Az Erzsébet híd pesti hídfőjének tőszomszédságában található az ötödik kerületi Molnár utca. Patinás, rendezett épületei közül a 35-ös számú háznál vastagon száll a cementpor, munkások kiabálása hallatszik, a magasban egy daru emeli a helyére a betonelemeket. Ebben persze még nincs semmi különös. Az viszont már szokatlanul hangzik, hogy egy régi kiállítóterem lebontását követően hatemeletes hotel épül itt, egy belvárosi ház udvarán. Maga az építés helyszíne a homlokzati oldal felől lezárt terület, így először a szomszédos, 33-as számú házból próbáljuk meg szemügyre venni a látványt. Ebben az épületben az alsó szinten irodák működnek, tulajdonosaik nemigen foglalkoznak a tőszomszédságukban zajló építkezéssel, mint mondják, náluk eddig sem volt túl világos.

Egészen más a helyzet az építkezés másik oldalán, a Havas utca 2. szám alatt. A hatalmas épület udvarán a viceházmester, Both Károly éppen virágokat ültet. Rutinosan vezet el az épület keleti szárnyába, a lakók életét megkeserítő probléma helyszínére, ahol egy árkád alatt áthaladva rögtön az új hotel falába ütközünk. A folyosóról, ahol állunk, az építkezés miatt kavargó porban és cementfelhőben még a napot is eltakarják a már így is hat emelet magasságú falak.

– Már vagy egy éve építik – mondja Károly. – Azt gondoltuk, hogy csak addig építik majd be az udvart, amilyen magas a régi felépítmény volt. Korábban egyemeletes ház állt itt, a Körzőgyár, egy előző évben elbontott galéria. Felfoghatatlan, hogy az egyemeletes régi épület helyére milyen trükkel lehet most hatemeletest építeni – fejezi ki értetlenségét, miközben kinyújtja a karját, hogy megmutassa, milyen távolságra húzódik a hotel tűzfala a Havas utcai lakásoktól. Ha egy kicsit, úgy harminc centivel messzebbre érne a keze, megfoghatná a falat. – Amióta fölépítették, olyan sötétek a lakások, hogy az elmondhatatlan – teszi hozzá, miközben a régi idők hangulatát idéző lépcsőfeljáróban elkalauzol a leginkább érintett lakókhoz.

– Többségük dolgozik, nincs itthon – mondja mentegetőzve, mikor sokadszori csengetés után sem nyit valahol ajtót senki. A negyedik emeleten Chochol Etelka néni lakik, aki 86 éves kora ellenére, meglepetésünkre derűsen mesél arról az építményről, ami most már az ablaka felett magasodik. Mint mondja, semmit sem használna, ha idegeskedne.

– Amíg nem ért idáig, nem érdekelt, de amikor elhagyta a negyedik emeletet is, akkor már látszott, hogy ebből nagyobb is lesz még – teszi hozzá, miközben az ablakból mutatja a látványt. – Ez még épül feljebb is, hiszen a toronydaru most is dolgozik, a munkások sürögnek a tetőn – mutat a már így is jócskán a negyedik emeleti lakása felé nyúló szomszédos, szó szerint karnyújtásra lévő Bohém Hotel épületére.

Fényevők

Az udvart teljesen kitöltő hotel az építési hatóság jóváhagyásával nő napról napra egyre magasabbra. Építtetője Szy Sándor vállalkozó, aki hotelt álmodott az önkormányzatnál világítóudvarként nyilvántartott, egyébként teljesen hagyományos udvarnak kinéző területre. Maga a világítóudvar a bérházi tömbök esetében gyakorta előforduló belső udvart jelent, amely biztosíthatja egyrészt a szellőzést a konyha, fürdőszoba, mellékhelyiség számára, és szolgálhatja a környező helyiségek természetes fényellátását is (ezért is „világító”), ilyenkor általában nagyobbra méretezik. Az építési engedély, amelyet annak idején egyébként a Fővárosi Közigazgatási Hivatal is jóváhagyott, azt tartalmazza, hogy az előírások szerint a Molnár utca 35. és a Havas utca 2. házak által közrezárt, udvarnyi szélességű tér világító- és légudvar, vagyis az építtető szabályszerűen emelhet tűzfalat az ide néző házak elé. Erről értesítették a lakókat is egy határozat formájában, amely szerint az a körülmény, hogy a légudvarra néző lakások használhatóságát a hotel negatívan befolyásolja, még nem ok arra, hogy ne lehessen megépíteni.

– Aki ezt engedélyezte, már nincs az önkormányzatnál, de lehet, jobb is, mert nem úszná meg szárazon ezt a gazemberséget – mondja az egyik emeleti elfalazott lakó a lépcsőfordulóban. Etelka néni tárgyilagosabban fogalmaz. – Néhány napja Puskás András alpolgármester összehívott egy megbeszélést, amelyen az önkormányzat felajánlott ugyan cserelakást a hátrányt elszenvedőknek, azonban ha a felajánlott ingatlan értékesebb, a különbözetet a lakónak meg kell fizetnie. Ráadásul csak az kap cserelakást, akinek minden ablaka az új tűzfalra néz. Voltunk néhány napja a hivatalban, azt ígérték, független szakértőt fogadnak, és annak jelentése alapján akár arról is dönthetnek, hogy az épületet visszabontatják, de én ezt nem hiszem. Ha az építtetőnek szállodát építeni volt pénze, gondolom, egy jó ügyvédre is futja még. A tárgyaláson a lakók nagyon kevesen voltak, a munkaidő miatt délután négykor nem sokan tudtak eljönni, bár az ügy súlyára való tekintettel akár el is jöhettek volna. Egyszerűen nem bíznak abban, hogy ebből a helyzetből reális megoldást kínál majd az önkormányzat – mondja kissé rezignáltan az idős asszony.

