Azon lehet vitatkozni, hogy a Kiotóban kialakított, szén-dioxid-kibocsátási jogok kereskedelmi rendszere meghozza-e a kívánt eredményt, vagyis a kibocsátás jelentős csökkenését, de az vitathatatlan, hogy Magyarország nagyon jól járt vele. Mint ismert, a 2008–2012-ig tartó kereskedelmi időszakban nagy mennyiségű kvótára tettünk szert, aminek jó részét eladhatjuk, ugyanis az 1985–87-es bázisévekhez képest a kilencvenes évek elején összeomlott a nehéziparunk jó része, így számos fölös kvótánk (egy tonna szén-dioxid kibocsátására feljogosító egységünk) van, amit eladhatunk a szennyezés tekintetében növekedő országok számára. Ezek értéke körülbelül 200-300 milliárd forint az áraktól függően, amely összeg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium négy-hat évnyi költségvetésének felel meg.

Ráadásul Magyarország elsőként teremtette meg a rendszer jogi hátterét, így elsőként adhatott el kvótákat, méghozzá igen jó áron. Tavaly szeptemberben Belgiumnak 2 millió, novemberben pedig Spanyolországnak 6,6 millió kvótát. Bár a minisztérium továbbra sem hajlandó elárulni, hogy az ebből befolyt összeg mekkora, most már nyílt titok, hogy 13,5-14,5 euró áron sikerült értékesíteni az egységeket, így a tavaly befolyt teljes összeg körülbelül 30 milliárd forint lehet.

Ami jó hír Magyarországon, hogy a rendszer lényege szigorúan a szén-dioxidkibocsátást csökkentő beruházások ösztönzése, ezért a bevételeket kizárólag klímavédelmi beruházásokra lehet fordítani.

Magyarország elsősorban azért tudott ilyen jó árat kialkudni (az átlagár 10 euró), mert elsőként hozta létre külföldi mintára az ügyletek jogi hátterét biztosító, úgynevezett Zöld Beruházási Rendszert (ZBR). S a tárgyalásokon nagy súlya van annak, hogy a bevétel ellenőrizhetően és mérhetően mihamarabb kibocsátás-csökkentést eredményezzen. Ám az ígéreteinket sajnos egyelőre nem tartjuk be, s Belgium már több alkalommal kifogásolta a megkötött szerződések teljesítésének hiányosságait.

A minisztérium márciusra ígérte, hogy kiírja a pályázatokat, ennek ellenére május elején még azt sem tudni, hogy mire fogják költeni ezt a pénzt. A rendszer másik kikötése ugyanis, hogy a bevételt additív módon kell felhasználni, vagyis olyan fejlesztésekre fordítani, amelyek egyébként nem valósulnának meg, ehhez képest Keller László államtitkár azt nyilatkozta, hogy már futó programokra, a Nemzeti Energiatakarékossági és Energiahatékonysági Programra és a Panelprogramra fogják elkölteni a bevételt. A minisztérium lapunk kérdésére most ezt némileg módosítva azt mondta, hogy a kvótapénzeket a ZBR-re fordítják majd, ám ennek tartalmáról és a pályázatok kihirdetésének időpontjáról semmi közelebbit nem közölt.

Az idei összegek sorsa azonban még bizonytalanabb, miután Szabó Imre környezetvédelmi miniszter februárban bejelentette, hogy a kvótakereskedelemből származó 2009-es leendő bevételeket nem fordítják zöldberuházásokra, hanem a minisztérium ebből kívánja fedezni azt a 20 milliárd forintos megtakarítást, amelyet a kormány felé vállalt. A döntés ellen hiába tiltakozott a kilenc legnagyobb hazai környezetvédő szervezet – többek között az Energia Klub, a Greenpeace Magyarország, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a WWF Magyarország –, a sorozatban elkövetett hibák következtében kezdeti jó hírnevünk mára elveszett, sőt éppen jelentős hitelvesztésen megyünk keresztül.

