– Bár alig egy hónapja alakult meg a Civil Összefogás Fórum, máris szerveztek két tömegtüntetést. Hogyan értékeli az elmúlt néhány hetet?

– Ugyan a célt, az előrehozott választásokat egyelőre nem értük el, ám mindenképpen pozitívan. Az április ötödikei, Hősök terén szervezett rendezvény szép és felemelő volt, amely előrevetítette a civil társadalom feltámadását. A „Döntsön a nép!” jelmondathoz mintegy negyedmillióan csatlakoztak a helyszínen, ennyi ember Nagy Imre és mártírtársai újratemetése, vagyis 1989 nyara óta nem volt azon a téren. És mivel egy tüntetésre mindig a társadalom legaktívabb rétege megy el, már csak ebből is következik, hogy valójában jóval többen állnak a kezdeményezés mellett.

– Miért volt fontos hangsúlyozni, hogy ez civil szerveződés?

– A magyar demokrácia az elmúlt években egy zárt politikai elit demokráciájává vált. Míg a nyugati demokráciákban a civilek is a közélet aktív részesei, nálunk ez nem így van. Annak, hogy hazánk évek óta következmények nélküli ország, egyik oka éppen az, hogy nincs civil kontroll. Abban bízunk, hogy ez a rendezvény valóban a nyitánya volt egy folyamatnak.

– Bajnai Gordon beiktatásának napján is tüntettek, ám az egészen más jellegű esemény volt.

– Ha április ötödikére azt mondtam, hogy „felemelő, ünnepi alkalom” volt, akkor április tizennegyedikére talán a „politikai küzdelem” a legpontosabb meghatározás. Bár munkaidőben került sor a demonstrációra, ám itt is több tízezren voltak, s ez mutatja a mögöttünk álló erőt. Ami azon a keddi napon történt, két szempontból is szégyenletes. Egyrészt szégyen, ami a Parlamentben zajlott, hiszen a társadalom többségével szembemenve a politikusok választottak új miniszterelnököt, ahelyett hogy vállalták volna az előrehozott választásokon való megméretést. Kétszáznégy képviselő bebizonyította, hogy érzéketlen a demokratikus normák és erkölcsök iránt. De szégyen az is, ami a Parlamenten kívül történt. Ugyan a rendezvényt előre bejelentettük és engedélyt is kaptunk a Kossuth tér egy részének használatára, mégis beszorították a résztvevőket az Alkotmány utcába. Az elmúlt húsz évben nem fordult elő, hogy ennyire távol tartották volna kordonokkal az embereket az Országgyűlés épületétől. Ez jelkép is, hogy egyre messzebb kerülünk a valódi demokráciától. Annak idején a rendszerváltozás egyik fontos vívmánya volt, hogy a Kossuth tér újra megnyílt. Akkor még az SZDSZ is ennek a küzdelemnek egyik élharcosa volt. Régen történt… Úgy vélem, a gyülekezési jog is lassan értelmét veszti, ha az ember nem tüntethet az előtt az épület előtt, ahol szeretne, kiváltképp igaz ez a Parlament esetében. Mindezek ellenére maga a rendezvény optimizmusra adott okot. A tüntetés békés és törvényes keretek között zajlott, ugyanolyan polgáremberek vette rajta részt, mint április ötödikén. Bő egy héten belül másodszor bizonyosodott be, hogy van erő a civil társadalomban. A CÖF körül olyan szervezettség alakult ki, ami jó alap a további építkezéshez.

– A Parlamentnél tartott tüntetésen nézeteltérésbe keveredtek Vona Gáborral, a Jobbik elnökével. Mi történt?

