Az MSZP az elmúlt másfél évtizedben azért tudott erős maradni még ellenzékben is, mert a külvilág felé meg tudta őrizni az egységét. Természetesen voltak viták a pártban, lehetett hallani belső feszültségekről, de a szocialisták ezeken mindig úrrá tudtak lenni, s a fontos pillanatokban összezártak. Egészen mostanáig.

A lavinát Gyurcsány Ferenc tavaszi távozása indította meg, amikor előbb a miniszterelnöki posztra sikerült csak nehezen, tragikomikus körülmények között utódot találni Bajnai Gordon személyében, majd a pártban is felszínre kerültek az ellentétek. Emlékezetes momentum, amikor Gyurcsány egy frakcióülésen a kiszivárgott információk szerint „szar alaknak” nevezte Szekeres Imrét, az MSZP egyik erős emberét.

Aztán kiegyezés született, Lendvai Ildikó Kiss Péterrel és Szekeressel megerősítve vette át az irányítást, ám a már akkor is törékenynek látszó béke mára végleg megbomlott. Ami lényegében megjósolható volt, Török Gábor politikai elemző például ezt nyilatkozta április elején a Demokratának:

„Vannak látszólag egységes pártok, de abban a pillanatban, ahogy a kényes egyensúly megbomlik, meglátjuk, mi van a paraván mögött. Márpedig az MSZP-ben most sok érdekellentét került felszínre, van gyurcsányista és antigyurcsányista vonal, van generációs ellentét, van regionális törésvonal; számba venni is nehéz az ellentéteket. A szocialisták mostani elitjében nem látok olyan politikai tekintélyt, aki az erejével, személyével képes lenne a tartós egység megteremtésére. Egyelőre úgy tűnik, hogy megint született egy kényes egyensúly, de kérdés, hogy ez meddig tart. Még mindig nem zárható ki az esélye egy elhúzódó, kiélezett, személyeskedésig és akár valamiféle szakadásig vezető viszálynak. […] lehetnek olyan helyzetek, amikor bizonyos közhelyek megdőlnek. Most még talán azt hisszük, hogy egy MSZP vagy egy Fidesz nem szakadhat. De ez nem törvényszerű, hogy valóban így van.”

Gyurcsány cipője

A legélesebb kritikát az MSZP-vel szemben Szanyi Tibor fogalmazta meg a szocialisták politikusai közül. Az országgyűlési képviselő a hvg.hu-nak adott interjújában arra a kérdésre, hogy ki kell-e lépnie a pártnak Gyurcsány árnyékából, így válaszolt:

– A cipőjéből is. Gyurcsány „liberálanarchista” örökségével bizony le kell számolnunk. Visszatérése nem valószínű, de nem is kívánatos. Remélem, ezt ma még lelkes támogatói is előbb-utóbb megértik – nyilatkozta Szanyi, aki emellett teljes vezetőcserét is kívánatosnak tartana: – Nekünk a baloldali identitásunkat minden jel szerint ellenzéki pozícióból kell újjáépítenünk, habár ez még nem lefutott mérkőzés. De ezt azokkal, akik eddig vezették az MSZP-t, egészen biztosan nem lehet megcsinálni. Ám a teljes vezetőváltás sem lesz egyszerű.

A politikus érdekes választ adott a Jobbik megerősödésével kapcsolatos kérdésre is, lényegében elismerve, hogy az elmúlt két országgyűlési választást populista ígéretekkel nyerték meg a szocialisták:

– Az úgynevezett szocialista fellegvárakban azért nyerhetett teret a Jobbik, mert az ott élők egy része most tőlük kapta meg azt a populizmust, amelyet eddig a baloldal szállított nekik. E térségekben erős pozíciókkal rendelkeztek 1945 előtt a nyilasok, utána pedig a kommunisták. Vagyis a kétfajta szélsőség, legalábbis ami az ottani szavazóbázis egy részének preferenciáit illeti, összeér.

Szanyi szavai azonban aligha találnak meghallgatásra a közeli jövőben, legalábbis nem úgy, ahogyan gondolja. Róla ugyanis szocialista berkekben azt tartják: néhány társához, például Kapolyi Lászlóhoz hasonlóan hajlamos egyéni politikai érdekeit a párt érdekei elé helyezni, így ő lényegében nem tartozik egyik szekértáborhoz sem. Az MSZP politikusainak nagy része azonban valamilyen érdekkörbe tömörül.

Érdekek harca

Bár a baloldali sajtó azt erőlteti, hogy jelenleg fiatalok és öregek között folyik a harc a szocialistáknál, MSZP-s forrásaink szerint nem kettő, hanem négy körülhatárolható kör van a pártban. Ezek közül a közvélemény által talán legismertebb Szili Katalin köre, amely a jobboldal, az egyházak és a határon túliak felé nyitottabb, amolyan „népi szocialista” irányvonalat képzelne el.

