Az elmúlt években pattanásig fokozódott a feszültség a cigány–magyar együttélés terén. Ebben persze mindig is voltak feszültségek. Csakhogy ez bizonyos keretek közt maradt, míg az állam államként működött, s míg színre nem léptek, ki tudja, milyen megfontolásból, de érzékelhetően tudatosan a félelemre alapozva gyűlölködést gerjesztő militáns cigány politikusok és az őket támogató liberális értelmiségiek. Az elmúlt húsz évben számos aggasztó eset jelezte, hogy a teljes anarchia felé tartunk e téren is.

Tán kevesen emlékeznek rá, de az 1992. szeptember 7-én Kétegyházán történtek már előrevetítették a későbbieket. A Békés megyei település dühös lakói felgyújtották egy békétlenkedő, sokszorosan büntetett előéletű emberekből álló cigány család két házát. Az indulatok felkorbácsolásában élen járt a liberális sajtó: a jól ismert szófordulatokkal rasszista támadásról szóltak a hírek, elhallgatva, hogy a dühös falusiak közt olyan helybéli cigányok is voltak, akik ugyanúgy pokolra kívánták az érintett famíliát, mint a magyarok.

Vagyis ez az értelmiség a választóvonalat nem a provokálók és a provokáltak között húzta meg, hanem a cigányok és a magyarok között, intellektuális cölöptologatókként elindítva ezzel a cigánykérdésről való beszélgetést a zsákutcába. Az 1999. augusztus 28-án a Fejér megyei Zámolyon agyonvert, 21 éves csákvári Csete Ferenc tragédiájának utóélete pedig a legjóhiszeműbb emberek illúzióit is szertefoszlathatta.

Az említett liberális értelmiség ugyanis a közönséges gyilkosokból üldözött mártírokat csinált, s nyilvánosan meggyalázva Magyarországot, köszönetet mondott Franciaországnak, amiért – komoly dezinformációs hadjárat után – politikai menedékjogot adott a bűnözőknek. Különös elem e történetben, hogy a gyilkosok kiutaztatásában oroszlánrésze volt egy jeruzsálemi illetőségű ügyvédnőnek, bizonyos Katz Katalinnak.

Az olaszliszkai lincselés nyomán aztán elemi erővel tört fel a tehetetlen düh a rettegő falusi magyarokból. Kiderült az is, hogy az ártatlan tanárember kivégzése csak a jéghegy csúcsa, s előtte is, utána is számtalan hasonló brutális bűncselekményt követtek el cigány bűnözők.

Az ilyen esetek elszaporodása nyilvánvaló párhuzamban áll az állam szerveinek leépülésével, a mindennapokból való kivonulásával, de történelmi felelősség terheli a liberális értelmiséget, mely húsz esztendeje hisztérikusan rasszista népnek gyalázza a magyarságot, miközben pusztán egy adott kisebbséghez való tartozása okán pozitív diszkriminációt, esetenként fölmentést követel súlyos bűncselekmények elkövetői számára.

Mindezek miatt a legutóbbi időszakban valóban kialakult egy általános ellenszenv a cigányság iránt. Ebbe a feszült közhangulatba robbantak bele időnként szó szerint – azok a rejtélyes támadások, amelyek tavaly április óta több esetben cigányokat értek. Az esetek némelyike módszertani hasonlóságot mutat, mások kilógnak a sorból. Amiben azonosak, az a cigány érdekvédők és a liberális értelmiség megítélése; ezek ugyanis minden esetben azonnal rasszista támadásnak minősítették a bűncselekményeket, anélkül hogy minimális információval rendelkeztek volna akár a tetteseket, akár azok indítékait illetően.

Ezzel szemben az elmúlt egy év cigányok ellen végrehajtott támadásai közül egyetlenegyről sem bizonyosodott be, hogy fajgyűlölő indíték húzódna meg a háttérben. Egy esetben pedig, jelesül a tavaly novemberi pécsi kettős gyilkosság ügyében kiderült, hogy a támadók maguk is cigányok. Bocsánatkérés azonban azóta sem érkezett a cigányságot félelem gerjesztésével hergelő felelőtlen érdekvédők és liberális értelmiségiek részéről.

