Szolgálat és kihívás

– Profipályafutása lezárását követően nem maradt az öttusa közegében, bár a sporttól nem távolodott el, előbb a miniszterelnök sportügyekért felelős tanácsadója lett, majd 2012 óta a Magyar Diáksport Szövetség elnöke. Miért döntött úgy, hogy visszatér a sportágához, ráadásul a legviharosabb időkben?

– Teljesen soha nem szakadtam el az öttusától. Tartottam a kapcsolatot egykori sporttársaimmal, elnökségi tagokkal, sportvezetőkkel. Pályafutásom és sportvezetői tapasztalatom miatt többször kikérték a véleményem eddig is. Az elmúlt hónapokban morális válság érződött a sportág berkeiben. Egyeztettem az állami sportirányítás vezetőivel, a klubok képviselőivel, eljutott hozzám a sportolók elégedetlensége, és hírfogyasztóként is láttam a rossz irányt. Ezért a megújulási folyamat mellett álltam ki, és a beszélgetések során úgy tűnt, olyan karakterre lenne szükség ebben az időszakban, amilyen én vagyok. Első lépésként egyeztettem a két elnökaspiránssal, Vörös Zsuzsannával és Mizsér Attilával, hogy az egymás elleni harc és a sárdobálás helyett konszenzust és békés állapotot próbáljunk teremteni, én pedig mediátori szerepkörben vennék rész a folyamatokban. Azt a fajta sportszövetségi felépítést valósítanám meg, amit a Magyar Diáksport Szövetségben végigvittünk, és aminek hatékonyságát az elmúlt tíz év eredményei bizonyítják. Próbáljunk XXI. századi, modern öttusaszövetséget modellezni, ami mindenki számára elfogadható lehet. Miután sikerült nagyon jó együttműködést kiépíteni, úgy döntöttem, megméretem magam, és elindulok az elnöki pozícióért a sportágam érdekében.

– Több szempontból is kényes időszakban veszi át a hazai szövetség irányítását. Maga a sportág a legnagyobb változáson megy keresztül, idén, a párizsi olimpián szerepel utoljára lovaglás az öttusában, nem túlzás állítani, utána új sportágról beszélhetünk. Mennyire szükséges az alapoktól felépíteni, hogyan lehet megtartani azokat a fiatalokat, akik a hagyományos öttusán nőttek fel? Vagy teljesen más utánpótlásprogram szükséges a jövőben?

– Ha őszinte akarok lenni, én sem irigylem magamat, mert pontosan ez a helyzet. Ugyanakkor azt mondhatom, a Magyar Öttusa Szövetség elnökének lenni szolgálat és kihívás. Szeretem annyira a sportágamat, hogy a legnehezebb időszakban is mindent megtegyek érte, a szervezetépítés pedig mindig is érdekelt és motivált. Tizenkét évvel ezelőtt a diáksport is nehéz helyzetben volt itthon, az elmúlt évtizedben kemény munkával talpra állítottuk. Ha hasonlót viszünk véghez a csapatommal az öttusában, akkor felépíthetjük újra. Természetesen látom az anomáliákat, kettős problémával állunk szemben: aki 2028-ban ott lehet az olimpián Los Angelesben, az már most olyan tinédzser, aki a lovagláson, a hagyományos öttusán nőtt fel. Hogyan állítjuk át őket, miként motiváljuk, hogy maradjanak a sportágon belül? Mert valóban egy teljesen új sportágról kell beszélnünk, amihez – a másik oldalról nézve – teljesen új sportágfejlesztési stratégiát kell lefektetnünk. Időnk nincs. Amennyiben a költségvetési tárgyalásoknál érdemben ott akarunk lenni, májusig meg kell tennünk a legfontosabb lépéseket. A lovaglást felváltó akadálypályákat ugyanis még országosan létre is kell hozni. Fel kell mérni, hogy a hazai klubok készen állnak-e a feladatra, hogyan tudnak beszállni az új versenyrendszerbe ilyen rövid idő alatt. Gondoljunk bele, a párizsi olimpián véget ér az öttusa a lovaglással, szeptembertől pedig megkezdődik egy újfajta sportág működtetése. Ilyenre még soha sehol nem volt példa, és nekünk készen kell állni, versenyben kell maradni.

– Az öttusa is az egyik legsikeresebb magyar sportág, számtalan bajnokot adott hazánknak. Nem tart attól, hogy akikre most ez a megváltozott sportág vár, azoknak egyelőre nem lesznek ott a példaképek? Gondolom, önt is inspirálta a pályafutása alatt a korábbi generáció, ahogy a következőnek meg Balogh Gábor pályafutása lehetett motiváló. Felmérhető valójában, mekkora űr keletkezik azzal, hogy a hagyományos öttusa megszűnik?

– Ezek a kérdések természetesen engem is foglalkoztatnak, mert példaképek nélkül nehéz. Nekem Balczó András és Mizsér Attila meghatározó volt pályafutásomban. Kérdés, kit fognak követni a mostani fiatalok. Azt gondolom, lesznek új példaképek, de jelenleg másfajta motivációt kell találni és mutatni. A tudatosságom elég magas szintű, és a vágy, ami bennem munkál, arra sarkall, hogy a mostani helyzetből is kihozzuk a legjobbat. Mindig a megoldás érdekel, és arra koncentrálok. Az említett problémákon túl a legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy kijöjjünk a morális válságból, hagyjuk magunk mögött minden negatívumot, mert én abban hiszek, hogy minden nagy eredmény mögött a jó emberi, partneri kapcsolatok húzódnak meg. Ha már a légkört megváltoztatjuk, óriási lendületet adhat itthon a sportágnak. Hitet igyekszem vinni mindenki életébe. Mindenre nincs egyből megoldás, abban viszont hinni kell, hogy ezeket a megoldásokat közösen mégiscsak megtaláljuk.

