– A Hír TV még a közelmúltban sem volt túl népszerű a kormánypárti politikusok körében, és ennek jelét is adták, emlékezhetünk például arra az esetre, amikor Veres János pénzügyminiszter lefejelte a kamerát. Csökkent esetleg az utóbbi hónapokban ez az elutasítás?

– Nagyon furcsa ez a helyzet. A fő termékünk a híradó, aminek a természeténél fogva kiegyensúlyozottnak, objektívnek kell lennie. Erre a médiatörvény is kötelez bennünket, de a mi célunk is ez. Ám nagy kérdés, hogyan tudjuk betartani ezt a szabályt, ha egy kezemen meg tudom számolni, az elmúlt években hány kormánypárti politikus tette be a lábát a stúdióba. Hogyan tudjuk megszólaltatni a balliberális oldal képviselőit, ha a Parlamentben, meglátva a riporterünket, vagy telefonálni kezdenek, vagy durcásan elfordulnak? És akkor még nem beszéltem arról, amikor sajtótájékoztatókon arra hivatkozva, hogy az a téma nem tartozik oda, nem válaszolnak a kérdéseinkre. Ma már tehát nem a cenzúra a hatalom eszköze, hanem az elhallgatás. A helyzet sajnos egyáltalán nem javult az utóbbi időszakban.

– Azt sok helyen elismerik most már, hogy bizonyos helyszínekről, eseményekről, például 2006 őszén a televíziók közül a Hír TV tudósított a legrészletesebben. Ennek volt valamilyen pozitív hatása?

– Az az időszak tényleg áttörést hozott. Az addig elutasított, gettóba szorított szakmai közösség felnőtt a feladathoz és meg tudta mutatni az igazi arcát. Nem elsősorban azoknak a politikai, szakmai köröknek, amelyek ki akartak rekeszti bennünket, hanem a nézőknek. Akik akkor fedeztek fel igazán bennünket, s abban az időszakban elsősorban innen tájékozódtak, a 2006-os események után itt is ragadtak, vagy azóta is vissza-visszatérnek. Érzik ugyanis, hogy amennyiben meg akarják tudni, mi is történik az országban, akkor meg kell nézni a mi híradóinkat is. Ez nagy örömöt jelent számunkra, de eközben persze nagy felelősséget is. Politikai körökben azonban ez sem segített.

– Ha külföldi példát nézünk, az Egyesült Államokban mondjuk előfordulhatna, hogy egy demokrata párti politikus nem áll szóba a konzervatív Fox csatornával, vagy egy republikánus személyiség a liberálisokhoz közelebb álló CNN-nel?

– Ilyen nincs, holott ott is látszik az egyes médiumok elkötelezettsége, értékorientáltsága. Nyugati demokráciákban azonban azt az elvet vallják, hogy mindenkinek joga van az információhoz jutáshoz, a hatalmon lévőknek pedig kötelességük tájékoztatást adni. Aztán majd a néző eldönti, hogy milyennek találja egy-egy csatorna színvonalát, mennyire tetszenek neki a hírekhez fűzött elemzések, kommentárok.

– Egyes vélemények szerint a Hír TV két területen van nagy előnyben: egyrészt a legfontosabb helyszínekről mindig élőben jelentkezik be, másrészt a Célpont tényfeltáró riportjai kiemelkednek a honi tévés mezőnyben. Egyetért ezzel?

– Ezt mi is így érezzük a nézői visszajelzések alapján, és erre is helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. Annak idején, amikor ez a televízió elindult, nagyon hamar népszerű lett, például Prima Primissima közönségdíjat kapott. Ez annak volt köszönhető, hogy óriási igény volt egy nemzeti-konzervatív csatornára. Sok nézőnk azt várta el, hogy itt mindent megkapjon, amire szüksége van: szórakoztató műsorokat, híradókat, elemzéseket, karcos politikai véleményeket. Csakhogy minden igényt nem tud kielégíteni ez a kis csatorna, ráadásul tematikus hírtelevízióként alkalmatlan is erre. Ezért kellett eldönteni, hogy a hírekre, tényfeltáró riportokra, vagy a szórakoztatásra helyezzük a hangsúlyt. Előbbi mellett döntött a vezetés, és ez már csak azért is fontos, mert ha nincs Hír TV, Magyar Nemzet, Heti Válasz és Demokrata, akkor számtalan ügyről, botrányról nem is tudnánk. Hogy egy jellemző példát említsek a közelmúltból, itt van ez a Hajdú-Bét-ügy. Mivel Bajnai Gordon személye most még érdekesebb lett, újra dőlnek ki a csontvázak a szekrényből. És a laikus szemlélő elképed, hogy bár annak idején elindult a nyomozás a libatenyésztők kisemmizése kapcsán, a vizsgálatot mégis megszüntették bűncselekmény hiányában. Holott sokaknak az az érzésük, ennél kisebb botrányokban is vittek már el bilincsben embereket. A jobboldali médiumok helyén is kezelik a történetet, a másik oldalon ugyanakkor egy hang nincs róla. Ezt a tudatos csendet tehát az ellenzéki médiumoknak kell ellensúlyozniuk. Ezért fontos például, hogy a Hír TV-ben minden órában legyen híradó, vagy hogy látható legyen zászlóshajónk, a Célpont és a többi riportműsor. A maradék időben pedig jöhetnek a stúdióbeszélgetések, a szórakoztató magazinműsorok, a tudományos műsorok és így tovább.