Kronológia

A támadássorozat tavaly április 14-én és 15-én kezdődött a Tolna megyei Faddon. A tettesek két, cigányok által lakott háznál gyújtogattak hajnalban, május 26-án ugyanezen a településen szintén Molotov- koktélt dobtak egy cigány család házára, ugyancsak éjjel. Személyi sérülés nem történt, a két eset közti összefüggés mindmáig nem bizonyított, miként a tettesek sem kerültek kézre. Vagyis nincs információnk a támadás hátteréről. Ennek ellenére Mohácsi Viktória, az SZDSZ cigány európai parlamenti képviselője a sajtónak meggyőződéssel állította, hogy rasszista támadás történt. Egyszersmind rágalmazásért beperelte Bényi András faddi önkormányzati képviselőt, aki egy rádióműsorban azt mondta neki, „ne árulja a hazát az adófizetők pénzén.” A szekszárdi bíróság októberben, majd másodfokon a Tolna megyei bíróság januárban fölmentette az önkormányzati képviselőt a vád alól.

Molotov-koktélos támadás történt június 3-án éjjel a Fejér megyei Pátkán is, itt is egy cigány család házát próbálták felgyújtani a tettesek. Mohácsi Viktória ez esetben is határozottan kijelentette, rasszista támadás történt. A rendőrség hamar őrizetbe vett két helyi polgárőrt, akiket előzetes letartóztatásba is helyeztek.

Az eddig ismertté vált információk szerint az egyik polgárőr lányrokonát ittasan elgázolta a megtámadott cigány család egyik tagja. Az érintett család egyébként régóta pokollá tette a pátkaiak mindennapjait. Vagyis önbíráskodás történt, nem etnikai alapú támadás.

A Pest megyei Galgagyörkön július 22-én hajnalban lőttek rá három, cigányok által lakott házra. Személyi sérülés itt nem történt, a körülmények és az előzmények viszont érdekesek. Nem sokkal korábban, június 14-én ugyanis egy magyar családot kellett kimenekítenie a Magyar Gárdának a falu cigányok lakta utcájának egyik házából, miután cigány szomszédaik, pontosabban lakótársaik (kik a család tulajdonát képező ház nyári konyhájában laktak egy korábbi, dokumentummal nem igazolható zsebszerződés nyomán) korábbi vitáik miatt rájuk támadtak, és lincshangulat alakult ki. A családot végül a rendőrség jelenlétében sikerült kimenekíteni, ám másnap olyan hírek terjedtek el, hogy a történtek utáni éjjel ismeretlenek „végigverték” a cigánysort, a békétlenkedő família tévéjébe pedig belelőttek. Hogy miként kapott lábra e híresztelés, az máig sem tisztázott, az viszont tény, hogy a rendőrség akkor ezt hivatalosan cáfolta.

A július 22-i lövöldözés ügyében mindmáig nincsenek meg a tettesek, s bár ez esetben sem utal semmi etnikai indítékra, Oláh Csaba, a Roma Polgárjogi Mozgalom Pest megyei elnöke az MTI-nek kifejtette, hogy szerinte a lövöldözés összefügghet „a Magyar Gárda akciójával.” A tanúvallomások is ellentmondásosak, egyes sértettek megesküdtek volna, hogy a tettesek autóval közelítették meg a helyszínt, míg mások ragaszkodtak hozzá, hogy gyalogosan érkeztek.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricsén augusztus 8-án éjjel Molotov-koktélokat dobtak két, cigányok által lakott épületre, s egy sörétes puskából rálőttek egy idős asszonyra, saját állítása szerint akkor, amikor hajnalban kiment a dolgát végezni a ház elé… Ő a lábán súlyosan megsérült. A település polgármestere szerint uzsoraügy állhat a háttérben, a nyomozás azonban mindmáig nem vezetett eredményre, a tettesek ismeretlenek. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke azonban már a nyomozás megkezdése előtt magabiztosan kijelentette, hogy rasszista támadás történt.

