Szlovákiában június 6-án, Romániában a magyarországival egy napon tartották az európai parlamenti választásokat. A tét mindkét voksoláson jelentős volt magyar szempontból: Felvidéken az eddigi pozíciók megtartása volt a kitűzött cél, Erdélyben pedig ez alkalommal vizsgázott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nagy nehézségek árán megvalósított választási szövetsége.

Ami a számszerű eredményeket illeti, ezek így alakultak: Szlovákiában a választásra jogosultak 19,64 százaléka szavazott, ez közel 3 százalékkal haladja meg a 2004-ben urnákhoz járulók arányát. Legtöbben a legerősebb kormánypártot, Robert Fico miniszterelnök Smer (Irány) nevű alakulatát támogatták, ők a voksok 32,02 százalékát gyűjtötték be, második helyen a Szlovák Kereszténydemokrata Unió-Demokrata Párt végzett 16,99 százalékkal.

Az alpári magyarellenességéről hírhedt Szlovák Nemzeti Párt, Ján Slota alakulata a szavazatok 5,56 százalékát söpörte be, így egy képviselőt ők is küldhetnek Brüsszelbe. A Magyar Koalíció Pártja 11,34 százalékot szerzett, ez százalékarányosan kevesebb az öt évvel ezelőtti 13,24 százalékos eredményhez viszonyítva, ám ennek oka a 2004-esnél magasabb részvétel. Az MKP ugyanakkor néhány százzal növelni tudta szavazati számát az előző EP-választáshoz képest, s így továbbra is két képviselője lesz az Európai Parlamentben. Egyikük, Bauer Edit második ciklusát kezdheti meg, Mészáros Alajos viszont újoncként utazhat Brüsszelbe, ahol Duka-Zólyomi Árpád helyét foglalhatja el.

A Magyar Koalíció Pártja szereplése eredményesnek mondható, hiszen a kitűzött célt, jelesül a meglévő mandátumok megőrzését sikerült elérni, noha főként a kormánypártok, közülük is leginkább a Fico-párt és a Slota-féle társaság a kampány során folyamatosan válogatott kirohanásokkal uszított a felvidéki magyarság ellen. A Szlovák Nemzeti Párt gyakran részegen megnyilatkozó elnöke odáig ment, hogy a szlovák haderő átcsoportosítását javasolta a magyar–szlovák trianoni határra, miután Csáky Orbán Viktorral közösen Esztergomban tartott választási nagygyűlést, s a Fidesz elnöke abbéli vélekedésének adott hangot, hogy a megmérettetés tétje egyebek mellett az, hogy hány politikus képviselheti Brüsszelben a Kárpát-medencei magyarságot.

Az MKP helyzetét nehezítette korábbi elnöke, Bugár Béla is, aki mindmáig nem tudja elfogadni, hogy 2006-ban a párt küldöttgyűlése Csáky Pált választotta a szövetség vezetőjévé. A párt azóta markánsabb hangvételű politikát folytat, határozottabban kiáll a felvidéki magyarság érdekeiért, mivel a pártelnök Csáky zökkenőmentesen tud együttműködni Duray Miklóssal, az MKP stratégiai alelnökével.

Bugár Béla, akit sokan bizonyos befolyásos gazdasági körök emberének tartanak, folyamatosan háborúzott Durayval, kárhoztatva utóbbi határozott megnyilatkozásait, a tavasz folyamán pedig végletekig fokozta a feszültséget, olyannyira, hogy áprilisban többedmagával ki is lépett az MKP parlamenti frakciójából. Távozásukat azzal indokolták, hogy elégedetlenek Csáky Pál vezetési stílusával.

A Magyar Koalíció Pártjának tehát olyan politikai klímában kellett helytállni, melyben egyik oldalról a szlovák soviniszták durva támadásai ellen kellett megvédenie magát, másik oldalról pedig a saját soraiból érkező vagdalkozásokat kellett hárítania.

Az eredmények azt mutatják, a párt sikerrel vette az akadályokat. Csáky Pál és társai azonban nem dőlhetnek hátra, hiszen vasárnap Bugár Béla, Gál Gábor, A. Nagy László és Bastrnák Tibor parlamenti képviselők kiléptek a pártból, s nyolcvannégyen követték őket, köztük 24 polgármester. A szakadárok jó előre elhatározhatták távozásukat, hiszen azonmód bejelentették, hogy Híd néven új pártot hoznak létre, melynek soraiba szlovákokat is várnak. Sajtóértesülések szerint az új párt szeptemberre tervezi alakuló ülését. Mivel elnöke várhatóan Bugár Béla lesz, a Magyar Koalíció Pártja igencsak bonyolult kihívással kell szembenézzen az új helyzetben.

