Az Országgyűlés döntése értelmében a magyarországi pénzintézetek a jövőben csak akkor módosíthatják egyoldalúan a lakáshitelekre vonatkozó szerződési feltételeket, ha az ügyféllel kötött megállapodásban ezt rögzítették. Eddig ugyanis a bankok önkényesen, külön indoklás nélkül megváltoztathatták a paramétereket, különös tekintettel a törlesztőrészletekre.

Mostantól a szerződések módosításait részletesen meg kell indokolni, s egyeztetni kell az ügyfelekkel, akiket hatvan nappal a tervezett változtatások előtt kötelesek értesíteni. Ha a módosítás hátrányos az ügyfélre nézve, akkor külön díj nélkül rendezheti tartozását és felmondhatja a szerződését, illetve bankot válthat. Ez azért fontos, mert manapság egy szerződésbontás átlagosan a fölvett hitel összegének 3-4 százaléka, vagyis – mondjuk – tízmillió forint esetén akár négyszázezer forint pluszkiadás is lehet.

E törvénymódosítás régen esedékes volt, ám az igazán nagy bajban lévőkön nem segít, mert egyrészt az eddigi önkényes módosításokat nem szabályozza (nem is szabályozhatja, visszamenőleges hatályú döntést csakis az Alkotmánybíróság hozhat), másrészt a díjmentes szerződésbontással az adósok elsöprő többsége nem kerül ki a csávából, hiszen ez a tartozás azonnali rendezését is jelenti. Márpedig a hitelfelvevők épp azért kötöttek ilyen konstrukciókat, mert nem tudják egy összegben megvásárolni ingatlanjukat. E körülmény pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi az elviekben lehetséges szerződésbontást.

Marad a törlesztés. Ez pedig a forint drámai árfolyamesése és a sok esetben jelentősen megemelt kamatok miatt óriási tömegeket fenyeget ellehetetlenüléssel. A bankok ugyanis a forint meggyengüléséből adódó árfolyam-különbözetet teljes egészében ügyfeleikre hárítják, noha ők felelősek legkevésbé az áldatlan állapotokért. Igaz, az elmúlt évek hitel-boomjában a legtöbb ember felelőtlenül járt el, amikor jövedelme végső határáig kockáztatott. Pedig voltak, akik figyelmeztettek a lehetséges veszélyekre.

– A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete számtalan fórumon felhívta a figyelmet a devizahitelek kockázataira – mondta a Demokratának Binder István, a PSZÁF szóvivője. Tavaly júliusban például több száz ezer példányban adtak ki tájékoztató összefoglalót, amelyben 15 százalékos forintgyengüléssel számolva vázolták a következményeket. Nemzeti valutánk árfolyamának zuhanása persze azóta bőven meghaladta ezt a szintet. – Tavaly nyáron kifejezetten erős volt a forint, célszerű lett volna tehát az akkori alacsonyabb törlesztőrészletek mellett takarékot képezni – fejtette ki Binder István.

A PSZÁF szóvivője hozzátette, hogy a fel-ügyelet korábban a Magyar Nemzeti Bankkal közös ajánlásban felhívta a figyelmet a japán jen alapú hitelek kockázatára. Mint mondta, ez a pénznem bizonyult a legingadozóbbnak. A szóvivő úgy vélte, ha a PSZÁF nem beszél minderről a nyilvánosságban, ma talán még nagyobb lenne a baj.

A figyelmeztetések azonban nem kaptak kellő nyilvánosságot, a bankok reklámjai sokkal harsányabbnak bizonyultak. A veszélyekre a kormány sem figyelmeztette az embereket, sőt sokáig abban az illúzióban ringatták a magyarokat, hogy közel az euróövezethez való csatlakozás. Ez pedig hamis biztonságérzetet alakított ki sokakban. Nem véletlen, hogy a hazai hitelfelvevők hetven százaléka devizában adósodott el.

A végrehajtás réme

A bankok a hitel összegét nem forintban, hanem valamely más pénznemben (jellemzően euróban, svájci frankban vagy japán jenben) állapítják meg. A tőketartozás és a törlesztőrészletek nagysága ilyen esetben devizában van nyilvántartva. E hitelek kamata a választott pénznem piaci kamatához igazodva normális esetben alacsonyabb a forintkamatnál, bár a hitelt forintban adják és törleszteni is forintban kell. Ezért kockázatos. A törlesztőrészlet százalékos emelkedése vagy csökkenése ugyanis követi a deviza árfolyamának változását.