Székesfehérvárott 2008. augusztus 19-én késő este a cigányok lakta Hosszúsétatér utcában fiatalok egy csoportja kövekkel dobálta meg az egyik ház ablakát. Az egyik kő eltalált egy 12 éves kislányt, akit életveszélyes sérülésekkel vittek kórházba. A térfigyelő kamerák segítségével gyorsan megtalálták a hat fiatalt. A nyomozás során kiderült, hogy egyiküket a házban lakó cigányok valamelyike korábban bántalmazta, és revánsnak szánták a dobálózást. Etnikai szál itt sem volt kimutatható, ennek ellenére Mohácsi Viktória ragaszkodott hozzá, hogy Székesfehérváron márpedig rasszista támadás történt, Kolompár Orbán pedig nem sokkal az eset után cigány önvédelmi kommandók létrehozását javasolta.

A Hajdú-Bihar megyei Nyíradony-Tamásipusztán szeptember 6-án éjjel lőttek rá egy cigány család házára. Személyi sérülés nem történt. A megtámadott család nem sokkal a lövöldözés előtt vett fel uzsorakölcsönt, így vélhetően ez áll a merénylet hátterében. A sajtónak nyilatkozva így vélekedett Horváth József, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke is, Kolompár Orbán azonban újfent határozottan kijelentette, hogy rasszista támadás történt. Hozzátette, hogy „amikor szélsőséges csoportok, mint a Magyar Gárda bátorítja a társadalmat ilyen lépésekre, bárki érezheti, hogy az erőszak természetes, s hajlamos is lesz ilyen bűncselekményeket elkövetni.” A tettesek egyelőre nem kerültek rendőrkézre, bár a hatóság 200 ezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki.

Bár nem tartozik a cigányokat ért támadások közé, mégis e sorba illeszkedik a Heves megyei Tarnabodon szeptember 30-án hajnalban történt eset, amikor egy faluszéli házra nyitottak tüzet golyós és sörétes puskákkal, és Molotov-koktélok is repültek az épületre. A ház lakói ebben az esetben idős magyarok voltak, a tettesek pedig történetesen cigány fiatalok, akik a diszkó után alkohol és drog hatása alatt követték el tettüket. Hogy egy szórakozóhelyről hazafelé tartva miként kerültek hozzájuk lőfegyverek, ez máig megoldatlan rejtély, miként az is, miért nem termett a helyszínen Kolompár Orbán, hogy kifejtse, szerinte mely csoportok szellemisége ösztönözhette lövöldözésre a cigány fiatalokat…

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagycsécsen november 3-án hajnalban Molotov-koktélt dobtak és rálőttek két házra és azok cigány lakóira. A támadásban egy 43 éves férfi és egy 40 éves nő meghalt. A rendőrség előbb egy-, majd később tízmillió forint nyomravezetői díjat tűzött ki, ám mindeddig nem sikerült elfogni a tetteseket, így a gyilkosság indítékairól sem lehet tudni egyelőre semmit. Ennek ellenére Mohácsi Viktória kijelentette, „gárdás kapcsolat és rasszista indíték feltételezhető az elmúlt fél év hasonló eseményei és a mostani gyilkosság ügyében is.” Sajtótájékoztatóján hozzátette, információi szerint az elkövetők Nagycsécsen és más korábbi esetekben cigány holokauszttal fenyegették meg a helyi cigányokat. Hogy az SZDSZ európai parlamenti képviselőjének magabiztos információi honnan származnak, azzal Mohácsi Viktória mindmáig adós a közvéleménynek, akárcsak állításai bizonyításával…

November 18-án késő este Pécsett kézigránátot dobtak be egy ház ablakán. A támadásban egy cigány házaspár meghalt. A rendőrség már a nyomozás kezdetén kizárta az etnikai indíttatást, emiatt Mohácsi Viktória megfeddte a hatóságot, majd megdicsérte, amikor az megrettenve változtatott álláspontján… Teleki László cigányügyi miniszterelnöki megbízott pedig az ügyről nyilatkozva, azt mondta, reméli, hogy bebizonyosodik, rasszista támadás történt. Telekinek csalódnia kellett, múlt héten ugyanis kiderült, hogy egy cigány testvérpár követte el a gyilkosságot, egyikük ráadásul egykori rendőr.

