Február hetedike alapvető változást hozott a magyar társadalomban. A Marian Cozma ellen elkövetett kegyetlen gyilkosság után végre nyíltan lehetett beszélni a magyarországi közbiztonság tragikus helyzetéről. Miközben a közvéleményt a tettesek elfogása, a romló közállapotok foglalkoztatták, a román sportember egykori csapattársainak, barátainak komoly tétmeccsek sorozatát játszva kellett feldolgozniuk a történteket.

– Nagyon nehéz időszak volt. A csapat tagjai sem egyformán kezelték a helyzetet, már csak azért sem, mert három csoport volt: akik látták a Mariannal történteket, akik ott voltak a szórakozóhelyen, de messzebb álltak a tragikus incidenstől, és a harmadik csoport, akik a családjukkal töltötték az éjszakát – emlékszik vissza Mocsai Lajos vezetőedző. – Többen megkérdezték tőlem azóta, hogy mit keresnek profi sportolók egy éjszakai helyen. Nos, egyrészt szombaton volt a meccsünk, amit megnyertünk, így másnap pihenőnapjuk volt a játékosoknak, másrészt egyik csapattársuk, Iváncsik Gergő gyermekének születését ünnepelték. Ráadásul manapság éjfél után kezdődnek a bulik az ilyen táncos helyeken, amit én személy szerint nem tartok jónak, de ettől ez még tény. A Patriótát egyébként a megye legbiztonságosabb szórakozóhelyének nyilvánították nemrégiben…

Bármennyire is sokkolt mindenkit Marian Cozma meggyilkolása, jóformán órákon belül dönteni kellett fontos szakmai kérdésekben. A Veszprémre egy héttel a tragédia után Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés várt az Európa élvonalába tartozó spanyol León ellen, és a mesteredző úgy határozott, a feszített őszi menetrend miatt nem halasztják el a találkozót. Ezt a csapat is támogatta.

– Komoly szakmai és emberi kihívás volt a felkészítés. Már hétfőn este edzettünk, aztán sok beszélgetéssel, közösen próbáltuk feldolgozni Marian halálát. Ez már csak azért is nehéz volt, mert eközben azoknak, akik a tragikus éjszakán együtt voltak Cozmával, rendőrségi kihallgatásokon kellett részt venniük – meséli Mocsai Lajos. – Ha a csapat hangulatát kell leírni, arra egy szinuszgörbe a legmegfelelőbb. Szerdára már jobban lettek a játékosok, aztán amikor csütörtökön Veszprémben búcsút vettünk Marian koporsójától, megint visszavetette a társaságot lelkileg. Nehéz nap volt a péntek is, amikor elrepültünk Romániába a temetésre. Nem tudhattuk előre, erre hogyan reagálnak majd a játékosok, és azt sem, az ottani emberek hogyan fogadnak bennünket.

Aki látta a televízióban Cozma temetését, az tudja, valami megváltozott azon a februári napon. Szó sem volt ellenségeskedésről, amitől előzetesen sokan tartottak. A két népet egybekovácsolta a gyász és a döbbenet, románok és magyarok együtt búcsúztak „közös gyermeküktől”.

– Egyfajta katarzis volt az a pénteki nap. A románok óriási szeretettel és tisztelettel fogadtak minket, mindenki kezet akart fogni velünk, vagy legalább megérinteni egy magyart. Ez óriási lelki plusz volt a tragédia feldolgozásához, az előttünk álló feladat megoldásához. És persze meg kell említenem Marian családját, akik nagyon nagy szeretettel voltak irántunk. Szavakkal nem lehet leírni azt a pillanatot, amikor az édesapja, Petre Cozma azt mondta a játékosoknak: elvesztettem a fiamat, de nyertem helyette tizennégyet, titeket.

A vasárnapi eredmény ismert: a Veszprém ötezer-ötszáz, a csapatot mindvégig, fáradhatatlanul biztató szurkoló előtt 28-26-ra verte az Ademar Leónt. Feledhetetlen mérkőzés volt, és feledhetetlen a legtöbbször felhangzó rigmus is: Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek! Magyarország egy emberként szurkolt a veszprémi fiúknak. Sőt, Románia is.

