Gyurcsány Ferenc felejthetetlen pátosszal hangoztatta nehéz pápai gyermekkorát, a komfort nélküli lakást, a magyar munkáscsalád szürke hétköznapjait. Nincstelen fiúként jött fel Pestre, „aki azt sem tudta, hol jár a kettes villamos”. A nép és fia útja azonban hamar elvált. A KISZ-vezetői, majd a Demisz alelnöki posztjáról lemondó „pápai gyerek” a rendszerváltás hajnalán a politika világából az üzleti életben keresett boldogulást. Bár elismerte, hogy sokan a KISZ és a Demisz eltűnt vagyonából gazdagodtak meg, ő nem sorolta magát a szerencselovagok közé. 1990-től 1992-ig a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft. munkatársaként dolgozott Budapesten, majd rövid ideig az Eurocorp nemzetközi Pénzügyi Rt. igazgatója volt. Elmondása szerint ez alatt a négy év alatt beletanult az üzleti életbe, de amikor vitája támadt egy külföldi tulajdonossal, Altus Rt. néven, saját céget hozott létre. Ennek kezdőtőkéjét egy vidéki lakás eladásának árából, 10 millió forintból szerezte meg.

A piaci életben addig ismeretlen Gyurcsány Ferenc jó érzékkel halászott a privatizáció által felkavart zavaros vízben. Az olcsón kínált állami cégeket megvásárolta, feljavította, hogy utána nagy felárral túladjon rajtuk, vagy nagy haszonnal működtesse őket. Lelkiismeret-furdalás nélkül. Ahogy egy 2003-as Népszabadságnak adott interjújában fogalmazott: „Nem szégyellem magam amiatt, hogy tisztességesen gazdagodtam meg, és tisztességes, tehetséges barátaim vannak”. A kilencvenes évek során megvásárolt cégei hosszú névsorából kiemelkedik az Altus-birodalom felfuttatásához hozzájáruló Aldo (korábbi nevén Szenzor) Kft., amely a balatonőszödi kormányüdülő, illetve a Szalay utcai állami tulajdonban lévő ingatlan lízingelési botrány kapcsán került a figyelem középpontjába.

Az igazi prédákat Gyurcsánynak az 1995–1996-os cégvásárlások jelentették. 1995 októberében hozzájutott a Balassagyarmati Fémipari Kft. kilencvenszázalékos üzletrészéhez, ezt követte a Perfekt Rt. megvásárlása, amely később a Millenáris Kht. átvilágításában segédkezett, és a Motim Kft. megszerzése is. A nagy vásárlásokhoz a hitelt a Magyar Hitelbank adta, amelynek elnöke akkoriban Dobrev Klára édesanyja, Apró Piroska volt. Az üzletember renoméját rontó, családi villáját felújító cégével, a Fittelinával, vagy a fantomcégként működő Nomentana Kft.-vel már kevésbé volt sikeres, de a hozzájuk köthető kétes ügyletek csupán a sajtóban kavartak vihart, Gyurcsány sikereinek vitorláját ez a szélvész nem tépázta meg. A kis cégek belekerültek az Altus-birodalom olvasztótégelyébe, és eltűntek.

Egy parlamenti vizsgálóbizottság jelentése szerint a Gyurcsány Ferenc tulajdonosi körébe tartozó cégek – a miniszterelnök tulajdonosi jogviszonyának időszakaiban – legalább 505 millió forintnyi állami forráshoz jutottak. Ebből 490 millió megrendelésekből, 15 millió állami támogatásokból származott. Nem meglepő, hogy Gyurcsány Ferenc vagyona 2002-ben 3 és fél milliárd forintra rúgott, amellyel az ország ötvenedik leggazdagabb üzletembere címét is elnyerte, így jelentős anyagi háttérrel és kedvező kapcsolati tőkével kacsingathatott (ismét) a politikai karrier felé.

„Üzletember, snitt, politikus, snitt”

Így nyilatkozott frappánsan a Magyar Hírlapnak adott interjúban üzleti és politikai karrierjéről Gyurcsány Ferenc 2002-ben, immáron Medgyessy Péter stratégiai tanácsadójaként. Hogy hogyan talált egymásra a két milliomos? Talán még 1999-ben, amikor az Altus Consulting Kft. és a Medgyessy Tanácsadó Kft. közösen pályázta meg a szocialista Toller László vezette pécsi önkormányzat tanácsadói tenderét, melyet az Altus–Medgyessy tandem nyert meg.