– Amikor bejelentettük a rendezvényt, délelőtt tíztől fél hatig kaptuk meg a területet, mivel fél hattól már a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 nevű szervezet foglalta le a teret. Öt óra után a Magyar Gárda és a Jobbik Vértanúk teréről átjövő hívei Vona Gábort követelték a színpadra. Vona hamarosan meg is érkezett és fel akart szólalni. De mi mondtuk neki, hogy ez egyrészt civil rendezvény, így semmilyen párt vezetője nem kap megszólalási lehetőséget, másrészt el kell hagynunk a területet. Vona Gábor kérte, hogy maradjunk ott, ám ezt értelmetlennek láttuk, hiszen nagyon nagy volt a rendőri készültség, nem lett volna helyes atrocitásnak kitenni a résztvevőket, és amúgy is a törvényes kereteken belül akartuk tartani a tüntetést. Mi tehát nem értettünk egyet a Jobbik tervével, ezért Csizmadia Lászlóval és Simon Jánossal közösen úgy döntöttünk, felmegyünk a Várba a Sándor-palotához, hogy átadhassuk a petíciónkat a köztársasági elnök úrnak. Mindenesetre a múlt keddi nap tanulsága, hogy még inkább egyértelművé kell tennünk: civil mozgalom vagyunk, rendezvényeinken Thürmer Gyulától Orbán Viktoron át Vona Gáborig egyetlen pártelnök sem fog felszólalni.

– Sokaknak tűnt úgy, hogy a Jobbik megpróbál rátelepedni az önök tüntetéseire.

– Sajnos való igaz, a Hősök terén is előzetes kérésünk ellenére voltak ott a pártzászlóik, és szórólapokat is osztogattak, a Parlamentnél pedig már megszólalási lehetőséget követeltek. Pedig jó lenne, ha a két dolog különválna: a CÖF a civilek erejét világossá tevő, az ő érdekeiket képviselő szervezetté kíván válni. Az a célunk, hogy fontos hatalmi, közjogi kérdésekkel kapcsolatban megszólaljunk, támogassuk a civil törekvéseket, végső soron pedig kialakuljon az a civil politikai kultúra, ami jelenleg még hiányzik Magyarországon. Mi nyílt kártyákkal játszunk a továbbiakban is, hogy visszaadjuk a szavak valódi tartalmát és erejét. A civil kontrollt ezek után gyakorolni fogjuk a mindenkori magyar kormánnyal szemben.

– A Jobbik hivatalos médiatámogatója, a kuruc.info éles kirohanást intézett a szervezők ellen, többek között narancsos manipulátoroknak nevezték önöket, név szerint is megemlítve Kondor Katalint, Makovecz Imrét és önt, az elnöki rezidenciáig vonuló tüntetőket pedig „idióta, narancsseggű majomként” jellemzik, akik ellenségei a jobbikosoknak. Mit gondol erről?

– Az folytat nemzeti politikát, aki a társadalom többségének hangját, a honpolgárok érdekeit képviseli. Mi azért szerveződtünk, hogy civil összefogást teremtsünk, és hogy megmutassuk, mennyire erős az a réteg, amelyik előrehozott választásokat tartana helyesnek ebben a helyzetben. Úgy hiszem, amit lehetett, azt megtettük, ameddig lehetett, elmentünk. Egyetlen dolgot nem tettünk meg: a törvényeket nem hágtuk át, de ez nem is lett volna célravezető, ráadásul felelősséggel is tartoztunk azok épsége iránt, akik a mi hívásunkra gyűltek össze.

– Ebben nyilván igaza van, de a kormányváltást követelőknek van egy része, amelyik azt mondja, a békés tüntetés nem elég. Mi a megoldás?

– Tény, hogy új utakat kell keresnünk. Biztos vagyok abban, hogy társadalmi támogatás nélkül a Bajnai-kormány nem lesz képes Magyarország helyzetének javítására. Márpedig ennek a kormánynak nem lesz meg a támogatása, éppen ezért az egyetlen megoldás továbbra is az előrehozott választás, hogy azok irányíthassák az országot és vezethessék ki a válságból, akiket ezzel a választópolgárok többsége megbíz. Mivel a hatalom jelenlegi birtokosai láthatóan nem akarják átadni másnak az ország irányítását, így az emberek többségének akaratát valahogyan a jövőben is ki kell fejezni. Mi a továbbiakban is a törvényes keretek között gondolkodunk, és úgy vélem, az európai politikai kultúrában vannak még a polgári engedetlenségnek olyan formái, amelyekkel eddig még nem éltünk Magyarországon. Jelenleg is folyik a közös gondolkodás a Civil Összefogás Fórum szervezői között arról, mi legyen a következő lépés, és vannak is már elképzeléseink.

