– Mikor dőlt el, hogy a csillagászattal és a zenével fog foglalkozni?

– Ötéves koromban kijelentettem, hogy énekes, majd hétéves koromban azt, hogy csillagász leszek. Amikor megkérdezték, hogy akkor melyik, azt feleltem, mindkettő. Azóta sokan mondták, hogy jobb egy dologra összpontosítani. De ha az ember csak egy dolgot néz, akkor elveszik az egész, akkor pedig mit ér a rész?

– A hetvenes években alapította meg a Vágtázó Halottkémeket, zenéjüket műfajilag sokáig nem tudták hová besorolni. Mikor jöttek rá, hogy itt egyfajta népzenéről van szó?

– Már tizenévesen olyan zenék törtek ki belőlem, amelyekről később kiderült, hogy ősi népzenék. A hetvenes években, a VHK-val sem tudtuk, hogy mi fán terem a zenénk, mert ösztönösen jött. Eleinte barátaink, akik a próbákra is eljártak, tiszta őrületnek nevezték. Csak 1982-ben jöttem rá, miről van szó, amikor Bartók egyik írása a kezembe került. Nála olvastam először, hogy létezik egy igazi népzene, ami nem olyan, mint az a népzene, amit ismerünk. Bartók azt mondja, hogy az igazi népzene különleges tudatállapotban születik, elemi erővel tör ki, és minden külső befolyástól mentes. Ebben a leírásban pedig teljesen ráismertem arra, ami belőlem tört ki.

– Hogyan kell elképzelni ezt a kitörést?

– Amikor a többiek először meghallották egy ilyen zenei kitörésemet, azt mondták: Atilla, nem tudtuk, hogy müezzin-zene lakik benned. Én sem tudtam, fogalmam sem volt, hogy ilyen zene létezik. Amikor kitört belőlem, teljesen elvesztettem a külvilágtudatomat, minden idegszálamat a zene kötötte le. Különleges tudatállapotban született, elemi erővel tört ki, és minden külső befolyástól mentesen – pontosan úgy, ahogy Bartók az igazi népzenét leírta.

– Ezt az egyéni élményt hogyan tudta közösségi élménnyé formálni?

– A közönséggel soha nem volt gondunk. Már a hetvenes években országszerte ismertekké váltunk. De az első számú mozgatóerő mindig az volt, hogy a belső hajtóerőnek teret adjak, hogy megtanuljak érezni, hogy a legmélyebb világot átéljem. Az, hogy ez a közönségnek is élményt jelent, egy természetszerű következmény, és ez szintén lényeges.

– Ennek az ősi zenének van jövője a modern ember számára?

– Ez egy olyan népzene, amit örök természeti erők hajtanak. A fogyasztói társadalom próbálja az embert felszínessé és erőtlenné tenni, gyarmatosítani és kiüríteni. A modern társadalom egyre szűkebb időtávon gondolkodik. Csakhogy az emberben ott rejlenek az örök emberi indíttatások. Minél jobban csalódnak az emberek a modern világban, annál jobban megjelenik bennük az indíttatás, hogy visszataláljanak eredeti, természeti lényükhöz. Ez az érzés pedig összeköt bennünket, nemcsak egymással, hanem az Élő Világegyetemmel is. Azt gondolom, hogy létre fog jönni egy olyan fordulat, amely minden forradalomnál nagyobb jelentőségű, mert itt nem egy nép hatalmi harcáról lesz szó. Hanem arról, hogy az egész emberiség, minden nép magára talál, a saját természeti lényegére, arra, amitől érző lény, és minden nép megszabadul a műtársadalmak fojtogatásából. Ebben kulcsszerepet fog játszani az a népzene, amit Bartók felfedezett, és amit mi is játszunk. Mert ezt természeti erő röpíti, természeti erőt ad nekünk, természetes irányt mutat, és a természet erőforrásai kimeríthetetlenek. A természeti erő megalkuvás nélküli. Az igazi népzene arra való, hogy a természet örök érzésvilágát kifejezze. Az igazi népzene eredményeképpen létre fog jönni egy olyan társadalom, amely megbecsüli az életet felemelő érzéseket, a teljesség felé virágzó élet értékét állítja a társadalmi törvények középpontjába, és nem a pénzt, a hatalmat és a sikert.

– Ez a fajta életerő megfogható természettudományos szemmel? A tudományos énje milyen magyarázatot tud erre adni?

– Igen. A modern társadalmat a 400 éve kialakult fizikai világkép olyan mértékben átalakította, mintha egy másik bolygóról jött faj leigázta volna az emberiséget. Ebben a fizikai világképben nincs benne a biológia, az élet, ami a Világegyetem legnagyobb csodája. Bauer Ervin már 1920-ban megalapozta a biológia elméletét, és én az ő munkássága alapján indultam el. Felfedeztem, hogy a Bauer-elv megfogalmazható a legnagyobb hatás elveként, és így a biológia első elve éppen kiegészíti a fizikában alapvető „legkisebb hatás elvét”, amiből a fizika összes törvénye levezethető. A biológia első elve a legnagyobb hatás elve. Ez azt fejezi ki, hogy a lehető leghosszabb időtávon át tartó, és egyszersmind a lehető legmagasabb kiteljesedést kell elérni. A legnagyobb és a legkisebb hatás elve egy végtelen kis lépésre van egymástól. De ez a lépés mégis óriási különbséget takar, ugyanis az élőlények szabadon választhatják meg a hatás végpontját, önállóan döntik el, hogyan és mennyire váltsák valóra a legnagyobb hatás elvét. S ha már megválasztották a végpontot, kitűzték a célt, azután már a legkisebb hatás elve alapján, a leggazdaságosabban valósítják meg, ugyanúgy, ahogy a fizikai rendszerek. A fizika eszményi módon egészíti ki a biológiát.