– Azt gondolom, annyira erősek voltunk azon a napon lelkileg, hogy nem nagyon lehetett legyőzni minket – jegyzi meg az edző. – A tragédia után olyan szeretet irányult felénk, ami nagyon ritka, és amit szeretnénk a jövőben is megtartani. A csapat és a szurkolók eggyé váltak a León elleni meccsen, és utána is, amikor felcsendült az Il silencio, majd a Himnusz. De nem csupán a közönséghez kerültünk még közelebb abban az időszakban, hanem egymáshoz is. Szoros férfibarátság alakult ki közöttünk, ami megmarad egy életen át.

A lendület ezzel nem tört meg. A Veszprém a későbbi meccseken is remekelt, és végül a már említett León, a francia Montpellier és a német Flensburg előtt elsőként végzett csoportjában, így bejutott Európa legjobb nyolc csapata közé.

– A León elleni hazai meccs kulcsfontosságú volt. Abból az energiából később is meríteni tudtunk – mondja Mocsai Lajos. – Ha megnézzük az anyagi és szakmai lehetőségeket, akkor az elsőség nem volt reális elvárás. A León és a Montepellier is van annyira jó, mint a Veszprém, sőt talán még jobbak is a feltételek. A Bajnokok Ligájában legalább húsz hasonló képességű csapat van, legtöbbször nüanszok döntenek, és ebben a csoportkörben mi tudtunk elsőként a nyolc közé lépni, ami nagy eredmény és nagy megtiszteltetés is. Ehhez a sikerhez minden játékos hozzátett valamit, és ez nem közhelyes udvariaskodás. Igazi csapat voltunk és vagyunk, egymásért és Marian emlékéért játszottunk minden meccsünkön, s ez így lesz a továbbiakban is.

Az élet néha furcsa dolgokat produkál. A csoportkör után következő akadályként a világ legjobb gárdáját, a Ciudad Realt állította a veszprémiek elé. Ha azt mondtuk, a csoportelsőség nem volt reális elvárás a magyar csapattal szemben, akkor a Ciudad elleni továbbjutás pláne nem nevezhető kötelező feladatnak. Úgy is fogalmazhatnánk: a tét óriási, a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé jutás, de veszítenivalója még sincs a veszprémi fiúknak. Hiszen ők már bizonyítottak. Egy megrázó tragédia súlya alatt nem összeroppantak, hanem megerősödtek, és elnyerték az ország szeretetét.

Hogy mi a titkuk? Erre választ kaptunk a Mocsai Lajossal folytatott beszélgetés után is, a csapat edzésén. A játékosok a tréning elején, afféle átmozgatásként, fociztak. Aki azt gondolja, ez amolyan „vasárnapi sörmeccs” volt, téved. Ezek a fiúk komolyan vették ezt is: örültek a jó megoldásoknak és bosszankodtak egy-egy rossz passz után. Amikor a húsz perc letelt, 3-3 volt az állás. Következhetett a győztes gólig tartó hosszabbítás. Nagyjából kétpercnyi játékot követően aztán a jelzőtrikó nélküli csapat berúgta a mindent eldöntő találatot. A nyertesek hangos csatakiáltással a pálya közepére futottak, kört alkotva összekapaszkodtak és ugrálni kezdtek. Mintha olimpiát nyertek voltak. Pedig csak egy átmozgató focimeccs volt a hétközi edzésen. Hát, ez a kulcs. Az egység és a győzni akarás.

Bándy Péter

Gyönyörű játék

29-24 arányban maradt alul vasárnap a Ciudad Real elleni BL-negyeddöntő első mérkőzésén az MKB Veszprém. Az első játékrészben hol egyik, hol másik gárda kapott el jobb periódust és vezetett, ám a félidő vége a Ciudadé volt, a hazaiak háromgólos előnnyel zártak. A második félidőben a magyar csapat összekapta magát és tíz perccel a vége előtt már 22-22 volt az állás. És bár a hajrá ismét a világ legjobbjának tartott spanyoloké volt, a szoros eredmény azt jelenti, az ismét hősiesen küzdő MKB helyzete korántsem reménytelen a szombati, veszprémi visszavágón.