Decemberben és januárban a Demokrata is többször beszámolt a budapesti Ferencvárosban megnyílt szociális boltról. A fideszes Bácskai János és a magoszos Budai Gyula által felkarolt elképzelés túlmutat egyetlen üzleten: az egyre bővülő hálózat gazdák tucatjainak jelentheti a túlélést. És mint az alábbiakból kiderül, nem csupán nekik.

Csőd fenyegetett

Hideg hétköznap délelőtt. A IX. kerületi Balázs Béla utca egyik bérházának aljában kis üzlet, a Korona ABC. Látszólag semmiben sem tér el a fővárosban megszokott, többnyire halódó kicsi élelmiszerüzletektől. Belépve viszont az látjuk, hogy a boltok szempontjából csendesebbnek számító időpont ellenére egymásnak adják a kilincset a vásárlók. Szinte mindegyikük a zöldséges részleg felé veszi az irányt, folyamatosan két-három ember áll sorban.

A Korona ABC volt az első tagja a Magosz és a Fidesz által kezdeményezett szociális bolthálózatnak. Ennek lényege, hogy a mezőgazdasági termékeket – zöldség, gyümölcs, méz, tojás – a termelők maguk szállítják az üzletekbe, így ezek az élelmiszerek jóval olcsóbbak, mint más városi boltokban. Bár alig másfél hónapja nyílt, az üzlet egyre ismertebb és népszerűbb.

– A Haller téri alkalmi gazdapiacokon járva láttam, hogy a termelők mennyivel olcsóbban adják a zöldséget és gyümölcsöt, mint amennyiért mi árulni tudjuk. Akkor merült fel bennem először, hogy mi lenne, ha tőlük tudnánk zöldséget, gyümölcsöt venni, ám akkor még nem lett a dologból semmi. Decemberben aztán Budai Gyula és Bácskai János úr keresett meg, azt mondták, lenne egy olyan lehetőség, hogy a gazdák közvetlenül adnák el nekünk a termékeiket, amit mi kisebb haszonkulccsal, szabott áron adhatnánk tovább. Persze azonnal igent mondtam – meséli Bertók Mária Magdolna, a szociális üzlet tulajdonosa. – Őszinte leszek, a csődtől menekültünk meg ezzel a lehetőséggel. Bár annak idején nagyobb, 30-40 százalékos haszonkulccsal adtuk tovább a termékeket, most pedig csupán tíz-tizenöt százalékot teszünk rá az önköltségi árra, mégis kiutat jelentett nekünk a hálózatba való bekapcsolódás. Hogy egy példát említsek: annak idején 250-350 forintért tudtunk adni egy kiló almát, most 70 forintért is lehet kapni nálunk, a szebb, drágább pedig 120-150 forint. A forgalmunk ezzel együtt háromnégyszeresére nőtt, most nem azon kell gondolkodnunk, meddig húzzuk még, hanem már az is megfordulhat a fejünkben, hogyan lépjünk tovább.

Bertók Mária Magdolna természetesen örül, hogy gyorsan elterjedt a szociális üzlet híre. Leginkább nyugdíjasok és nagycsaládosok keresik fel őket, és főleg a burgonya, az alma, a sárga- és fehérrépa fogy. De mint mondja, egyre több fiatal is jön, aki érdeklődik a rendszer iránt, s vesz magának kóstolóul mondjuk egy-egy almát. A tulajdonosok számítása tökéletesen bejött; úgy menekültek meg a csődtől, hogy eközben a környéken élő szegényebb emberek is hálásak nekik.

Kiutat mutathat

A szociális bolthálózat fejlődésének egyik mozgatórugója Budai Gyula, a Magosz szövetségi igazgatója. Büszkén mondhatja el, hogy alig másfél hónap alatt négy üzletet kapcsoltak be a rendszerbe.

– Ez a kezdeményezés onnan indult, hogy tavaly ősszel bezárt a Ferencvárosban a Haller utcai piac. Az ottani fideszesek kerestek meg azzal, hogy jó lenne, ha a gazdák kéthetente, havonta szállítanának fel almát, krumplit, mézet, tejet, hagymát. Megszerveztük a piacot, és nagyon sikeres volt, az emberek igényelték, hogy gyakrabban legyenek ilyen alkalmak – nyilatkozta a Demokratának Budai Gyula. – Ezután kezdtünk keresni egy olyan bolttulajdonost, aki nyitott volt arra, hogy nála folyamatosan lehessen kapni a magyar gazdák termékeit.

Budai Gyula azt mondja, a termelők folyamatosan értékesítési gondokkal küzdenek. Az áru ugyanis a nagykereskedőkön keresztül jut el a multinacionális hálózatokhoz. A multik pedig polcpénzt kérnek a kereskedőktől, így azok sok esetben még a termelői árat sem adják meg a gazdáknak, hogy a polcpénz és az egyéb költségek kifizetése után még hasznuk is legyen az üzleten.

Hogy az arányokat érezzük: a termelők a boltban látható áraknak körülbelül a felét kapják meg, hiszen erre az árra a nagykereskedők és a multik haszna is rájön. A gazdáknak ráadásul akár kilencven, százhúsz napot is várniuk kell a pénzükre. Nem véletlen, hogy sokan keresnek más lehetőségeket; a szabolcsi almatermelők például jórészt Romániában értékesítik almájukat, mert így jobban járnak. Pontosabban így tudnak túlélni.

