– „Valószínűleg nincs Isten. Hagyd abba az aggódást. Élvezd az életet.” Londonban tömegközlekedési járműveken jelent meg ez a felirat. Miért gondolta úgy, hogy erre önnek, és itt Magyarországon kell választ adnia?

– Amikor megláttam ezt a hirdetést, az első gondolatom az volt, hogy ez egy bugyutaság, és erre az egyház vagy társadalmi szervezetek úgyis válaszolnak. Még örültem is, hogy majd elindul egy társadalmi vita arról, vajon az élet értelme tényleg az élvezetek? De ez nem történt meg, a kampány pedig világszerte beindult. Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Amerikában. Úgy gondoltam, ha senki nem reagál erre, majd én megteszem: „Ha nem lenne Isten, akkor kellene igazán aggódnunk.” A válaszkampányomnak elsősorban nem vallási, hanem filozófiai-társadalmi üzenete van. Ahogy az angol szöveg sem elsősorban Istent támadja, hanem az emberekben élő isteni erkölcsöt. Az „Élvezd az életet” elvet hirdetik, pedig Isten sem tiltja az élvezeteket. Semmilyen isteni parancs nem mondja, hogy nem szabad élvezni az életet, sőt a Biblia az élet élvezésére is buzdít. A Prédikátor könyve harmadik fejezetének tizenkettedik bekezdése így szól: „Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét.” Isten csak azokat az élvezeteket tiltja, amelyek szerintük elengedhetetlenek az élet élvezéséhez. Azzal nem lett volna semmi bajom, ha csak azt írják ki, hogy „Valószínűleg nincs Isten.” De azzal már igen, hogy utána írták: „Élvezd az életet”. Ez nemcsak egy buta közhely, amit ötven éve kezdtek el hirdetni, hanem gyakorlatilag romba is döntötte a világot. Erkölcsileg mindenképpen. Megállíthatatlan folyamatokat indított el. Minden reklám arról szól, hogy élvezzük az életet: „Haverok, buli, Fanta.” Komolyan gondolják, hogy a huszonegyedik században még mindig naponta egy olyan életelvet kell hirdetni, amelyről bebizonyosodott, nem vezet sehova? Igaz, hogy Londonból indult el ez a kampány, és az lenne az igazi, ha ott válaszolnánk rá, de a magyaroknak sokkal nagyobb szükségük van egy pozitív üzenetre, mert Magyarországon az értékek az „Élvezd az életet” elvvel való helyettesítése olyan szintű rombolást végzett, ami Európában példátlan. Születések, házasságok drasztikus csökkenése, korrupt, tanácstalan társadalom. Vannak olyan uniós kutatások, amelyek a társadalmi bizalom értékét mérik, hogy az emberek mennyire bíznak egymásban, mennyire hajlandók együttműködni. Ebben az európai nemzetek között abszolút utolsók vagyunk. Nem bízunk senkiben, nem akarunk senkivel együttműködni, mindenki saját magával törődik. Ezt hozta az élvezet vallása. Európában nekünk van a legnagyobb szükségünk erkölcsi megújulásra. Csak törvényekkel, erkölcsök nélkül egy ország nem működtethető. Ha csak törvényekkel próbálnánk működtetni, akkor minden ember mellé rendőröket kellene állítani, és a rendőrök mellé is rendőrt, aki ellenőrzi a másik rendőrt és így tovább. A reklámok követendő mintaként állítják elénk a szabályok áthágását. Ugráljunk fel a kocsi tetejére, élvezzük az életet. Ha nincs belső erkölcsi kényszer, akkor rögtön abban a pillanatban meg is szegjük a szabályokat, amint büntetlenül megtehetjük.

– A londoni kampányt támogatta Richard Dawkins, evolúciós biológus, az Isteni téveszme című könyv szerzője. Azt mondta, az a cél, hogy elgondolkozzanak az emberek, mert a gondolkodás úgyis a vallás legnagyobb ellensége.

– Ha csak azt akarták volna elérni, hogy gondolkodjunk el azon, van-e Isten, akkor nem ezt a mondatot kellett volna kitalálniuk. Azok, akik életük során az élvezetekre helyezik a hangsúlyt, kevesebbet gondolkodnak Istenen, mint azok, akik mélyen megélik a hitüket, vagy egyszerűen csak nem az élvezet vallásának hódolnak. Aki csak az élvezeteket hajszolja, kevésbé gondolkodik azon, miért él. Ha mégis megteszi, akkor gyakran mély depresszióba esik, mert rájön, hogy élvezetekre nem lehet alapozni értelmes életet. Ha valaki egész életében csak élvezi az életet, a halála pillanatában üresnek fogja érezni. Kinek értékesebb az élete? Annak, aki hetvenévesen szivarozva, whiskyvel a kezében, szex közben hal meg, vagy annak, aki unokái, szerettei körében? Ő tovább fog élni a szeretteiben, még ha nem is hisz a túlvilágban. Érzi, hogy mindenki szeretettel fog rá gondolni.

– Valaki azt írta a honlapjukon, különösen örül, hogy ezt a kampányt egy nem hívő indította útjára.

