– Másfél héttel ezelőtt Kislétán megöltek egy cigány anyát, lányát életveszélyesen megsebesítették, és a nyomozás eddigi adatai alapján ez a bűneset egy gyilkosságsorozat része. Ám hiába telt el egy esztendő az első gyilkosság óta, a rendőrség még mindig sötétben tapogatózik…

– Valóban, hiába van hat halálos áldozat, eddig semmilyen eredményről nem tudunk. Úgy tűnik, a kormánynak nem igazán érdeke, hogy a hatóságok gyorsan felderítsék ezt a bűncselekmény-sorozatot. Ami nyilvánosságra került a részletekkel kapcsolatban, abból számomra az derül ki, hogy az ilyen típusú gyilkosságok távol esnek a magyar bűnözési kultúrától, hasonló esetekkel eddig nem találkozhattunk. Az elkövető vagy elkövetők sörétes puskával ölnek, nyomokat pedig nem hagynak.

– Ami profizmusra utal.

– A kormány azt állítja, itt rasszista indíttatású gyilkosságokról van szó. Igen ám, csak amennyiben valaki olyan mélyre jut, hogy gyűlöletből öl, az indulatos. Aki pedig indulattól túlfűtötten gyilkol, az nagy valószínűség szerint hibákat követ el, bizonyítékokat hagy hátra. Ezért én is úgy látom, hogy profikkal állhatunk szemben. A profizmus pedig nem jön a semmiből. A kormányzati nyilatkozatokkal ellentétben én ezért nem zárom ki, hogy akár külföldi titkosszolgálati segítség is állhat az esetek mögött. A profizmust támasztja alá az is, hogy több furcsa momentum van az esetek hátterében.

– Mire gondol?

– Vegyük például azt, hogy a rendőrség kiépített egy úgynevezett közbiztonsági hálórendszert, ennek során egyebek mellett kamerákat szereltek fel a fokozottan veszélyeztetett településeken és megerősítették a járőrözést. Kisléta azonban pont kiesett a háló hatásköréből, és lám, itt történt a gyilkosság.

– Mindenesetre több külföldi lap is osztja a kormány azon véleményét, hogy rasszista indíttatású bűnesetekről van szó, Jan Slota szélsőséges szlovák politikus pedig azt mondta, az ENSZ-nek is oda kellene figyelnie Magyarországra a gyilkosságok miatt.

– E nyilatkozatok, cikkek önmagukért beszélnek. Természetesen nem állítom, hogy a szlovák titkosszolgálat áll ezen esetek mögött, az ugyanakkor tény: vannak, akiknek érdekük Magyarország lejáratása, rossz színben való feltüntetése. Erről sem szabad megfeledkezni. Mint ahogy a hazai belpolitikában is vannak, akiknek nem árt, ha van mibe kapaszkodni a nyilvánosság előtt, amikor a szélsőjobboldali veszéllyel riogatnak.

– Bencze József rendőrfőkapitány azt ígérte, az összes településre, ahol romák élnek, kiterjesztik a már említett közbiztonsági hálót. Megvan ehhez a személyi és technikai háttér?

– Jelenleg nincs. A kormányzat már eddig is sokat tehetett volna a közbiztonság javítása érdekében, ha például visszaállítják a körzeti megbízotti rendszert. A rendőrség megerősítése ettől a gyilkosságsorozattól függetlenül kulcskérdés kell legyen. De változtatni kell például azon is, hogy amennyiben egy rendőr intézkedik egy cigány polgártársunkkal szemben, akkor könnyen rasszistának bélyegezhetik, és még ő ütheti meg a bokáját. Származástól függetlenül azonos mércét kell alkalmazni minden bűnelkövetővel szemben. Az állam jelenleg nem működik jól, nincsenek a helyükön a dolgok, a rendőrség is szerepzavarba került.

– A kislétaihoz hasonló esetekben szerepük lehet a titkosszolgálatoknak is. Milyen állapotban van az NBH?

– Rossz bőrben van, a rendőrséghez hasonlóan. Például túl sokat szerepelt a nyilvánosság előtt és átpolitizálttá vált, ez egyértelműen a jelenlegi hatalom felelőssége. A titkosszolgálat akkor tud jól dolgozni, ha titokban tevékenykedik, a mostani tehát rossz irány. De nem segítette a hatékony munkát az sem, hogy a Szovjetunióban végzett Laborc Sándor NBH élére történt kinevezése miatt csökkent Magyarország nemzetközi tekintélye. A kormányváltás után ezt a problémát is orvosolni kell.

– Hogyan?

– Bár ebben a kérdésben nem én döntök, de ez voltaképpen igaz minden területre: meg kell nézni, kik azok, akik jó szakemberek és kik azok, akik nem végeztek jó munkát, akiket elhasznált a politika. Utóbbiakat, amint erre lehetőség van, jó szakemberekre kell cserélni. Minden érdemi változás csak ezután indulhat el.

– Hosszú évekkel ezelőtt vetette fel a nemzetőrség gondolatát. Hol tart ez az ügy?

