A vasárnapi Critical Mass forgatókönyve nem sokban tért el az eddigiekétől, hű maradt a hagyományokhoz. Egy lényegi különbség mégis volt, de azt pozitívumként említhetjük. Tavaly csak az Erzsébet híd jobb oldalán, a Pestről Budára tartó sávokban közlekedhettek a biciklisek, Budáról Pestre zavartalan volt az autóforgalom.

Idén a teljes Erzsébet hidat birtokba vehették a kerekesek, akik délután háromkor indultak a Tabánból át Pestre, az Erzsébet hídon, majd onnan lekanyarodva a Ferenciek terét megkerülve ismét az Erzsébet hídon át értek vissza Budára. Így a híd egyik felén a Pestről Budára, másik felén a Budáról Pestre tartók kerekeztek. Budán az Attila úton az Alagút és a Lánchíd következett, majd a Parlament. Innen az Alkotmány utcán és a Bajcsy-Zsilinszky úton haladva ráfordultak az Andrássy útra, amelynek végén a Hősök tere érintésével a Városligetbe értek. A rendezvény itt ért véget fél hatkor, az elmaradhatatlan bringaemeléssel. A felvonulást a közlekedési rendőrök mellett 340 Critical Mass-aktivista is segítette, akik a kereszteződésekben a kerékpáros menetet 3-4 percenként megállították, így a forgalom a Belvárosban sem állt le teljesen.

Bár a hivatalos adatok szerint vasárnap csak harmincezer bringás tekerte le a 12 kilométeres távot, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy tavalyhoz képest sokkal kevesebben lettek volna. A tavalyi táv is ugyanilyen hosszú volt, és azt is két és fél óra alatt tették meg a biciklisek. A start után háromnegyed órával is még mindig biciklisek tolongtak a Tabánban, pont úgy, ahogy tavaly az Erzsébet tér is csak a rajt után egy órával ürült ki. A felvonulást nemcsak Budapesten, hanem 12 vidéki városban is megtartották (Szeged, Debrecen, Székesfehérvár, Eger, Érd, Budaörs, Vác, Berettyóújfalu, Szombathely, Nyíregyháza, Pécs.)

A Critical Mass története igazi sikertörténet. A résztvevők száma minden évben megduplázódott, a tavalyi felvonulás pedig nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is rekordot döntött: 2008. április 20-án nyolcvanezer biciklis tekert a belvárosi Erzsébet térről Budára, majd a Hősök terére. Soha sehol, semmilyen rendezvényen nem vonult fel ilyen hatalmas tömeg kerékpárral.

Vajon Magyarország legsikeresebb és legnagyobb érdeklődésre számot tartó civil mozgalma mennyiben járult hozzá ahhoz, amit napjainkban úgy hívunk: kerékpáros forradalom? Kürti Gábor, a Critical Mass főszervezője szerint a legfontosabb eredmény, amit a felvonulások elértek, hogy sikerült a kerékpárt mint közlekedési eszközt mindenki, de főleg az autósok számára elfogadottá tenni.

– Az autósok és a biciklisek viszonya az elmúlt években jó irányban változott. Ennek egyrészt az az oka, hogy egyre többen bicikliznek az utakon, így a gépkocsivezetők is rutinosabbak lettek: már nem dudálnak rá olyan sokszor a biciklisre, és leszorítani sem akarják őket. Másrészt mivel egyre többen kerékpároznak, így lassan már nincs olyan autóvezető, akinek a családjában vagy legalább az ismerősei között ne lenne egy kerékpáros – mondta a Demokratának Kürti, aki autóval is szokott közlekedni. – A felvonulás egyik legfontosabb célja, hogy mindenki lássa, a kerékpárosok megkerülhetetlen nagy tömeget képviselnek. Főleg az autójában ülő politikust szeretnénk ezzel szembesíteni. Sajnos a tiltakozásoknak, demonstrációknak nem sok értelme van, mert ilyenkor csak ígéretet kapunk, amiből a legtöbbször nem lesz semmi – tette hozzá a főszervező, akitől megtudtuk, hogy a tavaszi, a Föld napja alkalmából tartott felvonulások célja az összejövetel és az együttlét. Konkrét célokért (kerékpárutat a Nagy- és a Kiskörútra) az autómentes napon tartott őszi Critical Mass fog fellépni.

Halász Ferencet, a Critical Mass egyik szervezőjét, a Magyar Kerékpárosklub észak-pesti szervezetének elnökét arról kérdeztük, mi a véleménye arról, hogy az idén kevesebben vettek részt a felvonuláson, mint tavaly.

– Nem az a fontos, mennyien vettek részt, hanem az, hogy másnap hányan ülnek biciklire – mondta Halász, aki határozottan kijelentette: „elértük a kritikus tömeget”. – Nem arra gondolok, hogy a Critical Mass létszámban elérte azt a felső határt, amikor már nem leszünk többen, hanem arra, hogy a kerékpárral közlekedők száma kritikus tömeget alkot. A hétköznapi közlekedésben is annyi kerékpáros van, hogy kritikussá vált a jelenlétük, már nem lehet őket figyelmen kívül hagyni. Pár évvel ezelőtt a bicikli egy különleges jelenségnek számított, ma már teljesen elfogadott közlekedési eszköz lett. A Magyar Nemzeti Bank több munkatársa is kerékpárral közlekedik – hívta fel a figyelmet Halász, akitől megtudtuk, a Magyar Kerékpárosklub és a fővárosi vezetés között létrejött egy konstruktív kapcsolat, amelynek köszönhetően már az idén pozitív változások lesznek a kerékpáros infrastruktúrában.

– A Dózsa György úton és a Parlamentnél, az Alkotmány utcában kialakított közös kerékpár-buszsáv példaértékű. A jövőben máshol is várhatóak ilyen beruházások. A fővárosi vezetés mindig nyűgnek tekintette a kerékpárosok problémáit, a döntéshozók mindig autós fejjel gondolkodtak. Erős lobbitevékenységünkkel mára elértük, hogy egy döntés előtt a kerékpárosok véleményét is figyelembe vegyék. Ebben nagy szerepe van a Critical Mass sikerének is – tette hozzá elismerően.

Kétségtelen, hogy a hazai kerékpáros élet, a felvonulásoknak is köszönhetően, az utóbbi években felpezsdült. Bár sokan kerékpáros forradalomról és kerékpáros reneszánszról beszélnek, a budapestiek nagy tömegben még mindig nem mernek kerékpárra ülni. A felmérések szerint a kerékpárt a budapesti lakosoknak még mindig csak alig két százaléka használja mindennap. Ennek fő oka a forgalomtól való félelem. A Critical Mass több tízezer biciklise azért gyűlik össze minden alkalommal, hogy felhívja a figyelmet, Budapesten több tízezren bicikliznének, ha a városban kiépült kerékpáros infrastruktúra lenne.

Lass Gábor