Augusztus 3-ára virradóan a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kislétán megöltek egy 45 éves cigány nőt, 13 éves lányát pedig életveszélyesen megsebesítették. Ez volt a kilencedik, a rendőrség által újabban (elsősorban DNS-minták és fegyverszakértői vélemények alapján) egységesen kezelt eset alig több mint egy év leforgása alatt, amelyben ismeretlenek lőfegyverből leadott lövésekkel támadtak meg cigányokat. Ezekben összesen 16 lakóházra 11 Molotov-koktélt dobtak és 63 lövést adtak le sörétes és golyós lőfegyverekből. Az 55 sértett közül hatan vesztették életüket és öten sérültek meg.

„Őszintén szólva, ha fogalmunk sincs, kik lehetnek az elkövetők, akkor emelik a rendőrségen ilyen durván a nyomravezetői díjat.” Ennyit jegyzett meg egy internetes portálnak egy névtelenséget kérő nyomozó azután, hogy Bencze József országos rendőrfőkapitány múlt héten az addigi kétszeresére, százmillió forintra emelte a felajánlott összeget.

Hogy a rendőrség mennyire a sötétben tapogatózik, azt jól jelzi, hogy olyan alapvető kérdésekben sincs egyetértés a nyilatkozó szakértők között, mint hogy hányan vannak az elkövetők, amatőrök vagy profik, magyarok vagy külföldiek, és mik az indítékaik. Vegyük sorba a lehetséges forgatókönyveket.

1. Rasszizmus

A hazai és külföldi sajtó jelentős része és a kormány is szinte ténykérdésként kommunikálja, hogy a cigányoknak a származásuk miatt kellett meghalniuk, bár erre vonatkozó bizonyíték eddig nem került elő. Több esetben – szavak szintjén legalábbis – a radikális és szélsőjobboldali szervezetekhez, közvetve a Jobbikhoz kötik a bűncselekményeket azt sugallva, hogy azok ilyen tettek elkövetésére bátorítanak, vagy elnézőek velük szemben.

Molnár Csaba kancelláriaminiszter, aki a kormány részéről részt vett a meggyilkolt kislétai nő szombati temetésén, egyenesen azt fejtegette, hogy a támadást a roma holokauszt augusztus másodikai emléknapjához időzítetten követték el, és utalt egy szélsőjobboldali pártra, amelyik nyíltan, hangosan uszít a romák ellen. Az Élet és Irodalom augusztus 7-i vezércikkében pedig Kovács Zoltán főszerkesztő idézett fel egy tavalyi interjút, amelyben Bíró András polgárjogi aktivista, a cigányoknak szóló Rádió C egyik ötletgazdája azt nyilatkozta a lapnak, hogy a Magyar Gárda megerősödése előbb-utóbb pogromokhoz fog vezetni: „Nem kétséges, hogy itt gyilkosságoknak leszünk tanúi”.

A roma szervezetek többsége eddig sem rejtette véka alá, hogy a rasszizmust tekinti a támadások elsődleges indítékának, ezt legtöbbször a helybéliek, az áldozatok hozzátartozói, ismerősei is így gondolják. Mindenesetre ezt a szálat erősíti, hogy a legtöbb esetben (környezetük elmondása szerint) normális életvezetésű, sokat dolgozó cigányokat öltek meg, akiknek nem vagy alig lehettek haragosaik.

Rudko Kawczynski, a legnagyobb európai roma gyűjtőszervezet, az Európai Romák és Úton Lévők Fórumának elnöke egyenesen az Európa Tanács főtitkárához, az ENSZ emberi jogi főbiztosához és az Európai Parlamenthez fordult, mert a magyarországi romatámadások az 1930-as évek eleji európai náci és fasiszta időszakra emlékeztetik.

Pedig az esetleges rasszista indítékról egyelőre csak annyit mondhatunk el biztosan, hogy azt a rendőrség sem zárja ki. Finszter Géza kriminológus úgy látja, „világnézeti üzenete” van a gyilkosságoknak, kollégája, Korinek László is ezt valószínűsítette. De önmagában elég lehet-e a rasszizmus, a gyűlölet ennyire hidegvérű és precíz gyilkosságok elkövetéséhez?