Szomszédja is rögtön a közepébe vág.

– Egyszerűen elkezdték az építést, mindenfajta egyeztetés nélkül. Néhányan jogi képviselőt fogadtunk, hogy hatékonyabb legyen az érdekérvényesítés. Azelőtt az itt lakók lakásai voltak a legvilágosabbak, az építtető az elején azt mondta, nem fogja a napot elvenni, azt mondta, hogy szálloda lesz, de nem ilyen nagy hotel. Ebbe mi, a lakók nem egyeztünk bele, fogalmam sincs, ki adta beleegyezését az építkezéshez a lakók nevében, ugyanakkor petíciót írtunk a kerület polgármesterének tiltakozásul, ám ezt az ellentmondást érdekes módon nem derítették fel. Az épület pedig csöndben egyre feljebb kúszik. Ki fogja ezt már innen lebontani? – teszi fel lemondóan a kérdést.

– Ez már itt marad, amíg világ a világ. A közös képviselőt persze leváltottuk, most igyekszünk érvényteleníteni a hozzájárulását – sorolja az eddig megtett lépéseket a fiatal férfi.

Eltolt hotel

A történet ennyire persze nem egyszerű. Az építtető ugyanis bizonyíthatóan jó néhány szabálytalanságot elkövetett a kivitelezés során: nem egy részletben eltért a tervtől, az épület homlokzatát ráadásul eredeti állapotában kellett volna felújítania, tekintettel annak műemléki jellegére, ehelyett a felét inkább elbontotta. Ezért 4,5 millió forintos büntetést róttak ki rá, ami nem nevezhető különlegesen súlyos bírságnak az adott ügy körülményeire figyelemmel. A belvárosi önkormányzat által felkért független igazságügyi szakértő időközben elkészült jelentése szerint „a Havas u. 2. és a Molnár u. 35. épületek kölcsönösen átterjeszkednek egymás telkére. Ez a Havas u. 2. esetében egy több mint 100 éves probléma.

A Molnár u. 35. esetében viszont mindez az építkezéssel alakult ki. Bár az is igaz, hogy a Molnár u. 35. alatti elbontott, régi épület ennél jobban terjeszkedett át a szomszédos telekre” – szól az önkormányzat hivatalos álláspontja, finoman átugorva a tényt, hogy a régi épület nem volt hat emelet magas. A szakértő azt is megállapította, hogy a Havas u. 2. számú házban több évtizede szabálytalan gázkonvektor-telepítések történtek a légudvar irányába, és a helyzetet a Molnár u. 35. szám alatti építkezés súlyosbította. Az önkormányzat saját költségén segíteni kíván az érintett lakóknak, hogy az érintett lakásokban az égésterméket a kéményekbe vezessék el.

A szakértő a legsúlyosabb megállapításokat a végére hagyta. „Súlyos problémának tekinthető, hogy az építési engedély kiadása során az épület tervezője félrevezette a hatóságokat. Így alakulhatott ki, hogy a kivitelezés során az építtető túllépte a maximálisan megengedhető szintterületi mutatót. Sajnálatos, hogy a másodfokon eljáró hatóság, a Közigazgatási Hivatal is jóváhagyta ezt a félrevezető tervezői számítást.

Az utóbbi két súlyosabb megállapítás miatt az önkormányzat haladéktalanul kéri a Fővárosi Ügyészséget, hogy a Molnár u. 35. számú épület, a Bohém Hotel elnevezésű szálloda építési engedélyét semmisítse meg, és állíttassa le az építkezést. Az önkormányzat ezzel egyidejűleg előkészíti az ingatlanra vonatkozó változtatási tilalomról szóló előterjesztést, és amennyiben az Ügyészség megsemmisíti az építési engedélyt, úgy elrendeli a tilalmat mindaddig, amíg az építtető meg nem egyezik a Havas u. 2. társasház lakóival.”

Magyar abszurd

Mindez azt jelentheti, hogy az elfalazott lakóknak esélye nyílhat arra, hogy helyzetüket érdemben rendezzék, főképp, hogy a belvárosi polgármesteri hivatal úgy nyilatkozott, maguk is a fenti szakértői véleményt tekintik hivatalos álláspontnak. A szakértő sem adhat feleletet azonban arra, miként fordulhat elő, hogy valaki az engedélyezett tervektől eltérően, hosszú időn át háborítatlanul magasíthasson egy épületet, az ott élők tiltakozása ellenére.

Remélhetőleg az ügyészség, majd annak döntése nyomán az önkormányzat megteszi a megfelelő lépéseket. Ellenkező esetben névváltoztatási kérelem is indokolt, mert ez a hotel nem Bohém, hanem egyenesen Abszurd.

Udvarhelyi István