Február 23-án hajnalban pedig Tatárszentgyörgyön dobtak Molotov-koktélt egy házra, majd a benne lakó cigány család férfitagját és kisfiát sörétes puskával kivégezték. Gyanúsítottak és indítékok egyelőre nincsenek, csak a feszültség. Melyet tovább és tovább fokoznak azok a cigány politikusok, akik bármiféle tény ismerete nélkül azonnal rasszista támadásnak minősítették ezt az esetet is. Kolompár Orbán az MTI-nek azt mondta, „most már kisgyermeket is kivégeznek szélsőséges nézeteket valló emberek”, Mohácsi Viktória pedig a Magyar Televízió A szólás szabadsága című műsorának március 1-jei adásában beszélt rasszista támadásról, s a tatárszentgyörgyi támadás ürügyén igyekezett kisebbíteni Marian Cozma veszprémi kivégzését, mondván, „az egyik diszkóverekedés, a másik egy ártatlan gyerek”. Azon vélekedésének is hangot adott, mely szerint a román kézilabdázó „biztosan” cigányozott. Szerencsére azt nem tette hozzá, hogy ebben az esetben pedig érthető, netán jogos szíven szúrni valakit…

Forrásponton

Mint látható, mindeddig egyetlen cigányokat ért támadás mögött sem bizonyított az etnikai háttér. A vezető cigány politikusok mégis folyamatosan arról beszélnek, hogy Magyarországon üldözik a cigányokat.

A hisztérikus, felfokozott állapotot jelzi, hogy a legutóbbi néhány hétben elszaporodtak a rendőrök elleni támadások. Február 7-én Hevesen egyenesen tőrbe csalták a cigánysor lakói az egyenruhásokat egy hamis riasztással, majd módszeresen szétverték az autójukat, halálos fenyegetéseket záporoztatva rájuk.

Március 1-jén a Győr-Moson-Sopron megyei Iván községben kapott kaszárakapára mintegy száz cigány, miután az hír terjedt el, hogy valakik egy piros autóból azt kiabálták, „meghaltok, ti büdös cigányok!”. A megyei rendőr-főkapitányság az üggyel kapcsolatban közölte, hogy egy betörés ügyében nyomoztak Ivánban, s egy terepjáróval, valamint egy piros autóval valóban végigmentek a cigánysoron is. Az említett mondat elhangzását azonban kategorikusan cáfolták. Tehát ami a gyalázkodást illeti, egy állítás, egy tagadás. Rejtélyes dolog. Vagy mégsem?

Leszámítva azt, hogy szolgálatban lévő, helyszínelő rendőrökről több okból, nem utolsósorban saját testi épségük védelme miatt is elég nehezen képzelhető el az ilyesfajta provokáció, nem árt tisztán látni, hogy a cigányság jellemzően intenzív érzelmi életet élő, lobbanékony nép, meglehetős képzelőerővel megáldva-megverve. A föntebb említett galgagyörki lövöldözés ügyében tanúskodók például egymásnak homlokegyenest ellentmondóan számoltak be a vélt vagy valós elkövetőkről. Pátkán pedig olyan rémhír terjedt el nem sokkal a Molotov-koktélos merénylet után, hogy ismeretlenek rátámadtak a cigányokra. A rendőrök és a kommandósok késlekedés nélkül a helyszínre siettek, ám kiderült, hogy a riasztás vaklárma volt, bár két asszony váltig állította, hogy vascsövekkel közeledő embereket láttak, s még azt is megszámolták, hogy tízen voltak…

Egy ízben pedig saját magunk tapasztaltuk, hogy miután gépkocsinkkal végiggurultunk egy település cigánysorán, s hosszabban elbeszélgettünk a helyiekkel, az a légből kapott, de annál hisztérikusabb pletyka terjedt el, hogy a Demokrata munkatársai cigányellenes jelszavakat kiabáltak. E tapasztalat birtokában okkal vélelmezhető, hogy a gyalázkodás Ivánban is csupán valaki rémlátomásában történt meg – ebből fakadóan viszont nagyon is valóságos lincshangulat alakult ki.