Ha hidegfejű, elvakult nácikról van szó, akkor a gyilkosságban akár az is szerepet játszhatott, hogy tudatni akarták a romákkal: a bűnöző cigányok miatt az ártatlan és példás magaviseletűek is bűnhődnek. De az is lehet, hogy az áldozatok személye teljességgel véletlen. Tény, hogy mindannyian könnyen megközelíthető, az autópályától nem túl messze fekvő falu szélén laktak – talán csak rossz időben és rossz helyen.

Ebben az esetben nem valószínű, hogy felsőbb politikai (vagy ideológiai) utasításra dolgoznának: inkább egy szűk, néhány tagú, összetartó csoportról lehet szó, akik bár hierarchikus viszonyba szerveződnek, de távol tartják magukat az ismert szélsőjobboldali szervezetektől, vagy ha korábban tagok is voltak, mára kiléptek onnan. Nem fontos nekik a pénz, az anyagi elismerés, sokkal inkább megdönthetetlen ideológia és a küldetéstudat hajtja őket.

A rendőrség tájékoztatása szerint van olyan elkövető, akinek a DNS-ét több helyen is megtalálták, és az nem szerepel a rendőrség nyilvántartásában, azaz nem büntetett előéletű elkövetőt kell keresni. Ez arra utalhat, hogy az elkövetők vagy fiatalok, vagy a határon túlról érkeztek: magyar vagy nem magyar nemzetiségű külföldiek. Ez fontos kérdés amiatt is, mert nem mindegy, hogy az elkövetők esetleges idegengyűlölete és rasszizmusa a magyar valóságban gyökerezik, vagy arra akár a délvidéki háborúban, akár idegenlégiósként tettek szert.

Utóbbi esetben persze nem biztos, hogy ingyen dolgoznak. A rendőrség hivatalos bűnözői profilja április végén még az volt, hogy 4-5 fős, a 40-es éveikben járó, a fegyverkezelésben nagy gyakorlattal rendelkező, talán háborúban is megforduló személyek követhették el a gyilkosságokat, és egykori és aktív rendőrök, katonák, továbbá a francia idegenlégió tagjai, illetve a délszláv háborúban részt vevők között is keresik őket.

Az is ténykérdés azonban, hogy a szélsőjobboldalnak (mint számos más országban, az Egyesült Államoktól Németországon át Oroszországig) ma már itthon is létezik olyan szubkultúrája, amely bőven kitermelhet magából fizikai erőszakra is hajlandókat.

A kislétai gyilkosság után a rendőrség (általában már hónapokkal korábban megkezdett nyomozás részeként) több házkutatást tartott, melynek során éles lőszert, fegyvereket, kézigránátokat, harcászati ruházatokat, kiképzési táblákat találtak. Veszprém megyében például olyan személyeknél is, akik önkényuralmi jelképeket használtak, azaz (vélhetően) szélsőjobboldali érzelműek voltak. A romák felé irányuló puskákat gyakran kísérték Molotov-koktélokat hajító kezek, márpedig ez utóbbi tárgyak az elmúlt években (az utcai tüntetésektől kezdve a Hollán Ernő utcai támadáson át a Szilvásy-villáig) a jobboldali radikálisok és a szélsőjobb kedvenc eszközei közé tartoztak.

2. Bosszú

Az előző teória helyenként kissé sablonosnak tűnő, ám korántsem kizárható fordulatai után nézzünk bele a magyar valóság egy másik lehetséges szegletébe. Bencze József az elkövetők lehetséges indítékai között megemlítette a bosszúvágyat is. A romák elleni támadásokat vizsgáló, immár 130 fős nyomozócsoport közel ezerháromszáz olyan erőszakos bűncselekmény aktáit vette elő, amelyeket korábban romák követtek el. Ez a fejlemény önmagában is figyelmet érdemel, sarkítva azt jelenti, hogy a magyar rendőrség 1300 olyan, cigányok által elkövetett erőszakos bűncselekményről tud, amelyek közül mindegyikről külön-külön is el tudja képzelni, hogy (hosszabb távon) kiválthatja egy halálbrigád létrejöttét. A szám félelmetes, mint ahogy az is, hogy erről mindeddig nem értesült a közvélemény. Az áldozatok és hozzátartozók bosszúhadjárata tehát egy lehetséges forgatókönyv.

