Április 6-án hajnalban Olaszország Abruzzo tartományában megmozdult a föld. Az emberek hálóingben, pizsamában, félig alva menekültek ki az utcára a percek alatt összeomló házakból. A portól látni sem lehetett, a közművek elszakadtak, miközben csak a földrengésre jellemző sajátságos morgás hallatszott. Kísérteties zene.

A földmozgás nem más, mint a földfelszín egy darabjának hirtelen és néha katasztrofális következményekkel járó elmozdulása. Gyorsan és váratlanul érkezik, majd lassan, hosszú hetek, esetleg hónapok múlva csendesedik le. Valahol a világon mindig reng a föld, de nem éri el azt az értéket, amit az emberek már megéreznek vagy észlelnek; ezek a mikroszeizmikus rengések. Az úgynevezett makroszeizmikus rezgésekből, melyek vagy elérik az érzékelhetőség szintjét és látható károk is keletkeznek, naponta csupán néhány keletkezik a világon.

Az itáliai földrengés által sújtott terület nem érintetlen hasonló katasztrófáktól. A térség központja a bájos középkori város, L’Aquila és a környező falvak. A város az Appenninek legmagasabb hegye, a Gran Sasso (2912 m) közelében fekszik, és megalapítása óta (1254) számos nagy erejű földindulás tette tönkre; most is itt volt az epicentrum. 1703-ban a város nagy része romba dőlt egy hasonló elemi csapásban. A több tízezer lakosú városka legszebb román kori emléke a kétszáz éves Santa Maria di Collemagio templom, amelynek rózsaszín és fehér márvány berakásos homlokzata átvészelte a magyar Nagy Lajos király és a durazzói herceg harcait, valamint a földrengések pusztításait. Most beomlott a főhajó egy része is. A Richter-skála szerinti 6,3-es erősségű földrengés áldozatainak száma eddig jóval kétszáz fölött van, a súlyos sebesülteké ezer fölött, és mintegy tizenhétezren lettek hajléktalanok az Abruzzo régióban. A tartomány 26 településén keletkeztek károk, Onna és Tempera település szinte eltűnt a föld színéről. Ahogy szokásos, a főrengés után több, kisebb-nagyobb utórengés következik, egyre csillapodó erősséggel. A földmozgást a mintegy 100 kilométer távolságban lévő Rómában is érezték, ahol rezegtek a házak.

Kiszely Márta, a Magyar Tudományos Akadémia Szeizmológiai Obszervatóriumának kutatója szerint a földrengést az ő állomásuk is jelezte, és az utórezgések is mérhetők voltak. Ezek közül az egyik elérte az 5,3-es Richter-fokozatot. Kérdésünkre, hogy mitől pattant ki ez a rengés, elmondta, hogy pontosan nem lehet megmondani, de föltehetően az északi irányba, Európa felé mozgó afrikai kéreglemez elmozdulása következtében halmozódhatott föl annyi energia, hogy megindult a föld. Olaszországnak ez a középső régiója többször is megszenvedte a föld mélyében húzódó törésvonalak mentén létrejövő lemezmozgásokat.

Csak a legutóbbi éveket figyelembe véve 1997-ben Umbria és Molise tartományban 11 áldozatot követelt egy 5,6-es erősségű rengéssel; 2002 novemberében egy, a Richter-skála szerinti 5,4-es földmozgás Campobasso körzetében, San Giuliano di Pugliában romba döntött egy óvodát, ahol 26 kisgyermek és egy felnőtt vesztette életét.

Miért éppen Olaszországban mozdult meg a föld? A Földközi-tengernek ez a csizma alakú félszigete nincs elkényeztetve természeti erők által. Európa egyetlen működő vulkánja, az Etna is itt pöfékel, nem szólva az állandó fenyegetést jelentő Vezúvról, amely már egyszer megmutatta erejét, romba döntve Pompeit és Herculaneumot.

Mivel a kitörések bizonyos periodicitást mutatnak, szakemberek már évek óta várnak egy nagy kitörésre. Az Itália egész hosszában végighúzódó hegylánc esetleg okot is adhatna földmozgásokra, de nem az idézi elő az elementáris erejű rengéseket, hanem bolygónk szilárd felszínének szerkezete.

