Szeptembertől ötezer eurós pénzbüntetés terhe mellett száműzetett a magyar nyelv a felvidéki hivatalos ügyintézésből, a nyilvánosságban pedig mindent szlovákul is meg kell jeleníteni. A törvény értelmében a magánéleten kívül gyakorlatilag minden természetes és jogi személynek kizárólag szlovákul szabad megnyilatkozni, minden nyilvános információnak szlovákul kell megjelenni szóban és írásban egyaránt, olyan esetekben pedig, amikor más nyelv használata is engedélyezett, az csakis a szlovák után következhet, de kizárólag azonos méretű vagy kisebb betűkkel, s a földrajzi neveket is kötelező ezután feltüntetni szlovákul. A térképek esetében ráadásul a törvény kifejezetten tiltja a nemzetiségi nyelvhasználatot. Aki az abszurd szabályt megszegi, akár ötezer eurós pénzbüntetésre is számíthat.

A frissen elfogadott törvény értelmében ezentúl a nemzetiségi nyelvű rádió- és tévéadások hirdetéseiben is a szlovák nyelvnek kell elsőbbséget adni, akkor is, ha egy adott régióban a szlovákok aránya elenyésző. A nemzetiségi oktatási intézményeknek ezentúl minden dokumentációt szlovákul is vezetniük kell, az orvosok és a betegek csak szlovákul beszélhetnek egymással, akkor is, ha két magyarról van szó mondjuk Dunaszerdahelyen. Ez adott esetben az ellátás minőségét is veszélyeztetheti, hiszen a tömbmagyar vidékeken nem mindenki beszéli tökéletesen a többségi nyelvet.

A nemzetiségi rendezvényeken ugyancsak kötelező lesz a szlovák nyelv használata. Ez annyit jelent, hogy egy színmagyar faluban rendezett búcsú során a programokat szlovákul is fel kell konferálni, akkor is, ha egy fi a többségi sincs a közelben. Az emlékműveket, síremlékeket, művészeti alkotásokat is el kell látni szlovák felirattal, ami egyrészt súlyosan sérti a művészi szabadságot, másrészt intézményesíti a történelemhamisítást, hiszen például egy Árpád-kori templomra szlovák feliratot pingálni nyilvánvalóan abszurd.

A törvény a hivatalos indoklás szerint a szlovák nyelv védelmében született, a magyar nyelv diszkriminálása tételesen nem szerepel benne. A magyarellenes törekvések azonban így is egyértelműek, hiszen a jogszabály kivételt tesz a cseh nyelvvel, a magyarokon kívül pedig nem él más nemzetiség a szlovák állam területén. A szlovák nyelvet tehát csupán a magyaroktól igyekszik „megvédeni” a pozsonyi kormány.

További hajmeresztő következménye lehet a törvénynek a szlovák állam területére látogató külföldi turisták vegzálása, akik hivatalos ügyekben – mivel vélhetően elsöprő többségük nem ismeri a szlovák nyelvet – vagy nem tudnak majd kommunikálni a rendőrökkel vagy más hivatalos személyekkel, vagy szükségszerűen törvényt sértenek, ha bármely nyelven próbálkoznak célt érni.

Jellemző, hogy a törvényjavaslat benyújtója az a Marek Madaric volt, aki a magyargyűlölő Szlovák Nemzeti Párt képviseletében irányítja az oktatási tárcát. A magyarságot diszkrimináló lépés nem meglepő a Robert Fico vezette kormányzat részéről, ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy újdonságot találtak volna ki. A szlovák politikai elit az állam 1993-as függetlenné válása óta folyamatosan hungarofóbiáról tesz tanúbizonyságot, s bár voltak kevésbé feszült időszakok is – például Mikulás Dzurinda kereszténydemokrata színezetű kormánya idején –, szükség esetén akkor is összezárt a teljes pozsonyi politikai szcéna a magyar érdekek érvényesülése ellenében.

A magyar nyelvet diszkriminálni szándékozó törekvések az 1990-es éveket is végigkísérték. Vladimír Meciar alvilági vonásokat sem nélkülöző három kormánya két nyelvtörvényt is életbe léptetett, az egyiket ráadásul már 1990 őszén, jóval a szlovák önállóság kihirdetése előtt. E jogszabály már arról rendelkezett, hogy a hivatalos okiratokat kizárólag szlovákul lehet elkészíteni, a helységnevek és a nyilvános feliratok pedig szintén csakis a többség nyelvén tüntethetők fel.

