Péternek és feleségének az említett havi ötvenezer forintos bevételből fejenként nyolc-nyolcezer forintot kellene hetente visszafizetniük a Providentnek. Ha tudnának. A családjukban nemcsak ők igényeltek gyorskölcsönt. Péter édesanyja és az öccse is hitelt vett fel. Öccse már nem tudja fizetni, édesanyja törleszt helyette is.

– Valakitől hallottunk erről a lehetőségről – mondja Aranka. Azt mondták, hogy csak fel kell hívni ezt a telefonszámot. Máris jött a pénz – emlékszik vissza.

Azt nem sejtették, hogy ezzel hétről hétre megváltják a saját szegénységüket.

– Az alacsonyabb rétegre, és a mélyszegénységben élőkre alapoz a Provident – mondja István, akivel egy dunántúli településen találkozunk.

Nevét kérésére megváltoztattuk, mert jelenleg a Provident alkalmazottja. A férfi elmondja, azért fordult a nyilvánossághoz, mert szerinte a felső vezetők embertelenül bánnak az alkalmazottjaikkal, amikor azzal fenyegetik őket, hogy elveszítik az állásukat, ha nem teljesítik az előírt hitelkihelyezést. István mesélni kezd, miközben elindulunk a körzetébe, ahol dolgozik.

– A régióvezetőnek egy előírt havi targete van arról, hogy az adott hónapban mekkora összeget kell értékesíteni, és mennyit kell gyűjteni. Utóbbi évről évre nehezebben megy. Az előírt mennyiséget a régióvezető leosztja a területvezetőinek. A területvezetők pedig a csoportvezetőknek – mondja.

A cégnél jelenleg ötezren dolgoznak, ebből körülbelül 3500-4000 alkalmazott az ügyfelekhez jár nap mint nap. Feladatuk a hitelkihelyezés és a pénzbegyűjtés. István elmondja, hogy korábban komolyabb ellenőrzések nélkül is megkaphatták a kérelmezők a hitelt, akik nem tudták kifizetni a törlesztőrészletet.

– Rengeteg olyan hitel kiment, aminek nem kellett volna. Gyakran családi pótlékra, gyesre adtunk kölcsönöket, mert a családnak ez volt az egyetlen bevétele – teszi hozzá.

A férfi elmondja, a felelőtlen kölcsönfelvételnek gyakran az volt oka, hogy a területi képviselők, akik általában lakóhelyeiken dolgoznak, sokszor nem tudtak objektíven dönteni a hitelkérelem ügyben, hiszen volt, amikor saját családtagjaiknak és ismerőseiknek folyósították a kölcsönöket. A feltételek azonban fél éve szigorúbbá váltak: jelenleg lakcímigazoló-kártya, személyi igazolvány és munkáltatói igazolás is szükséges ahhoz, hogy valaki kölcsönt kapjon.

Ha mindez megvan, a hitelfelvétel már csak pár perces munka. Ki kell tölteni egy adatlapot, majd a hitelt engedélyeztetni kell egy felsőbb vezetővel. Ez telefonon történik, így a területi vezető nem látja az ügyfelet, csak akkor, ha „probléma” van vele. A hitelkérelmet sms-ben megkapja a területi vezető és ezt beküldi a Provident rendszerébe. Az adatok alapján a rendszer megállapítja, hogy a kérvényező maximum mekkora összeget kaphat.

– Régen ha valaki bejelentkezett százezer forintra, akkor az csak rajtam múlott, illetve a képviselő információin, hogy adunk-e neki ekkora kölcsönt, amekkorát kért – emlékezik vissza István.

Az első, az úgynevezett new door hitel felvétele után az ügyfelek a refinanszírozás lehetőségével élhetnek, amit a területi vezető szerint tíz emberből nyolc igénybe is vesz.

– A legjobb biznisz a bizalom. A szegény emberek úgy gondolkodnak, hogy ha visszafizetik, vagy valamennyit letörlesztettek már a kölcsönükből, újból kaphatnak pénzt, és ez egyfajta biztonságot jelent. Pedig igazából így kerülnek az adósságspirálba – magyarázza István.

