Egy kalocsai sörözőben ülünk. Nem kell sokat várni. Hosszú hajú, gyors beszédű, középkorú férfi szolgál ki bennünket, s amikor megtudja, hogy jobboldali médiumtól érkeztünk, mellénk ül. A kocsma a gyilkos és az áldozat egyik törzshelye. Frigyes kiskora óta ismeri A. Pétert, aki már előzetes letartóztatásban van. Haverok voltak, és szavaiból érződik, hogy közel állt hozzá. Nem tartja igaznak, amit az agressziójáról, gyakori részegségéről írnak.

Ez az egyik verzió, amit az elkövetőről hallunk a nap folyamán. Frigyes, a csapos kizártnak tartja, hogy Péter kábítószerezett volna. Mélyen elítéli, amit csinált, de többször mondja, hogy nem kell ebből politikát csinálni. A fiú szerelmes volt. És Gyöngyvér szakított vele.

Az elkövető droghasználatáról Üsztöke László, a Jobbik Magyarországért Mozgalom kalocsai elnöke beszélt az április 20-i tragédiát követő napokban. Nem volt biztos benne, csak gyanította. Utána minden bizonnyal rászóltak, mert a Demokratának már nem nyilatkozott. „Nyugalomra van szükség”. Ezt a mondatot sokat halljuk. Frigyes egyébként szintén Jobbik-tag. Nem gárdista, csak néhányat ismer közülük. Kevesen is vannak a húszezres városban. Tud arról, hogy már két Gárda van. Az, amelyik még 2007 augusztusában jött létre, és az „Őrző szárny”, amelyik 2008-ban vált ki a lemondott Dósa István országos főkapitány vezetésével.

Pétertől a gyilkosság után mindkét Gárda elhatárolódott. Pedig a még osztatlan mozgalom tavalyi, kalocsai felvonulásán ő vitte az árpádsávos zászlót. Az ős-Gárda sietett tudatni, hogy a szakadással „a belső szabályozást megszegő, az alapítók eredeti célkitűzéseit megtagadó személyek egy része kizárással, más részük önként”, köztük Péter is távozott. A Dósa-féle Gárda elismerte, hogy Péter később csatlakozott hozzájuk, de a szolgálati szabályzatuk egyik, tartalmát tekintve ki nem fejtett pontja feltételeinek nem felelt meg. Közleményük szerint közösségük építő munkájához „érdemben nem járult hozzá”, és ezért már a bűntény elkövetése előtt nem volt gárdista. Azt nem tudtuk kideríteni, hogy Péter miért volt sok még az „Őrző szárnynak” is.

A magyar valóság

Néhány kilométerrel délre, Bátya más világ. A busz a falu központjától nem messze tesz le bennünket. A 2200 lelkes település karban van tartva, de a jólétet hiába keresné az ember. Egy kedves hölgy igazít útba a halott lány szüleinek háza felé. A kalocsai főiskolán tanuló Gyöngyvér is ott lakott.

– A falu végén, zöld ház, gyalog kicsit messze van, de önök fiatalok – és mutatja az irányt, és hogy mikor, merre kell fordulni. Megtudjuk, hogy mindenkit megrendített a gyilkosság, csak erről beszélnek. Kérdezzük, vannak-e itt gárdisták?

– Nincsenek.

– És romák?

– Vannak, de kevesen. Háromszáz.

A Wesselényi utcában találomra csöngetünk be egy házba, ami nem zöld színű. Idős nő nyit ajtót, mint kiderül, a szomszéd. Mellette lakik a gyászoló család, de nem a házuk, hanem a kapujuk zöld. Látni rajta, hogy nem mi vagyok az elsők, akik kérdezősködnek. Az anya nem beszél. Először levélben utasítja el a kéréseinket: „szeretett Gyöngyvérünk nyugodjon békében, ha már ilyen szörnyen ért véget az élete”. Majd már személyesen, még egy fényképet sem enged. „Ez nem hozza vissza őt.” Mellette egy roma nő, talán az ismerőse, aki pár perccel később számon kéri a Demokrata fotósán, hogy az ígértek ellenére miért csinál képeket. Nem az anyáról, hanem a házról, jókora távolságból, már-már a szomszéd utcából. A fénykép elkészül, az ismerős elégedetlen. Száz méterrel arrébb cigány gyerekek játszanak.

Azt mindenképp megállapítjuk, hogy itt nincs etnikai feszültség. Szegénység és nehéz sorsok vannak. Az egyiket most súlyosbította a tragédia.

Szélsőség, kettősség

A tett helyszíne egy kalocsai, háromemeletes ház. Előtte most néhány mécses és gyertyák. Itt bérelt Péter egy lakást, alig pár hónapja. Gyöngyvér sokszor járt ott, néha a barátnőjével. A zene gyakran szólt hangosan, a gyilkosság perceiben Péter valószínűleg felerősítette. Hogy a gyilkos pillanatban mi fogta el, egyelőre nem ismert.