– A kormányoldal gyakran perrel válaszol a vádakra. Ez mennyire érinti önöket?

– Viccesen azt szoktam mondani, hogy a kollégáim lassan többet vannak tárgyalásokon, mint a munkahelyükön. De komolyra fordítva: a perek eredménye azt mutatja, hogy mindig a lehető legnagyobb szakmai körültekintéssel végezzük a munkánkat. Lehet, hogy időnként tévedünk, vagy mivel nem vagyunk nyomozó hatóság, bizonyos esetekben nincs perdöntő bizonyíték a kezünkben. Ám olyan soha nem történt, hogy a semmiből kreáltunk volna bármilyen ügyet csak azért, hogy valakit lejárassunk, amire ugyanakkor a másik oldalon azért voltak példák.

– A jobboldali médiumokat kevésbé kedvelik a hirdetők. A Hír TV hogy áll hirdetésekkel?

– A gazdasági válság a hirdetési piacon erőteljesen jelentkezett, hiszen a cégek először többnyire ezen a területen fogják vissza a kiadásaikat. Az is igaz, hogy az ellenzéki médiumokat kevésbé találják meg azok, akik reklámozni akarnak. Egyszer az elnökünk, Liszkay Gábor fel is tette a kérdést egy konferencián, hogy talán úgy gondolják, a jobboldali emberek nem vesznek telefont, nem utaznak, nem járnak bankba, vagy nem interneteznek? Döbbent csend volt a válasz. Talán az utóbbi hónapokban valamennyire azért oldódott ez a helyzet, de ahhoz, hogy ez a piac normálisan működjön, hosszú időnek kell még eltelnie. Hozzáteszem, hogy mi nem is ezt tekintjük elsődleges bevételi forrásnak.

– Beszéltünk arról, hogy a jelenlegi hatalomra jellemző az ellenzéki sajtó kirekesztése, illetve az információk elhallgatása. E helyzet ellen a jobboldali médiumok között szükség van-e valamiféle összefogásra?

– Ez is egy piac, ahol verseny van. A médiumok nem ellenségek, de vetélytársak, küzdenek a nézőkért, olvasókért, hallgatókért. Az persze működik, és nem csupán a jobboldali médiumok között, hogy amikor mondjuk nekünk vannak felvételeink egy eseményről, a többi csatornának pedig nincsenek, akkor ezeket odaadjuk más tévéknek is, s ez fordítva is így van. És az is jellemző, hogy ha egy médiumot azért ér nemtelen támadás, mert nem a kormányoldal szekerét tolja, akkor van közöttünk szolidaritás. Ez így helyes. Ezen túlmenően azonban azt gondolom, hogy a Hír TV-nek nem az a feladata, hogy akár önállóan, akár más médiumokkal összefogva politikai folyamatok élére álljon, hanem az, hogy hitelesen tájékoztasson. Azért dolgozunk, hogy ezt a szerepünket a jövőben is a lehető legjobban be tudjuk tölteni.

Bándy Péter

GAJDICS OTTÓ

1963-ban született Nyírbátorban.

Iskolák: Nyíregyházi Tanárképző Főiskola, magyar–könyvtár szak; ELTE Szociológiai Intézet, posztgraduális média szak.

Munkahelyek: Közgazdasági Szakközépiskola, Kiskunfélegyháza (magyartanár–könyvtáros), Kiskun TV (szerkesztő-műsorvezető), Sirius Rádió (alapító, szerkesztő), Esti Hírlap (belpolitikai rovatvezető), Napi Magyarország (lapszerkesztő), Magyar Nemzet (lapszerkesztő), Szabad Föld (felelős szerkesztő), Szeged TV (ügyvezető-főszerkesztő), Hír Televízió (műsorokért felelős vezérigazgató-helyettes).