Amióta az osztrák tőzsde legnagyobb vállalata, az OMV március végén eladta 21,2 százaléknyi Mol-részesedését az orosz energiaipari óriásnak, mind a hat résztvevő (a három ország és a három vállalat) álláspontját kikérték az ügyletről. Kiderült, az osztrák és a magyar kormány, illetve a Mol vezetése semmit sem tudott róla. Sőt egyik ámulatból a másikba estek…

Alább elméleteket mutatunk be, amelyek nem biztos, hogy kizárják egymást. Az egyik szerint egyszerűen magáncégek üzletéről van szó. Olyan üzletről, amely hosszabb távon valamennyi fél előnyére válhat. A másik egy Dávid és Góliát közötti harcot vázol fel: az egyik oldalon az Európa energiaellátásában még nagyobb szerepre vágyó Oroszország, a másikon a magyar kormány, az Országgyűlés és a Mol menedzsmentje áll.

Az utolsó teória mellett időzünk el legtovább. Ez összeurópai keretbe helyezi az eseményeket, ahol Magyarország csak egy láncszem, és amelyben nem kis részt kapnak a Mol vezetését és Csányi Sándor OTP-vezért is jelentős szerephez juttató összeesküvés-elméletek.

Kölcsönösség és harc

Milyen haszonnal járhat a Szurgutnyeftyegaz és a Mol számára egy esetleges szorosabb stratégiai szövetség, egy még nagyobb orosz befolyásszerzés? Eltekintve a baljós hangvételű felvetésektől (a részben ismeretlen kezekben lévő szibériai vállalat gyanús eredetű pénzeket mosott a részvények vásárlásával), az ügyletből több előnye is származhat az orosz cégnek. Hiába a sok kitermelt olaj, a vállalat feldolgozókapacitása már jóval szerényebb, márpedig a Mol a kőolajfinomítás területén Európa legjobbjai közé tartozik, a tárolókapacitásokról nem is beszélve. Erre utalhatott a Szurgutnyeftyegaznak a vétel után kiadott közleménye is, mely szerint a társaság mélyítené „vertikális integrációját”, és a jövőben a kitermeléstől a finomításon át egészen a vevőig jutna el.

Talán nem meglepő, hogy leginkább orosz elemzők hangsúlyozzák, mennyire előnyös lehet a magyar társaságnak is a szorosabb együttműködés. A Kommerszant című orosz lapnak nyilatkozott Gyenyisz Boriszov, egy befektetési társaság munkatársa. Úgy vélte, a Szurgutnyeftyegaz lépése garanciát jelenthet arra, hogy a Barátság kőolajvezetéken a jövőben is érkezik olaj. Ehhez tudni kell, hogy Moszkva egy új vezetéket tervez, amely a Nyugatra küldött olajat a balti térség felé terelné el. Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy a Molnak jelentős oroszországi érdekeltségei vannak, és maga is kitermel Szibériában. Igor Szavolszkij, Oroszország budapesti nagykövete az egyik kormányközeli napilapnak adott interjújában gyakorlatilag minden egyéb értelmezést kizárt: „Egy orosz magáncég a tőzsdén vett egy másik magáncégből egy részvénycsomagot. Miért kellene ebbe beleavatkoznunk?” A magyar kormány és ellenzék, ha egymást vádolva is, de látszólagos egységbe tömörült az ellenségesnek, de legalábbis barátságtalannak ítélt üzleti befolyásszerzés ellen. A defenzívához csatlakozott Sólyom László köztársasági elnök és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), a Mol vezetése pedig sündisznóállást felvéve készül a most csütörtöki éves közgyűlésre.

Valóságos diplomáciai sortűz zúdult az orosz félre. Keller László, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára azt állította, hogy a kormánynak fontos a nemzeti stratégiai vállalatok függetlenségének megőrzése. Később a Külügyminisztériumba kérették az orosz nagykövetet, és meginterjúvolták az osztrák külügyi titkárt is. Sólyom László Hernádi Zsoltot, a Mol első emberét hívta elbeszélgetésre.

Korábban Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke összehívta a grémium rendkívüli ülését, Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti képviselője pedig az EP plenáris ülésén beszélt arról, hogy a Mol-részvények értékesítése nem felel meg az átláthatósággal kapcsolatos uniós elvárásoknak. A PSZÁF a Mol panaszát követően vizsgálatot indított, melyben a felügyelet az ügylet szabályosságát veszi górcső alá. A magyar olajtársaság eközben felkészült az első találkozásra. Megszigorították az ellenséges felvásárlás elleni alapszabályi korlátozásokat: többek között kikényszerítenék a tulajdonosi háttér átláthatóvá tételét, még inkább bebetonoznák a menedzsmentet és nem fizetnének osztalékot, hogy még inkább elvegyék a Szurgutnyeftyegaz kedvét a további befolyásszerzési akcióktól. Ezzel párhuzamosan a Mol folytatta az OMV által korábban sokat támadott stratégiáját: újabb saját részvényeket adott kölcsön, ezúttal a Magyar Fejlesztési Banknak, hogy ezáltal megnőjön a mozgástere a részvénypiacon és a közgyűlésen egyaránt.

