárosi lakóház passzívházzá alakításának részleteiről számolt be.

– Mit gondol, milyen hatása lesz hazánkban az épületek energiatanúsítványáról szóló kormányrendeletnek?

– Első lépésnek tekintem. Idővel tudatosítani fogja az emberekben, hogy akár egy autónak vagy mosógépnek, a lakásnak is van jellemző energiafogyasztása, ami éppúgy az ingatlan egyik tulajdonsága, mint a fekvése vagy az alaprajzi kialakítása. Amikor autót vagy mosógépet veszünk, erre már odafigyelünk. Magyarországon egy átlagos épület négyzetméterenként 20-25 liter fűtőolajnak (vagy nagyjából ennyi köbméter földgáznak) megfelelő fűtési energiát fogyaszt évente, ehhez képest a jelenlegi magyar szabályok 10-12 litert írnak elő az új építések esetében. De Németországban például már hetet. Ez egy minőségi határ, ugyanis ez alá lemenni jelenleg csak a passzívház-technológia segítségével lehet.

– A szigorításban hisz?

– A szigorításban és a támogatásban, az összehangolt adózási politikával ösztönzött rendszerben. A változtatásokat fokozatosan kellene bevezetni, időt hagyva a felkészülésre, a célt azonban világosan meg kell fogalmazni már ma: nulla emissziós, nulla energiamérlegű épített környezet létrehozása. Ma már minden új ház megépíthető lenne passzívházként, csak a szakmát kellene felkészíteni rá, főképp, hogy amióta az energiamegtakarítás és a megújulók slágertéma lett, egyre több a dilettáns szerencselovag. Egy épület hosszú távra szól, hosszú távú gondolkodást igényel. Aki tíz éve felépített egy akkor korszerű, „jól szigetelt” családi házat, ma már fogja fejét, hogy bár tudott volna a hőszivattyúról vagy a passzívházas módszerről korábban. Ezért nem építkezhetünk átmenetileg enyhébb előírásokkal, tudván, hogy öt-tíz vagy húsz év múlva jóval szigorúbb lesz a kívánatos. Ehhez azonban négy évnél tovább kellene látnia és gondolkodnia a döntéshozóknak. Ausztriában például több ezer eurós segítséget nyújt az állam a tulajdonosnak, ha passzívházat épít, vagy azzá alakítja át a házát, mert ők tisztában vannak vele, hogy ezzel az osztrák ipart és munkahelyek teremtését segítik.

– A passzívház minősítésének nagyon szigorú követelményei vannak. Mennyire engedékeny a rendszer az építtető álmainak megvalósításában? Vagy egyforma lesz minden ház Európában?

– Az energiamutatók kritériumrendszere következetes és szigorú, de ezeket az értékeket többféle módszerrel is el lehet érni. Ausztriában például vannak olyan minősített passzívházak, amelyek szalmából, vályogvakolattal épültek, ezeket ökologikus passzívházaknak hívjuk. Én is szeretnék egyszer vályogból, illetve egyéb hagyományos módszerekkel építeni egy passzívházat, megmutatni, hogy ezt is meg lehet csinálni. A német Passzívház Intézet kritériumai nemcsak minősítést, hanem a tervezési és kivitelezési tapasztalatok átadását is jelentik, de minden egyes országnak a helyi viszonyokra kell adaptálnia a rendszert, mert eltérőek a hagyományok, a klíma és a gazdasági helyzet. A mostani konferenciára a világ több tájáról érkeztek építészek, s kiderült, hogy mindenhol más-más anyagok használata jellemző, más a módszer és a szokásrendszer. A franciák például télen zárt, nyáron pedig nyitott terekkel, teraszokkal veszik körül energiahatékony épületeiket, Kínában és Koreában például a főzési szokások miatt a konyha szellőzését leválasztják a ház vagy a lakás többi részétől. A törekvések világszerte arra irányulnak, hogyan lehet úgy lecsökkenteni egy épület energiafogyasztását, hogy közben a szokásainkat és komfortigényeinket ne kelljen feladnunk.

– Milyennek képzeli el az épületeket a jövőben?

– A nulla emissziót kellene megcélozni, és 2020-tól kötelezővé is tenni az új építkezéseknél, mint ahogy erről több országban is döntöttek már, például a britek 2017-re tették ezt az időpontot. Már vannak Magyarországon is példák erre a törekvésre, így a szentendrei Regionális Környezetvédelmi Központ vagy a Kőröshegyi Völgyhíd hídmesteri telepe, ahol napelemek és szélgenerátorok társulnak az energiahatékony megoldásokhoz. Külföldön akad példa energiatermelő házakra is. Tehát a jövőben az épületeknek és a városoknak semmit nem szabadna kibocsátaniuk magukból, még szemetet, szennyvizet sem, mindent szűrni, tisztítani és újrahasznosítani kellene. Jelenleg lineáris folyamatok jellemzők az épületekre, az anyag és energia bemegy, aztán más formában távozik, szennyezve a környezetet. Ehelyett ciklikus folyamatokban kellene gondolkodni, bent tartani az energiát, ezt teszi a passzívház is. Emellett az építőanyagoknak is újrahasznosíthatónak vagy lebomlónak kellene lennie. Vagyis az épített környezetnek minden szempontból újra harmóniába kell kerülnie a természettel, hiszen ez kétszáz évvel ezelőttig még működött, csak az ipari forradalom óta változott meg. Úgy gondolom, hogy a fenntartható építészet harmadik alappillére az energiahatékonyság és a megújuló energiák után a kulturális és természeti értékek védelme kell legyen.

