A természetjárás nem csak kellemes élményeket nyújthat. Az utóbbi években megkeseríti sétáinkat azoknak a rovaroknak a csípése, amelyek közül némelyik csak kellemetlen tüneteket okoz, mások pedig az életet is veszélyeztető betegségeket terjesztenek. Már a tél végén is megjelenhetnek a kullancsok, az első csípésekről már februárban hírt adott a média. Azelőtt legkorábban tavasszal kellett védekezni az apró vérszívók ellen, mivel az évszakok sokkal markánsabban váltak el egymástól.

A sokat emlegetett klímaváltozás nem csak annyit jelent, hogy ilyen vagy olyan irányba megváltozik az időjárás. Az élővilág olyan szorosan együtt él környezetével, hogy a legkisebb eltérésre egész életük megváltoztatásával reagálnak. Az általános felmelegedés következményeként a telek enyhébbek lettek, néhol csapadékosabbak, és ha előfordul is egy-két hidegebb hét, az állatok – így a rovarok is – könnyen átvészelik ezt az időszakot. A korábban érvényesülő természetes szelekció nem tartja egyensúlyban a rovarok szaporodását, évente többszörös egyedszámmal kell számolni, például a kullancsok számát tekintve is. Emellett az az időszak is jócskán megnyúlt, amíg a vérszívók támadnak, szinte egész évben kullancsszezon van.

A közhiedelemmel ellentétben a kullancsok nem a fákon élnek, hanem talajközeli növényeken és ott várnak áldozatukra. Az erdőn-mezőn bóklászó emlősökre egyszerűen rásodródnak vagy rámásznak, például pihenő emberre vagy állatra. Kedvelik az árnyékos, nedves csalitosokat, kifejezetten menekülnek a fény elől, nem kedvelik a meleget és a szárazságot, mert hamar kiszáradnak. A telet avar alatt vészelik át, tavasszal jó idő esetén már márciusban felébrednek és támadnak. Az igazi kullancsinvázió április végétől, május elejétől várható és általában június végéig tart.

Hazánkban mintegy 42 kullancsfaj él, de ezek nem mindegyike veszélyes az emberre, sok közülük csak az állatokat gyötri. Mintegy fél tucat úgynevezett kullancs kommandókat alkot, amelyek az emberre és az állatokra is veszélyesek.

A vérszívók támadása két irányból várható. A szemmel rendelkező, „látó” állatok gyepen telepednek meg és a fűszálak árnyékos fonákján lesik áldozataikat, akikre alulról kapaszkodnak föl. Így támad például a birkakullancs, a somogyi legelőkön és a Hortobágyon. A látószerv nélküli „vak” kullancsok a lombos erdőket lakják. A lábukon lévő Haller-szervvel tájékozódnak, amely radarként üzemel, képes jelezni, ha áldozat közeledik. Ahhoz, hogy ilyen módon tájékozódjon a vérszívó, legalább 1,5 méter magasra kell fölmásznia a cserjékre és a facsemetékre. Az árnyékot adó levelek fonákján kapaszkodnak, és innen kerülnek az emberre és az állatokra. Ezt a támadási módot alkalmazza a közönséges kullancs is; főleg a csertölgyesek lakója.

A kullancsok eredetileg nem fertőző állatok, csak azokká lesznek, miután egyedfejlődésük során az erdei vadakból szívott vérrel testükbe jutnak különböző kórokozó mikroorganizmusok. Ezután oltják át a következő élőlénybe – így az emberbe is – a vírusokat és baktériumokat. A háziállat és az ember megfertőződése azon múlik, hogy az adott földrajzi régióban az erdei állatokban milyen kullancs által terjesztett betegség honos, mert annak a kórokozóját oltja tovább az apró vérszívó.

Az utóbbi években nemcsak erdőben, réteken, de parkokban és kertekben is megjelentek a vérszívók. A fertőzött kullancsok száma is évente nő, így egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a csípéssel kórokozó is jut az emberi szervezetbe. Egy év alatt 115-ről 175-re emelkedett a fertőzött esetek száma.

A fertőzés leggyakrabban csípéssel, a kullancs nyálával, de más módon is szétszóródhat. A vérszívó állat székletében is vannak kórokozók, így annak beszáradása után porrá alakulva a közelben lévő ember vagy állat belélegzi. A bőrön lévő apró sebekbe kerülve a székletpor ugyancsak betegséget okozhat. Az elpusztult kullancsok tetemében a kórokozók élve maradnak, így elporladásuk után is megvan a belégzéses fertőződés lehetősége. Megbetegedett erdei állatok is terjesztik a kórokozókat az által, hogy szennyezik a vizeket, a növényzetet. Az ott legelő birkának vagy kecskének akár a tejével is fertőződhet az ember.

Egy-egy kirándulás alkalmával 4-5 kullancsot is összeszedhetünk, de vadcsapások mentén ennél sokkal többet is. Ezért nagyon fontos a megelőzés, ha nem is százszázalékos hatékonyságú. Zokniba tűrt nadrágszárral, kullancsriasztók használatával valamelyest elérhetjük, hogy az apró vérszívók ne árasszák el testünket, igazán biztos és tartós védelmet azonban az oltás ad.

