Őrködni az alkotmányosság fölött – így foglalható össze röviden a legfőbb közjogi méltóság legfontosabb feladata, amelyet a Sándor-palota lakója betölteni hivatott. Így azután az a természetes, ha az elnök az ország sorsfordító pillanataiban hallatja szavát. Egyszerűen ez a kötelessége.

Így történt most is, amikor Sólyom László kifejtette, hogy az előrehozott választások jelentik a megoldást a most kialakult politikai helyzetben. A köztársasági elnök szerint Magyarország elpazarol egy évet, ha a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal a parlament egy évre választ új miniszterelnököt.

– Csak egy előrehozott parlamenti választás adhat esélyt arra, hogy stabil, széles körű felhatalmazással rendelkező kormány állhasson fel, olyan, amelynek elég háttere lenne ahhoz, hogy hosszú távú, többéves programot valósíthasson meg és így ki tudja vezetni az országot a válságból – jelentette ki Sólyom László.

A köztársasági elnök szerint a Gyurcsány Ferenc által javasolt konstruktív bizalmatlansági indítvány olyan eszköz, amely ugyan alkotmányosan nem kifogásolható, azonban tudni kell, hogy kizárólag egy személyi döntésről szól: arról, hogy egy régi miniszterelnök helyett új miniszterelnököt választanak.

– A jelenlegi kísérlet ezért kifejezetten átmeneti és rövid távú válságkezelést jelent: ez az az eszköz, amely az összes lehetséges technika közül a legkevésbé demokratikus – szögezte le.

Az elnök szerint ugyanis az előrehozott választáson a pártoknak meg kell küzdeniük a bizalomért, és csak akkor fogják helyreállítani a hitelességet, ha valóban olyan kampány lesz, amelyben reális programok hangzanak el, hitegetések nélkül.

– Magyarországot a gazdasági válságon kívül egy nagyon súlyos bizalmi, hitelességi válság is sújtja. A miniszterelnök azért jelentette be a távozási szándékát, mert súlyosan sérült a szavahihetősége – utalt Gyurcsány Ferenc szavaira az elnök. – A távozási szándék bejelentése olyan lépés volt, amely megnyitotta az utat a változások előtt, azonban az a változás, amely készülőben van, nem kielégítő, mert egy évvel késlelteti a helyzet rendezését – jelentette ki.

Sólyom László úgy érezte, kötelessége szólni a miniszterelnöknek az ügyészség és a bíróság állítólagos elfogultságára vonatkozó kijelentése miatt is.

– Ez a kijelentés súlyosan veszélyezteti az államszervezet demokratikus működésébe vetett bizalmat.

Szavait felzúdulás követte mind az MSZP, mind az SZDSZ részéről. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője személyes véleménynek titulálta az államfő szavait. Szerinte az elnöknek a szavazófülkében kell kifejeznie pártszimpátiáját. Hasonlóan reagált Gusztos Péter az SZDSZ részéről. Az államfő szerinte is a pártszimpátiájának adott hangot. Csakhogy Sólyom László egyáltalán nem beszélt egyetlen pártról sem. A konstruktív bizalmatlansági indítványról beszélt, a demokráciáról és egy stabil kormányról, olyanról, amelyik széles körű felhatalmazással rendelkezik, és amelyet csak választások útján lehet megalakítani. Mivel a választások kiírása a köztársasági elnök jogköre, ebben a kérdésben hivatalból meg kellett szólalnia. Még akkor is, ha nyilatkozata zavarja a konstruktív bizalmatlansági indítvány mögé bújó, túlélésre játszó pártokat.

– Mindig a stabilitásra számítok. A borulás felé sosem adtam lökést – vallja magáról az elnök.

Az MSZP-t és az SZDSZ-t minden bizonnyal az államfő aktivitása zavarja. Sólyom László a rendszerváltás óta az első köztársasági elnök, aki aktívan alakítani próbálja a politikát.

„Nem képviseli egyetlen politikai erő programját sem, helyette saját programját hajtja végre” – állapította meg róla a közelmúltban a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkírója, aki szerint az elnököt az érinthetetlenség aurája lengi körül. S hogy ez mennyire így van, erre a legfőbb bizonyíték az elnök maga, aki képes a saját tevékenységét is megfelelő távolságtartással szemlélni.

– Amikor azt mondom, hogy az elnök, egyes szám harmadik személyben, akkor az intézményről, a köztársasági elnöki intézményről beszélek. Megvan a politikai és szakmai véleményem is bizonyos kérdésekről, de az elnöki pozíció nem engedi, hogy azt mondjam, amit szeretnék. Azt kell mondjam, amit az elnökség a szerepfelfogásom szerint lehetővé tesz – magyarázta el e távolságtartás okát Sólyom László az egyik internetes lapnak adott interjújában.