A 2006. októberi olaszliszkai lincselés éppúgy a kiváltó oka lehetett, ahogy Marian Cozma román válogatott kézilabdázó 2009. februári veszprémi megkéselése. Az is ismert a nyomozók és a közvélemény előtt, hogy az egyik tatárszentgyörgyi halott, Csorba Róbert többször is összeütközésbe került a törvénnyel. Mindenesetre egyáltalán nem biztos, hogy csak egyetlen csoport gyilkol Magyarországon. Mint több szakértő felvetette, létezhet egynél több csapat is. Éppen ezért a nyomok akár még Romániába is elvezethetnek.

Ahogy elvezethetnek a romák közé is. Münnich Iván kriminálpszichológus úgy látja, nem zárható ki, hogy a gyilkosok romák voltak. Szerinte az FBI tapasztalatai azt mutatják, hogy sorozatgyilkosság esetében az elkövető gyakran az áldozatok saját környezetében keresendő. A gyilkosságokat megelőző terepszemlék során a cigánysoron sokkal könnyebb észrevétlennek maradni egy cigánynak, és ez érthetőbbé tenné azt is, hogy miért nem tudta a rendőrség eddig elfogni a közösségébe esetleg beolvadni tudó roma elkövetőket. A teóriát azonban majdnem kizárja, hogy már két alkalommal is öltek gyereket a gyilkosok. Márpedig a cigány kultúra egyik legmélyebben gyökerező eleme a gyermek szentsége, amit még a legértékvesztettebb, rontott kultúrájú közösségek és egyének is alapértéknek tartanak.

3. Magyar titkosszolgálatok

A magyar radikálisok és a szélsőjobb már-már reflexszerű válasza a magyar balliberális oldal őket érő fasisztázására a magyar titkosszolgálatok tevékenységének felemlegetése. Ennek enyhébb formája megjelenik a mérsékelt jobboldali sajtóban és alkalmanként a Fidesz retorikájában is.

Számos példát találni az elmúlt évekből arra, hogy a kormányzó pártoknak érdekükben állt a pánikkeltés, a szélsőjobboldali veszély igazolása, sőt akár a cigányság hergelése, a társadalmi feszültségek növelése és a politikai közhangulat manipulálása.

Erre a legjobb bizonyíték a látszólag értelmetlenül kiszivárogtatott őszödi beszédet követő tömeghisztéria, és az azt kihasználó, professzionálisan levezényelt, máig egyedülállóan agresszív tv-székház elleni ostrom, amely egy olyan utcai terrorsorozatot indított el, ami megfordította a budapesti önkormányzati választások kimenetelét.

Novák Előd, a Jobbik sajtófőnöke szerint „az egyetlen életszerű magyarázat a látszólag indíték nélküli, profin végrehajtott gyilkosságokra maga a kormány által vezérelt boszorkányüldözés, mely a Jobbik és holdudvara, az új erőként megjelenő nemzeti radikalizmus felszámolására irányul. A cigánybűnözést megelégelő társadalmat most mártír cigányokkal és gyilkos rasszizmussal ijesztgetik, mintha egyenesen ez lenne a Jobbik kormányprogramja”. A párt nemzetbiztonsági kabinetje pedig felszólította a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársait, hogy „a kislétai brutális gyilkosságot haladéktalanul, és minden aspektust figyelembe véve vizsgálják ki, különös tekintettel arra, hogy milyen politikai és gazdasági érdekcsoportoknak állhat érdekében a magyarországi cigányság és a többségi társadalom közötti feszültség szítása”.

A feszültségszítás és a bérgyilkosok felfogadása között azonban szakadéknyi űr tátong, és erősen kérdéses, hogy az MSZP és az SZDSZ ilyen fokú elvetemültségének mértéke nem inkább csak a radikálisok és a szélsőjobb képzeletében létezik-e? A teória ellen szól az is, hogy a nyomozás esetleges „szándékos” sikertelensége egyértelműen rossz fényt vet a rendőri vezetőkre és a kormányra, ahogy a politikai terrorizmus erősödése is. Ez még akkor is így van, ha a szocialisták már feladták azt, hogy 2010 után hatalmon maradnak, és érdekükben állhat, hogy az utódkormányt nehéz helyzetbe hozzák egy mind erősebbé váló társadalmi és rendészeti válsággal.