– A zárolásról hozott döntés nyilvánvalóan rontja a magyar tárgyalási pozíciókat 2009-ben, és szomorú, hogy éppen Magyarország jár élen a rendszer visszafogásában – mondja Olajos Péter európai parlamenti képviselő, az EP Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság tagja. – Márpedig a versenyhelyzet fokozódik, a japánok éppen nemrég vásároltak 40 millió kvótát a csehektől, és további 14 milliót terveznek Ukrajnától vásárolni, noha tavaly novemberben még velünk tárgyaltak. Az egykori szocialista országok mind hozzánk hasonlóan nagy mennyiségben rendelkeznek felesleges kibocsátási jogokkal, tehát ha így folytatjuk, itt fogunk ülni nyakig a kvótákban, és nem lesz, aki megvegye őket. Eddig 8,6 millió kvótát adtunk el, noha 2012-ig még legalább 70 milliót értékesíthetünk, ha nem többet. Hogy miért torpantak meg eladásaink? Elképzelhetőnek tartom, hogy a hitelvesztés következtében.

Eközben a piacon a gazdasági válság miatti termelésszűkítés is a kvóták iránti kereslet csökkenését fogja eredményezni.

– A magyar kormány részéről rossz megközelítés az, hogy a kvótákat talált pénznek tekinti – teszi hozzá Olajos Péter. – Ez Magyarország karbonvagyona, s ilyen értelemben a kormány felelős a megőrzéséért és gyarapításáért. Az értéke 2020-ig elérheti a 700 milliárd forintot is, amennyiben az egymást követő vezetők ügyesen kezelik. Az is abszurd, hogy a magyar kormány nem ad számot a tavalyi bevételekről. A pénzek visszatartása pedig nem csak az ígéreteink megszegése miatt hatalmas hiba. Egy olyan országban, ahol egymillió munkahely megteremtésére van szükség, ez megengedhetetlen pazarlás. Európában a britek, a franciák, a németek, világszerte az Egyesült Államok, Kína, Japán, Ausztrália és mások hatalmas összegeket fordítanak zöldberuházási csomagokra a gazdaság élénkítése céljából. Magyarországon nemcsak százezres nagyságrendű munkahelyet lehetne teremteni az energiahatékonysági és megújuló energiákra vonatkozó beruházásokkal, hanem csökkenteni a földgázbehozatalt is, ami évente hiányt okoz a költségvetésben, hiszen dollárban kell kifizetni.

– A kormány megakadályozza a munkahelyteremtést – fogalmaz Dallos György, a WWF Magyarország klímavédelmi szakértője. – Főleg az építőipar számára hatalmas segítség lenne egy energiahatékonysági támogatás, hiszen a recesszió során itt húsz százalékkal eshet vissza a munkahelyek száma. Az egyik javaslatunk az 1992 előtt épült családi házak szigetelésére vonatkozik, ezek ugyanis az akkori, kevésbé szigorú előírások szerint épültek, így három-négyszer annyi energiát fogyasztanak egy négyzetméterre vetítve, mint a ma épült házak. Ha öt év alatt az országszerte kétmillió ilyen házat felújítanánk, az közvetlenül 10-20 ezer munkahelyet teremtene a kivitelezést végző helyi kis- és középvállalatokban. Közvetve pedig további állásokat hozna létre a háttériparban, az építőipari alapanyaggyártásban. S ez a folyamat még tovább gyűrűzik, hiszen a lakások átlagos mértékű szigetelésével 30-50 százalékkal csökken egy háztartás energiaszámlája, és a megtakarítást a család más irányú költekezésre fordítja, amivel újabb munkahelyek létrejöttét generálja, és így tovább, ez egy ismert gazdaságélénkítő folyamat. De másik példa, hogy a fütésszabályozó és vízmegtakarítást szolgáló mérőberendezések gyártása, illetve felszerelése szintén több száz munkahelyet hozna létre, például a víz- és gázszerelők körében. Ezenfelül a megújuló energiakapacitások bővítésére is érdemes volna költeni, ugyanis ezek fajlagosan jóval több munkaerőt igényelnek, mint a hagyományos erőművek. Például a szélenergia jelenlegi, 127 megawattról 330 megawatt kapacitásra történő emelése több száz új munkahelyet hozna létre.

