Beindult az adóssághenger: a 2005-ös 697 milliárd forintról 2008-ra 1395 milliárdra nőtt az önkormányzatok összesített adósságállománya. A tavalyi év különösen húzós volt: akkor több mint 300 milliárddal nőtt a tartozások összege, vagyis csaknem a felével a négy év alatt összeszedett növekménynek. A tartozások így már az önkormányzatok vagyonának 12,5 százalékára rúgnak. Ez éves, úgynevezett nettósított bevételük egyharmadát vinné el.

Halmozzák a kötvényeket

Az Állami Számvevőszék megállapítja: az önkormányzatok fokozódó eladósodással próbálják megoldani, hogy bevételeik nem elegendők a tervezett költségvetési kiadásokra. A vizsgált években az önkormányzatok mintegy 90 százaléka vett igénybe valamilyen kölcsönt. A korábbi évek gyakorlatával szemben, amikor a települések jellemzően hiteleket vettek fel, újabban mindent elsöpörni látszik a kötvénykibocsátás.

Míg 2005-ben az önkormányzatok még csak 35 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényeket, 2007-re ez 206, 2008-ra 227 milliárd forintra nőtt. Hogy a kötvénykibocsátáshoz mennyire könnyedén nyúlnak az önkormányzatok problémáik áthidalására, bizonyítja, hogy 2008-ban, költségvetésének tervezésekor csak 12 százalékuk helyezte kilátásba a forrásbevonásnak ezt a módját, ám az év végére, a hirtelen kibocsátásoknak köszönhetően 26 százalékra nőtt ez az arány.

A kötvénykibocsátás mellett egyébként a hitelfelvétel sem esett vissza számottevően: a 2005-ös 143 milliárd forintos hitelfelvétel a következő évben mintegy harmadával nőtt, majd 2007-ben a korábbi szintre esett vissza, s 2008-ban is 115 milliárd forinton állt.

Pillanatnyilag az önkormányzatoknak a halasztott visszafizetés miatt előnyös a kötvénykibocsátás. A számvevőszék mellé kelt táblázataiból ugyanis kiderül: az újonnan felvett hitelek 25-30 százalékát immár a korábban felvett tartozások törlesztőrészletei emésztik fel. A kötvényeknél egyelőre nincs ilyen probléma. Futamidejük jellemzően 20 év körül mozog, vagyis a törlesztések döntő része a következő évtizedben terheli a kibocsátót. Sőt, az esetek többségében a hitelnyújtók 1–10 év türelmi időt is engedtek a törlesztések megkezdésére – ebben az esetben majdnem 2020-ig az önkormányzatoknak semmi kötelezettségük nincs a kölcsönvett pénzzel kapcsolatban. Sőt, három önkormányzat arra is lehetőséget kapott, hogy majd csak a futamidő végén kelljen egy összegben teljesítenie a tőketörlesztést.

A kötvényeket elméletileg fejlesztési célokra bocsátják ki az önkormányzatok. Ténylegesen azonban egyelőre nem látszanak hasznosulni az így megszerzett százmilliárdok. A számvevők adatai szerint a befolyt összeg 19 százalékát korábban felvett hitelek adósságrendezésére szándékoztak fordítani, 10 százalékát a napi működési kiadások fedezésére, és 71 százalékát „felhalmozási” célra. Utóbbi azt jelenti, hogy a kötvénykibocsátásból elért bevétel mintegy 95 százalékát az önkormányzatok bankbetétekbe, valamint rövid és hosszú távú értékpapírokba fektették (azért többet 71 százaléknál, mert egyelőre leköthették a következő években esedékes adósságszolgálatra vagy működési költségekre felvett kölcsönrészt).

Mivel azonban a betétek kamata köztudottan alacsonyabb a hitelek kamatánál, a pénz ilyen irányú forgatásán veszítenek az önkormányzatok. Ráadásul a kötvények háromnegyedét devizában bocsátották ki az önkormányzatok, mi több, változó kamatozással, ami a számvevők szerint a jövőre nézve komoly kockázatot jelent. Főleg, hogy terveik szerint a pénzt az önkormányzatok a működési (vagyis adó-, állami támogatásból származó) bevételeikből szándékoznak visszafizetni.

Megtévesztő könyvelés

Az önkormányzatoknál azonban nem csak a hitelek halmozása utal felelőtlen, ötletszerű gazdálkodásra. Talán még a számvevőknek is meglepetést okozott, amikor kimutatták: az önkormányzatok mintegy 80 (tavaly csak 70) százalékánál a tervezett költségvetési bevételek eleve nem nyújtottak fedezetet a kiadásokra – vagyis deficitesre tervezték a kasszát.