Frontvonalak

A látszólagos belpolitikai összhang nyomban eltűnik, ha a harcvonalak mögé nézünk. Németh Zsolt világossá tette, hogy pártja nem tartja elképzelhetetlennek: a magyar állam tevékeny hozzájárulásával játszották át orosz kézre a stratégiai jelentőségű magyar vállalat egy részét, ami nemcsak a magyar, de az európai érdekekkel is ellenkezik.

Utóbbi akkor képzelhető el, ha a Moszkvából feltehetően kézi vezérléssel irányított részvényvásárlás célja végső soron az, hogy Oroszország, miután a Gazpromon keresztül bevásárolt Moldáviában, Bulgáriában, Szerbiában és Ausztriában, megszerezze a Mol, illetve a hozzá tartozó rendszerirányító, a Földgázszállító Zrt. vezetékeit. Ezután pedig a tervezett Déli Áramlat megépítésével monopolhelyzetre tegyen szert a régió energiaellátásában, az energia szállításában és tárolásában, és a mediterrán (afrikai, itáliai, török) terjeszkedéssel együtt még inkább satuba és függő helyzetbe hozzon egyes európai államokat. Ez természetesen Oroszország érdeke azért is, mert a függés fordított irányban is működik. Ráadásul az Európai Unió által szorgalmazott Nabucco vezeték megépítése újra kézzel foghatóbb közelségbe került, így Oroszország számára létkérdéssé vált, hogy minél több garanciát szerezzen arra vonatkozóan, hogy saját rivális vezetékrendszere, a Déli Áramlat megépülhessen Ausztriáig. A Mol megszerzésével Moszkva két legyet ütne egy csapásra: a Nabucco terve talán jóvátehetetlen csapást szenvedne el, és Moszkva gazdag finomító- és tárolókapacitáshoz jutna amellett, hogy a gerincvezetékek megkaparintásával biztosítottá válna a Déli Áramlat megépítése.

Brüsszel nem képes egységes álláspontot kialakítani a kérdésben, hiszen a tagállamok is megosztottak, vagy különutas politikát folytatnak. Nagy-Britanniát és Franciaországot még jó ideig nem érinti közvetlenül az energiasatu réme, Németország kifejezetten érdekelt az Északi Áramlat létrejöttében, Berlusconi Olaszországa pedig szintén keresi az orosz gázt.

Az unió kiáll ugyan a Nabucco mellett, de annak terve a diverzifikáció, azaz az energiaellátás kockázatainak csökkentésére irányuló európai politikának csak egy szeletét jelenti. Így lesz Magyarország területe energiapolitikai ütközőzóna: Oroszország a leginkább a gáztól függő európai országokkal, egyben a legkevesebb uniós segítséggel éppen itt, a közép-európai térségben, a Németországtól keletre található államokban találkozik. És a legnagyobb ellenállásba is épp itt ütközik.

Itt lép a képbe a támadó fél zsarolási potenciálja, illetve a védekező fél „immunrendszere”, jelen esetben a magyar Mol–OTP-tengely ereje. Az orosz lapok arról cikkeztek, hogy a Mol úgy járhat, mint egy litvániai finomító, a Mazeikiu Nafta, amely azóta nem kap olajat keletről, amióta az orosz kérők helyett egy lengyel olajtársaságnak nyújtotta a kezét. A Mol szénhidrogén-termelésének csak 25 százalékát adják az orosz mezők, de a finomítókba nagyrészt Oroszország felől érkezik az olaj.

Vajon ki áll elsősorban az oroszok útjában? Nyilvánvaló, hogy a Mol és az OTP közötti véd- és dacszövetség szálka az orosz fél szemében, egyben az országba bevezető kapu kulcsa is. Csányi Sándor, a legnagyobb hazai hitelintézet vezetője egyben a magyar olajtársaság igazgatóságának a tagja. A Mol az OMV elleni védekezés éveiben az OTP-nek is adott kölcsön részvényeket, hogy így újabb saját értékpapírokat vásárolhasson. Egyesek tudni vélik, hogy az elhíresült lehallgatási botrány főszereplője, az UD Zrt. tavaly ősszel közvetlenül is megtapasztalta Moszkva erejét.