Gyakran kritizálják emiatt, pedig ezzel a képességgel csak kevesek rendelkeznek: ez az eltávolodás a fölé kerekedés, a rálátás, a magaslat perspektívája. Ez a látásmód csak azon keveseknek adatik meg, akik nem sajnálták az erőt és a fáradságot: ezt a magaslatot ugyanis el kell érni. Mintha egész életútja jelenlegi feladatára készítette volna fel… Amelyet mindvégig a tanulás, a tudás megszerzése iránti vágy és a kitartás fémjelzett.

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsett. A Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán diplomázott 1964-ben, majd egy évvel később az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosi képzését is elvégezte. Több külföldi egyetemen volt ösztöndíjas, tanult a kölni, a hamburgi és a frankfurti egyetemen, a jénai egyetemen német polgárjogból doktorált.

1975-ben az állam-és jogtudományok kandidátusa, 1981-ben pedig doktora lett. 1998-ban Humboldt-díjat kapott. A Kölni Egyetem 1999-ben díszdoktorává avatta. Tudásszomja nem öncélú, nem a világtól elvonult szerzetes magánya: épp ellenkezőleg, aktív, pragmatikus egyéniségének kibontakozása a nyolcvanas évek elejétől tevékeny közéleti szerepvállalásban mutatkozott meg. Ekkoriban elsősorban környezetvédelmi kérdésekben hallatta hangját. Alapító tagja a nagymarosi gát megakadályozására létrehozott Duna Körnek. 1988 és 1989 között a Nyilvánosság Klub ügyvivője, 1989-ben a Független Jogász Fórum választmányi tagja volt.

Részt vett a lakiteleki találkozón, 1987-ben alapító tagja az MDF-nek, 1989-ben rövid ideig elnökségi tag, tevékeny résztvevője az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal munkájának.

1989-ben az akkor létrehozott Alkotmánybíróság tagja lett. Lemondott minden politikai tisztségéről és az MDF-ből is kilépett. 1989-ben az Alkotmánybíróság alelnöke, 1990 és 1998 között első elnöke lett. Magyarországon az Alkotmánybíróság felállítását az 1989. évi I. törvény írta elő. Az 1985-ben választott Országgyűlés öt alkotmánybírót nevezett ki, további öt tagot az 1990. évi demokratikus választások után összeült Országgyűlés választott meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alapján 1990. január 1-jei hatállyal megalakult az Alkotmánybíróság, és megkezdte működését. A testület első elnöke dr. Sólyom László lett, kilenc évre szóló megbízatással. Sólyom László alkotmánybírói pályájának meghatározó alapelve a láthatatlan alkotmány, amely aktív törvénykezést, az alaptörvényben szó szerint meg nem fogalmazott, de az alkotmány szelleméből levezethető ítélkezést jelenti. Aktív hozzáállását több meghatározó döntés, egyebek közt a halálbüntetés eltörlése, a vérségi származás ismeretéhez való jog, vagy az információs önrendelkezési jog bevezetése fémjelzi.

„Az Alkotmány értéktartalma az, ami élővé teszi az Alkotmányt. Az Alkotmány értékrendjének és fogalmi kultúrájának is át kell járnia a társadalmat. Az alkotmányosság művészete a formális és értékszempontok arányának megtalálásában és a körülményekhez való igazításban áll” – írja Sólyom László Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon című tudományos művében.

Alkotmánybírói megbízatása lejártát követően, 1999 és 2000 között a Kölni Egyetem vendégprofesszora, amely 1999-ben díszdoktorrá avatta. Köztársasági elnöknek a Védegylet nevű civil szervezet felhívására az MDF és a Fidesz jelölte. Megválasztásának első fordulójában Sólyom László mindössze 13 szavazatot kapott, mivel a fideszes képviselők három kivétellel nem szavaztak, ezzel leplezve le, hogy számos, korábbi MDF-es képviselő az MSZP jelöltjére, Szili Katalinra szavazott át. Sólyom László a már csak egyszerű többséget igénylő harmadik fordulóban nyert 185-182 arányban. Mindvégig független jelöltnek tartotta magát, és azóta is az maradt.

– Még nem adtam fel. Kitapasztalva az emberi mozgásteret, még mindig merem azt állítani, hogy lehet más a politika. Nem soroltam be sem stílusban, sem eszméket tekintve a kétosztatú pártpolitikába. Három konkrét területet tűztem ki, ahol úgy gondoltam, hogy lehet valamit csinálni: a jogállamiság, a zöld ügyek, és a határon túli magyarok ügye – vallotta magáról egy internetes lapnak nyilatkozva.