A második körbe tartoznak az úgynevezett fiatalok, vagyis az egykori Mozaik klubosok, akiket annak idején is a párt új generációjának szántak. Ők azok, akik a legtovább kitartottak Gyurcsány mögött, és a Tony Blair-féle modern, harmadik utas politikát követnék. A pártban állítólag nagy táboruk van, ám úgy tudjuk, hátrányuk, hogy még csoporton belül sem egységesek: a Hagyó Miklós budapesti főpolgármester-helyettes fémjelezte csapatuk a drasztikusabb változásokat szeretne, és lehetséges megoldásként merül fel bennük az előre hozott választások megtartása is. Ezzel szemben a másik csoportjuk, amelyben például Mesterházy Attila frakcióvezető található, óvatosabban áll ezekhez a kérdésekhez, és a ciklus végigvitele mellett van, hosszabb távon azonban ők is teljes vezetői személycserékben gondolkodnak.

A harmadik nagy kört Lendvai Ildikó és Kiss Péter fémjelzi. Ez a csoport egyértelműen amellett van, hogy a 2010-es választásokig sem a kormányban, sem a párton belül nem kell nagy változás, és az eddigiekhez hasonló liberális irányvonallal, egykét népszerűbb kormányzati intézkedéssel kell megpróbálni ledolgozni valamennyit az MSZP hátrányából.

A negyedik, a többinél kisebb érdekkör vezéralakja Szekeres Imre. Ők szürkébb, ideológiák által kevésbé terhelt, inkább pragmatikus pártot képzelnének el. Mivel egy nagy változásnak vélhetően Szekeres is áldozatul esne, érthetően ők sem érdekeltek egy drasztikus megújulásban.

Információink szerint a párton belül azért nehéz a megegyezés, mert bár Szili Katalinék és a Mozaik klubosok, illetve a másik oldalon Lendvai Ildikóék és Szekeresék érdekei is több tekintetben egybeesnek – vagyis az egyik tábor fejeket akar, a másik pedig a jelenlegi vezetés maradásában érdekelt –, a részletkérdéseket illetően sok az ellentét, így négy-öt különböző álláspontot kéne összehangolni.

– Ezek a különbözőségek korábban is megvoltak, a végső lökést azonban a pécsi polgármester-választás és az EP-választás adta meg. A reformerek ezek után úgy látták: itt az idő lépni, különben még az egyharmad sem lesz meg a parlamentben, nem beszélve arról, hogy a következő önkormányzati választásokon még az utolsó szocialista fellegvárakat is elveszíthetjük – mondta forrásunk.

Januárban választhatunk

Az MSZP elnöksége és megyei elnökei múlt pénteken közel hat órán keresztül tanácskoztak, és úgy tudjuk, megegyezésközeli helyzet alakult ki. Eszerint késő őszig nem foglalkoznak személyi kérdésekkel, addig pedig a pártot a következő választásig irányító úgynevezett „országos választási bizottságban” nagyobb szerepet kapnak a változást követelő csoportok.

– Valóban közel a megegyezés, bár azt gondolom, a részleteket illetően a kongresszust megelőző utolsó napokig egyeztetni fogunk. Hozzáteszem, nem generációk harca zajlik a pártban, inkább arról van szó, hogy többen többféleképpen képzelik el a szervezet megújítását, ezeket az álláspontokat kell közös nevezőre hozni – mondta a Demokratának Molnár Zsolt, az MSZP budapesti ügyvezető alelnöke. – Abban teljes az egyetértés, hogy a párt érdeke a kormányzás folytatása.

Úgy tudjuk, Molnár Zsolt utolsó mondata csak részben igaz, vagyis Lendvaiék a ciklus végéig kitartanának, egyre erősebb azonban azok hangja, akik néhány hónappal lerövidítenék a kormányzást. Amennyiben ez a verzió valósulna meg, akkor a kormány késő ősszel elfogadtatná a költségvetést, majd novemberben egy kongresszuson megszavaznák a párt választási listáit, új programját, lecserélnék a párt vezetését és miniszterelnök-jelöltről is döntenének, ezzel párhuzamosan bejelentenék a Bajnai-kabinet távozását.

Ez esetben januárban vagy februárban lehetne előre hozott választás, aminek az áprilishoz képest látszólag nincs sok értelme, ám az MSZP-ben úgy gondolkoznak: így két-három hónappal lerövidíthetnék a mostani agóniát, illetve ennyi időt nyernének a Fidesz-kormány „koptatására”. Ezzel esetleg néhány fontos pozíciót meg tudnának menteni a 2010 őszén tartandó önkormányzati választáson.