A képlet egyszerű. Egy személy csak akkor vehet fel újabb hitelt, ha előző kölcsönét visszafizette.

– Tegyük fel, hogy valaki ismét százezer forint kölcsönt akar felvenni, és még van az előzőből harmincezer forint elmaradása. Ezt az összeget levonják a százezer forintból. Ám ha történetesen a család másik két tagjának is van hitele és ugyancsak harmincezer forintos elmaradása is, a képviselő megpróbálja elérni, hogy ezeket is fizesse vissza az új kölcsönből. Tehát marad az ügyfélnél tízezer forint a remélt százezerből. Legközelebb pedig a másik családtaggal játsszák el ugyanezt – avat be a matematikába. – Ez egy ördögi kör. Ezek az emberek ebből soha nem fognak kikeveredni.

István elvisz egy dunántúli településre, ahol az egyik munkatársával találkozunk. Őt a munkakörülményekről és ügyfélköréről kérdezzük. Ferenc, akinek nevét kérésére szintén megváltoztattuk, területi képviselőként dolgozik egy dunántúli településen. Elmondja, hogy körzetében jelenleg több mint száz emberrel foglalkozik. Háromszázezer forint értékesítést és 400-500 ezer forintos begyűjtést kell teljesítenie hetente. Vannak ügyfelei, akiknek újabb hiteleket lehet és kell felajánlani, többszörösen.

– Akkor is, ha tudom, hogy nem fogja tudni visszafizetni – teszi hozzá.

Ferenc tájékoztat, hogy egyik területi képviselő ismerőse elmondta, saját települését egyszer lemérte kocsival, falutáblától falutábláig 3 kilométer az út, mégis egy héten 100-105 kilométert kocsikázik ebben a körben. Ferenc is hasonló helyzetben van, de nem szeretné elárulni, hogy melyik településen dolgozik. A férfi heti feladata, hogy begyűjtse a pénzt, kölcsönszerződéseket kössön, illetve keresse fel azokat az ügyfeleket, aki nem tudtak fizetni. Ha kell, többször is.

– A heti elszámolás miatt, ha úgy adódik, egy héten akár hétszer is vissza kell mennem az ügyfélhez, mert a feletteseim fenyegetnek azzal, hogy kirúgnak – mondja Ferenc. – Most már adott az a lehetőség, hogy a hitelnek néhány százalékát is be lehet fizetni, ami pár száz forintot jelent. Pénz nélkül nem jöhetünk el ügyféltől – teszi hozzá.

Gyakran a képviselő rátermettségén, a kommunikációs képességén múlik, hogy a hitelestől tud-e pénzt hozni. De ha valaki egyáltalán nem fizet, akkor sem tudnak a vállalatnál hosszú ideig mit tenni. Ha az ügyfél 12 hét után sem fizet, átkerül egy másik listára. A Providentnek van egy követeléskezelő osztálya, és ha a behajtás sikertelen, akkor külső cégnek adják át az ügyet.

Ferenc közli, hogy egy átlagos területi képviselőnek hetven ügyfele van. Az ügyfelek általában ötezer forint törlesztőrészletet fizetnek, amelynek négy százalékát kapják meg a képviselők. Bruttóban.

– Én jelenleg ötvenezer forintot kapok és ebben benne van a négyszázalékos jutalékom és az üzemanyagköltség térítése is.

Mielőtt szorozni kezdenénk, a férfi gyorsan hozzáteszi, van, ahonnan csak 200 forintot hoz el, annak a jutaléka 8 forint.

– Mi a pénzbegyűjtés után kapjuk a fizetésünket, ha nem megyünk, nincs fizetésünk. Új ügyfél után kapunk csak pénzt, meglévő ügyfél után nem, csak a begyűjtés után – ismerteti a fizetési rendszert.

A hiteltkérők szociális helyzetéről elmondja, a saját környékén az egyre szegényebbek veszik fel a hitelt, hogy a számláikat befizessék, vagy egyszerűen, hogy ennivalót tudjanak adni a családnak.