– Megmaradhat-e az az erő, amelyik most önök mögött áll?

– Nagyon remélem, hogy igen. A továbbiakban országos szervezésbe kezdünk, s hallatni fogjuk hangunkat különböző közéleti konfliktusok esetében, szakpolitikai kérdésekben, s kiemelten foglalkozunk egy új alkotmány alappilléreinek kidolgozásával is. Jól látható, hogy mekkora igény van a civil kezdeményezésekre, és remélem, hosszabb távon sikerül elérnünk, hogy a politikai elit és a politikai elitre koncentráló média is nyitott legyen a civil társadalom felé. Ebben egyelőre lemaradásban vagyunk. Hogy egy példát említsek, 2007-ben Rostockban jártam a G8-csúcs idején. A világ vezető hatalmainak találkozóját folyamatos tüntetések kísérték, és a sajtó úgy számolt be az eseményekről, hogy az egyik oldalon a tárgyalásokról írtak, a másikon pedig a civilek véleményét tették közzé. Nálunk kilencventíz, időnként száz-null az arány a politikusok javára a megszólalások tekintetében… Nagyon fontos, hogy ne a politikai elitre, hanem a civil társadalomra alapozott demokrácia legyen Magyarországon.

Bándy Péter

FRICZ TAMÁS

1959-ben született Budapesten.

1981 Pénzügyi és Számviteli Főiskola, üzemgazdász.

1989 ELTE BTK filozófia szak, filozófus diploma.

1981–1990 újságírói tevékenység.

1990 óta az MTA Politikai Tudományok Intézetének tudományos főmunkatársa.

1993 egyetemi doktori cím politikatudományból a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.

1994 A Politikatudomány kandidátusa (PhD) cím, MTA

1997–2008 Miskolci Egyetem Politikatudományi Tanszékének docense.

2000 óta a XXI. Század Intézet tudományos igazgatója.

Tíz önálló kötet, száznál több tanulmány szerzője

Az ellenség hangja

„Narancsseggű idióta majmok, buta és gyáva zsideszesek” – így írt a Jobbikot támogató szélsőséges hangú kuruc.info azokról, akik nem vettek részt a múlt keddi utcai összecsapásokban. Kondor Katalin és Makovecz Imre szerintük narancsos manipulátor, Balog Zoltán fideszes képviselő felpofozása pedig „javítaná a kedélyállapotot”.

A Civil Összefogás Fórum múlt keddi, tízezres tüntetése a Kossuth térnél mindvégig békésen zajlott. Még akkor sem szabadultak el az indulatok, amikor a rendőrség a térről az Alkotmány utcába szorította be a demonstrálókat. Eközben az egysaroknyira lévő Vértanúk terén, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 rendezvényén – amelyen Budaházy György is részt vett – már a délután folyamán is forrtak az indulatok, mert a néhány száz tüntető közül többen dobálni kezdték a rendőröket és a kordont is ledöntötték. Válaszul a rendőrök könnygázt fújtak rájuk. Ezzel szemben az Alkotmány utcában csak később, öt óra után borult fel a rend, amikor egy csapatnyi gárdista, kiegészülve a Jobbik híveivel, Vona Gábor pártelnököt kezdte követelni a mikrofonhoz. A szervezők nem kívánták átadni a szót a hívatlan pártelnöknek, és amikor lejárt a területfoglalási engedélyük, levonultak a színpadról. Ezt a pillanatot használta ki Vona Gábor, aki ügyesen az emelvényre lépett és pártelnöki tisztségét félretéve, előhúzta a Magyar Gárda elnöki titulusát és ebbéli minőségében kezdett beszélni a Jobbik programjáról. A civil tüntetők némi füttyögés után hátat fordítottak a színpadnak és az Alkotmány utca–Honvéd utca útvonalon elindultak a budai Várba, hogy új választások kiírását követeljék Sólyom Lászlótól.