A védőoltás csak akkor hatékony, ha megfelelő ellenanyagszint alakul ki a beoltott egyén szervezetében, ezért nagyon fontos az időben történő védekezés, azaz a kora tavaszi vakcinálás.

Ha mégis megtörtént a csípés – amely nem jár fájdalommal – akkor minél hamarabb el kell távolítani az állatot a bőrből. A köztudatban sok „biztos” tipp kering a kullancs eltávolítására, de ezek legtöbbje hibás tapasztalaton alapul. A különböző légelzáró kenőcsöktől a körömmel való kicsavarásig se szeri, se száma a jó tanácsoknak. Ha a levegőtől elzárjuk zsírral, fogkrémmel, vagy más krémmel a kullancsot, akkor fuldoklása közben beöklendezi a kórokozókat az érbe, mielőtt kihátrálna. Ha a feje bentszakad, a testéből kiömlő kórokozókkal teli testváladék fertőzi a megcsípett személyt, de a körömágyon lévő hajszálrepedéseken át azt is, aki segített kitépni a betolakodót.

Biztonságos és fertőzésmentes a kullancseltávolító kanál használata. Ez a magyar eszköz úgy nyomja ki a bőrből a kifejlett állatot, mint a meggymagozó a meggyből a magot. Az kanál állatpatikákban, gyógyszertárakban kapható. Nagyon fontos, hogy minden szabadban való tartózkodás után vizsgáljuk át a testünket, nem kaptunk-e hívatlan vendéget.

Aki teheti, oltassa be magát, főleg a gyermekét. A kullancskommandók az idén különösen veszélyesek.

Hankó Ildikó

Lyme-kór, Q-láz

A kullancsok mintegy 200-300 féle betegséget terjesztenek, közülük több csak vadállatokra veszélyes, megint mások háziállatokra, és néhány az emberre. Köztük leggyakoribbak az agyvelőgyulladás, a Lyme-kór, a tibola, a barbesiosis, az ehrlichiosis, a visszatérő láz és a Q-láz. Az előbbiek közül az oltás csak az agyvelőgyulladás ellen véd. Az utóbbi betegség kezdeti tünetei – magas láz, étvágytalanság, fejfájás – a csípés után egy-két héten belül jelentkezhetnek és általában kezelés nélkül is elmúlnak. A betegek egy részénél a csípés után 2-4 hét múlva újra magas láz jelentkezik, aluszékonyság, hányás, fejfájás. Megbénulhatnak a végtagok, a légzőizmok és görcsök következnek be. A betegség ritkán halálos is lehet. Védőoltással érdemes védekezni ellene. A Lyme-kórt baktérium okozza: nagyon nehezen diagnosztizálható, mivel olyan változatos tüneteket idéz elő, amely bármely más betegségre is jellemző lehet. A csípés után néhány nappal piros, körkörös, gyűrű alakú folt jelenik meg a bőrön, ami aztán magától elmúlik. Ha nem kezelik a betegséget, krónikussá válik, ízületi gyulladást, arcidegbénulást, idegrendszeri panaszokat, memóriazavart, szívizomgyulladást okozhat, és nagy fájdalommal jár. Antibiotikummal kezelik, de a terápia évekig is eltarthat. Védőoltás nincs ellene. A tibolát nem ugyanaz a kullancsfaj terjeszti, mint az előbbi betegségeket. Ezek a vérszívók a hajas fejbőrt kedvelik. Pár napos lappangási idő után rossz közérzet, fáradékonyság, izzadás, fej-, izület- és izomfájás jelentkezik. A csípés közelében a nyirokcsomók megduzzadnak, a bőrön megjelenhet egy hólyag, ami után az érintett területről a haj kihullik és nem is nő újra. A betegség antibiotikummal kezelhető. A barberiosist egy parazita okozza, terjesztője ugyanaz a kullancsfaj, mint a Lyme-kóré. A betegség ritka, fejfájással, fáradtsággal jár, a vizelet sötétbarnára színeződik. Nehéz diagnosztizálni, noha a szakirodalom szerint minden tizedik Lyme-kóros beteg ezzel is fertőződik. Az ehrlichiosist baktérium okozza, ugyanazok a kullancsok terjesztik, mint az előbbi két kórt, ezért hármas fertőzés is előfordulhat. Száz Lyme-kóros betegből 17 ez utóbbit is megkapja. Tünetei: ízületi fájdalmak, izomgörcs, fejfájás, izzadás, hányás, idegrendszeri zavarok. Ritkán halált is okozhat. A visszatérő lázat és a Q-lázat nehéz diagnosztizálni, mert más betegségekre is jellemzőek a tünetek. Ezek: hidegrázás, magas láz, fejfájás, hányás, izom- és ízületi fájdalom. A Q-lázhoz torokgyulladás és köhögés is társul. Antibiotikummal kezelik mindkettőt.