Ezt Péterék helyzete is jól mutatja. Ottjártunkkor a férfi kölcsön akart kéri szomszédjától kenyérre. Hónap végén nem volt már pénzük, csak az ígérete. A Demokrata megkeresésére a Provident készségesen válaszolt. A cégcsoport sajtóirodáján elmondták, a vállalat vezetése soha semmilyen formában nem gyakorolt nyomást a munkatársaira, sosem ösztökélte őket felelőtlen hitelkihelyezésekre.

Válaszukban azt írták, ez az üzletpolitika a kezes és fedezet nélküli konstrukció folytán ellentétben is állna érdekeikkel. Mint írják: „alkalmazott képviselőink bérezési rendszere őket pontosan ezért nem elsősorban a hitel kihelyezésében, hanem a törlesztőrészletek begyűjtésében teszi érdekeltté.”

Szerettük volna megtudni, hogy a cégnek mekkora ügyfélköre van, de ezt üzleti titokra hivatkozva nem közölték. Azt viszont a Provident leszögezte, hogy a felelős hitelezés alapelveit betartva, egy hitelbírálati rendszer alapján, jelenleg a hitelkérelmek közel 70 százalékát utasítják vissza.

Közleményük szerint a csak szociális ellátásból származó jövedelem nem elegendő a hitelfelvételhez. Arra a kérdésünkre, hogy a cégnél előfordulhatott-e a felsőbb vezetőktől nyomásgyakorlás a hitelkihelyezésekkel kapcsolatban, a Providentnél határozottan cáfolták, hogy a képviselő köteles egy következő hitelfelvételi lehetőséget automatikusan felajánlani. A cég sajtóosztályától azt a felvilágosítást kaptuk, hogy kizárólag annak az ügyfélnek van lehetősége a hitel megújítására, aki a szerződésben megszabott feltételeknek megfelelően törleszti a hitelét. Továbbá fontos hitelezési szabály, hogy egy ügyfélnek egy időben kettőnél több szerződése nem lehet, valamint a heti törlesztőrészlet nem haladhatja meg a 8000 forintot.

Bár a Provident közleménye meggyőző, a cég munkatársai közül egyre többen fordulnak a sajtó nyilvánosságához, egyelőre névtelenül, mert változást akarnak. Ezt a változást szorgalmazza az antiprovidentes akcióról is ismert Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere is, aki a hónap elején megalapította a Hitelintézeti, Gyorskölcsönzési és Önkormányzati Dolgozók Szabad Szakszervezetét, azaz a Provident Szakszervezetet.

Mali Zoltán a Demokratának elmondta, a szervezet megalakulása óta körülbelül 40 providentes munkatárs lépett be hozzájuk. Céljaik között szerepel a dolgozói érdekvédelem és jogsegély mellett a vállalat rendkívül kedvezőtlen társadalmi megítélések javítása. A polgármester elmondta, tagjaik kilétét nem kívánják felfedni, de minden a vállalatnál induló fegyelmi eljárásról értesítést kérnek, hogy 24 órán belül visszaigazolhassák, tagjuk-e az adott munkavállaló. A szakszervezet a Providenttől egy irodát és három helyet kért a vállalat igazgató tanácsában.

A Provident Financialt 1880-ban alapították az Egyesült Királyságban. A fáma szerint a cégbirodalom abból az ötletből nőtte ki magát, hogy az egyik alapítója, bizonyos Joshua munkába menet valamikor az 1800-as évek végén meglátta, hogy a munkások milyen embertelen körülmények között élnek Angliában. Szívjóságból jegyeket bocsátott ki, amiket a munkások ételre, ruházkodásra válthattak be, és aztán hetenként kellett törleszteniük a jegy árát. Joshua élt, él, és félő, hogy még egy ideig élni fog. Most éppen Magyarország vidéki településeit járja, mert itt ugyanazzal a nyomorral találkozik, mint annak idején Angliában. És ugyanazzal az álszent trükkel kíván meggazdagodni.

Usztics Anna