Nemzeti fizetőeszközünk korábban nem várt mélyrepülése súlyos helyzetbe taszította azokat, akik ilyen formában vettek fel hitelt. Tavaly júliustól idén márciusig a forint 42 százalékkal gyengült: az euróhoz viszonyítva 31 százalékos a romlás, a japán jenhez mérve pedig meghaladta a 87 százalékot.

Különösen az ingatlanfedezetű kölcsönöket felvevők kerültek nagy bajba, őket ugyanis akár ki is lakoltathatják, ha nem tudják teljesíteni fizetési kötelezettségeiket. Ráadásul a bankok a kamatokat is megemelték, s ezek ugyancsak az ügyfeleket terhelik. Így vannak, akiknek törlesztőrészletei megduplázódtak, sőt mindent számításba véve akár több száz százalékkal megemelkedtek.

Egyre többen érnek anyagi teljesítőképességük határára. Leginkább azok kerültek most bajba, akik négy-öt évvel ezelőtt a hitelezési paraméterek fellazulásával jutottak kölcsönhöz. Az előrejelzések szerint nyár elején, vagyis alig két hónap múlva várható a devizahitelek sorozatos bedőlése, igazodva a várhatóan tovább romló forintárfolyamhoz.

A pénzintézetek pedig, mivel legkevésbé sem karitatív intézmények, hanem haszonközpontú vállalkozások, ilyenkor nem sokat teketóriáznak, hanem megindul a végrehajtás. És mivel a vonatkozó jogszabályok értelmében nem bírósági, hanem közvetlen végrehajtás útján hajtják be követeléseiket, az adósságcsapdába került polgárok számára gyakorlatilag nincs menekvés. Az ingatlant rövid úton meghirdetik árverésre, a pórul járt hitelfelvevők pedig utcára kerülnek.

Látszatmegoldások

– A bank és az adós közös érdeke, hogy az ügyfél törleszteni tudja hitelét, ezért nem kell pánikba esni, nem feltétlenül a lakás eladása az egyetlen menekülési lehetőség – mondta a Demokratának Bánfalvi László, a Hitelcenter Központ Kft. ügyvezető igazgatója. – Többféle fizetési könnyítés vehető igénybe abban az esetben, ha valaki nem tudja fizetni a törlesztőrészleteket: futamidő-meghosszabbítást, kamatkedvezményt, tőkemoratóriumot, rögzített havi törlesztőrészlet megállapítását, fizetési halasztást, előtörlesztést vagy devizanem-átváltást is lehet kérni. Ezek igénybevételével jó eséllyel el lehet kerülni a lakás kényszerértékesítését. Ha azonban az adós 90 napig nem fizet, a bank felmondhatja a hitelszerződést és visszakérheti a fennálló tőketartozást. Ennek több módja lehet: korábban megkötött vételi opció érvényesítésével, árveréssel vagy a követelés eladásával juthat hozzá a pénzintézet a követeléséhez. – Ezt megelőzendő jobb, ha a bajba jutott ügyfél maga keres egy kisebb lakást, a nagyobbat pedig értékesíti, s a különbözetből fizet, vagy legalább elfogadható szintre csökkenti tartozását. Mindenképp érdemes azonban hiteltanácsadói segítséget kérni – ajánlja Bánfalvi László.

Tény, hogy a bankoknak is érdekükben áll az adósok megtartása, pénzügyileg is, és a társadalmi közeg egyensúlyát tekintve is. A lehetséges megoldások azonban nem jelentenek igazi kiutat. A futamidő-meghosszabbításnak például egyes pénzintézetek esetében akár diszkriminatívnak is értékelhető feltételei vannak, az ügyfél életkora ugyanis a hitel lejártakor nem haladhatja meg a 65-70 évet. Az ilyesfajta hitelek maximális futamideje átlagosan 30 év, így hát a 40 fölöttiek már aligha reménykedhetnek e megoldásban. És persze a kamatok miatt a teljes visszafizetendő összeg jóval meghaladja az eredetileg tervezettet.

A tőkemoratórium azt jelenti, hogy az adós meghatározott ideig, de maximum egy évig csak kamatot fizet, így a havi részlet a tőketörlesztés összegével csökken. E konstrukció hátránya értelemszerűen az, hogy hiába fizet az ügyfél, az adósság összege a moratórium alatt nem lesz kisebb.