– 2000-ben vetettem fel ezt a kérdést. Időközben, 2004-ben megszűnt a sorkatonaság, úgyhogy még fontosabbá vált a nemzetőrség megszervezése, a tartalékos rendszer kiépítése. Jól látható, hogy Magyarországon jó néhányan űznek küzdősportokat, ejtőernyőznek, lövészklubokba járnak és így tovább. Miért ne tehetnék meg ezt akár a nemzetőrség keretein belül? Mindenhol természetes igény, hogy az ország meg tudja védeni magát. Ezért elfogadhatatlan számomra, hogy az elmúlt mintegy kilenc évben csak egy tyúklépésnyit haladtunk előre. Az Országgyűlés végre elfogadta a javaslatot, bár például az elnevezés ellen kifogást emelt az MSZP és az SZDSZ. Úgy szavazták meg az elképzelést, hogy a honvédség kezdjen el kiépíteni egy tartalékos rendszert, az előterjesztés elkészítését viszont áttolták a következő ciklusra, 2011 vége a határidő. Sajnos ezen a területen is látható, amire az előbb már utaltam: az állam haldoklik. Nagyon sok minden lélegeztetőgépen van már, a honvédelem is. A NATO-tagság után három pillérnek kellene lennie a honvédelem terén: a saját erőnek, magyarul a honvédségnek, amit lehetetlen helyzetbe hoztak. A második pillér az állampolgárok hazafias elkötelezettsége. Sajnos ezzel is gondok vannak, hiszen egy álszent biztonságérzetet adtak az embereknek: nincs szükség sorkatonaságra, mert kitört a világbéke és amúgy is, ha baj van, a NATO majd megvéd bennünket. A harmadik pillér a NATO, amivel nincs gond, önmagában viszont ez nem elég. Arról nem beszélve, hogy a kormány nem tartja be a washingtoni szerződést, ami adott nagyságú saját erőt is előír. Liliputi méretű hadseregünkhöz képest ráadásul nagyon nagy létszámmal vagyunk jelen külföldön, harmincmilliárd forintot költünk erre.

– A küzdősportokat űzőkön kívül kikből lehetnének nemzetőrök?

– Pénzpazarlásnak tartom például, hogy a pilótákat, akiknek a kiképzése nem kevés pénzbe kerül, s akikben még lenne is tetterő, negyvenévesen nyugdíjba küldik, baj esetén egy negyvenegy éves embert már nem hívhatnának be. Mivel nincs önkéntes, tartalékos katonai szolgálat, ezek az emberek a törvény szerint nem szolgálhatnak tovább. De ha valaki bekopogtat egy laktanya ajtaján, hogy szeretne alap katonai kiképzésben részesülni, akkor is elküldik. Ez is óriási hiba. Mindenki számára, aki erre nyitott, meg kell adni a lehetőséget, ezzel párhuzamosan ösztönzőrendszert kell kialakítani és az önkéntes tartalékos katonai szolgálatot általánosan elfogadottá kell tenni. Megjegyzem, az itt szerzett tapasztalat, precizitás, kitartás a hétköznapi életben, például a munka terén is hasznosítható, így a munkaadóknak is jó, ha az alkalmazottaik tartalékos állományban vannak.

– Az emberek biztonságérzete nagyon rossz, egyre több a bűncselekmény. Elképzelhető, hogy a nemzetőrök a polgárőrökhöz hasonló jogosítványokkal, a közbiztonság fenntartásában is részt vegyenek?

– A magam részéről ezt is megvalósíthatónak tartom. Vannak nemzetközi példák, ahol adott esetben tartalékos katonákat is bevetnek a köznyugalom fenntartása érdekében, vagy természeti katasztrófák esetén, ilyen például az Egyesült Államokban a Nemzeti Gárda. Érdemes ebbe az irányba elmenni, hiszen az emberek valóban félnek. Én az erős államban hiszek. Ez nem azt jelenti, hogy diktatúrának kell lennie, ez a gondolat távol áll tőlem, azt ugyanakkor joggal várják el a polgárok, hogy az állam mindent megtegyen a béke és biztonság fenntartása érdekében, garantálja ezek feltételrendszerét. Ha ezt nem látják emberek, az azt jelenti, hogy az állam rosszul működik, a vezetők nem képesek az állam megfelelő irányítására. Márpedig az elmúlt hét évben egyre nőtt a félelem a polgárokban, egyre rosszabbnak érezték a közbiztonságot. És ne felejtsünk el még valamit: miközben a szegényebb rétegek felzárkóztatásáról, integrációjáról beszélünk, azt látjuk, hogy ma már nincsenek ilyen közösségi intézmények. Holott a sorkatonai szolgálat anyagi helyzettől, származástól függetlenül közösségi élményt is adott. A nemzetőrség tehát ilyen szempontból is hasznos lenne.

– Az ellenoldal állandó érve, hogy nem kell hadsereg, hiszen béke van.

– A hadsereg ereje más területen is fontos. A nemzetközi politikában jól látható: lehetnek egy országnak akármilyen jó diplomatái, csak akkor lesz eredményes diplomáciája, ha erős a honvédsége is. És a hadsereg ereje szempontjából a környező országok mind előttünk vannak, mint ahogy Izlandot kivéve voltaképpen mindenki többet költ nálunk védelemre az Európai Unióban és a NATO-ban. Úgyhogy, bár nyilván nem ez a legelső feladat, de a következő kormánynak többet kell költenie erre a területre, fejleszteni kell a technikai feltételeket, növelni a létszámot. A honvédség megerősítése ugyanis nem csupán diplomáciai okokból, vagy a haza megvédése miatt fontos. A társadalomformálás, amelynél az emberek gondolkodásmódjában ott van a hazaszeretet érzése, az egészséges nemzettudat, nagyon lényeges dolog. Enélkül nem lehet országot építeni, nem lehet fennmaradni sem ebben a globális világban. Nem mások ellenében, hanem saját önbecsülésünk érdekében van erre szükség. Ha a gyökerei hiányoznak, kidönti a szél a fát.

Bándy Péter