A biztonsági cég volt tulajdonosa, Horváth József, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt műveleti főigazgató-helyettese legalábbis a minap azt állította, hogy az UD Zrt. és vezetői az oroszok útjában lehettek. Szerinte a Szurgutnyeftyegaz már tavaly tervezte az üzletét, amikor kormánytagok és maga Gyurcsány Ferenc is Oroszországban jártak.

Márpedig a cég a Molnak nyújtott biztonságvédelmi szolgáltatásokat, és éppen az üzleti információszerzés ellen védte az olajtársaságot. Emlékezetes az is, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda akkor szeptemberben Csányi Sándor cégcsoportja által üzemeltetett szervereket is lefoglalt, amelyek történetesen az UD Zrt. irodájában voltak. Utóbbi vállalat ellen államtitoksértés és más bűncselekmények miatt jelenleg is folyik az eljárás. Az azonban már inkább az összeesküvés-elméletek körébe tartozik, hogy az MDF botrányos tisztújítását és Almássy Kornél alelnök bukását, Soros György egyik befektetési alapjának OTP-ellenes támadását vagy az egykori Csányi-ellenfél, Bokros Lajos újbóli feltűnését is összefüggésbe hozták a Szurgutnyeftyegaz terveivel és magyarországi fellépésével.

A nagy kérdés: létezik-e együttműködés az orosz állam és a szocialista (kormány) párt között, amely szemben állna a Mol–OTP-szövetséggel? A harcias nyilatkozatok ellenére a magyar kormány az elmúlt években többször elkötelezte magát a Déli Áramlat megépítése mellett (idén írták alá a magyarországi szakasz megépítéséről szóló megállapodást), és nyilatkozataival maga Gyurcsány Ferenc is hozzájárult ahhoz, hogy meggyengüljön az amerikai támogatást is élvező Nabucco-projekt.

Igaz, a Mol is aktívan együttműködött az utóbbi időben a Gazprommal. Volt, aki a tavalyi bankmentő csomag okán már az OTP államosításával riogatott, és elemzések már tavaly novemberben a Mol egyes vagyonelemeinek orosz kézre játszását vizionálták a Csányi Sándor elleni, többfrontos (gazdasági, titkosszolgálati, kommunikációs) akció mögött.

Mindent visz a válság?

Kevesebbet beszélnek egy másik, javarészt ismeretlen tényezőről. A Mol és az OTP ugyanis sokkal kényesebb gazdasági és pénzügyi helyzetben van, mint amit a jelentéseik és a számaik tükröznek. Ha az orosz érdek (a magyarországi kormánypárt támogatása nélkül vagy azzal együtt) az, hogy a két gigász minél inkább legyengített, lesoványított állapotba kerüljön (és így könnyebben lehessen az értékesebb részeiket megszerezni), akkor az elmúlt 1-2 év fényesen igazolta a várakozást.

Ha nincs is a csőd szélén a két cég, a piaci pletykák arról szólnak, hogy nincsenek már messze tőle. Egy OTP-részvény ára a 10 ezer forint feletti magasságból az ötödére zuhant, és a Mol-részvényesek közül is sokan fogták a fejüket, amikor az értékpapírok ára egy év leforgása alatt a 30 ezret ostromló szintről 10 ezer forint alá csökkent. Ez a gazdasági krízis miatt a világ legtöbb tőzsdén forgó papírjára igaz, de a menedzsmentek néhány rossz döntése miatt a két vállalat ezt különösen megérzi.

Az OTP-t az ukrán leánybank sanyarú helyzete és a magyarországi devizahitelekkel kapcsolatos ügyleteken elszenvedett veszteség kényszeríti csak ideig-óráig halogatható veszteségleírásokra. A Mol pedig az OMV elleni harcához és a saját részvények vásárlásához felvett irdatlan nagyságú kölcsönök nyomását kezdi egyre jobban érezni a hitelválság kellős közepén. Ha minden így megy tovább, akkor az OTP belátható időn belül jelentős tőkeemelésre szorulhat, a Mol pedig egyes vagyonelemeinek sietős értékesítésére kényszerülhet.

Aligha lehet véletlen, hogy a két vállalat a múlt héten állapodott meg arról, hogy az OTP részvénycsere-szerződés és úgynevezett részvényswap-megállapodás keretében 24 millió darab OTP-részvényt ad át 5 millió Mol-részvény ellenében.

Bár a hírügynökségek ezt úgy kommentálták, a hitelintézetnek ezzel javul az úgynevezett tőkemegfelelési mutatója, magyarul jobb színben tűnhet fel a bank helyzetét árgus szemekkel figyelő nagyvilág előtt, a valóságban ez mellékes cél lehetett.