– Nem tartom magam vallásosnak, hiszek például az evolúcióban, de nem tartom kizártnak, hogy Isten az evolúcióval teremtett. Vagy például az emberi géneket a maguk bonyolultsága és önreprodukálása miatt egy isteni kódnak tartom. Ha az ember, legyen hívő vagy nem hívő, elkezd gondolkodni azon, milyen szabályok szerint kellene működnie a világnak ahhoz, hogy élhető legyen, előbb-utóbb oda lyukad ki, amilyen szabályokat a vallási erkölcsök is megfogalmaznak. Mondjuk a Tízparancsolat. A huszonegyedik században az egyházat túl dogmatikusnak tartják az emberek, nehezebben fogadják el, mint önmagában a hitet vagy az erkölcsöt. Első lépésben nem azt kell elérni, hogy mindenki járjon templomba. Előbb az erkölcsök felé kell irányítani az embereket. Sok szociológiai felmérés mutatja, hogy akik hisznek, sokkal boldogabbak, több gyerekük születik, kevesebbet járnak orvoshoz, tovább élnek, stabil a családi hátterük. Dawkins úr lehet, hogy szép családban él, de tanaival nem tudja azt elérni, hogy egy normális társadalom épüljön fel, összetartó, egymást segítő emberekkel. A liberálisok tanulhatnának a vallásból, mert az igazi szabadságot ez hirdeti. Azt hirdeti, azért ne legyünk a szenvedélyek rabjai, mert akkor elveszítjük a szabadságunkat. Ha valaki az élvezetek rabjává válik, nem tud teljes életet élni. Az ember nem lehet szabad, ha nem független a saját élvezeti vágyától. Ez gyökeresen ellentétben áll a liberálisok szabadság-mániájával. Igazság szerint nekik kellene azt hirdetniük, hogy ne legyél rabja semmilyen szenvedélynek, mert nem leszel szabad.

– Ön szerint ez a rombolás egy tudatos folyamat? Egyetért azzal, hogy például a drogokat azért népszerűsítik, mert egy drogos könnyebben irányítható?

– Az Európai Unió politikusai számára az okozza a legnagyobb gondot, hogyan tereljenek össze egymástól teljesen független népeket, mert a tagországok önmagukban versenyképtelenné váltak. Ezt csak úgy tehetik meg, ha Európa népeit leöntik egyfajta multikulturális szósszal, mert akkor nem lesznek nemzetek, nem számít, ki francia vagy magyar. Csak így tudják egységesíteni az unió országait, ezért ebből a szempontból tudatos ez a folyamat. Hogy így jobban irányíthatóak lennének, azzal nem értek egyet, mert pont a hívő és erkölcsökkel rendelkező emberek szabálykövetőbbek. Hozzáteszem a jó szabályait követik, és nem a mértéktelen fogyasztásét. A hívők sokkal könnyebben kezelhető tagjai a társadalomnak, mint a nem hívők. Kínában, amely meglehetősen ateista ország, rájöttek arra, hogy nem jó, ha a pénz vallása uralkodik. Elkezdték népszerűsíteni a konfucionizmust, mert rájöttek, hogy a pénz önmagában nem vezet sehová. A multikulturalizmus, azaz hogy minden érték relatív, csak az számít, hogy én mit gondolok, mert én vagyok a saját istenem, zsákutca. El kell jönnie az értékek forradalmának, és azt gondolom, el is fog jönni. Az emberek megcsömörlöttek, szeretnének stabilitást az életükben. De még mindig naponta ontják a reklámok az „élvezd az életet”. Ha a reklámcégek rájönnek arra, hogy az emberek már másra vágynak, mint amit hirdetnek, akkor ez el is fogja hozni a változást. Sokan azt jósolják, hogy egész Európa muszlim lesz. Lehet, hogy ez következik be, de az értékek nélküli világ meg fog változni.

– Nagy vita volt arról, hogy a kereszténységre való utalás benne legyen-e az Európai Unió alkotmánytervezetének szövegében.

– Pedig az Európai Uniónak akkor lenne esélye arra, hogy hosszú távon sikeres legyen, ha bele merték volna írni az alkotmányba, hogy Európának keresztény gyökerei vannak. Vagy ha valakinek úgy tetszik, zsidó-keresztény. Hogy egyáltalán közös gyökereink vannak, hogy valami összetart bennünket. Ez nem is csak vallási kérdés, hanem kulturális, történelmi. Egy cseh joggal kérdezi, hogy miért hozzon áldozatokat egy portugálért.

– A plakátok Budapest után más városokban is láthatóak lesznek?

– Három vidéki városban próbáltuk elindítani, de két város megakadályozta. Jó lenne Londonban is megcsinálni, mert azzal felhívnánk a figyelmet Magyarországra is, pozitív értelemben. Itthon is jobban felfigyelnének az emberek és lehetne erről társadalmi vitát indítani. Ha az emberek nem változtatnak a jelenlegi erkölcsökön, akkor hiába változik a politikai elit összetétele. Jöhet egy új kormány, amelyik elkezd építkezni, rendbe teszi a gazdaságot, de az még nem elég. Miért csak közgazdászok beszélnek reformról, amikor nem csak gazdasági kérdés Magyarország megújítása? Lelkiekben, erkölcsökben kell változni. Az emberek nem ismerik fel, hogy ez rajtuk is múlik. Azt gondolják, hogy ez csak a politikusok dolga. Alapjaiban kell megújítani a társadalmat. Kétszázötven évvel ezelőtt forradalmi tett volt azzal kiállni, hogy „nincs Isten.” De ma egyáltalán nem az. Azt hirdetni, hogy hiszünk Istenben, vagy az erkölcsökben, és a társadalom csak erkölcsök útján újítható meg, ma az inkább forradalmi, mert aki ezt hirdeti, arra azt mondják, hogy aberrált, homofób, szélsőséges. Erkölcsi forradalomra van szükség.

Lass Gábor