– Ez az elv az emberi életre vonatkoztatva mit jelent?

– Minden ember szeretne valami nagyszerűt alkotni. Az élet arra való, hogy a legcsodálatosabb legyen. A legnagyobb hatás elve az Élő Világegyetem lényege. És ez az Élő Világegyetem azt mondja, hogy a legnagyobb kiteljesedés felé, a legnagyobb alkotóerő kibontakozásával, a legmagasabb virágzás felé kell haladnod. Ha a tudományos világképbe bekerül az élet, a legnagyobb hatás elve, a Világmindenség legnagyobb csodája, akkor éppen úgy, mint 400 éve, egy rendkívüli fordulat jön létre, de ezúttal nem az anyagi fejlődés, hanem az élet kibontakozásának irányában lépünk előre. Olyan társadalom jön létre, amely minden elképzelésünket meghaladva a világ legnagyobb csodájának megfelelően fogja a társadalmat átalakítani.

– A biológia bekapcsolására viszont sok rossz példát láthattunk. Elég, ha csak a klónozásra vagy a génmanipulációra gondolunk.

– A XXI. század a biológia évszázada. A világon két és fél millió biológus dolgozik, de ahogy a Nature, a világ egyik első számú tudományos hetilapja is megírta, egyre frusztráltabbak, mert nincs átfogó elmélet, amivel értelmezni lehetne az egyre halmozódó adatokat. Ez a helyzet a biológia évszázadában – az én felfedezéseim nyomán is – előbb-utóbb kikényszeríti a biológia átfogó elméletének megalkotását és érvényre jutását. A biológiát eddig az anyagi és üzleti szempontoknak rendelték alá. Ha a biológia teljes jogú tudománnyá válik, létrejön az életbarát világkép, és ez az anyagi szempontokat is az élet szolgálatába állítja. Ha ez megtörténik, akkor mindenki felismerheti, hogy a Világegyetem legnagyobb törvénye a legnagyobb boldogság kiteljesedése. A fizikai világkép elzárja a felemelő kozmikus erők felé az utakat. Az életbarát világképnek köszönhetően viszont hihetetlen mértékű felemelkedés előtt állunk. Megbarátkozunk a Világmindenséggel, és kibontakozik előttünk legnagyobb csodája, az élet.

– A fizikáról és a biológiáról beszéltünk, de az ön tudományterülete, a csillagászat mennyiben járulhat hozzá ehhez a fejlődéshez?

– Az élet legegyetemesebb lényegét a legátfogóbb összefüggésben, kozmikus összefüggéseiben lehet a legalaposabban feltárni. Sokan nem tudják, hogy a csillagászatnak mennyi mindent köszönhet a tudomány és a civilizáció. A csillagászat a Világegyetem tudománya, ha megfelelően értékeljük, a csillagászat mutat utat, a Világmindenség emeli fel a tudományt, a világképet, a civilizációt. Világképünk alapja nem lehet más, mint a Világegyetem tudománya, mert a világképnek a világot kell kifejeznie. A világkép pedig a legmélyebb, legalapvetőbb erő, ami nemcsak a tudományt és a társadalmat, hanem személyes életvezetésünket is irányítja. A világkép mondja meg, hogy a saját életünkben mik a fontos kérdések, és hogyan válaszolhatók meg. Ha a Világegyetem lényegéről teljes képet alkotunk, akkor a tudomány jobban tud fejlődni, és a civilizáció fel tud emelkedni, főleg akkor, hogyha a Világegyetem legnagyobb csodáját kapcsoljuk be a civilizációba. Ezek a mai válságos világban égetően fontos kérdések. Ezért felmerült bennem, hogy konferenciát kell szervezni a csillagászat jelentőségének megismerésére. 2009 éppen a Csillagászat Nemzetközi Éve. Az „Astronomy and Civilization” címmel augusztus 10–13. között rendezendő négynapos nyílt rendezvényre olyan világnagyságokat sikerült megnyerni, mint Paul Davies, aki a világ egyik legjelentősebb csillagász-fizikusa, a Templeton-díjat is elnyerte. Ez a konferencia lehetőséget ad annak a jövőnek a megvilágítására, ami nem a fogyasztói társadalmon alapul.

– Az élet nagy kérdései mindig kérdések maradnak?

– Ha a Világegyetem legnagyobb csodája, az élet bekapcsolódik a tudományos világképbe, akkor az élet végső kérdéseire adandó válaszok már tudományosan is megadhatók. A vallás és a tudomány így ismét összhangba kerülhet, egységes tudást alkothat. Tudomány és vallás újból egymásra talál, megerősíti egymást, és ez az emberiség javára válik.

Usztics Anna