Elutasította az eurózóna pénzügyminisztereinek tanácsa azt a francia javaslatot, hogy a gazdasági válságra tekintettel könnyítsenek a közös valutát használó országok számára előírt, maximum 3 százalékos költségvetési hiányon. Christine Lagarde gazdasági miniszter azzal indokolta az előterjesztést, hogy a válságkezelő intézkedések keretében hatalmas összegeket költenek, s rendkívüli adósságokat halmoznak fel a kormányok. A francia költségvetés például idén a költségvetésért felelős miniszter nyilatkozata szerint akár a GDP 6,4 százalékát meghaladó hiánnyal zárhat, köszönhetően a gazdaság élénkítésére fordított 30 milliárd eurós csomagnak. Ezek eredményeként azonban úgy becsülik, munkahelyek százezreit sikerült megtartani.

A francia javaslat mégsem ment át a brüsszeli testületen. A pénzügyminiszterek azzal érveltek: egy 2005-ös német (és szintén) francia javaslat eredményeként rendkívüli indokkal és átmenetileg már most is el lehet térni az úgynevezett maastrichti kritériumoktól. 2010-től pedig vélhetően megindul a nemzetközi gazdasági fellendülés, s onnantól az EU elvárja, hogy a tagországok ismét elinduljanak a határértékek betartásához vezető úton.

Az elutasítás nem meglepő, hisz néhány hónappal ezelőtt a miniszterek tanácsa ugyanígy utasította vissza Gyurcsány Ferenc javaslatát, amely az euró bevezetésének gyorsított és könnyített lehetőségét vetette fel.

Európa gödörben

A kormányoknak van mit kompenzálniuk. A statisztikai hivatalok a napokban hozták nyilvánosságra az egyes tagországok negyedéves GDP-adatait, amelyekből kiderül: a válság még fél évvel ezelőtt is elképzelhetetlen mélységekbe nyomta a gazdaságokat.

Németország 6,7, Olaszország 5,9, Finnország 7,6 százalékos GDP-csökkenésről adott hírt, az eurózóna átlagában pedig 4 százalékos visszaesésről számolt be az Eurostat (az értékeket természetesen az egy évvel korábbi szinthez képest kell érteni). Ráadásul a válság egyre mélyül. A mostani adatok rosszabbak, mint a negyed évvel korábbiak, de vélhetően jobbak, mint amikkel újabb negyedév múlva fogunk találkozni.

Hogy Európa hogy szembesül az egyre mélyebb válsággal, példázzák a német becslések és folyamatok. A tavalyi utolsó negyedévben a német GDP 2,2 százalékkal esett (ezúttal az előző negyedévhez viszonyítva), amit az idei első negyedévben immár 3,8 százalékos további csökkenés követett. S a két publikáció közti időszakban a Bundesbank -0,8 százalékról -6 százalékra rontotta az ország 2009-es GDP-alakulására vonatkozó prognózisát.

Még rosszabb a helyzet az újabban csatlakozott tagállamokban. Ezek felzárkózásában korábban döntő szerepet játszott a nyugati tagállamokba irányuló export, valamint az ottani vállalatok számára végzett bedolgozás. Vagyis térségünket most egyszerre sújtja a hazai gazdasági visszaesés, valamint a nyugat-európai fogyasztás csökkenésének, a vállalati megrendelések visszaesésének begyűrűző hatása. A nemrég még szenzációs növekedéssel büszkélkedő Baltikum hirtelen sereghajtó lett: Lettország, Litvánia és Észtország GDP-je 10-12 százalékkal zuhan vissza. De a várakozásokkal ellentétben a válság a korábbi keleti tigris, Szlovákia növekedési pályájára is szakadékot ásott.

