Április 3-án érdekes sajtóközlemény jelent meg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. honlapján. A leírtak szerint az Észak-magyarországi regionális Vízművek Zrt. vagyonkezelésébe kerül át a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. és a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. állami tulajdonú üzletrésze. A továbbiakban az ÉRV Zrt. mint vagyonkezelő, a DRV Zrt. és a TRV Zrt. mint vagyonkezelés alá vont társaságok önálló jogi személyként, részvénytársasági formában működnek tovább. A közleményben részletesen kifejtett, tudományos alapú magyarázat szerint ezzel a lépéssel az új társaságcsoport a régió meghatározó piaci szereplőjévé lép elő, nő a versenyképessége, hatékonyabbá válik a víziközmű-társaságok működése. Ezek a társaságok szolgáltatják az ivóvizet keleten és nyugaton egyaránt, azaz egyáltalán nem mindegy az egyszerű állampolgár számára, hogy mi történik a háttérben. Mert a víz éppen forrásban van.

Veres, a jó pásztor

Az idei esztendő elején a viziközműcégek privatizációjára irányuló szándékokról kérdezte a Parlamentben Katona Kálmán Veres Jánost, aki pénzügyminiszterként egyúttal a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonosi jogait is gyakorolja az állam nevében, vagyis élet-halál ura a tekintetben, mi marad az állam kezében és mit adnak el. Veres, az állami vagyon szocialista módon jó gazdája az interpellációra adott válaszában kifejtette, hogy valóban vannak olyan elképzelések, amelyek alapján a vízműcégeket a tőzsdére kívánják vinni, és ehhez megfelelő üzemméretet kell kialakítani, ezért kell az egyes egységeket összevonni, egy anyacégbe leányvállalatként integrálni.

– Nagyon jól tudjuk azt, hogy egy vállalat leányvállalata már kikerül az állami vagyon köréből, vagyis privatizálható, eladható, és az állami vagyonkezelésre vonatkozó szabályok nem vonatkoznak rá – fedi fel a Demokratának a magánosításra irányuló szocialista szándékokat Hadházy Sándor, a Fidesz képviselője, Visegrád polgármestere, aki városvezetőként is mélységesen aggódik a zajló folyamat miatt.

Az egészséges ivóvizet ugyanis a helyi önkormányzatoknak kell biztosítania a lakosság részére, a vizet pedig a közműcégek szolgáltatják.

– A Dunamenti Regionális Vízmű Zrt. gazdálkodása hosszú évekre visszamenőleg eredményes volt, minden évben korrekt tájékoztatást kaptak az önkormányzatok mind az eltelt esztendő történéseiről, mind a tervezett fejlesztésekről. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy semmilyen formában nem kapcsolódik a három regionális közművállalat egymáshoz, és amikor Veres János elismerte, hogy ezeket a vállalatokat a tőzsdére kívánja a kormány vinni, azzal nyilvánvalóvá tette a privatizációs szándékot – fogalmaz Visegrád első embere.

Már a vízen járnak

De miért is hordoz veszélyt a víziközműcégek esetleges privatizációja? Nos, a vizet, amelyet megiszunk, amellyel főzünk, tisztálkodunk, a közműcégek szolgáltatják. A szolgáltatásért komoly pénzeket fizetünk, víz- és csatornadíj formájában.

Amíg a közműcégek állami tulajdonban vannak, az az egyetlen érdek, hogy jusson elég víz, lehetőleg mérsékelt áron, vagyis annyit kell fizetnünk a vízért, hogy a közműcégek működése biztosítva legyen és tudjanak szolgáltatni. Tegyük fel, a cégeket privatizálják, a tőzsdére viszik őket.

Megjelennek a magánbefektetők, felvásárolják a cégek részvényeit, a közműcégek pedig a közérdek érvényre juttatása helyett a profit szolgálatába állnak. A magánbefektető gyors és nagy hasznot akar, és azt mondja, mostantól csak jóval nagyobb áron adok vizet a lakosságnak. Ráadásul a közműrendszer fejlesztéséhez a lakosság a vízdíjon keresztül állandóan hozzájárul, hiszen az állami forrásokat a lakossági hozzájárulás egészíti ki. Mindez azt jelenti, hogy a lakosság és az önkormányzatok által befizetett pénzekből előállított javak eladására szervezkedik a kormány.

– Ez nem hiba, hanem bűn – fogalmazott Fónagy János, a Fidesz szakpolitikusa azon a sajtótájékoztatón, amelyen a nyilvánosság figyelmét ráirányította a Gyurcsány-kormány tragikomikus bukásának árnyékában készülődő újabb szocialista privatizációs spekulációra.

Fónagy János felszólította a társadalmi támogatottság nélküli kormányzó erőt a nemzetgazdaságilag kulcsfontosságú közműcégek megtartására. Hangsúlyozta, a válságon csak erős államok képesek úrrá lenni, ám ha a nemzet stabilitását, gazdasági függetlenségét jelentő állami vagyon elemeit felelőtlenül elherdálják, azzal az ország létét veszélyeztetik. Szavai igazságtartalmát könnyű belátni.