A különbséget természetesen hitellel – kisebb részben uniós pályázatokkal – kívánták áthidalni. Hogy a tervezés mennyire felületes volt, mutatja, hogy a vártnál nagyobb bevételek miatt végül az említett önkormányzatoknak csak mintegy fele zárt ténylegesen hiánnyal – többségük tényleg hitelfelvétellel tömte be a lyukakat.

A kimutatások azonban meglehetősen bizonytalanok. Ahogy a jelentés fogalmaz: „az ellenőrzött önkormányzatok közel négyötöde – az Államháztartási Törvényben előírtak ellenére – a költségvetési hiány finanszírozásával kapcsolatos pénzügyi műveletek bevételeit költségvetési többletet módosító bevételként számolták el”. Vagyis ugyanolyan költségvetési bevételként tartották nyilván, mint mondjuk az adóbefizetéseket. Így ezen önkormányzatok költségvetése „nem mutatja be az önkormányzat valós pénzügyi helyzetét, a költségvetési hiány, esetleg többlet összegét”.

A hitelfelvételekre nyilvánvalóan a központi költségvetési támogatások szűkülése kényszeríti rá az önkormányzatokat. A számvevők kimutatták: 2005–2008 között az állami támogatások, valamint a személyi jövedelemadó bevételeinek önkormányzatokra jutó hányada – az összesen 19,1 százalékos infláció ellenére – csak 8 százalékkal emelkedtek.

Az önkormányzatok ismétlődő panaszait cáfolva valójában a költségvetési támogatás aránya némileg nőtt az önkormányzatok gazdálkodásában, a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknak visszajuttatott összegek ugyanakkor a korábbinál jóval kisebb hányadra nyújtottak fedezetet a települések gazdálkodásában.

A központi források szűkülése egyébként a hitelfelvétel mellett a helyi adók kiterjesztésére ösztönzött több települést: a vizsgált négy év alatt 39 százalékkal emelkedtek az önkormányzatok ilyen jellegű bevételei.

Ha hinni lehet a könyveléseknek, az önkormányzatok egyébként részben hasznosították a hitelfelvételből és kötvénykibocsátásból származó bevételeket.

Az önkormányzati vagyon értéke 2005–2008 között 12,6 százalékkal, vagyis 9861 milliárd forintról 11 099 milliárdra nőtt. A számvevőszék azonban itt is figyelmeztet: a növekedés mintegy harmadát a „befektetett pénzügyi eszközök”, vagyis a bankbetétekbe helyezett kötvénybevételek gyarapodása okozta. A pénzeszközök év végi állománya 2008-ban 2005-höz képest több mint megduplázódott.

Utánunk az özönvíz

Riasztó, hogy miközben az önkormányzatok egyre vakmerőbben vállalják az eladósodást, a számvevőszék szerint alig tesznek valamit az uniós források megszerzéséért. Pedig a kötvénykibocsátásból befolyó bevétel csak a jelenben ingyenpénz, valójában többszörösen megterheli a település 10-20 évvel későbbi gazdálkodását, az uniós pénzek viszont valóban nem kerülnek semmibe. Ennek ellenére a számvevők megállapítása szerint csupán az önkormányzatok tizede felkészült a brüsszeli támogatások fogadására. A többiek szervezettségi vagy szabályozottsági problémák miatt nem alkalmasak a pályázatok kidolgozására. Pályázatfigyeléssel még többnyire foglalkoznak, azonban nem dolgozták ki a pályázatfigyelők elszámoltatásának rendjét, a település vezetőjével történő információmegosztás módját. Így nem csoda, hogy bár a négy év alatt a települések 98 százaléka indult uniós pályázaton, sikerrel csak mintegy felük járt.

Egyébként a „felkészültnek” minősített önkormányzatok sem homorítanak túl jól a beruházások megvalósításával. A megvalósult projektek kétharmadát menet közben módosítani kellett időbeli csúszások vagy a műszaki tartalom változása miatt. S még a támogatásban részesült önkormányzatok 98 százalékánál sem vizsgálta belső ellenőrzés az uniós pénzek hasznosulását.

Tagadhatatlan: jelenleg a kötvénykibocsátás alig terheli meg az önkormányzatokat. Az Állami Számvevőszék összesítése szerint 2008 végén 445 milliárd forintra rúgott a kötvényekhez köthető összes tartozás, miközben a kötvényekhez kapcsolódó fizetési kötelezettség mindössze 2,9 milliárd forint volt. Ugyanakkor a fizetési halasztások lejárta után, jellemzően a húszéves futamidő második felében az eredeti összeg három-hétszeresét kell majd visszafizetni. S minél hosszabb a fizetési halasztás, a beépülő, s további kamatokkal kamatozó kamatok miatt a jövőt terhelő kötelezettség egyre inkább a hétszeres szinthez közelít. Megéri?

Kárász Andor