– Itt, a szociális bolthálózatban a termelők önköltségi áron adják a termékeiket az üzleteknek, még így is több pénzt kapnak, mintha a multiknál próbálkoznának. Jól járnak a kisvállalkozások is, mert megnő a forgalmuk, és jól járnak a vevők, mert olcsón vásárolhatnak magyar árut – összegzi az előnyöket Budai Gyula. – A ferencvárosi próbálkozás annyira jól sikerült, hogy ezután előbb Zuglóban, majd a Terézvárosban is nyílt üzlet, vidéken pedig Balmazújvárosban. Budapesten még három-négy boltot szeretnénk, a végcél pedig egy ötven üzletből álló országos szociális bolthálózat, ám ehhez már kormányzati segítség is kellene. De úgy hiszem, ezt már egy új kormánytól kaphatjuk csak meg.

Budai Gyula szerint a gazdasági válságból a magyar mezőgazdaság mutathatja meg a kiutat, ami minden nehézség ellenére Európában talán a legjobb, a termékek kiváló minőségűek. Kormányzati támogatással, legfőképpen szemléletváltozással pedig még sikeresebbek lehetnénk.

Csináld magad

A gazdák és a vevők közötti út lerövidítésének van más útja is, mint a szociális bolthálózat: az alkalmi gazdapiacok. A főváros több kerületében a Magosz szervez ilyeneket, a II. kerületi Pesthidegkúton pedig egy magánszemély a kezdeményező, aki 2006 óta lépésről lépésre jut előre.

– Jómagam villamosmérnök vagyok, az agrárium iránti érdeklődés apai örökség, általa vagyok fertőzött a témával – mondja indíttatásáról Szilágyi Zsolt. – A ’89-es rendszerváltoztatástól kezdve azt vártam, hogy a valódi polgári szövetkezetek és gazdapiacok beindulnak Magyarországon. De ez sajnos nem így történt.

Szilágyi Zsolt úgy gondolta, ahelyett, hogy felelősöket keresne, inkább cselekszik. A végső lökést a 2005-ös gazdatüntetés adta meg. Első körben szoros kapcsolatot épített ki gazdákkal, és ezeken a kapcsolaton keresztül a pesthidegkúti polgári körösök például húst vásárolhattak. Ám ezt is nagyon kevésnek érezte.

– Azon gondolkodtam, hogy ha valami szükséges és lehetséges is, akkor miért nem valósítjuk meg? Márpedig a vásárlók hazai agrártermékeket akarnak vásárolni, az őstermelők pedig reális árakon értékesíteni szeretnének. Én megtettem az első lépéseket. Polgári körös barátaim segítségével 2006-ban csináltam meg az első, kísérleti jellegű piaci napot a II. kerületi, máriaremetei bazilika melletti cserkészház kertjében. Miután ez sikeres volt, a következő évben már két alkalommal volt piac. Azt tapasztaltam, hogy nem csupán a vásárlók körében volt nagyon jó visszhangja az eseményeknek, de a gazdák is szívesen jöttek, örültek a lehetőségnek – meséli. – Ennek köszönhetően 2008-ban már öt alkalmi piaci napot tartottunk. Korábbi munkám során összegyűjtöttem és megismertem az ehhez szükséges törvényi hátteret, így pontosan tudtam, hogy az úgynevezett alkalmi piacok megrendezése hogyan lehetséges. Odafigyeltünk arra, hogy a helyszín megfeleljen az ÁNTSZ előírásainak, a gazdáknak meglegyenek a szükséges papírjaik, az áruk pedig jó minőségűek, igazolt eredetűek legyenek. Helypénz gyanánt jelképes ezer forintot kértünk a Pest, Komárom-Esztergom és Bács-Kiskun megyéből érkezett gazdáktól. Az így összegyűlt összeget a cserkészházat fenntartó alapítványnak adtuk át. Minden bevétel az árusoknál maradt.

Az alkalmi piacokon az adott szezonnak megfelelő hazai termékek, így zöldségek, gyümölcsök, valamint minden alkalommal méz, füstölt hústermékek, pékáruk voltak kaphatóak. Az ár kialakítása kapcsán meglátogattak több budapesti piacot, s a tapasztalatok alapján pedig minden termékre készítettek egy ajánlott minimum és maximum árat. A gazdákat arra kérték, hogy e két határ között szabják meg áraikat.

– A tavalyi öt piaci napon becslésünk szerint közel hétezer ember fordult meg, és mintegy 25-30 millió forint került a gazdákhoz – mondja Szilágyi Zsolt. – A jövő vonatkozásában két célt is kitűztem magam elé. Egyrészt itt, Pesthidegkúton szeretném tavasztól őszig havi egy alkalommal rendszeressé tenni a piaci napokat. Emellett pedig a tapasztalataimat szeretném országosan és minél többeknek előadások formájában átadni. Úgy vélem, célszerű a vásárlókat és termelőket a közvetítő kereskedelem minimalizálása mellett ilyen piacokon minél közelebb hozni egymáshoz, és ezáltal is számos új munkahelyet teremteni az őstermelőknek és családtagjaiknak.

A mezőgazdaságot a magyar kormány mostohagyermekként kezeli, holott az ország adottságaitól a gazdák szakértelméig minden adott ahhoz, hogy ez a terület húzóágazattá váljon. De mint láthatjuk, a kiútkeresést a kormány nélkül is el lehet kezdeni. Vezet út kifelé a válságból.

Bándy Péter

A szociális boltok címei:

Budapest VI. kerület, Székely Bertalan u. 24.

Budapest IX. kerület, Balázs Béla u. 7/b.

Budapest XIV. kerület, Fogarasi út 43/B.

Balmazújváros, Csegei út 1.

Szilágyi Zsolt honlapjának címe a helyi piacok szervezésének hátterével, jogszabályi előírásaival: www.freeweb.hu/helyipiac