A közhangulat tehát mind a magyarság, mind a cigányság körében tényleg pattanásig feszült, s nem lehet tudni, mikor robban a bomba. Másként fogalmazva, nem lehet tudni, hogy a hazugságokkal a magyarság ellen uszított cigányság legvérmesebbjei mikor rontanak rá a többségi nemzet tagjaira.

Kinek az érdeke?

A legfőbb kérdés az, hogy kik és miért követik el a merényleteket. Amíg nincsenek tettesek és egyértelmű motivációk, addig a Demokrata is csak találgathat. Mit is tudunk ezen esetekről?

Vannak köztük olyanok, melyek mögött vélhetően uzsorás megtorlások húzódnak meg, de olyanok is, melyek módszertani hasonlóságot mutatnak egymással. Ezekre megállapíthatóan jellemző a kiváló helyismeret, ami azt jelenti, hogy vagy a helybéliek között kell keresni a tettest, vagy magukat kitűnően álcázva végeznek előzetes konspiratív környezettanulmányt. Elméletileg elképzelhető, de mégis életszerűtlen, hogy az ország egymástól távoli településein a falusi lakosság soraiban ilyen jól képzett terroristák éljenek. Ezért valószínűbb, hogy egy központban tervezik meg az egymáshoz hasonló bűncselekményeket. Ámde egy faluban azonnal kiszúrják az idegent, a cigánysoron pedig még inkább. Megoldatlan rejtély, hogy a tanúvallomások miért nem említik ezen esetekben a kutyaugatást. Pedig a falvakban majdnem mindenki tart kutyát.

Annyi bizonyos, hogy kiválóan érthetnek az álcázáshoz azok, akik előzetesen felmérik a terepet. Elvégre meg kell tervezni az odajutást, a rejtőzködést, a hibátlan tájékozódást és mozgást az éjszaka sötétjében, és főként a menekülési útvonalat.

Ha tehát ezt észrevétlenül képesek megszervezni az elkövetők, ráadásul a fegyverrel is jól bánnak, kíméletlenül pontosan céloznak és hidegvérrel ölnek, akkor bizonyára profik. Talán ez a hivatásuk… Ha pedig így van, akkor kizárható, hogy civil rasszista Rambók vadásznának a cigányokra. De akkor kik? Kiknek érdeke cigányok és magyarok egymásnak feszülése, a teljes anarchia?

Érdeke lehetne a kormánynak. Egy esetleges etnikai összecsapás-sorozat ugyanis jó ürügy lehet rendkívüli állapot bevezetésére, minden ellenzéki hang elhallgattatására. A hatalom, jelesül Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter nemegyszer riogatott már külföldi titkosszolgálatok esetleges robbantásával, egyéb merényletekkel. Csakhogy Szilvásy múlt héten éppen Tatárszentgyörgy kapcsán kijelentette, nincsenek etnikai szálak a gyilkosságban. Vagyis voltaképpen maga is csökkenteni igyekezett a feszültséget. Ami viszont ellentmond egy esetleges zűrzavarra játszó kormányzati stratégiának. Nem beszélve arról, hogy a külföld felé sem veszi jól ki magát egy ilyen felfordulás.

Netán idegen állam titkosszolgálata áll a háttérben? Elképzelhető. Az 1990-es évek második felében egymást érték a robbantásos maffialeszámolások, melyekben egyes vélekedések szerint a szlovák titkosszolgálat keze is benne volt. Kérdés, a történelmi fóbiákon túlmenően érdekükben áll-e valóban káoszba dönteni Magyarországot, megkockáztatva, hogy egy esetleges nagyszabású cigánylázadás eszkalálódik az egész térségben. Valljuk be, ez nem életszerű. S mert így van, ezért nem valószínű, hogy bármely szomszédos állam keze lenne a zavarkeltésben.

Kiknek lehet hát érdeke, hogy Magyarországon népi erők feszüljenek egymásnak, lekötve minden életerőt és figyelmet? Ez a harmadik világban volt bevett taktika a gyarmatosítás időszakában, később a Kárpát-medencét sikerült hasonló trükkel szétfeszíteni.

Vajon ki mozgatja a titokzatos merénylőket? És miért játszanak a kezükre a liberális értelmiségiek?

Ágoston Balázs