Győztes csapaton ne változtass. 2002 nyarán Medgyessy Péter még nem sejthette, hogy regnálása alatt nemcsak a magyar nyelv nehézségeivel kell megküzdenie, hanem az őt hatalomba segítő miniszterelnöki tanácsadójával, kubai nyaralópartnerével és bizalmasával is. Így az idők folyamán egyre több és több hatalmat adott Gyurcsány kezébe. A feltörekvő stratégiai tanácsadó nem foglalkozott napi és személyi kérdésekkel, inkább középtávú folyamatokat elemzett. Gyurcsány azonban már 2002 szeptemberében megmutatta oroszlánkörmeit. Nemcsak Medgyessynek adott „jó tanácsokat ingyen”, hanem az év őszén a Népszabadságban megjelent Az új szociáldemokrácia című publikációjában új társadalmi kiegyezésen nyugvó, baloldali programot hirdetett meg.

Víziói, bírálatai, az MSZP megújulását sürgető kijelentései a szocialista párt régi vonalas vezetésének tetszését nem nyerte el. A vájt fülűek meghallhatták Gyurcsány rejtett üzenetét, többet akar a jelenlegi hatalmánál, noha ezt nyíltan sosem mondta ki. Az első hivatalos párttisztséget 2003. márciusában kapta meg a stratégiai tanácsadó, amikor az MSZP országos választmányának tagja lett, felszámolva addigi „kint is vagyok, bent is vagyok” státusát. Az országos politika véráramába való bekerülés gyorsabb előremenetelt is jelentett a politikusi szamárlétrán. A várva várt előrelépés hamarosan megtörtént. Medgyessy Péter 2003 májusában menesztette az akkori ifjúsági és sportminiszteri tárca éléről Jánosi Györgyöt, s helyére Gyurcsányt nevezte ki. Az ambiciózus politikus a pozíciójáért cserébe beáldozta stratégiai tanácsadó tisztségét, illetve kormánytagsága időtartamára vagyonkezelői szerződéssel, lemondott az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Részvénytársaságnál fennálló tulajdonosi jogai gyakorlásáról is.

A politikai karrierre nem nyíltan törekvő sportminiszter kinevezését követően úgy fogalmazott: nem tervezte, hogy politikai pályára lépjen, a sors, de még inkább a miniszterelnök megváltoztatta ezt az álláspontját. Jánosi György leköszönő miniszter viszont nem rejtette véka alá véleményét. A szocialista politikus úgy vélekedett, hogy „néhányan igazi munka, valódi teljesítmény nélkül jutottak vagyonhoz és hatalomhoz”. A szocialista párt azonban kijelentése miatt megfeddte Jánosit, mondván, a politikusból csupán a sértettség beszél. Az MSZP egykori meghatározó emberét lehurrogták, és megvédték Gyurcsány Ferencet. A Köztársaság téren új szelek fújdogáltak.

Maraton életre-halálra

Bár Gyurcsány saját bevallása szerint új pozíciójában nem tudta magát korábban elképzelni, távfutóként akár alkalmas is lehetett volna rá. Sportminiszterként többek között tervezte a sikeres magyar sportok támogatását, a futballstadionok hatékony rendőri biztosítását. Az ifjúságért való ténykedését úgy bizonyította, hogy a Magyar Úttörő Szövetségnek 6 és fél millió forintot adott, és tervbe vette, hogy dekódereket szereltet be a televíziókészülékekbe, hogy az ifjúságra nézve káros tartalmak kiszűrhetőek legyenek. A drog elleni küzdelmet tűautomaták felszerelésével vette fel, mégsem intézkedései miatt vívta ki az ellenzék és a szocialisták haragját. A kilencvenes évekbeli privatizációs üzletei kapcsán került kínos helyzetbe a parlamentben.