Az elmúlt években szintén 6-10 százalék körüli növekedéssel büszkélkedő tagállam az első negyedévet 5,6 százalékos visszaeséssel zárta. Decemberben még azt nyilatkozták politikusaik: a növekedés lassulásával megúszhatják a válságot. S még ennél is mélyebb, 6,2 százalékos visszaeséssel zárt Románia, amelyik szintén 6-8 százalékos növekedéssel büszkélkedett az elmúlt években – egyes politikusaik azt jósolták, hogy néhány éven belül utolérik Magyarországot. A térség egyik legjobb eredményét a cseh gazdaság érte el, mindössze 3,4 százalékos GDP-csökkenéssel, valamint a lengyel, ahol egyedülálló módon 0,8 százalékkal növekedni tudott a gazdaság.

A magyar Statisztikai Hivatal múlt héten adta ki a pontosított első negyedéves GDP-adatokat. Eszerint a hazai gazdaság teljesítménye az előző év azonos időszakához képest 6,1 százalékkal esett – vagyis a helyzet az előzetesen becsült 5,8 százaléknál is rosszabb. A GDP-t meghatározó ágazatok közül a legnagyobb visszaesést – a nyugati kereslet beszűkülésének következtében – az ipar szenvedte el, amelynek teljesítménye 13,6 százalékkal csökkent.

Szintén durván, 9,8 százalékkal mérséklődött a mezőgazdaság kibocsátása, ez azonban inkább a tavalyi magas árszintről történő visszarendeződés, mint a válság eredménye. A szolgáltatások és – az ágazat panaszai ellenére – az építőipar ugyanakkor nem vesztett ennyit: visszaesésük 3-4 százalék körüli. A GDP felhasználási oldalát vizsgálva, a külkereskedelem a 18,6 százalékkal visszaeső kivitel ellenére is többletet hozott, a behozatal ugyanis még ennél is erőteljesebben zuhant. Az igazi pofont a belföldi felhasználás 9,6 százalékos visszaesése okozta. Ezen belül a fogyasztás 5,2 százalékkal, a felhalmozás viszont 29 (!) százalékkal csökkent. A fogyasztás visszaesését szinte teljes egészében a háztartások csökkenő anyagi lehetőségei – no és a banki hitelezés beszűkülése – okozták, az állam által finanszírozott közösségi fogyasztás szintje ugyanis változatlan maradt. A felhalmozás csökkenése kisebb részben a beruházások visszaesésének eredménye (-6,9 százalék), nagyobbrészt viszont a készletek felhasználásáé, ami természetes gazdasági válság időszakában.

A túlköltekezés a nyerő?

A válságra adott válasz szinte az összes uniós országban, sőt az unión kívül is az állami költekezés felpörgetése. Becslések szerint a maastrichti 3 százalékos előírással szemben a tagországokban idén 6, jövőre 7 százalék lesz az átlagos költségvetési hiány. A rekorder minden bizonnyal Írország lesz, ahol 10-12 százalékos deficitre számítanak a kormány bankmentő intézkedései miatt. De Franciaország mellett a másik legnagyobb euró-tagország, Németország is sorra hozza a belső fogyasztást élénkítő intézkedéseket.

Az új autók vásárlására adott 2500 eurós kormányzati támogatás például egész Európa számára mintaként szolgált, azóta több ország is követte. Eredményét mutatja, hogy arrafelé 18 százalékkal nőttek az első negyedéves gépkocsieladások, szemben a magyarországi 68 százalékos csökkenéssel. Emellett 10 milliárd eurót infrastrukturális fejlesztési programokra, s további 18 milliárdot adó- és járulékcsökkentésre, valamint jövedelempótló támogatásokra különítettek el.

Összességében Németország GDP-jének 4,7 százalékát fordítja válságkezelésre a 2009–2010-es évben. Csehország a szolgáltatások áfájának felére csökkentésével próbál segíteni a kisvállalkozásokon, Szlovákia pedig a német úton járva maga is bevezette az úgynevezett roncsprémiumot.