Ugyancsak a teória ellen szól, hogy a kormányváltást követően előbb-utóbb kiderülhetne az igazság, s akkor magas beosztású politikusok számolhatnának életfogytiglanig tartó börtönnel.

4. Külföldi titkosszolgálatok

Még többen játszottak el azzal a gondolattal, hogy egy külföldi, például a szlovák nemzetbiztonság lehet felelős a romatámadásokért.

A nacionalista Szlovák Nemzeti Párt feltűnően gyorsan reagált a kislétai gyilkosságra, és vezetői magyarországi „cigányirtásról” beszélve utalásokat tettek arra, hogy a szlovákiai államnyelvtörvény ellen tiltakozó, a szlovák kormány nacionalizmusáról beszélő budapesti politikai elit jobban tenné, ha előbb a saját portája előtt sepregetne. Ján Slota pártelnökhöz Juraj Horváth, a szlovák parlament külügyi bizottságának vezetője is csatlakozott. Elvben Magyarország nemzetközi közvélemény előtti lejáratása, nevetségessé tétele a nyelvtörvény európai elfogadtatása miatt kulcsfontosságú lehet számukra, a külföldi befektetőkért vívott versenyben pedig mindig jól jön, ha az ellenfél néhány fekete pontot szerez a politikai korrektségre és a biztonságos befektetői környezetre olyannyira kényes multik szemében.

Tágabb értelemben pedig egy mindenkori nacionalista szlovák kormánynak érdeke lehet a magyar belpolitika és társadalom, az ország közbiztonságának törékennyé, instabillá tétele. A szlovák szó kimondása nélkül, de ezen a véleményen van Sándor István, „Papa”, volt nyomozó, aki „politikai megrendelést” sejt a háttérben, és az 1996 és 1998 közötti évekre utalva hangsúlyozta, hogy az akkori robbanássorozattal is ez volt a cél. A két időszak közötti összefüggésekre, más hangsúlyokkal, de utalt a Demokrata egy korábbi cikke is (Zuhanórepülés. Demokrata, 2008/48.).

A külföldről érkezett, és épp ezért vélhetően profi elkövetők elméletét gyengíti, hogy mivel a támadásokhoz alapos helyismeret szükséges, mindenképpen szükségük van helyi összekötőkre a bűncselekmények lebonyolításához. Márpedig minél több résztvevő van, annál nagyobb az esélye annak, hogy valaki beszélni kezd. A teória ellen szól az is, ami az előző változatnál fennáll: az Európai Unióban igen nagy a valószínűsége annak, hogy egy országok közötti politikai merényletsorozatot felderítenek, s akkor a büntetés elől nem lesz hova menekülni…

Pintér István, a Geopolitikai Tanács Közhasznú Alapítvány elnöke szinte kizárta, hogy „NATO-tagállamok egymás között gyilkosságokat hajtsanak végre”, ugyanakkor Rácz András, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársa példákkal illusztrálta, hogy ez igenis vizsgálandó lehetőség, a Törökország és Görögország (két NATO-tagállam) közötti kémkedést, Magyarország esetében pedig a Mucuska-ügyet említve.

Az persze közismert teória, hogy Vladimír Meciar kormánya idején, az 1998-as választási vereségét megelőzően a szlovák titkosszolgálat (SIS) tudatosan próbálhatta robbantásokkal gyengíteni az euroatlanti integrációjában nála jóval előbbre álló déli szomszédot. Egy szlovák parlamenti jelentés arról számolt be, hogy a SIS Omega fedőnevű akcióját (melynek keretében többek között a Fidesz székháza előtt is bomba robbant) Oroszország megbízásából, a szlovák kabinet tudtával hajthatták végre, és benne alvilági személyek is részt vehettek.