Előfordult, hogy Gyurcsányt a házelnök voksa mentette meg a leszavazástól, mert több MSZP-s és SZDSZ-es politikus nem nyomott gombot, amikor a válaszról kellett állást foglalniuk. A presztízsvesztésből azonban ügyesen előremenekült. Az MSZP választmányi ülésén Gyurcsány bizalmi szavazást kért magával szemben, miközben Kovács László pártelnököt és Jánosi György választmányi elnököt felszólította, hogy beszéljenek nyíltan: ha szükség van rá, akkor álljanak ki mellette, ha pedig nincs, azt is mondják meg, akkor felmentését kéri a miniszterelnöktől. A bizalmi szavazás elmaradt, de a gyurcsányi trükk bevált: érzékelhetően erős támogatást kapott, ezzel megerősítve pozícióját az MSZP régi vágású vezetőivel szemben.

Az erejét és hangját visszanyerő sportminiszter erejét kihasználva merészebb húrok pengetésébe kezdett. A sportminiszteri hatáskörén túllépve az ellenzék bírálatába fogott, s azt kürtölte világgá, hogy a Fidesz a demokratikus jogállam kereteit veszélyezteti, s az ellenzék árnyékállam kiépítésére való törekvését meg kell állítani.

Az egyre nagyobb hangot és teret követelő miniszter körül lassan kirajzolódtak az erőviszonyok. A párt prominens képviselőit fórumokra kísérte el, ahol az egészségügy és az oktatás reformját sürgette és egy új Magyarország megteremtésének jövőjéről beszélt. Az év végére úgy tűnt, az MSZP-ben „szétszaladt a csorda”, az erőviszonyok átrajzolódtak, a Kovács-féle régi vonalas irányzat megrökönyödve nézte a gyurcsányi lendületet. Medgyessy december végére ismét megerősítette bizalmasának pozícióját, az addig elsősorban miniszteri feladatait ellátó Gyurcsányt visszahívta a tanácsadói testületbe, hogy legitimmé tegye kinyilatkoztatásait. Az év végén Gyurcsány Ferenc és Kiss Péter kancelláriaminiszter vezetésével kezdődött meg a kormány új gazdaságpolitikai koncepciójának kidolgozása.

„Akinek halálhírét keltik…”

2004 januárjában Gyurcsány Ferenc az országos választmány tagjaként tíz pontban, húsz oldalon fogalmazta meg, hogy miként képzeli el a modern Magyarországot „Merjünk baloldaliak lenni” című írásában. A hangsúlyozottan belső használatra készült dokumentum azonban nagyon gyorsan kiszivárgott vagy kiszivárogtatták, ami ismét megosztotta az MSZP vezetését, s mindenki újból Gyurcsány Ferencről beszélt.

A sportminiszter karrierje töretlenül ívelt felfelé, februárban a Győr-Moson-Sopron megyei MSZP elnökévé választotta. Míg az egyik oldalon egyéni karrierépítés zajlott, az MSZP folytatta sajátos útkeresését. A párt népszerűségvesztése már-már megállíthatatlannak látszott. Medgyessy ezért még tavasszal, az EP-választás előtt közölte: 2004. augusztus végén, szeptember elején néhány cserét végrehajt a kormányban. Már akkor tudni lehetett, hogy az egyik neuralgikus pont a gazdasági tárca élén regnáló liberális politikus, Csillag István sorsa lesz.

Medgyessy nem érezte a vihar előtti csendet, s nem látta, hogy miniszterelnöki pályája hamarosan „útelágazódáshoz” érkezik.

A sajtó viszont már előre jelezte. Egyes szocialista forrásokra hivatkozva a lapok megszellőztették, hogy felmerült Medgyessy Péter leváltása, annak érdekében, hogy a szocialista párt teljes erodálódását megakadályozzák. Medgyessy a felröppent hírekre annyit válaszolt: akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni. A népi bölcsességre rálicitált egy kamikáze akcióval, hogy megmutassa, nemcsak hogy él, hanem hihetetlen tettekre is képes. Párttársaival való egyeztetés nélkül a parlamentben elővezette azt a javaslatát, miszerint a közelgő európai parlamenti választásokon a parlamenti pártok közös jelöltlistát állítsanak fel. A nagyszabásúnak gondolt tervvel tovább vágta maga alatt a fát a miniszterelnök, miközben saját emberei, Hiller István és Gyurcsány Ferenc járták az országot, és előbb a vidéki fórumokon, majd a sajtóban is azt hirdették, ahhoz hogy az MSZP megnyerhesse az európai parlamenti választásokat tengely-, illetve karosszériacsere szükséges.