– A víz egyre inkább stratégiai tényezővé válik. A klímaváltozást lehet bagatellizálni, meg azt mondani, hogy ez a zöldek mániája, de az időjárás szélsőségesebbé válik, lesznek hosszú, száraz, vízhiányos időszakok, és rövidebb, vízbőséget hozó időszakok. Ezek kezeléséhez komplex vízgazdálkodási rendszer kell, ami állami szerepvállalást tesz szükségessé, nem pedig azt, hogy az állam szabadulni igyekezzen a feladattól – nyilatkozta lapunknak Hadházy Sándor. – Látni kell, hogy amikor a főváros eladta a Fővárosi Vízműveket, a vízdíjak ettől kezdve meredeken emelkedtek. A privatizációval itt is megjelenik a magántőke, amely profitot akar, s amelyet a fogyasztóknak kell megfizetni – tette hozzá. A profit mellett természetesen a privatizált cég menedzsmentjének költségei is emelkednek, így viszik ki a hasznot a cégekből a magánosítás haszonélvezői.

„Összességében a társaságcsoport létrejötte nem jelenti a munkavállalók jogviszonyának bárminemű megváltozását, nem érinti a szolgáltatások díját, az önkormányzatokkal való együttműködési kötelezettséget, de ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a társaságcsoport gazdálkodása, a fejlesztési tevékenységek összehangolása és a szolgáltatás minősége az együttműködési szinergiák kihasználása révén jelentősen javuljon” – írja Veresék sajtóközleménye.

A Nemzeti Vagyonkezelő szóvivője, Száraz Gábor a Demokratának elmondta, privatizációról szó sincs, mert ma még hiányoznak azok a jogszabályok, amelyek ezt lehetővé teszik. Kérdésünkre azonban elismerte, hogy a szakminisztériumban hosszú ideje folyik már a jogszabályváltozások előkészítése.

Mint mondta, az új szervezeti felépítés lehetővé teszi a vízkészlettel való optimális gazdálkodást, a vízelosztás gazdaságos üzemvitelét, a több oldalról történő vízszolgáltatást, a vízhiányos körzetek vízellátásának megoldását, illetve a vízkészletek és a fogyasztások térbeli és időbeli eltérése közötti egyensúly megteremtését, valamint javulhat az ellátás biztonsága és színvonala, növekedhet az ellátási terület mérete.

Száraz Gábor elmondta: a szerkezeti változtatások indoka az is, hogy több önkormányzat megkereste a Nemzeti Vagyonkezelőt azzal a kéréssel, hogy szeretnének tulajdoni hányadot szerezni a közműcégekben.

Hadházy Sándor, a Fidesz képviselője erre úgy reagált, valóban elhangzottak ígéretek arra, hogy az önkormányzatokat ebbe a folyamatba be fogja vonni és ki fogják kérni a véleményüket, de ez máig nem történt meg, miközben lázasan zajlanak a szerkezetátalakítás, vagyis a privatizáció első lépcsőjének előkészületei, s ezzel a kormány az utolsó tartalékokat kívánja felélni. És hozzátehetjük, a kivéreztetett önkormányzatok vajon miképpen fognak hozzájutni a közműcégek tulajdonrészéhez, vajon miből fizetnének a közművagyonért?

Azért a víz az úr

– Csak tiltakozni tudunk, összefogni az önkormányzatokkal, hangsúlyozza Hadházy Sándor. – Mára alig maradt valami az állami vagyonból, már csak a víz, a föld, az erdő, meg a jövő elzálogosítása jöhet szóba. A Duna vízenergiájának eladását a Horn-kormány már megszellőztette. A pénzügyminiszter ajtaján a balliberális gazdaságpolitika ámokfutása miatt ott lóg a felirat: minden eladó – összegez Visegrád első embere.

S hogy mennyi idő kell a szocialistáknak mindehhez?

– A dunántúli régió ügyét elő kell készíteni május 31-ig, a többire vonatkozó üzleti stratégia terveit 2009 őszére kell megalkotni, vagyis a döntés-előkészítő folyamat gyakorlatilag elkezdődött. Akár már a tavasszal, a kormányváltás előtt megtörténhet a privatizáció, amellyel a szocialisták szeretnék a családi ezüst utolsó darabjait is dobra verni – mondja a Demokratának Hadházy Sándor, felvetve az önkormányzatok ellenállásának szükségességét. – Esztergom önkormányzata egy éve elkezdte az önkormányzati egységfront összekovácsolását, mert a kormány előzetes tervei már ekkor kiszivárogtak. Közös nyilatkozatot fogalmaztunk meg, ám ez súlytalan maradt.

A kormány állítása ellenére nem egyeztetett az önkormányzatokkal, a polgármesterek a sajtóból értesültek a tervekről. Ráadásul a Gyurcsány-kormány bukása felgyorsította a privatizációs folyamatokat.

Az SZDSZ-nek jelenleg is van egy olyan előterjesztése, amely a válság kezelésének módszertanába illeszti a magánosítás felpörgetését, így előteremtve kétezerötszáz milliárd forintot. S hogy mi lesz a fogyasztóval, vagyis az egyszerű átlagpolgárral? Hadházy erre is sejti a kormány válaszát.

– Róluk majd a pénzügyminiszter az adóhatóság útján gondoskodik, aki nem tudja fizetni a vízdíjat, adók módjára behajtható köztartozásként majd beszedik tőle – véli a polgármester.

Ne legyen igaza.

Udvarhelyi István