A külföldi titkosszolgálati vonalat a magyar fél is vizsgálja, de Iváncsik Imrének az Országgyűlés rendészeti bizottsági ülésén tett bejelentése szerint egyelőre nem merült fel külföldi titkosszolgálatok érintettségére utaló adat a romák elleni támadásokkal kapcsolatban. Demeter Ervin, a Fidesz országgyűlési képviselője, volt titokminiszter lapunk kérdésére csak annyit mondott, hogy „ha van ilyen szál, akkor tenni kell ellene, nem beszélni róla”.

5. Uzsora

A szerelemféltéssel együtt az uzsorabűnözés is a kevésbé valószínű forgatókönyvek közé tartozik, bár a rendőrség mindkét szálat vizsgálja. Utóbbiról most különösen keveset hallani, de nem kizárt, hogy valamelyik támadásban szerepe lehetett, már csak azért is, mert volt már példa arra, hogy romákat ilyen ügy miatt támadtak meg. A rendőrség által sorozatként kezelt ügyek közül a 2008. szeptember 15-i, tamáspusztai támadásnál a lakóházban élők jelentős összegekkel tartoztak az uzsorásoknak.

Legutóbb egy külföldi híradás, a Frankfurter Allgemeine Zeitung emlékeztetett erre az eshetőségre. A német lap augusztus 6-i keltezésű helyszíni riportja Tatárszentgyörgyön készült, és a tudósítónak a halottak (egy férfi és fia) apja és nagyapja, Csorba Csaba a tragédia után hónapokkal azt mondta, hogy menyének családja részéről bizalmatlanságot érzett, és ezt annak tudta be, hogy szerintük ők (a Csorba család) tehetnek arról, hogy a „halállistára” kerültek. A cikk írója felvetette, hogy uzsorások is lehetnek a gyilkosság hátterében.

Mi tudunk? Kislétán a gyilkosok legalább ketten voltak, két sörétes fegyvert használtak kétféle lőszerrel, és összesen öt vagy hat lövést adtak le. Szakértők szerint ez a gyilkosok profizmusát bizonyítja, mivel a sörétes fegyvert nehezebb azonosítani a helyszínen maradt nyomok alapján. Tóth István igazságügyi fegyverszakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a sörétes puskával mozgó vadra szoktak lőni, mert a sörét útja egy nagyobb területet fed le. A közelről leadott lövés esetén tehát százszázalékos biztonsággal eltalálja a lövész az áldozatot.

Sörétből és sörétes puskából több fajta létezik. Az egyik napilap azt sugallta, hogy az elkövetők olyan fegyvert használhattak („pump action” szerkezetűeket, amelyekből 8-10 lövést is le lehet adni rövid idő alatt), amelyeket kevésbé a vadászok, mint inkább a fegyveres testületek, őrző-védő szolgálatok használnak. A sorból kilóg, hogy a tiszalöki gyilkosságot valószínűleg maroklőfegyverrel követték el.

Nem véletlen, hogy Végh József kriminálpszichológus az elkövetés módjából arra következtet, hogy középfokú végzettségű, intelligens, rendezett életet élő személyek és profik lehetnek a gyilkosok, akik nem feltétlenül alkotnak egyetlen csoportot. Nagy kérdés, hogy amennyiben a kilenc eset mind egy (legfeljebb kettő) elkövetői körhöz kapcsolódik, minek tudható be, hogy kezdetben nem gyilkoltak, később azonban egyre gyakrabban? Bencze József azt gyanítja, hogy az első esetek célja az ijesztgetés volt, és Nagycsécsen, az első gyilkossággal tört meg a jég. A rendőrség éppen abban reménykedik, hogy vannak a csoportnak olyan tagjai, akik a kör akarategységének megtörésével időközben megbánták tetteiket, és hajlandók beszélni vagy a vádalkura. A kör belső hierarchiájára vonatkozóan csak találgatásokra lehet hagyatkozni. Bencze egy fő irányítót lát a csoportban, aki a többie ket is félelemben tarthatja.