Úgy tudjuk, a pártelnöki posztra Mesterházy Attila frakcióvezető lehet a legesélyesebb, aki a legtöbb érdekkörrel meg tudja találni a közös hangot, de Molnár Csaba kancelláriaminiszter is aspirálhat a pozícióra. A miniszterelnök-jelöltségre Szili Katalin és mostani tiltakozása ellenére Botka László szegedi polgármester neve vélhetően mindenképpen felmerül.

Emellett Mesterházy Attila is szóba jöhet, hogy pártelnökként ezt a tisztet is elvállalja, ám nem elképzelhetetlen az sem, hogy Medgyessyhez, Bajnaihoz és részben Gyurcsányhoz hasonlóan külső személy lesz a megoldás. Sőt, egyesekben Horváth Csaba főpolgármester-helyettes, volt II. kerületi polgármester is felmerült, aki mellett az szólhat, hogy Budapesten vannak inkább ambíciói, így kevésbé érintené érzékenyen, ha az országgyűlési választáson az ő nevével bukna el a párt.

Egy azonban lényegében bizonyos: július negyedike után sem lesz pihenés. Nyáron kezdődik az MSZP leglázasabb időszaka.

Bándy Péter

Demszky puccsra készül?

Határozatképtelen volt az SZDSZ országos tanácsa, miután szombaton Kóka János hívei kivonultak az ülésről. A megsemmisülés küszöbén álló párt szakadni készül. Az SZDSZ-ben még nagyobb a bizonytalanság, mint a szocialistáknál. A korábbi helyzet – fodoristák kontra kókisták – annyiban változott, hogy Kóka Jánossal és körével szemben most Demszky Gábor főpolgármester és holdudvara áll.

Demszkyék már elkönyvelhettek egy kis sikert. A budapesti választmány múlt heti ülésén ugyanis a főpolgármester embere, Retkes Attila négyszer annyi szavazatot kapott, mint ellenfele, Badacsonyi Szabolcs, a Budai Gyermekkórház igazgatója, vagyis Retkes hivatalosan is elnökjelölt lett. Ő egyébként eddig nem volt túl sikeres a politikában: 2002-ben lépett be az SZDSZ-be, 2006-ban a párt a budapesti II. kerületben elindította az önkormányzati választáson képviselőjelöltnek, ám annak ellenére elbukott, hogy az MSZP és az SZDSZ közös jelöltje volt egy korábban markánsan baloldali körzetben. Ezután külsős szakértő lett a II. kerületi önkormányzat Közoktatási, Közművelődési, Sport és Informatikai Bizottságában, egyébként zenei újságíróként dolgozik. Budapest mellett Baranya, Heves és Zala megyei is őt támogatja, és a szabad demokratáknál nyílt titok, hogy megválasztása esetén Demszkyék ítéletvégrehajtója lenne.

Az egyik ellenfele a hírek szerint Gusztos Péter lehet, aki korábbi elzárkózásán némileg finomítva bejelentette, bizonyos feltételek teljesülése esetén vállalná a pártelnöki posztot, de állítólag a Demszkyvel rendszeresen harcban álló Bőhm András és a Bajnai-kormánnyal szemben többször lázadó Gulyás József neve is szóba jöhet a július 12-re halasztott elnökválasztáson.

Demszky és Kóka elképzelései között jelentős eltérés van a jövőt illetően. A főpolgármester és köre – hasonlóan az MSZP-s Hagyó-táborhoz – azt szeretné, ha előre hozott választások lennének, minél hamarabb, így lenne esély arra, hogy az önkormányzati választásokra valamennyit erősödne a balliberális oldal. Ennek érdekében még a kormány nyílt megbuktatását is vállalnák.

Kókáék ezzel szemben a ciklus kihúzása mellett vannak, tűzön-vízen át támogatni akarják a Bajnai-kormányt. Mivel mindkét tábor nagyjából a parlamenti frakció felének támogatását bírja, így a kongresszus után érdekes helyzet adódhat; nem elképzelhetetlen a képviselőcsoport szakadása sem, amivel a kormánytöbbség is veszélybe kerület a költségvetési végszavazásra.

A feszültségre jellemző, hogy a múlt szombati országos tanácsülés közben a kókisták kivonultak a megbeszélésről, amely ezután határozatképtelen lett. Így aztán borítékolható, hogy a július tizenkettedikei tisztújító küldöttgyűlésén még a Fodor–Kóka-párharcnál is nagyobb csata lehet, és azután is nehezen elképzelhető, hogy helyreálljon a béke. Ahogyan a múlt héten több elemzésben is találóan megírták: az SZDSZ kisgazdásodhat, vagyis a lényegében teljes támogatottságát elveszítő párt apró darabokra hullva tűnhet el két évtized után a magyar közéletből.