– Mivel a régi, hagyományos öttusa képviselője volt, nem vívódott azon, hogy kiálljon az új sportága mellett, hogy ténylegesen higgyen benne és a hazai vezetője legyen?

– Hazudnék, ha azt mondanám, nem. Komoly vívódások voltak bennem, hiszen én is harcoltam azért, hogy ne vezessék ki a lovaglást. A mai napig fájó pont, hogy megtörtént, és egyáltalán nem tartom jó döntésnek. Az értékek, a tradíció és a modern kori szellemiség, a XXI. századi olimpia ütközete, harca látható az öttusán keresztül. Ember és állat kapcsolata különleges, az öttusa azért volt olyan összetett sportág, mert a lovaglással együtt magas fokú képességet, készséget, tudást igényelt. Mindez elvész most. Egy dologra azonban felhívnám a figyelmet, és érdemes rajta elgondolkodni, hogy jobban megértsük a mostani helyzetet: amikor Pierre de Coubertin báró megálmodta a sportágat, úgy gondolta, az öttusázó az a hírnök, aki háborúban a frontvonalak között szállítja a fontos információkat. Ma már nem lóval vívjuk a háborúkat, magas fokú fizikai adottságok szükségesek. Ha innen közelítjük meg a kérdést, a lovaglás helyére bekerülő akadályverseny megfelel a kritériumoknak. Tehát én úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy sajnálom, hogy a lovaglás elveszett, de ebben az új, modern világban is meg kell állni a helyünket. A régi öttusában meghatározóak voltunk mi, magyarok, a jövőben is ott kell lennünk. Ehhez pedig fel kell építenünk itthon is ezt az újabb öttusát, hogy a következő, 2028-as olimpián is esélyesnek számítsunk. Hozzátenném azt is, meg kell látni a potenciált a megújított öttusában, ugyanis a lovaglás nagyon komoly szűrő volt a sportágban, óriási tömegeket ezért sem mozgatott meg. Az új verziónál viszont esélyesnek látom, hogy a jövőben tömegeket vonzzon.

– Az olimpiai programon maradás egyik feltétele is a nézettségnövelés, a fiatalok megszólítása és a tömegek bevonzása. Jelenleg átment a „vizsgán” a sportág a módosításokkal, a lovaglásmentes akadályversennyel, de következik egy újabb vizsgaidőszak.

– Azért fontos erről beszélni, mert ez pluszkihívás minden nemzeti szövetségnek. A szabályváltozások sok sportágat érintenek, de egyikben sem történt ilyen horderejű változtatás, és az öttusasportnak világviszonylatban kell bizonyítania. Abban biztos vagyok, hogy mi, magyarok élen fogunk járni. Az 1999-es budapesti világbajnokság a sportág kirakateseménye volt, tízezrek szurkoltak a Margitszigeten, ami biztosította az öttusa olimpiai jelenlétét is. Szerepünk és felelősségünk nekünk, magyaroknak is óriási most. Az új öttusát is úgy kell felépíteni és olyan eseményeket kell itthon rendezni, ami ismét meghatározhatja a sportág jövőjét.

– Két olimpia között kell átállni egy lényegében új sportágra. Ha aktív pályafutásában ez megtörténik, vállalta volna?

– Talán a koromtól tenném függővé, fiatalon még lehet, de felnőttként, úgy, hogy a lovagláson nőttem fel, nem valószínű, hogy váltanék. Éppen ezért az is a feladatunk, hogy a most aktív versenyzőknek megteremtsük a legjobb feltételeket a váltáshoz, és a motiváltságukat ébren tartsuk. Az öttusa még mindig egy komplex sportág, többféle készséget, ügyességet igényel, emellett célorientáltnak kell lenni, annyira akarni a győzelmet, hogy az ember eltántoríthatatlan legyen. Erre kell építeni, és a kiválasztásnál a fókusz is ezeken a szempontokon lesz.

– Párizsban lesz utoljára programon a hagyományos öttusa, szép lezárása lenne ennek a fejezetnek, ha magyar éremmel búcsúznánk. Meggyászolja majd a lovas öttusát az olimpia után?

– Két kvótánk van, nem állunk még jól, de bízom benne, hogy növeljük a létszámot. Nekünk, magyaroknak ha az öttusát képviseljük, csak egyfajta elvárásunk lehet, az érem. A világ és a sportágunk változhat, az eredményességünk nem… Nyilván én is ilyen szentimentális vagyok, de próbálom kerülni elnökként. Tudatos életet élek, az érzelmek helyett arra koncentrálok, hogy morálisan megerősödjünk: békét, nyugalmat és pozitív változást szeretnék hozni a hazai öttusába. Az előttem álló feladatokra figyelek, hogy erkölcsileg, lelkileg megerősödjünk, az elszámolásaink jogilag és gazdaságilag rendben legyenek, és elinduljon egy új rendszer felépítése. Új fejezet kezdődött az öttusában, de a múltunknak megfelelően nekünk, magyaroknak meghatározónak kell maradnunk a jövőben is.