A 2006. évi őszi tiltakozások kapcsán tett nyilatkozata, valamint a politikai elittől való erős elhatárolódási szándéka kiváltotta a baloldal nemtetszését, amit fokozott Horn Gyula kitüntetésének megtagadása. „Horn Gyula karhatalmista volta 1956-ban és különösen akkori szerepének értékelése és vállalása a forradalom ötvenedik évfordulóján 1956 értékeiről való állásfoglalás is. Egykori tette és mai állásfoglalása olyan alapvető ellentétben állnak a Magyar Köztársaság alkotmányos értékrendjével, hogy Miniszterelnök Úr előterjesztését Horn Gyulának az indoklásban felhozott érdemeire tekintettel sem teljesíthetem” – áll a köztársasági elnök levelében.

Kitartó, eltántoríthatatlan ragaszkodása ahhoz, amit helyesnek, igaznak vagy méltányosnak vél, olyan kijelentésekben, sőt tettekben is megnyilvánul, amelyeket a pillanatnyi érdekei szerint hajlongó politikai elit pragmatikus alkalmazkodása talán gyerekesnek, de legalábbis szokatlanul makacsnak vél. Jelenléte sorsdöntő volt a Zengőn, ahol a veszélyben forgó bánáti bazsarózsa utóbb jelképe lett a természetvédőknek, akik sikeresen akadályozták meg a NATO-lokátor odatelepítését. Ilyen volt az az eset is, amikor az elnök több nyilatkozatában és beszédében is kijelentette, hogy addig nem utazik az Amerikai Egyesült Államokba, amíg a magyar állampolgároktól az amerikai hatóságok ujjlenyomatot vesznek.

Elutazott viszont Erdélybe, ha másként nem, hát magánemberként. Ha nem repülhet, autóval megy. Ha nem 15-én, akkor előtte egy nappal, de mindenképp elmondja a Nyerges-tetőn ünnepi beszédét. Mert el akarja mondani. Ez az a kitartó és elszánt akarat, amely újra és újra hátrálásra kényszeríti ellenfeleit.

Sólyom László számos törvényt visszaküldött az Országgyűlésnek. Tette ezt akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnhetett, nem ér el semmit. Később mindig bebizonyosodott, hogy nem a pillanatnyi érdekek vagy a parlamenti matematika, hanem a szilárd erkölcsi elvek jelölték ki a mezsgyét. 2007. december 27-én visszaküldte az Országgyűlésnek az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt. „Nem értek egyet a törvény megalkotásának módjával. Nem értek egyet azzal sem, hogy a törvény – álláspontom szerint – nem tartalmazza a tárgyával összefüggő szükséges garanciát, továbbá, hogy hatása – többek között a későbbi jogalkotásra utalt lényeges kérdések miatt is – kiszámíthatatlan” – írja az Országgyűléshez intézett levelében. Néhány hónappal később a népszavazás eltörölte a vizitdíjat, megbukott az egészségügyi reform, távozott posztjáról a miniszter.

Nem Sólyom László buktatta meg, ő csak tette a dolgát: nem írta alá a törvényt, mert nem írhatta alá. Ezzel jelölte ki a mezsgyét. Ahogy mondaná, nem a borulás, hanem a stabilitás irányába.

Sólyom úgy tesz, mintha valóban lehetne a pártok érdekeitől függetlenül tevékenykedni, róják fel neki ellenfelei. A baloldal publicistái már-már a köztársasági elnök elkerülhetetlen bukását vetítik előre, miután az államfő jelöltjét a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjára a szocialisták ismét leszavazták. Úgy vélik, az elnök olyan helyzetbe navigálta magát, hogy számára az alku, a kompromisszum is egyértelmű vereséget jelent. Pedig nem erről van szó. Sokkal inkább valószínű, hogy a Szili Katalint jelölő szocialisták Sólyom László államfői megválasztását mind a mai napig nem heverték ki…

Pedig jó, ha hozzászoknak a gondolathoz, hogy Sólyom László még akkor is köztársasági elnök lesz, amikor a szocialistákat egy országgyűlési választás remélhetően inkább előbb, mint utóbb kiszavazza a hatalomból. Készülőben van ugyanis egy másik Magyarország.

Az elnök szavai ide illenek: „Az újon való munkálkodás néhány szerencsés pillanatában egy feladaton dolgozott mindenki, s nem kérdezték, ki honnan jött, s egyébként mit gondol. Minden ügyet így kellene nézni. A szabadság szemérmes is: beéri azzal, hogy mindenki gyümölcseiről ismerszik meg” – írja Sólyom László a semleges társadalomról. Semleges társadalom? Mondjuk inkább úgy, erkölcsös.

Hernádi Zsuzsa