Földünket szilárd burok veszi körül, amely bolygónk keletkezésének korai szakaszában, az izzón folyó felszín fokozatos lehűlésével keletkezett. A kőzetburok olyképpen helyezkedik el a földgolyón, mint a tojáson a héj. A múlt század elején Mohorovicic horvát geológus fölfedezte, hogy a földrengéshullámok terjedési sebessége egy 33 kilométer átlagmélységű rétegénél hirtelen megváltozik. Ez a felület – a „Moho” – lett a kéreg és a köpeny határa. Az is kiderült, hogy az óceánok alatt ez a határ sekélyebben – 15-20 km – húzódik, a kontinensek alatt mélyebben, 40-20 kilométernél. A későbbiekben azt is kiderítették, hogy a Moho alatt egy másik határfelület van, ahol a rengéshullámok terjedési sebességén kívül a terjedés módja is megváltozik. Ezt a 100 kilométer átlagmélységű határfelületet tekinthetjük jelenleg a szilárd kőzetburok, a litoszféra aljának, az alatta következő képlékeny rész pedig az asztenoszféra. A litoszféra tehát a kérgen kívül a köpeny legfelső rétegét is magában foglalja. Vastagsága változó, néha 10, másutt 100 kilométer. A különbségek a kőzetburok lemezeinek elmozdulásából magyarázhatók.

A litoszféralemezeket törések, úgynevezett lemezhatárok választják el egymástól. A lemezhatároknak három eltérő típusa van: távolodó lemezek közötti határok; összeütköző lemezek közötti, szubdukciós lemezhatár; lemezhatárok párhuzamos eltolódása (Szent András-törésvonal). A rengések a földkéregben fölhalmozódott feszültségek kioldódásai. A kipattanás helye a fészek vagy hipocentrum, a felszín legerősebben megrázott helye az epicentrum.

A modern földrengés-regisztráló készülékek megszületéséig a földmozgásokat csak felszíni hatásaik alapján tudták osztályozni. Mercalli olasz szeizmológus 12 fokozatba sorolta a látható hatásokat. Például a 9. fokozat ezt jelenti: „Pánik tör ki. A gyönge építmények teljesen elpusztulnak, a jól megépítettek is jelentős kárt szenvednek. Az alapok megrongálódnak. A föld alatti vezetékek eltörnek. A talaj meghasadozik és megreped.”

Jogos kérdés, ha ez a régió a föld rengésveszélyes zónájába tartozik, miért nem lehetett előre figyelmeztetni a lakókat? Ez a legnehezebb kérdés. Egy olasz kutató, Gianapolo Giuliani már hónapokkal ezelőtt észrevett olyan változásokat a környezetben, amelyek egy közeli katasztrófa készülődésére engedtek következtetni. A mikrorengések száma megnőtt, a kutak vízszintje megemelkedett, nem szólva a radongáz koncentrációjának növekedéséről. A szeizmológus március elején hangszórókkal fölszerelt autókkal próbálta figyelmeztetni a lakosságot, hogy hagyják el otthonaikat. Giulianit azonban följelentették rémhírterjesztésért, és arra kényszerítette a rendőrség, hogy megállapításait és figyelmeztetését az internetről is vegye le.

Az előrejelzés a földrengéssel kapcsolatos kutatások legkritikusabb pontja. Ma, a korszerű műszerek korában sem lehet biztosan megmondani, hogy mikor mozdul meg a föld valahol. Megfigyelések tömege áll a kutatók rendelkezésére, de így sem tudnak időpontot mondani, csak jelezni, hogy készülődik valami. És akkor várnak, várnak – és nem történik semmi.

A téves riasztás pedig rengeteg pénzbe kerül, arról nem szólva, hogy az emberek bizalmát is megzavarja. Nem véletlen, hogy Giulianinak sem hittek L’Aquilában. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy mintegy 17 ezer ember egy hónapja sátrakban él, nem dolgozik, otthonaikat üresen hagyják és az is megtörténhetett volna, hogy az előjeleket nem követi rengés.

Melyek az ismert előjelek? A kínaiak megfigyelései szerint például a radioaktív radongáz koncentrációja rezgés előtt megnő. Intő jel a felszín emelkedése és süllyedése, ami mérhető. Különösen árulkodó az állatok viselkedése, erre külön biofizikai intézetet hoztak létre Kínában. A lovak például napokkal a rengés előtt rendkívül érzékenyen reagálnak külső ingerekre. A kipattanás küszöbén a patkányokat és egereket a villanypóznák tetején találták; nyilván a földben jobban érezhető az előrengés. Az akváriumi halak kiugrottak a medencéjükből, a nyulak a háztetőkre másztak, a sertések ki akartak törni az ólból.

Mérik a gravitációs rezgéseket is, amelyeknek változásából a bekövetkező földmozgás erősségére következtetnek. A vízszint változása is árulkodó jel. Előfordult már, hogy a bambuszrügyek kiszáradtak Kínában, mert a talajvíz lejjebb húzódott. A kutak vízszintje is hasonló módon változhat. Előjel tehát számos lehet, de az időpont így is kérdéses marad.

És bár a nagyobb rengések a veszélyes területeken periodikusan ismétlődnek, még ez sem ad elég támpontot. Japánban, ahol talán a legfelkészültebbek (rendszeresen gyakoroltatják a lakossággal a menekülést és a földrengés előtti teendőket), évek óta „várnak” Tokio környékén egy pusztító földrengésre. Eddig szerencsére hiába.

Hankó Ildikó