Csalóka megoldás a kamatkedvezmény is. Ezt maximum fél évig lehet igénybe venni, s annyit jelent, hogy az adós kisebb kamatot fizet, ezáltal elviselhetőbb a törlesztőrészlet. Csakhogy a tőkemoratórium és a kamatkedvezmény esetében is a kimaradó összegeket az ügyfélnek később vissza kell fizetni. Vagyis végső soron rosszabbul jár, mert a ki nem fizetett kamat újabb kamatterhet növeszt, az idő ugyanis pénz.

A fizetési halasztás is tetszetős lehet első ránézésre, hiszen az ügyfél néhány hónapra – az időtartomány bankonként változik – megszabadulhat törlesztési kötelezettségétől, ámde a végén a kieső részleteket kamatostul behajtják rajta.

Ugyanez a gond a rögzített, fix törlesztőrészletekkel is, az árfolyammozgásokból adódó eltéréseket a végén ez esetben is ki kell fizetni.

Az ingatlan kisebbre cserélése valóban könnyebbséget jelenthetne, de a piac beszűkülése miatt ez jellemzően áron aluli eladást jelent, vagyis újabb veszteséget okoz a szorult helyzetbe került devizahitel-törlesztőknek. Igaz, ez még mindig jobb, mintha elárverezik a fejük fölül a lakást. Összegezve elmondható, a bankok a látszólagos kedvezmények fedezékében minden esetben könyörtelenül behajtják követeléseiket az utolsó fillérig. A legfőbb baj az, hogy jelenleg nincs olyan érvényes jogi lehetőség, amellyel az önhibájukon kívül szorult helyzetbe került polgárok hatékonyan meg tudnák védeni magukat. Ennek ellenére az érintettek minden szalmaszálba belekapaszkodnak, s talán nem is teljesen esélytelenül.

Állam, hol vagy?

A bankok egyoldalú paraméter-módosításai ugyanis sértik az Alkotmány szellemét. Az alaptörvényben ugyanis egyértelműen benne van, hogy mindenkinek elidegeníthetetlen joga van az emberi méltósághoz.

Dr. Cservák Csaba alkotmányjogász, a Független Jogász Fórum elnöke úgy véli, a pénzintézetek középkort idéző önkényeskedése ezzel ellentétes.

– A német alkotmánybíróság hozta be a jog világába az „általános személyiségi jog” fogalmát, s ezt a magyar taláros testület is átvette – szögezte le a Demokrata érdeklődésére az alkotmányjogász.

Mint mondta, ez annyit jelent, hogy az egyén nem lehet egy jogviszony tárgya, csak is tudatosan cselekvő jogi alanya. Márpedig a Független Jogász Fórum elnöke szerint az egyoldalú szerződéskialakítás és módosítás kiszolgáltatott helyzetbe hozza a polgárokat, ezért védelemre szorulnak.

– Bár egy ilyen szerződés jogi szempontból ma nem támadható, a két fél nyilvánvalóan nem azonos súlyú: az egyik oldalon egy kiszolgáltatott, mert kölcsönre szoruló ember áll, a másikon egy ebből élő, az erőfölényét kihasználó tőkeerős pénzintézet – mondja Cservák Csaba.

A szakértő szerint a devizahitelek esetében a külső tényezők ingadozása miatt a pénzintézeteknek is vállalniuk kell a veszteség egy részét – értelemszerűen legalább a felét –, ellenkező esetben a hiteltörlesztőknek az Alkotmánybírósághoz kell fordulniuk. Az alkotmányjogász emlékeztetett rá, hogy még a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntései is megtámadhatók az alaptörvényt értelmező testületnél, főképp akkor, ha egy adott döntés vélhetően alkotmányellenes jogszabályon alapul.

Ugyanígy vélekedik dr. Czirme György ügyvéd, aki – igaz, nem ingatlanja, hanem autója révén – maga is érintett az ügyben. A jogász beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. paragrafusa 3-as bekezdésének megsemmisítését kéri. E passzus szerint „a kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt – külön pontban – a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.”

– Ez látszólag világos, a valóságban azonban gyakorlatilag korlátlanul lehetővé teszi az egyoldalú módosításokat – mondja dr. Czirme György.

