– Kívülről szemlélve meglehetősen csöndesnek, szinte eseménytelennek, sőt, viszonylag sportszerűnek tűnt eddig a május 10-i pécsi időközi polgármester-választás kampánya. Belülről mik a tapasztalatok?

– Majd nézze meg a végét! A szocialisták régi trükkje, hogy a kampányok záró szakaszában – mikor már tartalmi kérdésekkel nem győzhetnek – lejáratásba kezdenek. Volt már rá példa, hogy a valóság egyáltalán nem érdekelte őket, egyszerűen kitalálnak egy történetet az ellenfélről, és azt igyekeznek minden csatornán közvetíteni. Ami a mi kampányunkat illeti, az békés volt és egyenes. Személyében nem támadtuk Szili Katalint, viszont azt a temérdek hibát, amivel kárt okozott a pécsieknek és Magyarországnak, igenis számon kértük. Ő bújócskázni akart egy civil mozgalom segítségével, mi viszont szembesítettük a pécsi szocialisták alkalmatlanságával, a 31 milliárdnyi hitel felvételével, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány megszorításaival, és azt kértük, hogy ne hellózzon nekünk, hanem kérjen bocsánatot. Erre vár Pécs mind a mai napig.

– A kampány során érték személyes támadások?

– Igen, korábbi jogászi tevékenységemmel kapcsolatban állítanak valótlanságokat. De hát aki egyszer megszokta a hazugságot, attól én nem várok mást. De nekem nincsenek titkaim. Egy ügyvédi irodában dolgozom évek óta, s a kampány elején bejelentettem, hogy minden olyan megbízásomat felfüggesztettem, amelyek csak a legkisebb mértékben is kapcsolatban álltak önkormányzattal vagy önkormányzati intézménnyel. Tiszta helyzetet szerettem volna teremteni, hogy a vádaskodásoknak elébe menjek. Most pedig, a napokban teljes körű vagyonbevallást fogok tenni a nyilvánosság előtt. Számot adok jövedelmemről, lakáshelyzetemről, bankszámlámról, ügyvédi megbízásaimról, hogy minden pécsi láthassa, mivel rendelkezem a feladat vállalásakor, és ellenőrizhessen majd annak befejezésekor. Ezt vártam volna el a szocialistáktól is. Megjegyzem, ezt azért is szükségesnek tartom, mert a pécsiek hüledezve látják, hogy miközben ők elszegényednek, addig a szocialista városvezetők látványosan meggazdagodtak. Több tízmilliós autókkal szaladgálnak, házakat építenek, cégeik egyre gyarapodnak, mintha legalábbis nem egy válság idején lennénk. A szocialisták eljátszották a bizalmat, a pécsiek bizalmát, és ez sajnos az egész politikára kihatott. Nekem az is feladatom, hogy ezt a bizalmat visszaszerezzem, visszaadjam az embereknek a reményt, hogy lehet jobban és sikeresebben vezetni a várost, mint ahogyan az az elmúlt tizenegy évben történt. Számomra az a fontos, hogy a pécsiek lássák, tisztességgel szolgáltam eddig is a várost, és így teszek ezután is.

– Egyes elemzők szerint egy új országos politikai szövetség főpróbájának tekinthető, hogy Pécsett az MDF és az SZDSZ is nyíltan beállt Szili Katalin mögé.

– Nincs ebben semmi meglepő számomra. A mai MDF jelentős részben már csak árnyéka önmagának. Nem véletlen, hogy a régi fórumosok Pécsett is erős ellenérzésüknek adtak hangot, amikor bejelentették Szili Katalin támogatását. Az MSZP pártokat gyűjt magának, mi más utat járunk. Volt Pécsett egy jelentős civil megmozdulás a Tubesre tervezett lokátor megépítése ellen. Az akkori népszavazáson negyvenezren mondtak rá nemet. Annyian szavaztak egy ügy mellett, ahány szavazatot Pécsett még egyetlen politikus sem kapott. Én akkor megtanultam, hogy nem pártokat kell gyűjteni, hanem az emberek felé fordulni. Nyitott szemmel és füllel járni, megtudni, mit akarnak a pécsiek, és aszerint cselekedni. Azóta is szoros kapcsolatban vagyunk a civil szervezetekkel, és nélkülük lényegében nem hozunk politikai döntést. Az Összefogás Pécsért Egyesülettel olyan szoros az együttműködésünk, hogy alelnöküket, Kővári Jánost indítjuk a soron következő időközi országgyűlési választáson, amire Toller László sajnálatos balesete miatt kerül sor. Én a pécsiek felé fordultam, és a pécsi Fidesz is ezt tartja helyes iránynak.

– És hogy látják a választók Pécset?

– Februárban hatvanezer levelet küldtem ki személyesen, és ebben megkértem városunk polgárait, mondják el véleményüket az önkormányzat tevékenységéről, és írják le, hogy milyen javaslataik, kívánságaik vannak. Magam is meglepődtem, hogy közel tízezren válaszoltak. Ez is azt mutatja, hogy a pécsieket igenis érdekli a város sorsa, igenis bele akarnak szólni abba, hogy mi történik nálunk. Nem szabad őket úgy kezelni, ahogyan a szocialisták eddig tették, azzal a felfogással, hogy „majd mi megmondjuk, mi a helyes.” A siker programja néven összeállított cselekvési tervünk ezen vélemények alapján készült, vagyis gyakorlatilag a pécsiek írták. A választás után pedig azonnal megkezdődik a javaslatok részletes feldolgozása, és abból fogjuk megalkotni a város hosszú távú programját. És nem egyszeri volt a megkeresés, szeretném, ha kapcsolatban maradnánk.