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nem erősítette meg, de nem is cáfolta azokat a kiszivárgott és a sajtót bejárt híreket, hogy a lányt a tőrdöfések valósággal lefejezték, a testébe horogkeresztet véstek, és horogkeresztes zászlóval takarták be. Amikor az apja késő éjszaka bevitte Pétert a rendőrségre, hogy feladja magát, a fiú a rendőrségi vizsgálat szerint is erősen ittas volt. De a gyilkosság előző nap délután történt. Aki ismerte, azt mondja, nem volt ritka, hogy ivott. Egy helyi újságnak a Gárda „Őrző szárnyának” egyik vezetője annyit mondott, hogy „amikor nem józan, akkor igen indulatos személy hírében áll”.

A lány is radikális volt, de Frigyes állítja, hogy a fiúnál azért mérsékeltebb. Családja is ellenezte a kapcsolatot, épp Péter hatására tolódott még inkább a szélsőségek felé. Gyöngyvér nővére a tragédia után megszólalt. Azért beszélt a történtekről, hogy a szülők figyelmét felhívja arra, hogy milyen veszélyes lehet, ha a gyerekük szélsőjobboldali társaságba keveredik.

Próbáljuk megtudni, hogy Kalocsán mi számít „szélsőjobbnak”, és hogy a helyi radikális közéletben milyen a kapcsolat az ős-Gárda és a szakadár, de az újraegyesülésre bármikor kész „Őrzők” között. Nemcsak a Jobbik és a Magyar Gárda Mozgalom között vannak régóta jól ismert átfedések, hanem közöttük és az ultraradikálisok között is. Különböző rendezvényeken, baráti összejöveteleken a legnagyobb természetességgel találkoznak, közösen demonstrálnak. Sok Jobbik-tag az „Őrzők” gárdistája vagy szimpatizánsa. Nem merül fel komoly kérdésként az sem, hogy melyik pártra szavazzanak az országos és helyi választásokon.

Különös kettősségre figyelhetünk fel: míg az országos politika szintjén a Jobbik és az ős-Gárda megpróbál mereven elzárkózni a szakadár gárdistáitól, helyben magától értetődő az együttműködés.

A halott lány otthonától néhány utcányira lévő presszóban ülő bátyaiak zárkózottak és nehezen nyílnak meg. Ám gyorsan kiderül, hogy rendszeresen jár ide a gyilkos két munkatársa. Bátyaiak. Ők már elmentek, de aznap is itt kezdték a napot. Péter hentesként dolgozott, erőszakos fiúnak írják le.

– Péter kollégái szerint csak óvatosan lehetett hozzá szólni – mondja Zsolt, a pultos, halk szavú fiú. Megerősíti ezt egy másik helyi, aki úgy hallotta, a diszkóban is ez volt a helyzet. Más hírek arról szólnak, hogy Péter a családjával szemben is erőszakos volt. Gyöngyvért a gyilkosság előtti napon egyébként többen látták, csinos, aranyos lánynak írják le.

Mellettünk egy férfi újságot olvas. Megszólítjuk, és csak egy idő után tűnik fel, hogy az van a baseball sapkájára ráírva: Fidesz. Zsebics István a bátyai Fidesz egyik vezetője. Ő úgy tudja, hogy Péter már fiatalkorában elvesztette az anyját, az apja nevelte fel.

Bátya egyébként ugyanolyan kicsi, mint a világ. A polgármester asszonyt úgy hívják: Zsebics Ilona. Független, de a legnagyobb jobboldali párt is támogatja. Nem nyilatkozik, az áldozat édesapja is erre kérte.

„Nyugalomra van szükség.” Zsebics István távozásunk előtt leszögezi: a faluban nincs támogatottsága a radikális és a szélsőséges eszméknek. A faluban mindenkitől ezt hallani, amúgy sincs nagy pártélet, csak rendre vágynak. A faluban látják, hogy a nagypolitika nagyon messze van. Vagy inkább ők vannak nagyon messze a nagypolitikától.

Felkiáltójelek

A szörnyű esetben sincs politika. A kiváltó ok a szerelemféltés, ebben szinte mindenki egyetért, bár az áldozat nővére más húrokat is megpengetett, és minden bizonnyal nem ok nélkül. A mozaikokból összeilleszthető kép ugyanis egy pillanatnyi betekintést enged egy csöppnyi, ám létező szubkultúra legsötétebb bugyraiba. Péter a gyilkosság időpontjában talán nem volt beszámítható, talán régóta elfojtott indulatok törtek felszínre az amúgy is erőszakosnak leírt fiúban. Hogy szerelme testét egy állítólag a lány által neki készített horogkeresztes zászlóval takarta be, annak oka talán nem annak tartalma, inkább a közös emlékek és az utólagos igazolás lehetett.

Az őrület határán elkövetett gyilkosság már-már rituális jellege azonban azt mutatja, hogy Magyarországon is létezik egy olyan szubkultúra, amelynek tagjai olyannyira szimpatizálnak a legkülönbözőbb szélsőséges eszmékkel, hogy az alkalmasint könnyen felszínre hozhatja bennük akár a gyűlöletet és a vadállati ösztönöket is. Kevesen lehetnek, valószínűleg csupán néhány száz vagy ezer fő.

De léteznek. És szavaznak.

–tm–