1995-ben az akkori pozsonyi kormánykoalíció – melynek a Szlovák Nemzeti Párt szintén tagja volt – szankciókat is bevezetett a törvény megsértőinek megbüntetésére, az 1990-es törvényben engedményként lefektetett kisebbségi nyelvhasználati jogosítványokat pedig megszüntette. Ekkortól tehát azon településeken sem lehetett feltüntetni a magyar elnevezést, melyek lakosságának legalább 20 százalékát nem szlovák nemzetiségűek tették ki. Ezt a jogszabályt 1997-ben a pozsonyi alkotmánybíróság döntése értelmében módosítani kellett, 1999-ben pedig az európai uniós csatlakozási tárgyalások miatti igazodási kényszer hatására kivették belőle a szankcionálásra vonatkozó részeket, ugyanakkor megszületett a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvény, mely viszonylagos engedményeket jelentett, amennyiben hivatalos ügyeket is el lehetett intézni magyarul.

Ám Szlovákia 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, 2006-ban pedig Robert Fico hungarofób, soviniszta kormánya került hatalomra, a változatosság kedvéért Meciar pártjával és a Szlovák Nemzeti Párttal közösen. Azóta pedig egymást érik a vérlázító provokációk.

2006 májusában például Pozsonyban brutális rendőri fellépés során letartóztattak három magyarországi diákot, akik osztálykiránduláson tartózkodtak a városban. Az ok az volt, hogy társaiknak meséltek a pozsonyi nevezetességekről, s ezt a hatóságok tiltott idegenvezetésnek minősítették, turistákat kalauzolni ugyanis hivatalosan kizárólag szlovákul lehet. Sőt, az egyik magyart rendzavarással is meggyanúsították.

2006 augusztusában Nyitrán ismeretlen tettesek brutálisan összeverték Malina Hedviget, mert az egyetemista lány magyarul beszélt valakivel mobiltelefonján. A pozsonyi állam hozzáállására jellemző, hogy kétségbe vonták a támadás megtörténtét, sőt, hamis vád miatt a magyar diáklányt akarták bíróság elé citálni. Malina Hedvig támadói máig sem kerültek rendőrkézre.

Tavaly novemberben emlékezetes rendőrterror áldozatai voltak azok a magyarországi és dunaszerdahelyi magyar futballszurkolók, akik a Dunaszerdahely–Pozsonyi Slovan mérkőzésen a hazai csapatnak szorítottak. Felelősök azóta sincsenek, viszont a meccs következményeként megtiltották, hogy a nem nemzetközi jellegű sporteseményeken más államok lobogói megjelenjenek. A tilalom ez esetben is jól érthetően a magyar zászlóra vonatkozik.

Mindez joggal háborítja fel az igazságszerető közvéleményt, miként az is, hogy a magyar diplomácia történelmileg képtelen kellő eréllyel fellépni a sorozatos magyarellenes megnyilatkozások és atrocitások ellen. Ugyanakkor látni kell, hogy olyan folyamatról van szó, mely deklaráltan 1945 óta tart. Igaz, a csehszlovák állam 1918 és 1938 között ugyancsak elnyomó politikát folytatott a magyarság ellen, de a második világháborút követően ezt törvénybe is foglalták. 1945-ben születtek az Edvard Benes akkori csehszlovák államfő nevét viselő elnöki dekrétumok, melyek értelmében a csehszlovákiai németek és magyarok kollektíven bűnösöknek nyilváníttattak, s ezért teljes jogfosztás lett osztályrészük. Egyes dekrétumok az állampolgárságot is megvonták tőlük, elrendelték vagyonuk elkobzását, teljes kisemmizésüket és elüldözésüket. Igaz, a dekrétumokat az 1950-es évekig tartó nagy deportálási és kitelepítési hullám után a gyakorlatban nem, vagy csak korlátozottan alkalmazták, ugyanakkor mindmáig a cseh és a szlovák jogrend hatályos részét képezik, mi több, 2007 szeptemberében a pozsonyi parlament nyilatkozatban erősítette meg, hogy ezek érinthetetlenek.

A jelenlegi magyarellenes intézkedéseknek tehát megvannak a maguk történelmi előzményei. Ugyanebbe a sorba illeszkedik az 1992-es Pozsonyi Slovan–Ferencváros mérkőzésen történt brutális rendőrterror, melynek – a tavalyi dunaszerdahelyi esethez hasonlóan – a magyar drukkerek estek áldozatul. Ugyanazon év őszén pedig a szlovák állam a bősi erőmű építésére hivatkozva önkényesen elterelte a Dunát, ami – amellett, hogy Csallóköz és Szigetköz élővilágát visszafordíthatatlanul károsította – súlyos határincidensnek is minősült.

A magyar kormány azonban némi tessék-lássék elégedetlenkedést követően annyiban hagyta a dolgot, holott egyes elemzők máig úgy vélik, ez elegendő ok lett volna arra, hogy Budapest ne, vagy csak szigorú feltételekhez kötve ismerje el az 1993. január 1-jén önállóvá vált Szlovákiát. Ez azonban nem történt meg, ellenben Pozsony felől azóta is folyamatosak a provokációk Magyarország és a felvidéki magyarság felé egyaránt.

A következő magyar kormánynak sok egyéb mellett a diplomácia és az érdekérvényesítés fogalmait is teljesen újra kell értelmeznie.

Ágoston Balázs