– Nem behatárolt elvek szerint működünk, hanem egy lazán összefonódó baráti társaság vagyunk. De különböző életutunk és művészeti irányultságunk ellenére egyformán fontos számunkra az emberközpontúság, az emberi értékek és az alakábrázolás – vall a csoport szellemiségéről Kádár Tibor festőművész. – Emellett összetart bennünket a közös hit és kulturális ábécénk alapja, a klasszikus mitológiához és Bibliához visszavezethető képi és motívumvilág. Ahogy a reneszánsz mesterek, mi is ezekből az alapokból táplálkozunk, ez a közös nyelvünk. Ma is fontos nekünk Saul megtérése vagy például az én esetemben az Utolsó vacsora. Nem véletlen, hogy a képemen az apostolok kifelé tekintenek, és kicsit hátat fordítanak a világnak.

Még a Kolozsvári Képzőművészeti Akadémiáról ismeri egymást az egykor ott tanító Kádár Tibor és a csoport másik két tagja, a marosvásárhelyi származású, veszprémi telephelyű Diénes Attila szobrász, illetve Ughy István torockói festőművész. Filep Sándor és a pápai telephelyű Horváth Lajos festőművészek, illetve Párkányi Raab Péter szobrászművész pedig már későbbi ismeretség. Öt évvel ezelőtt született az ötlet, hogy hatan együtt rendezzenek kiállítást Figuratív csoport (F csoport) néven. Részben vagy teljes egészében elvetik ugyanis az absztrakciót és az elvont fogalmakra támaszkodó, a képzőművészetet más eszközökkel pótló művészetet.

A szélesebb nyilvánosságot kívánják munkáikkal megszólítani, úgy gondolják, a huszonegyedik századi képzőművészetből hiányzik az emberi lépték és humanizmus. A mai kortárs művészet szerintük zárt közegnek szól, s gyakran túlzottan kisajátított.

Szerepeltek már Veszprémben és Székesfehérváron, mindkét alkalommal vallásos témájú anyaggal. A mostani tárlatnak nagy visszhangja van Erdélyben, az eseménysorozatot Szilágyi Mátyás főkonzul és a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója, Stegerean Calin nyitotta meg, s a megnyitón Németh Júlia művészettörténész arról beszélt, hogy az „új figurativitás” egy Európában előretörő új hullám a képzőművészetben, ami ez alkalommal mutatkozik be először Erdélyben.

– Nem vagyunk „mindenáron kiállító” típusok, de ez az erdélyi útvonal nagyon fontos volt számunkra. A Kolozsvári Rektori Tanács elnöke és a kulturális bizottság tagja, Ion Sbarciu kezdettől fogva sokat segített a többi városi intézménnyel való kapcsolat létrehozásában. A mintegy féléves előkészületet erős összefogás, lelkesedés jellemezte, ami nélkül lehetetlen lenne egy ilyen nagy formátumú kiállítás-sorozatot megszervezni. A kolozsvári megnyitón meghatódtam, amikor a tárlat védnökei két nyelven, románul és magyarul szólították meg a közönséget, és a művészet mellett beszélhettünk gyakori alkotói témánkról, a hitről is. Lehet, utópiaként hangzik, de engem ez nagyon meglepett, hiszen még a Ceausescu-érából jöttem el Magyarországra, és nagyon megviselt az akkori rezsim – emlékezik Kádár Tibor festőművész.

Párkányi Raab Péter szobrászművész szerint ez az eddig nem látott szoros együttműködés pozitív módon hathat a diplomáciai és kultúrkapcsolatra. Bár a magas biztosítási és szállítási költségek miatt a monumentálisabb művek sajnos nem szerepelnek, a tárlat alapos áttekintés, igazi keresztmetszet a művészek munkásságából.

S a pozitív visszajelzések alapján úgy tűnik, sokakhoz eljutott a hat művész üzenete.

Villányi Viktória