– Mit szól a brit külügyminisztérium azon közleményéhez, amelyben igyekeznek lebeszélni állampolgáraikat Horvátország meglátogatásáról, mondván, a terrorizmus és a szervezett bűnözés által veszélyeztetett hely?

– Megdöbbentett minket ez a minden alapot nélkülöző megállapítás. Annál inkább, hiszen Horvátország április elsején csatlakozott a NATO-hoz, márpedig ennek nagyon szigorú feltételei vannak. Ha valóban a szervezett bűnözés tartaná kezében hazámat, miként állítják, akkor a csatlakozásra nem kerülhetett volna sor.

– Ennek ellenére a britek azt híresztelték, hogy Horvátországot a maffia uralja. Példaként az őszi zágrábi robbantásos merényletre hivatkoznak, amikor pokolgép ölte meg Ivo Pukanicsot, a Nacional című lap tulajdonosát…

– Ennek semmi köze a turizmushoz és az általános bűnözési helyzethez. Az alvilági leszámolások azokat érintik, akik ilyen közegben mozognak. Természetesen vannak bűnözők nálunk is. Nincs a világon olyan ország, ahol nincsenek, máskülönben nem volna szükség belügyminisztériumra és rendőrségre. De a bűnügyi statisztikáink kifejezetten jók, magas a felderítési arány és kellően szigorúak a büntetések. Ezért Horvátország nemzetközi felmérések szerint is Európa legbiztonságosabb országai közé tartozik. Évente négyszázezer magyar utazik a horvát tengerpartra. Még sosem hallottunk olyan kirívó esetről, ami megalapozná a felhozott vádakat. Ezért is sajnálatos, hogy a brit politikusok felelőtlen kijelentéseket tesznek, s még nagyobb baj, hogy a BBC is átvette ezeket ellenőrzés nélkül. Az élet persze igazolni fog minket. Különben is gyorsan visszakoztak, miután a horvát vezetés erélyesen tiltakozott a méltatlan gyanúsítás ellen. Tulajdonképpen senki nem is vette komolyan, annyira nevetséges volt ez a jelentés. Biztos vagyok benne, hogy a hozzánk látogató magyar turistáknak továbbra sem lesz okuk panaszra. Nagyon sokat tettünk a közbiztonságért, folyamatosan fejlesztjük az infrastruktúrát, s néhány éve magyar rendőrök is szolgálatot teljesítenek a horvát tengerparton.

– Mi állhat a brit közlemény hátterében?

– Két okot vélelmezek. Egyrészt szezon előtti időszakban vagyunk, s a válsághelyzet miatt minden ország igyekszik arra buzdítani polgárait, hogy inkább otthon nyaraljanak. Ezt diktálja a gazdasági érdek. Másrészt a brit politika gyakorta nem volt jóindulatú Horvátország iránt. A függetlenségi háború idején is sokszor ellenünk foglaltak állást, sokáig kiálltak az egységes Jugoszlávia mellett. Rendszeresen találnak ürügyet, hogy megtámadjanak minket. Sajnos a politikának vannak olyan motivációi, melyek az átlagemberek számára nem láthatók át.

– Mi a baja Angliának Horvátországgal?