Míg egy szén- vagy gázerőmű esetében egy megawatt áram előállítása egy munkahelyet jelent, addig a nap esetében 7-11-et, a szél és a biomassza esetében 2-3-at. Ez utóbbi támogatása pedig összekapcsolható a vidékfejlesztéssel.

– A legtöbb megújuló energiaipar éves növekedési üteme világszerte 30 százalék. Az ENSZ 2030-ra 2,1 millió szélenergiához, 6,3 milliót napenergiához és 12 milliót bioüzemanyagokhoz kapcsolódó munkahellyel számol. Ebből hány lesz itthon? – teszi fel a kérdést Dallos György.

Mindehhez persze jókora összegekre van szükség. Ha a kvótakereskedelem lehetőségeit kihasználjuk, akkor tehát négy év alatt körülbelül 2-300 milliárd forintot is fordíthatunk zöldberuházásokra, ugyanakkor a civil környezetvédő szervezetek régóta szorgalmazzák a magyar adózási és támogatási rendszer átalakítását is, miután a zöldberuházásokra adott hozzájárulások a harmadát sem teszik ki annak a summának, amivel az állam a fosszilis energiák használatát támogatja. Ráadásul az előbbi leginkább egyszeri támogatás, ami a beruházás – például felújítás – megvalósulása után folyamatosan pénzmegtakarítást eredményez, míg az utóbbi évente egyre magasabb összegeket igényel a lyukak betömésére. A zöldberuházásokhoz sorolható a Panelprogram 2009 és 2011 között 30 milliárd forinttal, továbbá a NEP 2009-ben 1,5 milliárd forinttal, továbbá a zöldáram kötelező átvételi rendszerére fordított évi 15 milliárd forint.

– A gázártámogatásra az elmúlt években évi 80-100 milliárd forint is jutott, emellett a vértesi erőmű „szénfillérnek” hívott, vagyis kilowattóránként húszfilléres támogatása 8 milliárd forintot tesz ki – így Dallos György. – Vannak emellett más, indirekt támogatások is, mint a mátrai ligniterőművé. A lignitre ugyanis nagyon alacsony a bányajáradék a földgázhoz képest, amire kétszázszor annyit kell fizetni. Pedig egy ligniterőműben egy kilowattóra energia előállítása négyszer annyi szén-dioxid-kibocsátással jár, mint egy gázerőműben. Számunkra érthetetlen, hogyha takarékoskodni kell, miért támogatjuk ennyi pénzzel a környezetszennyező termeléseket.

A zöldek emellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a Magyar Villamos Művek Zrt. adózott nyeresége 2007-ben 36 milliárd forint volt, amiből az államnak mint tulajdonosnak csak egymilliárd forint osztalékot fizetett. Eközben a tavalyi adózott eredmény valószínűleg 50 milliárd forintra rúg, az állam ebből több pénzt vonhatna ki osztalékként, ha megtakarításokra van szüksége. Ráadásul – mint ismert – az MVM Zrt. 80 százalékos arányban pénzt fektet a mátrai ligniterőmű bővítésébe, noha ez igen kockázatos, mivel a gazdasági válság miatt jelentősen csökkent a villamos energia iránti kereslet, a hazai áramtermelés idén márciusban 20 százalékkal volt kisebb, mint tavaly ilyenkor. Ráadásul 2020-ig legalább 13 százalékos részesedést kell elérnünk a felhasznált megújuló energia területén, ami jelenleg 5 százalék. Érdemesebb volna tehát ebbe fektetni állami pénzeket. S akkor nem beszéltünk a másik, az európai uniós kvótakereskedelmi rendszerről, amelyben ugyan cégek vesznek részt, de az államnak van lehetősége, hogy a vállalatok számára kiosztandó kvóták legfeljebb tíz százalékát ne ingyen adja oda, hanem aukció keretében árverésre bocsássa. A kormány azonban tavaly és idén is csak néhány százalékot tartott vissza, így részben külföldi tulajdonú cégeket támogatott ahelyett, hogy ezeket az összegeket eladva, gazdaságélénkítő beruházásokat finanszírozna.