Az ügyvéd szerint ez sérti az Alkotmány 2. paragrafusát, amely kimondja, hogy hazánk jogállam, ebből pedig levezethető a jogbiztonság elve, amit az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége és az ebből adódó kiszolgáltatottság súlyosan sért. Ezért kéri másodmagával az említett törvényi passzus visszamenőleges hatályú megsemmisítését. Ezen túlmenően próbapert is indított egy bank ellen az egyoldalú szerződésmódosítás miatt. Az ügy jelenleg folyamatban van.

A jogász szerint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek kellene közkeresetet indítani, hiszen – feltéve, hogy kedvező lenne a végkimenetel – ebben az esetben minden ilyen típusú szerződésre automatikusan vonatkozna az esetleges módosítás. A legfőbb baj az, hogy az említett, vajmi keveset érő törvénymódosításon kívül az állam nem igyekszik megoldani a problémát. Pedig volna megoldás.

– Az államnak be kellene szállni a mechanizmusba oly módon, hogy az emberek helyett rendezi a bankok felé fennálló tartozásokat, s onnantól a polgárok az államnak tartoznak, elviselhető törlesztőrészletekkel és kamatokkal, ami egyfajta védettséget jelent. Ezáltal a bankok megkapják pénzüket, az állam szintén, az emberek pedig nem kerülnek utcára, ami a végső soron tízmillió embert képviselő, ezek által fenntartott államnak is érdeke, hiszen így milliónyi adófizető nem esik ki a rendszerből, s nem válik eltartandó segélyezetté, hajléktalanná – vázolja föl a lehetséges kiutat Czirme György.

Közös teherviselést!

A jogi kiútkeresés azonban, még ha eredménnyel jár is, hosszú időt vesz igénybe. A bajbajutottaknak pedig nincs idejük várakozni, hiszen bármikor utcára kerülhetnek.

Az ő érdekeiket képviseli a Devizahitel-különbözet Károsultjainak Egyesülete. Szabóné Papp Klára, a szervezet főtitkára a Demokratának arról számolt be, hogy megalakulásuk óta izzanak a telefonvonalaik és napi sok száz e-mailt kapnak. Az egyesület nemrég petíciót adott át a Magyar Bankszövetség elnökének, Felcsuti Péternek. Ebben azt kérik a szakmai szervezet vezetőjétől, kezdeményezze a Magyarországon működő külföldi bankoknál, hogy vállalják át a megnövekedett törlesztőrészletek miatti többletköltségek felét, s állítsák vissza az eredeti kamatot.

Kérésüket ezzel az érveléssel támasztották alá: „a bankok mellett felelősség terheli a bankrendszer felügyeletére jogosult állami szervezeteket és az egész magyar politikai osztályt is, mert 20 év alatt a magyar bankrendszer külföldi kézre juttatásával, a devizaszabályok számunkra előnytelen megváltoztatásával teljesen kiszolgáltatottá tették Magyarországot a külföldi pénztulajdonosok felé. Felelősség terheli továbbá azokat az európai uniós szervezeteket, amelyek – a versenyszabályok betartására való hivatkozással, valójában persze az Európa erős gazdasági rendszerrel bíró országaiban székelő anyabankok érdekeinek védelmében – gyakorlatilag utasítottak bennünket az önvédelem feladására.”

A petícióban azt is leszögezték, hogy a kialakult helyzetről nem a hitelt felvevők tehetnek. Megfogalmazásuk szerint „senkinek sem lehet érdeke, hogy a családok az utcára kerüljenek fizetésképtelenségük miatt, hiszen ez magával ránthatja a teljes magyarországi bankrendszert is.”

Hétszázezer ilyen hitelszerződésről van szó, ennyi embert fenyeget a végrehajtás réme. Családokkal számolva, óvatos becslések szerint is két és fél millió ember van bajban. A Devizahitel-különbözet Károsultjainak Egyesülete szerint tűrhetetlen, hogy miközben a külföldi tulajdonú bankok óriási profitot termelnek Magyarországon, nem kívánják kivenni részüket ennek a problémának a megoldásából.

A Magyar Bankszövetség képviselői a petíciót átvették, ám meglepő módon Felcsuti Péter egy televíziós műsorban azt mondta, nem tud semmiféle ilyen kérésről. Akkor most szóltunk.

Ágoston Balázs