– Még mindig nem bocsátották meg nekünk, hogy kiléptünk az egykori Jugoszláviából és függetlenek lettünk, megváltoztatva ezzel az általuk is megalkotott és továbbra is fenntartani kívánt európai status quót. Számunkra azonban az a fontos, hogy a brit turisták szeretnek Horvátországba jönni. Nem is tulajdonítottunk volna nagyobb jelentőséget ennek a barátságtalan közleménynek, ha a BBC nem erősítette volna fel azt. Egy ilyen rangos médiumnak illene tárgyilagosnak lenni, ragaszkodni a tényekhez. Ráadásul nem kevés pénzt fizettünk a BBC-nek egy turisztikai kampányunkért. Ha tényleg ilyen riasztó a bűnözés Horvátországban, akkor miért adtak helyet a reklámunknak? Ebben nyilvánvalóan nincs semmi logika. Az is megfontolandó, hogy miért kizárólag Horvátországot pécézték ki a britek. Nem említenék neveket, de azt azért szögezzük le, hogy van néhány ország, amelynek ugyancsak fontos ágazata a turizmus, és a bűnözésnek nagy hagyományai vannak. Róluk azonban nem esett szó. Ez célzatosságra utal. És mivel nem vagyok diplomata, ezért hadd jegyezzem meg, illene szerényebben fogalmaznia egy olyan ország külügyminisztériumának, ahol a statisztikák szerint is kifejezetten komoly gondot jelent a bűnözés, emlékezzünk csak a londoni metró ellen elkövetett merényletre, ahol turisták is potenciális célpontokká váltak. Horvátországban egyetlen olyan esetet sem tud említeni senki, amikor a turistáknak félniük kellett volna. Szerencsére ezt a brit vendégeink is tudják, jelenleg is sokan tartózkodnak Horvátországban, miként arról a horvát sajtó be is számolt. Évente körülbelül 260 ezer brit látogat hozzánk. Ez önmagáért beszél.

– Válság és lejárató kampány… milyenek az idei kilátások?

– Még korai lenne bármit is mondani. Egyelőre mindenki azt figyeli, miként alakulnak a gazdasági válság folyamatai. Az már tény, hogy a húsvéti időszakban több turista látogatott hozzánk, mint tavalyi ilyenkor. Ez biztató. Ezért is esett rosszul a brit közlemény.

– Nem lehet a brit támadás oka az, hogy Horvátország uniós csatlakozását hátráltathassák? Közismert az a nem kevéssé gőgös brit és francia álláspont, amely szerint Horvátországnak Szerbiával egy időben kellene belépnie.

– Már így is annyi akadály, hogy nem kell újabbakat gördítsenek az utunkba. A szlovénekkel folytatott határvitánk épp eléggé hátráltatja csatlakozásunkat. Ha nem fogunk belépni, annak elsősorban ez lesz az oka. Hogy őket ki támogatja, az már más kérdés, de a kettős mérce nyilvánvaló. Minket mindig kioktattak, hogy miként kell betartani a nemzetközi szabályokat. Most mi szeretnénk, ha a hamburgi vagy a hágai nemzetközi bíróság döntene a szlovénekkel folytatott vitában, ám érdekes, ezúttal az Európai Unió afféle békebírókat küld hozzánk, akik azt szorgalmazzák, hogy beszéljük meg. Ennek azonban semmi értelme. Megvannak a nemzetközi tengerjogi szabályozások, azok alapján kell dönteni az illetékes nemzetközi bíróságnak. Ebbe a konfliktusban semmi szükség Olli Rehnre vagy Martti Ahttisaarira, akik fölöslegesen ügyködnek a térségben. Nem európai eljárás fittyet hányni a meglévő játékszabályokra, csak azért, mert egyeseknek most ehhez fűződik politikai érdekük. Ez az eljárás veszélyezteti az európai jogbiztonságot.

– Mire jó ez a komédia?

– Én úgy látom, ennek mindössze az a célja, hogy megakadályozzák európai uniós csatlakozásunkat. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ezzel kéne foglalkoznunk. Mi minden EU-s szabályozást kötelezőnek ismerünk el magunkra nézve, nem elsősorban Brüsszel, sokkal inkább magunk miatt. Lehet, hogy végül így sem vesznek föl bennünket mostanában. Ha így lesz, akkor sem esünk kétségbe, bár a csatlakozásnak számos előnye lenne, elég, ha csak a határok jelentéktelenné válására gondolunk. Honfitársaim többsége is támogatja a tagságot, hogy végre intézményesen is elfoglaljuk helyünket Európában, ahol egyébként mindig is voltunk. Mindenesetre túl kell lépni ezen az időszakon, dolgoznunk kell tovább, ahogy eddig.

Ágoston Balázs