Kerezsi Klárát arról kérdeztük, hogy a médiának és a nyomozás eredménytelenségének milyen szerepe lehet a bűncselekmények súlyosabbá válásában. Az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese szerint a média az alapmotívumok (így egy adott társadalmi csoport elleni ellenszenv) kialakulásában is szerepet játszhat, a rendőrséggel folytatott macska-egér harc (akárcsak a médiavisszhang) pedig adrenalinfokozó tényező, amely dacosabbá teheti és megerősítheti őket abban, amit cselekszenek.

A kriminológus nem lát figyelemfelhívási szándékot abban, hogy a kilenc esetből hatot vasárnapról hétfőre virradóra követtek el, és egyszerűen az elkövetők életvitelével, munkabeosztásával magyarázza azt. Úgy véli, amennyiben sorozatgyilkosokról van szó, akkor az úgynevezett küldetéses típusba tartozhatnak, akiknek az a feladatuk, hogy az általuk feleslegesnek gondolt emberekkel szemben fellépjenek.

Versenyfutás az idővel

Az országos rendőrfőkapitány a magyar kriminalisztika legsúlyosabb gyilkosságsorozatának tartja a romák elleni támadásokat, és leszögezte, hogy az elkövetők addig folytatják a gyilkosságokat, amíg el nem kapják őket. Minden eddiginél nehezebb dolga lesz mindkét félnek. A rendőrség még február végén országos közbiztonsági hálót hozott létre a veszélyeztetett települések körül, ezt most kiterjesztették valamennyi, meghatározott arányban roma lakosságú falu, község és város köré. A nyomozás pedig egyre keményebb. Az FBI segítsége mellett kikérik az Europol és az Interpol tanácsát, és folytatják a telefonhívások millióinak és az autópályák kameráinak ellenőrzését. Helyben tovább erősítik a rendőrség, a polgárőrség és a roma érdekvédelem együttműködését. Bencze ezenkívül elrendelte, hogy tíz évre visszamenően vizsgálják át valamennyi, lőfegyverrel és robbanóanyaggal elkövetett bűncselekmény aktáját, mert elképzelhető, hogy már követtek el ilyen bűncselekményt a romákat megtámadók. Vizsgálódik a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat is.

Kisléta Tiszalök után 102 nappal történt, ami minden eddiginél hosszabb szünet két eset között. A jelek arra mutatnak, hogy a gyilkosok Molotov-koktélokkal kezdték és egy ideig beérték a romák halálra rémisztésével. A gyilkosok pontosan tudják, hogy a lebukás veszélye minden akciójukkal tovább nő. Finszter Géza úgy látja, hogy a bűncselekmény-sorozat eddigi menete alapján várható, hogy az elkövetők még nagyobb célokat tűznek ki a jövőben. Ám az is lehet, hogy (akár látva a bűnüldözési szervek elszántságát, akár azért, mert eredeti céljaikat elérték), már csak egy utolsó, nagy dobásra készülnek.

Münnich Iván szerint, ha most abbahagyják, lehet, hogy soha nem kerítik elő őket. Valószínűleg még a gyilkosok sem döntöttek.

Monostori Tibor

Romák elleni lőfegyveres támadások 2008-2009

1. 2008. július 21., hétfő. Galgagyörk (Pest) Három lakóház, nincs sérült.

2. 2008. augusztus 8., péntek. Piricse (Szabolcs-Szatmár-Bereg) Két lakóház, egy sérült.

3. 2008. szeptember 5., csütörtök. Nyíradony-Tamásipuszta (Hajdú-Bihar) Egy lakóház, nincs sérült.

4. 2008. szeptember 29., hétfő. Tarnabod (Heves) Öt lakóház, nincs sérült. Ez az eset annak ellenére felkerült a rendőrség listájára, hogy itt nem cigányok laktak a megtámadott házakban. A házak azonban falu szélén voltak, és az elkövetés módja is beleillik a sorba.

5. 2008. november 3., hétfő. Nagycsécs (Borsod-Abaúj-Zemplén) Két lakóház, két halott.

6. 2008. december 15., hétfő. Alsózsolca (Borsod-Abaúj-Zemplén) Egy lakóház, egy sérült.

7. 2009. február 23., hétfő. Tatárszentgyörgy (Pest) Egy lakóház, két halott, két sérült.

8. 2009. április 22., szerda. Tiszalök (Szabolcs-Szatmár-Bereg) Egy lakóház, egy halott.