Medgyessy az autószerelőknek megüzente: menet közben nem lehet szerelni, inkább a gázpedált kell nyomni, nem a féket. Az atyai dorgálás ellenére Gyurcsány Ferenc egyre nyíltabban ostorozta a kormány tétova lépéseit. A júniusi EP-választásokon a magabiztos győzelmet hirdető kommunikáció ellenére az MSZP jelöltjei alulmaradtak a Fidesz indulóival szemben.

A vereséget követően az MSZP-n belüli egység további bomlásához hozzájárult az is, hogy Kovács László pártelnök a választási bukás után lemondott az elnöki posztról. A kifelé rendet és összezárást kommunikáló pártból úgy szivárgott el az energia és a lelkesedés, mint törött korsóból a víz.

A legrövidebb kormányválság

Külföldi lapok a vereséget követően ismét Medgyessy távozásának lehetőségéről cikkeztek, ám a miniszterelnök ekkor még azt hitte, tud fordítani pozícióján. Júniusban szárnyra kapott Gyurcsány Ferenc menesztésének híre is. Rossz nyelvek szerint maga Gyurcsány Ferenc kezdett hozzá az információ megszellőztetéséhez. Bár az ambiciózus miniszter eltávolítására minden oka meglehetett volna a kormányfőnek, a Népszabadságnak adott interjújában Medgyessy elmondta: nem teremtett olyan helyzetet, hogy Gyurcsány felajánlja a lemondását, de nem is mondhatja azt, hogy ha nem érzi jól magát a bőrében, maradjon.

Medgyessy augusztusban spanyolországi nyaralásából napbarnítottan visszatérve az események felgyorsulása miatt előremenekült. A régóta lebegtetett kormányátalakítást bejelentette, még az őszi tisztújítás előtt. Ennek értelmében Medgyessy augusztus 18-án délután menesztette Gyurcsány Ferencet, Burány Sándort, és kezdeményezte Csillag István szabad demokrata gazdasági miniszter felmentését is. Az SZDSZ ekkor zsaroló pozícióba helyezkedett és ellenállt, mire Medgyessy lemondással fenyegetőzött. Másnap a Népszabadságnak adott interjújában Medgyessy talán pozíciójának javítása érdekében úgy fogalmazott: „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, miközben néhány politikusának olyan erősek a személyes ambíciói, hogy azok kielégítése érdekében semmilyen árat nem talál túl soknak.” De a tőle szokatlan stílus és megnyilatkozás nem rettentette vissza sem az SZDSZ vezetőségét, sem a szocialistákat. A Medgyessy Péter visszavonulását „sajnálattal, de megértéssel fogadó” MSZP-elnökség rendkívüli ülése után bejelentette, hogy elfogadja Medgyessy lemondását és a koalíciós partnerrel egyeztetve bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a miniszterelnök ellen az Országgyűlésben szeptember elején.

„Ez volt a világ legrövidebb kormányválsága; alig 117 percig tartott” – jelentette ki diadalittasan Gyurcsány Ferenc 2004. augusztus 25-én, ugyanezekben az órákban. A sportcsarnok egy emberként tapsolt a „puccsistának”, aki tudta, hogy a pulpituson ilyenkor nem szoktak sokat beszélni. „Szeretném nektek megköszönni, hogy azt gondoljátok, hogy én jó vagyok nektek” – mondta örömmámorban úszva. „Arra kell hogy kérjük a köztársasági elnök urat, hogy segítsen nekünk, hogy az ország kormányozhatóságát teljes felhatalmazással minél előbb végezhesse Gyurcsány Ferenc kormánya.”

A hajdani diadalittas bajnok kormánya ezekben a napokban már haláltusáját vívja. A milliárdos üzletembert a szocialista párt legnagyobb riválisa és taktikusa győzte le – politikusi önmaga.

Usztics Anna

Alkotmányos kötélhúzás

2004 augusztusában komoly vita alakult ki Medgyessy Péter és a koalíciós pártok között arról, hogy a kormányfő lemondjon-e, vagy várja meg a konstruktív bizalmatlansági indítványt, ami a miniszterelnök-csere Medgyessyre nézve megalázóbb, de gyorsabb módja lett volna. Az MSZP és az SZDSZ vezetői ez utóbbit szerették volna elérni, a határozatlan miniszterelnök pedig többször is megváltoztatta a véleményét, folyamatosan tárgyalt jogászokkal és politológusokkal.