Romániában 27,21 százalékos részvételi arány mellett zajlottak le az idei európai parlamenti választások. Ez több mint két százalékkal elmarad a 2007-estől (Románia azon év január 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, így az akkor szerzett mandátumok mindössze bő másfél évre szóltak.) A voksolást a kormányzó Szociáldemokrata Párt és a csalóka nevű, mert valójában baloldali Konzervatív Párt szövetsége nyerte a szavazatok 30,8 százalékával, hajszállal mögöttük lett második a szociáldemokraták kormánykoalíciós partnere, a Liberális Demokrata Párt 30,5 százalékkal.

Az idei választás nagy visszatérője a Nagy Románia Párt. A Corneliu Vadim Tudor nevével fémjelzett vadul magyarellenes alakulat 2007-ben nem érte el az EP-be jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, ezúttal viszont 7,2 százalékos eredményt produkált, s így két képviselőt is küldhet Brüsszelbe. Egyikük épp a valaha verseiben Nicolae Ceausescut dicsőítő Vadim Tudor lesz, a másik pedig a juhászból milliárdossá lett Gigi Becali, akit nemrég őrizetbe vettek zavaros pénzügyei miatt. Bizonyos szempontból tehát kétségtelenül színfoltnak tekinthetők az EPben, főleg annak ismeretében, hogy Becali közéleti megnyilatkozásait válogatott trágárságokkal fűszerezi. Kissé bulváros hír, hogy EP-mandátumot nyert Traian Basescu román államelnök Elena nevű leánya is, aki független jelöltként indult. Az ifjú hölgy korábban modellkedett – rossz nyelvek szerint részben apja befolyásának, részben pedig valóban figyelemre méltó külcsínének köszönheti sikerét. A szavazást számtalan visszaélés, csalás tarkította, az óromániai, déli megyékben például több településen szervezetten szállították a szavazókat egyes pártok.

A hosszas és szikrázó viták árán tető alá hozott RMDSZ–EMNT-lista (mely technikailag az RMDSZ-é volt) a szavazatok 8,9 százalékát kapta. Ez gyakorlatilag megegyezik a 2007-ben az RMDSZ és az akkor a szövetség ellenében függetlenként induló Tőkés László református püspök, EMNT-elnök által mindösszesen begyűjtött szavazati aránnyal, ám számszerűleg annál valamivel kevesebb, hiszen a részvételi arány is alacsonyabb volt, mint másfél esztendővel korábban.

Az RMDSZ–EMNT-összefogás eredményeként három EP-mandátum már biztos, így Tőkés László, az RMDSZ autonomista belső ellenzékét képviselő Sógor Csaba és a volt munkaügyi miniszter, a legtöbbek által súlytalannak, pontosabban Markó Béla RMDSZ-elnök emberének tartott Winkler Gyula is új ciklust kezdhet, ezúttal már ötéveset. Lapzártakor nem volt kizárható, hogy a töredékszavazatok visszaosztása nyomán esetleg a közös lista negyedik helyén álló Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök is brüsszeli képviselő lehet.

Miként Felvidéken, Erdélyben is sikeresnek mondható az RMDSZ–EMNT-összefogás által elért eredmény. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy a tavalyi parlamenti választások nyomán felállt nagykoalíció az RMDSZ nélkül alakítson kormányt. Markó Béla pártja kiesve a bukaresti hatalom hagyományos kamarillapolitikájából, saját érdekében is kénytelen volt új hangot megütni, s kényszerűségből komolyan venni a Tőkés László vezette erdélyi magyar autonomista tábort.

E kényszerpálya nyomán sikerült hosszas húzd-meg-ereszd-meg-tárgyalás után szövetséget kötni, amely azonban nem lett teljes, hiszen a Magyar Polgári Párt kifarolt belőle, arra hivatkozva, hogy az RMDSZ listáján való indulás nem pártok fölötti összmagyar lista, hanem a Markó-párt listája, s így végső soron az RMDSZ korábbi kiszorító politikájának legitimálása. Az érvelésben volt igazság, csakhogy az alku amennyire kényszerpálya volt az RMDSZ-nek, ugyanannyira az volt az EMNT-nek is.

A Magyar Polgári Párt vezetője, Szász Jenő pedig tárgyalóképtelenné és komolytalanná tette saját pártját azáltal, hogy a harmatgyenge választási szereplésből nem vonta le a tanulságokat, a tisztújítást követelő hangokat pedig különféle technikai trükkökkel elnémította.

Az RMDSZ–EMNT-összefogást most, úgy tűnik, értékelték a magyar választók, annál inkább, hiszen Székelyföldön kiemelkedő, 30 százalékot meghaladó volt a választási részvétel, de akadt olyan Bihar megyei település, ahol a választásra jogosultak több mint fele leadta voksát. Az általános érdektelenség és a magyarok nagy szavazási kedve így meghozta gyümölcsét.

Felvidék és Erdély tehát legalább öt, de szerencsével hat magyar képviselővel erősítheti a Kárpát-medencei magyarság európai parlamenti súlyát. Kérdés, egy leendő új budapesti kormány képes lesz-e mögéjük átgondolt, hosszú távú nemzetstratégiát állítani.

Ágoston Balázs