Az állami költekezés felpörgetése az 1929–33-as nagy gazdasági világválság óta közismert recept a visszaesés mérséklésére. A belső fogyasztás élénkülése ugyanis önmagában emeli a GDP-t, persze leginkább akkor, ha a kormányzat olyan termékek vásárlására ösztönöz, amit belföldön is gyártanak. Bár nem válságban született, jó példa az ilyen jellegű intézkedésekre a Széchenyi Terv, amely a lakásvásárlások, útépítések, s a gyógyfürdőfejlesztések fokozott támogatásával élénkítette az építőipar, valamint a szolgáltatások iránti keresletet. S nem jó példa a 2002-ben indított életszínvonalemelő intézkedések (13. havi nyugdíj, 13. havi bér), ezek ugyanis általában juttattak többletpénzt a lakosságnak, amit az tetszőlegesen költhetett el belföldi vagy külföldi termékekre, szolgáltatásokra. Ennek eredménye az az ellentmondás, hogy miközben 2002 után jelentősen nőttek a magyarországi bérek, a GDP-bővülés a polgári kormány alatt mért 5 százalékról 4 százalékra csökkent, majd a 2006-os költségvetési megszorítások óta gyakorlatilag befulladt: nulla százalék körüli szinten ragadt. Innen taszította a válság a mutatót még lejjebb, a negatív tartományba.

Az uniós országokkal, vagy akár szomszédjainkkal való összevetésből kiderül: a GDP-adatok tekintetében Magyarország a legsúlyosabban lemaradó uniós országok egyike. Hisz a nálunk mért 6,1 százalékos mínusz harmadával magasabb az unió átlagában mért 4 százaléknál. Egyelőre nem határozható meg, Nyugat-Európa kedvezőbb helyzete mennyiben köszönhető a fogyasztásösztönző intézkedéseknek. A szlovák kormány ugyanis – 4,4 százalékos deficitet vállalva – szintén a fogyasztás élénkítése mellett döntött, ennek ellenére az ország alig mutat jobb eredményt, mint hazánk.

Rosszkor lőttük el

Azt azonban elmondhatjuk: hazánk rosszkor lőtte el puskaporát. Rosszkor és rosszul élénkítettük a belföldi fogyasztást. Akkor halmoztunk fel rekordszintű költségvetési hiányt, amikor indokolatlan volt. 2002–2007 között Csehország vagy Szlovákia úgy is magasabb GDP-növekedést ért el hazánknál, hogy az uniós előírásokon belül tudta tartani költségvetési hiányát. Most pedig, amikor tényleg szükség lenne a költségvetés megterhelésére, már nincs lehetőségünk erre, mivel tiltják a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodások. Így állhatott elő az a bizarr helyzet, hogy a válság miatt mindössze 4 százalékos visszaesést elszenvedő Nyugat-Európa 6-7 százalékos költségvetési hiányt halmozhat fel, miközben a gazdasági visszaeséstől jóval erősebben sújtott Magyarország deficitje talán legkisebb az Európai Unióban.

Kétségtelen, a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány próbálkozik bizonyos gazdaságélénkítő intézkedésekkel, a nemzetközi szervezetek szigorától kísérve lehetőségei rendkívül korlátozottak. A munkahelyteremtő támogatások például fél évvel meghirdetésük után még mindig nem jutottak el az érintettekhez, s ugyanígy egyetlen fillér sem teljesült abból a negyedévvel ezelőtti vállalásból, amely kormányzati segítséget helyezett kilátásba a deviza-lakáshitelek miatt nehéz helyzetbe került családoknak.

Orbán Viktor a megnyert európai parlamenti választások után arról beszélt, hogy a jövendő polgári kormány újra kívánja tárgyalni a Valutaalappal kötött megállapodást. Céljuk ugyanis a gazdasági növekedés ismételt beindítása, melyhez az adók csökkentésén és a foglalkoztatás növelésén keresztül vezet az út. Csak remélhetjük, hogy az új, hiteles kormánnyal erre a nemzetközi szervezetekben is lesz hajlandóság. S hogy addig nem szenved visszafordíthatatlan károkat a hazai gazdaság.

Kárász Andor