9. 2009. augusztus 3., hétfő. Kisléta (Szabolcs-Szatmár-Bereg) Egy lakóház, egy halott, egy sérült.

Egyéb, romák elleni támadások 2008–2009-ben

Forrás: Roma Sajtóközpont

A gyűjtés nem teljes, de a nagy visszhangot keltett eseteket felsorolja, és mutatja a rendőrség munkájának viszonylagos sikertelenségét. Az etnikai erőszakot egy esetben állapította meg a bíróság, négy esetben fogták el az elkövetőket, köztük egy gyilkost.

1. 2008. január 22. – Szigetváron (Baranya) két cigány nőt vert meg öt barcsi férfi. A Baranya Megyei Bíróság bűnösnek találta (etnikai csoport tagja elleni erőszak elkövetése) és jogerősen felfüggesztett, illetve letöltendő börtönbüntetésre ítélte őket.

2. 2008. március 1. – Tiszaroffon (Jász-Nagykun-Szolnok) a kunmadarasi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjének házát gyújtották fel. A tettes ismeretlen.

3. 2008. március 15. – Tapolcán (Veszprém) két fiú egy szórakozóhely mellett megvert egy roma férfit, aki életveszélyesen megsérült. Életveszélyt okozó testi sértés miatt emeltek vádat ellenük.

4. 2008. április 14. – Faddon (Tolna) egy ház roma tulajdonosa tett bejelentést arról, hogy a padlásán és az egyik szobában szándékos gyújtogatás történt. Két hét múlva egy Molotov-koktélos támadásról számolt be a rendőröknek.

5. 2008. június 3. – Pátkán (Fejér) Molotov-koktélt dobtak három, romák által lakott házra. Senki nem sérült meg, de egy szobában, ahol gyerekek aludtak, tűz keletkezett. A Fejér Megyei Főügyészség társtettesként, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat három helyi polgárőr ellen.

6. 2008. június 15. – Fényeslitkén (Szabolcs-Szatmár-Bereg) kocsmai szóváltást követően egy 40 éves helyi lakos késsel megölt egy 14 éves roma fiút, 16 éves társát pedig súlyosan megsebesítette. Az elkövetőt az ügyészség több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt vádolja, a megyei főügyészség szerint nem merült fel az etnikai indíték gyanúja.

7. 2008. augusztus 19. – Székesfehérváron (Fejér) kövekkel dobálták meg egy romák lakta lakóház ablakait, és életveszélyesen megsebesítettek egy 12 éves roma kislányt. Öt fiatal volt a támadó, már vádszakban van az ügy.

8. 2008. november 18. – Pécsett (Baranya) éjjel kézigránátot dobtak be egy roma család házának ablakán. A szülők meghaltak, három kisgyerekük közül kettőt a mentők sokkos állapotban szállították kórházba. A gyanúsítottak (szintén romák) személyes okból végezhettek áldozataikkal.

9. 2008. november 20. – Pusztadoboson (Szabolcs-Szatmár-Bereg) Molotov-koktélt dobtak egy udvarba. A palack széttört a járdán, így a két ház tizenkét roma lakója közül senki sem sérült meg. A rendőrség közveszély okozás kísérlete miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen, később bűncselekmény miatt megszüntették az eljárást, és hamis tanúzás miatt a magát sértettnek mondó, magával ellentmondásba keveredő nő ellen tettek feljelentést.

10. 2009. március 6. – Bocföldén (Zala) Molotov-koktélt dobtak egy romák lakta házra.

11. 2009. április 7. – Tatárszentgyörgyön (Pest) újabb családi ház gyulladt ki a cigánysoron, a helyi cigány önkormányzat helyettes vezetőjének a háza. Az ok ismeretlen, felmerült a biztosítási csalás gyanúja.

12. 2009. május 26. – Abádszalókon (Jász-Nagykun-Szolnok) borotvával rontott rá egy alvó roma családra egy férfi. Az apának a nyakát és a mellkasát, az anyának a lábát vagdosta össze, mire a nagypapa segítségével a sérült szülőknek sikerült leütniük. A rendőrség kizárta a rasszista indítékot.