– A kormány továbbra is régen megbukott megoldásokat alkalmaz a pénzügyi és gazdasági válság idején, mint a megszorítások, adónövelések, jogosultságmegvonások – mondja Olajos Péter, aki nemrégiben dolgozta ki Zöld Magyarország Fejlesztési Modell című vitairatát. – Az országnak most nem megszorításokra, hanem fejlesztésekre van szüksége, céltalan sodródás helyett stratégiára. Az uniós támogatásból Magyarország 2007-től 2013-ig összesen annyit tervez elkölteni megújuló energiákra és energiahatékonyságra, amennyit egy év alatt a gázártámogatásra fordít. Éppen ideje volna átalakítani a rendszert, hiszen ez egy idejétmúlt módszer, ami már a környező országokban sem jellemző. Ha ezt az összeget az érintett háztartások energetikai felújítására költjük, a fűtésköltség ebből következő 30 százalékos csökkenése kompenzálná a gáz ártámogatást. A kormány jelenlegi támogatási ütemével ugyanis ezer év kellene ahhoz, hogy a magyarországi lakások energetikailag megújuljanak. S nemcsak támogatásokra van szükség, hanem egy teljesen új gazdaságszervező logika kialakítására, hiszen a korábbi világszerte egyértelműen megbukott a globális válsággal. Az új gazdasági modell az alapprogramja pedig a legnagyobb államokban a Zöld New Deal. Úgy gondolom, hogy a globálisan tapasztalható változások hatására a XXI. században teljes mértékben át fog alakulni a környezetvédelem fogalma és szerepe, nemcsak egy lesz a sok minisztérium közül, nemcsak egyik eleme lesz a gazdaság és a társadalom működésének, hanem az egészet behálózó alapja, mindennapi életünk alfája és ómegája. Ezt mihamarabb fel kellene ismernie az országot kormányozó politikai erőknek.

Fehérváry Krisztina

Példamutató programok

Németország: A kormány a 2009. év eleji ukrán–orosz gázvita után úgy döntött, hogy 2030-ra tíz százalékra emeli a biogáz-részesedést az ország gázfelhasználásában. Korábban egy program keretében 5 év alatt 342 ezer lakást újítottak fel, ami 145 ezer munkahelyet teremtett vagy őrzött meg.

Egyesült Államok: Barack Obama Apollo projektje 150 milliárd dollárt fordítana tíz éven keresztül a tiszta energiaforrások támogatására (45 az épület-felújításra, 20 a tömegközlekedés fejlesztésére, 32 az intelligens hálózatok kiépítésére). Az elemzések szerint ez 820 ezer munkahelyet teremtene. Obama a Fehér Ház autóparkját egy éven belül hibridekre akarja cserélni, 2015-ig egymillió hibrid autót szeretne az amerikai utakra, adóengedmények révén.

Ausztrália: A kormány tízéves, több milliárd dolláros programja a zöld munkahelyek 3000 százalékos emelkedésével számol. Ennek keretében 2,2 millió magánotthon ingyenes tetőszigetelést kapna, miközben fél millió bérlakásnak ezer dolláros támogatást nyújtanának ugyanerre.

Japán: 12 milliárd dollárt fordítanak az épületek energiahatékonyságának javítására.

Kína: 221 milliárd dolláros programjuk elsősorban a vasúti hálózat bővítésére, az energiahálózatok modernizálására, a víz- és hulladékgazdálkodásra, erdőtelepítési programokra koncentrál.

Dél-Korea: 31 milliárd dollár az energiahatékonyságra, a megújuló energiákra, az alacsony kibocsátású közlekedésre, az energiahálózatok modernizálására.