Medgyessy Péter augusztus 18-án délután mentette fel tisztségéből többek között Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminisztert, és kezdeményezte Csillag István szabad demokrata gazdasági miniszter felmentését. Az SZDSZ ellenállásának hatására Medgyessy kilátásba helyezte lemondását. Másnap az MSZP úgy döntött, elfogadja a kormányfő távozási szándékát. Augusztus 19-én délután úgy tűnt, hogy az Országgyűlés már szeptember 6-án konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal dönthet az új miniszterelnök személyéről. Medgyessy ezután folyamatosan lebegtette lemondási szándékát, ügyvezető kormányfő ellen ugyanis álláspontja szerint nem lehetett ilyen indítványt benyújtani. Alkotmányjogászok Medgyessy Péternek adtak igazat: konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal csak hivatalban lévő miniszterelnököt lehet megbuktatni.

Több vezető szocialista politikus azzal érvelt a lemondás ellen, hogy az túlzottan elnyújtotta volna a kormányfőváltást, hiszen ebben az esetben Mádl Ferenc köztársasági elnököt is be kellett volna kapcsolni a folyamatba. Ez, mint Kovács László pártelnök érvelt, ártott volna az ország gazdasági, pénzügyi helyzetének. A helyzetet zavarosabbá tette, hogy sok olyan miniszter volt, aki képviselő is volt egyben, és nekik önmaguk ellen kellett volna szavazniuk a parlamentben. A helyzetet tovább bonyolították Medgyessynek az SZDSZ-szel és Gyurcsány Ferenccel szemben viselt ellenérzései. A szólás szabadsága című televíziós műsorban azt mondta, ha Kiss Péter lesz a kormányfőjelölt, akkor nem mond le, ellenben, ha Gyurcsány Ferenc, akkor igen. Ezt a részt később kivágták a műsorból.

Végül augusztus 25-én, ugyanazon a napon, amikor az MSZP rendkívüli kongresszusa Gyurcsány Ferencet jelölte a miniszterelnöki posztra, Medgyessy Péter benyújtotta a lemondását. Indoklásul annyit mondott: nem engedheti meg, hogy a puccsisták diktáljanak. Az SZDSZ ezt akkor sérelmezte, a Fidesz viszont úgy vélekedett, hogy Medgyessy miniszterelnökhöz méltó és a demokratikus normáknak megfelelő döntést hozott. A hivatalos kormányfőjelöltet legkorábban a lemondást követő 31. napon, szeptember 27-én nevezhette meg Mádl Ferenc.

In memoriam 2004. – Medgyessy Péter bukásának és Gyurcsány Ferenc hatalomátvételének előzményei 100 napban

2004. június 13. Az európai parlamenti választásokon a Fidesz 12, az MSZP 9, az SZDSZ 2, az MDF 1 mandátumot szerez.

1 nappal később (június 14.) Kovács László, a szocialista párt elnöke bejelenti, hogy az októberi kongresszuson nem indul újra a posztért.

66 nappal később (augusztus 18.) Medgyessy Péter leváltja többek között Csillag István gazdasági és Gyurcsány Ferenc sportminisztert. Az SZDSZ nem fogadja el Csillag leváltását, és bejelenti, hogy nincs kellő bizalma a kormányfő iránt.

67 nappal később (augusztus 19.) a miniszterelnök bejelenti, egy hét múlva benyújtja lemondását, ha az SZDSZ nem biztosítja támogatásáról. A koalíciós pártok vezetői Medgyessy távozásáról és utódjáról tárgyalnak. Az MSZP elnökségének ülésén Kiss Péter kormányfői kinevezéséről döntenek.

69 nappal később (augusztus 21.) a szocialisták országos választmánya Kiss Pétert és Gyurcsány Ferencet jelöli kormányfőnek.

73 nappal később (augusztus 25.) Gyurcsány Ferencet jelöli miniszterelnöknek az MSZP rendkívüli kongresszusa. Medgyessy Péter lemond.

106 nappal később (szeptember 27.) Mádl Ferenc államfő Gyurcsány Ferencet kéri fel miniszterelnöknek.

108 nappal később (szeptember 29.) kerül sor Gyurcsány Ferenc kormányfői beiktatására.

114 nappal később (október 4.) leteszi az esküt az új kormány.