Miután a tüntetés a Jobbik rendezvényévé alakult, és a délutáni tömegnek csak a töredéke maradt ott, elveszítette békés jellegét. A rendőrségi felszólítás ellenére nem távozó Magyar Gárda tagjai Vona Gábor és ifj. Hegedűs Lóránt szónoklata, majd némi „esőszünet” után rátámadtak az oszlatni készülő a rendőrökre, akik válaszul könnygázt vetettek be és többeket előállítottak. Az összecsapásoknak mindkét oldalon voltak sérültjei. A csata után a gárdisták visszatértek a Vértanúk terére, ahol Morvai Krisztina szólt az ekkor már csak pár száz fős gyülekezethez.

A Jobbik hivatalos médiapartnerének feltüntetett kuruc.info portál ezt a következőképpen kommentálta: „17.40: Odaért a vihar a Parlamenthez. A tüntetők behúzódtak a kapualjakba, a sünök áznak. Most nem kéne feladni az eső miatt, a ronggyá ázott sünök ellen könnyebb lesz felvenni a harcot. A 2006 őszéről ismert módszerrel próbálják megbontani az egységes tömeget. A zsideszes manipulátorok elvitték a tömeg egy részét a köztársasági palota elé bohóckodni. Gonda László értetlenkedett. (…) Mit várt a narancsseggű majmoktól? A Civil Összefogás Fórum rendezvénye véget ért, ezt be is jelentették a szervezők, akik nem győztek a nyugalomról és a békességről papolni. Mostantól Jobbik-demonstrációvá alakul át a tüntetés. Vona Gábor azt mondta korábban, hogy ő lesz az utolsó, aki ma hazamegy, reméljük, minél többen követik példáját. A jogos elégedetlenség gőzét levezetni kívánó narancs manipulátorok (Makovecz, Fricz, Kondor stb.) telefonszámait szívesen fogadja szerkesztőségünk. 18.20: A rendőrség bevonult a színpadhoz és oszlatni kezdett, de a Magyar Gárda is a helyszínen van, így egyelőre nem alakult ki nagyobb harc. A bátor rendőrök könnygázgránátokat dobtak a színpad közelébe, ezért Vona Gábort kimenekítették a helyszínről. A narancsseggűek árulása miatt két részre oszlott a tömeg. A buta és gyáva zsideszesek a Sándor-palotához vonultak bohóckodni, a gárdisták, radikálisok és a hazafiak többi csoportja a Vértanúk terén vívja harcát. 18.40: A Kálmán Imre utcába megérkezett a vízágyú, a tüntetők üvegekkel dobálják a rendőröket. A narancsseggű idióta majmok tömege felért a budai Várba, demokráciát követelnek, valamint azt szeretnék, ha Sólyom László kijönne közéjük. Röhejes, mindeközben a Belvárosban véres csatát vívnak az igazi hazafiak. A Sándor-palotát sünök sorfala védi, a hülye zsideszesek így cseberből vederbe kerültek, de megérdemlik. Egy nőt – ki tudja, miért – átengedtek a sorfalon, és a palotához kísérték. A belvárosi demonstráción részt vett Balog Zoltán, a Zsidesz parlamenti képviselője is, aki szerint az emberi jogok védőjének itt a helye, valamint arra kérte a hazafiakat, hogy ne dobálják a rendőröket. Szerkesztőségünk egyöntetű véleménye alapján az ilyen alakok felpofozása hosszú időre javítja egy hazafi kedélyállapotát. A Báthory utcában, a hazafiak alakzatba rendeződtek és sorfalat alkotnak. 18.50: A Báthory utcában felszólították a tömeget az utca elhagyására, az oszlásra, mert „elvesztette a békés jellegét a rendezvény”. A sünsorfal kinyílt. Oszlatás várható. (…) Makovecz, Fricz, Kondor és a többi zsideszes manipulátor árulása miatt megcsappant a tömeg létszáma. Ám nemcsak a narancsvezérek hibásak, hanem az a sok idióta, narancsseggű majom is, aki követte őket a Sándor-palotához. Azt eddig is tudtuk, hogy a Zsidesz és holdudvara nem érdekelt a valódi rendszerváltásban, azonban eddig azt hittük, hogy a Viktor-hívők igen, csak épp rossz pártban vannak. Kiderült, hogy nem így van, gyáva, megalkuvó és ostoba agyhalottakból áll a narancsszínű Viktor-rajongók tábora. Ellenségeinkké váltak, de minket ez csak megerősít!”