– Az elvégzendő feladatok rendre megsínylik a kampányokat, hiszen ilyenkor az aktuális ország- vagy településvezetők nem a mindennapi ügymenetre, hanem a korteskedésre fordítják minden figyelmüket. Mégis, történt-e bármi előrelépés a város számára legsürgősebb ügyekben?

– Az ügyek haladtak, csak nem előre, hanem hátra. Amihez Pécsett a szocialisták hozzányúltak – persze Szili Katalin hallgatásával – az mind rosszul sült el. Ezért van szükség valódi változásra. Itt a parkolással büntetik a pécsieket, itt egyik napról a másikra korlátozzák a tömegközlekedést, s egyszer csak arra ébred háromezer pécsi, hogy az önkormányzat zárolta a számláját. Itt csak úgy eladnák a Zsolnay-gyárat, majd végül nem kell senkinek. Itt a közétkeztetést hipp-hopp át akarják adni egy szocialista vállalkozónak, itt csak úgy lekapcsolják a vagyonkezelőnél az áramot, mert nem fizették ki a számlát. Itt van ötmilliárd az útfelújításokra, de még nem tudják, hogy mely utakat mikor kell felújítani, itt átadnak egy médiacentrumot, de nincs rá engedély, és még sorolhatnám, pedig ezek csak nyolc hét eseményeiből a legszembetűnőbbek. Ennyit haladt előre Pécs.

– Ha polgármesterré választják, mi lesz az a három legelső teendő, aminek első hivatali napján nekilát?

– Az első biztosan az, hogy kivizsgáltatok minden, a város számára kedvezőtlen vagy netán gyanús szerződést, minden fölösleges megbízást, minden olyan ügyet, ahol csak a legkisebb gyanú is felmerül vagy felmerült a pécsiekben, hogy szabálytalanság vagy törvénysértés történt. A pécsiek 80 százaléka tartja indokoltnak a városban közismert esetek kivizsgálását, és azt, hogy nevezzük meg a felelősöket. A második legfontosabb lépés a már említett útépítésekkel kapcsolatos. Pécsett gyalázatos állapotban vannak az utak. A meglévő források segítségével azonnal útjára indítjuk az útfelújítási programot. Egy napot sem fogunk késlekedni. A harmadikat még nem árulnám el, de abban biztos lehet, hogy minden pécsi támogatni fogja, mert igyekszik helyreállítani az igazságot és az egyenlőséget a polgár és a politikus között.

– Egyre többet hallani Pécs aggasztó költségvetési helyzetéről, a város vagyonkezelő holdingjáról. Milyen megoldást kínál erre?

– Ma minden pécsire több mint 200 ezer forint adósság jut. Mostanáig 31 milliárdos tartozást halmozott fel a szocialista városvezetés. Amikor 1998-ban átadtam a polgármesteri tennivalókat, alig volt fél milliárd. A helyzet valóban súlyos, így a megoldás hosszú időt vesz igénybe, és több lépésből áll. Egyrész tárgyalnunk kell a bankokkal a kedvezőbb hitelekről, másrészt megszorításokat, takarékosságot kell bevezetnünk. Viszont ez utóbbiakat a politikusokon, a hivatalon kezdjük, nem is kis mértékben. Megszüntetünk tanácsnoki megbízásokat, igazgatósági helyeket és díjakat, takarékosabban bánunk autóval, telefonnal, energiával, és minden megtakarított forintot a munkahelyek megőrzésére és újak létesítésére fordítunk. Pécsre az utolsó nagy munkahelyteremtés még 1998-ban, az én időmben érkezett. Azóta csak felélte a vagyont a városvezetés, és gigantikus adósságot halmozott fel. Vissza kell térnünk a sikeres városok közé, és gyarapítanunk, nem pedig elszegényítenünk kell a pécsieket.

– Megmenthető még az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat, vagy kudarcot vall Pécs, és vele Magyarország?

– Ez a program akkor lehet sikeres, ha minden egyes pécsi magáénak érzi. Egy rossz kedvű város nem tud jó hangulatú eseményt rendezni. Ezt a címet a civilek nyerték meg Pécsnek, és a szocialisták járatták le. Ezért szeretnék minden politikust eltávolítani a program vezetéséből, és visszahozni a civileket. Elég volt abból, hogy a politikai szereplők határoznak meg mindent, ráadásul rosszul, aztán pedig rákennek mindent a szakemberekre. A kultúra, a programszervezés, -tervezés is szakma. Én bízom a szakemberekben, hiszen nekik volt köszönhető, hogy nem marasztalták el Pécset Brüsszelben. Szeretném kiegészíteni a terveket például a Csontváry Múzeum felújításával és olyan programokkal, amelyek a családokat, a gyermekeket, de az időseket is figyelembe veszik. Sőt, a fogyatékkal élőknek is komoly szerepet szánok a lebonyolításban, s persze a részvételben is. Szeretném, ha ez az év végre elindíthatná a városban a valódi változást! Ha így lesz, van esély arra, hogy sikeres legyen az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat.

– Milyen arányú győzelemmel lenne elégedett?

– Én nem gondolkodom arányokban, nagyságrendekben, mert nem akarok megalázni senkit. Ha győzünk, akkor a pécsiek nyerjenek. Ezt akarom, ezért dolgozom. A választás tétje kettős: meg kell védenünk Pécset, és beindítanunk a valódi, mélyreható változást.

Ágoston Balázs