A részvénycserével a Mol mintegy 8,5 százalékos tulajdonhányadot szerzett az OTP-ben, és ezzel nagytulajdonossá vált, míg az OTP részesedése a Molban nem változott. A bank vezérkara mintha olyan külső fenyegetést érezne, amely ellen nem lesz képes védekezni, s a részvénycserével jelentős mértékben növelte a Mol befolyását a hitelintézetben.

A következő hetek vagy hónapok sorsdöntőek lehetnek. Ha tovább mélyül a válság, és a forint, ahogy sokan előre jelezték, a nyáron ismét megrendül, akkor a 700 ezer devizában eladósodott magyar állampolgár helyzete tarthatatlanná válik.

Előbb vagy utóbb rendkívüli intézkedésekre lesz szükség, és körülbelül két és fél millió embert érintő válság robbanhat ki. Meglehet, az OTP válaszút elé kerül: vagy saját erőből finanszírozza a forint árfolyamgyengüléséből adódó iszonyúan nagy törlesztési növekményeket, ami lehetetlen, ezért összeomlik, vagy megtagadja ezt, s akkor számolnia kell két és fél millió ember kétségbeesésével és dühével, vagy elfogadja az állami (vagy külföldi) pénzinjekciót, például tőkeemelés formájában, ami azonban a jelenlegi menedzsment leváltását is eredményezheti.

És már meg is érkeztek a hódítók. Középkori hasonlattal élve, mivel a várvédők erősen tartottak attól, hogy az ostromlók már aláaknázták a külső falakat, még mielőtt a robbanás bekövetkezett volna, a belső vár védett (vagy annak látszó) falai mögé húzódtak. Az ostrom talán már most csütörtökön, a Mol éves közgyűlésén kezdetét veszi. Hacsak a hódítók a védők elszántságát látván időlegesen vissza nem húzódnak…

Monostori Tibor

A Szurgutnyeftyegaz

A cég nevét Szurgut városáról kapta, amely Szibériában, a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben, az Uráltól keletre található. A negyedik legnagyobb orosz olajtársaság, a hadsereg beszállítója, gázkitermeléssel is foglalkozik. Fehéroroszország első számú szállítója, egyes hírek szerint az elmúlt években Iránban, Líbiában és (a háború előtti) Irakban is aktív volt. Tulajdonosi szerkezete 2002 óta ismeretlen, egyes hírek szerint Vlagyimir Putyin miniszterelnök ellenőrzi a részvények több mint egyharmadát. A vállalatot 1984 óta vezeti Vlagyimir Bogdanov, aki az autonóm körzet parlamentjének elnökhelyettese is. A Forbes magazin listája szerint a 21. leggazdagabb orosz, 2,1 milliárd dolláros vagyonnal. A Szurgutnyeftyegaz az orosz kőolaj-kitermelés 13, a gázkitermelés 24 százalékáért felelős. Több mint 100 ezer embert foglalkoztat, bevétele 2007-ben közel 600 milliárd rubel volt, ami 19 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket.

Mol-tervek

Április 23-án kerül sor az olajtársaság éves közgyűlésére. A tervek szerint többek között a következő módosításokat hajtanák végre az alapszabályban, melyek az ellenséges felvásárlás elleni védekezést szolgálják.

1. A jelenleg az állam (MNV Zrt. – volt ÁPV) tulajdonában lévő B sorozatú szavazatelsőbbségi részvény (1 darab ilyen létezik a Molnál) előjogai akkor is megmaradnának, ha azt nem az állam tulajdonolja;

2. az Igazgatóság felhívására a részvényes köteles haladéktalanul nyilatkozni, hogy a tulajdonában álló részvények vonatkozásában ki a tényleges haszonhúzó tulajdonos, s ha a részvényes a felhívásnak nem tesz eleget, akkor a részvényes szavazati joga felfüggesztésre kerül;

3. nem tartozna a közgyűlés hatáskörébe a saját részvényre kapott nyilvános vételi ajánlat elfogadásáról való döntés (ez az igazgatósági hatáskörbe kerülne);

4. az igazgatóság bármely tagjának visszahívását háromnegyedes többséghez kötnék;

5. a B részvény szavazat is kellene, ha az Igazgatóság nem támogatná az alábbiakat:

– az Igazgatóság tagjainak megválasztása, visszahívása;

– a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása, visszahívása;

– a könyvvizsgáló megválasztása, visszahívása;

– az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés;

– egyes alapszabály-módosítások.

6. negyedévenként 1 igazgatósági tag lenne visszahívható, szemben a jelenleg érvényes 6, havonta maximum 3 taggal;

7. az Igazgatóság legfeljebb 30 milliárd forinttal emelhetné az alaptőkét.