– A nullenergiás és az energiatermelő épületek már a gyakorlatban is működő módszerek. Mi az, ami még csak a szakma képzeletében létezik?

– Az a londoni iskola, ahol 1985-ben tanultam a passzívház-elméletét – mert ezek a technológiák akkor a gyakorlatban még nem léteztek – egy nagyon innovatív műhely. Nemrég utánanéztem, hogy most mivel foglalkoznak. Azt kutatják, milyen építészeti válaszokat lehet arra a problémára adni, amikor majd elöntik a tengerek a part menti településeket. Az innováció iránya tehát áttért a megelőzésről a válságkezelésre. A klímaváltozás sokak szerint sokkal rosszabb lesz, mint eddig sejtettük, vannak olyan forgatókönyvek is, miszerint lakhatatlanná fog válni Dél- és Közép-Európa, háború és népvándorlás lesz, az emberiség száma drasztikusan lecsökken. Egyszóval eljött a cselekvés órája, s remélem, nem kell ennyire kijózanító katasztrófának bekövetkeznie ahhoz, hogy felébredjünk. Teljes paradigmaváltásra volna szükség, Einsteinnek adok igazat, aki szerint egy kor problémáját nem lehet megoldani azzal a gondolkodásmóddal, amely azt szülte. Nem is olyan régen, alig száz éve kiszámolták okos emberek, hogy ha így fokozódik a közlekedés, a lócitrom két méter vastagon fogja borítani az utakat. Az autó megoldotta ezt a problémát, de most itt van a szmog és a dugók. A huszadik században megoldottuk, hogy emberek tömegei jussanak olcsón összkomfortos lakáshoz és fűtéshez, ami azonban igencsak hozzájárult a mai klímaválsághoz. Annak idején, az 1800-as évek Amerikájában élt egy nagy gondolkodó, Henry Thoreau, aki már akkor úgy látta, hogy amikor az emberiség megold egy problémát, mindig létrehoz egy még nagyobbat. Úgy tűnik, ilyen az emberiség fejlődésének útja.

Fehérváry Krisztina

SZEKÉR LÁSZLÓ

okleveles építészmérnök

1982-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd 1986-ban szerzett posztgraduális diplomát a londoni Architectural Association Energia és Környezet szakán.

1987 óta vezető tervező, 1992-ben alapította építészirodáját. A Magyar Építőművészek Szövetségében az UIA-ARES „Megújuló Források az Épített Környezetben a Fenntartható Jövőért” Munkacsoport vezetője.

Többek között a Kőröshegyi Völgyhíd passzív technológiát és megújuló energiákat alkalmazó hídmesteri telepe, valamint az első minősített magyar passzívház tervezője.

Mi az a passzívház?

Az irányadó darmstadti Passzívház Intézet azt az épületet minősíti passzívháznak, amely négyzetméterenként évente legfeljebb 15 kilowattóra fűtési és hűtési energiaigénnyel bír, illetve összes primerenergia (fűtés, melegvíz-készítés, háztartási áram stb.) igénye is ugyanígy csak 120 kilowattóra. A ház légtömörségi mutatója 50 Pa nyomáson legfeljebb 0,6/h lehet, vagyis a hőhídmentes és légtömör szerkezet, a vastag szigetelés és a speciális nyílászárók szinte termoszként kell benntartsák a meleget. Ezért az épületen általában nincs hagyományos kémény sem, s a szükséges szellőzést pedig hővisszanyerős rendszer oldja meg. A házat az emberek, a háztartási gépek és a lámpák keltette hulladékhő, továbbá a napenergia fűti a tájolás és a megfelelően elhelyezett ablakok révén. A kiegészítő fűtés bármilyen lehet, de célszerű a megújuló energia alkalmazása. Nagyon fontos a nyári hővédelem is, a jó közérzetet a megfelelő árnyékolás, a szellőztető berendezés, illetve az ablakok kinyitásával az éjszakai átszellőztetés biztosítja. Több mint 15 ezer passzívház épült Európában, amiből 1100-at minősített hivatalosan is annak a német intézet. Szerte a világon létesülnek 80-90 százalékos energiahatékonyságú épületek, amelyeket általában háromliteres házakként emlegetnek, mert négyzetméterenként ennyi fűtőolajat igényelnek egy év alatt. A passzívházak másfél literesek, felépítésük költsége pedig átlagosan tizenöt-húsz százalékkal magasabb, mint egy hagyományos házé. „Ha hazánkban sikerülne a teljes épületállományt felújítani energetikailag, akkor a fűtésre elegendő volna az ország saját földgázkészlete, megújuló energiákkal kiegészítve” Magyarországon Balogh György programozó matematikus és felesége építette az első minősített passzívházat a Pest megyei Szadán. A nagy hatékonyságú hővisszanyerős szellőztetőrendszerrel, napkollektorral és talajkollektorral felszerelt ház négyzetméterenként 13 kilowattóra fűtési energiát igényel évente, illetve 109 kilowattóra primerenergiát. Kiegészítő fűtésként ezerötszáz watt teljesítményre van szüksége, ami egy hajszárító teljesítményével azonos nagyságrendű, és megoldható akár egy kis pelletkazánnal is (dupla falú kéménnyel, ami nem a helyiségből szívja el a levegőt). A 126 négyzetméteres ház fél év alatt épült fel, és négyzetméterenként 230 ezer forintba került, vagyis alig többe, mint egy átlagos építkezés. Fűtéséhez egy évre körülbelül 320 kilogramm pelletre van szükség, aminek ára 13 ezer forint.