Közel másfél évtizeddel ezelőtt felcsillant a remény, hogy véget érhet a magyar futball hanyatlása. A Ferencváros 1995-ben az esélyesebb belga Anderlechtet kiverve bejutott a Bajnokok Ligájába, ahol a spanyol Real Madriddal, a holland Ajaxszal és a svájci Grasshoppersszel kerültek egy csoportba. A zöld-fehérek nem is vallottak szégyent, a svájciak ellen egy győzelem és egy döntetlen volt a mérleg, sőt hazai pályán a Real ellen is döntetlent értek el. S bár másik három meccsüket elveszítették, ez a minden várakozást felülmúló eredménysor reményre adott okot, hogy hazánk visszakerül a futballtérképre. Már csak azért is, mert mindezzel több száz millió forintot kerestek, ami elméletben alapot adhatott volna az építkezésre. A folytatás keserű lett: a Fradinál nem egy sikersorozat, hanem a hanyatlás indult el, a zöld-fehérek folyamatosan anyagi gondokkal küzdöttek, s hároméves száműzetés után most térhettek vissza az NB II-ből az élvonalba.

A többi magyar klub sem járt hasonló sikerek közelében. Ugyan volt egy-egy jó eredmény, csapataink többnyire nagyon hamar búcsúztak az európai kupákból, a Bajnokok Ligája pedig elérhetetlen, mesevilágnak tűnt. Nem volt jobb a helyzet a válogatottnál sem, nemzeti csapatunk is esélytelen volt arra, hogy világ- vagy Európa-bajnokságon szerepeljen.

Eredményes válogatott

A magyar futball az elmúlt két évtizedben folyamatosan egyre mélyebbre került. A bajnoki meccsek színvonala csökkent, a csapatok többsége pénzhiánnyal küszködött, a stadionok állapota romlott, egyesületek szűntek meg. Úgy látszott, esélyünk sincs a felzárkózásra, a legjobb klubok éves költségvetése nem érte el egy-egy külföldi sztárjátékos havi fizetését sem.

Az MTK váltott először, átvéve a nyugati mintát: mivel ma már sehol sincsenek grundok, ahonnan az edzők tehetségeket emelhetnek ki, a megoldás a professzionális utánpótlásképzés. A kék-fehérek építették fel az első itthoni futballakadémiát Agárdon. Az MTK évek óta szinte kizárólag saját nevelésű játékosaival áll ki a bajnokságban.

Nem eredménytelenül, 2005 óta egyetlenként tudták megtörni a Debrecen hegemóniáját, amikor tavaly bajnokok lettek, s eközben számos játékost adtak el jó pénzért külföldre. A még mindig utánpótláskorú Gulácsi Péter, Németh Krisztián és Simon András például a világhírű Liverpoollal áll szerződésben.

A módszer gyorsan terjed. Az elmúlt pár évben akadémiát hozott létre a Győri ETO és a Budapest Honvéd, a székesfehérvári Videoton újoncai pedig az Orbán Viktor által alapított, felcsúti Puskás Ferenc Akadémián nevelkednek. A Debrecen is hasonló rendszert épített ki, és egy angol tulajdonos belépésével a Ferencvárosnál is elindult az utánpótlás nyugati típusú képzése. Az akadémiai rendszer lényege, hogy a fiatal futballistákat napközis vagy bentlakásos rendszerben képzik, mint a gladiátorokat, tanulmányaik megszervezésétől az étrend kialakításáig minden részlet a nyugati profizmust idézi. A vállalkozás üzleti alapja pedig az, hogy egy évfolyam egyetlen kiemelkedően tehetséges játékosáért kapott ár az egész éves költségvetést finanszírozza, ráadásul az itthoni élvonal feltöltődik minőségi futballra képes, teherbíró játékosokkal.

Ennek köszönhető, hogy ma már a magyar válogatott holland szövetségi kapitánya, Erwin Koeman olyan focistákra építheti a nemzeti csapatot, akik külföldön, színvonalas bajnokságban edződnek. A kapusok közül Babos Gábor tavaly a holland bajnokság legjobbja lett posztján, helyettese, a fiatal Fülöp Márton az angol élvonalban véd, a mezőnyjátékosok közül Juhász Roland például a belga Anderlechtben, Dárdai Pál és Hajnal Tamás a német Herthában, illetve Borussia Dortmundban futballozik, Vadócz Krisztián Spanyolországban, Huszti Szabolcs az UEFA-kupagyőztes, orosz Zenitben játszik, hogy csak néhány példát említsünk.

Legjobb formában lévő játékosunk az egyébként debreceni nevelésű Dzsudzsák Balázs, aki a holland PSV egyik sztárja, s néhány hete róla szólt az európai sportsajtó: az Ajax elleni rangadón két bombagóljával és gólpasszával nem csupán a mezőny legjobbja lett, de egy angol nyelvű focihonlap szerint azon a hétvégén az egész kontinensen nem volt jobb nála.

Mindez a válogatott eredményességén is látszik: a nemzeti csapat hat meccs után a második helyen áll a világbajnoki selejtezőcsoportjában, megelőzve egyebek mellett Portugáliát és Svédországot is. Nem véletlen, hogy a következő két meccsünkön pont e két csapat ellen garantált a telt ház: mivel a jegyek elfogytak, szeptember ötödikén és kilencedikén is negyvenezren szurkolnak a válogatottnak a Puskás Ferenc Stadionban. Rég volt ilyen szép a futballvilág.

A mélyből a csúcsra

Amire viszont még néhány hónapja sem látszott sok reményt: a magyar klubfutball is esélyt kapott arra, hogy lassan felfelé induljon. Mindez a Debrecennek köszönhető, amelyik most a Bajnokok Ligájába kerüléssel 7,1 millió eurót (körülbelül kétmilliárd forintot) keresett, s ez nem minden: mostantól egy győzelem több mint kétszázmillió, egy döntetlen több mint százmillió forintot hoz a klubnak.

Hogy érezzük a hatalmas összeg jelentőségét: még a legjobb magyar klubok éves költségvetése is csak 500-700 millió forint, a kisebbek ennek negyedéből, ötödéből próbálnak kijönni az első osztályban. Ami soknak tűnhet, de egy cseh, román vagy bolgár élcsapat is ennek többszöröséből gazdálkodik. Nem beszélve a nyugati élklubokról, ahol egy játékos is megkereshet ennyit: idén nyáron a Real Madrid csak Cristiano Ronaldóért fizetett 80 millió fontot, átszámolva mintegy 25 milliárd forintot a Manchester Unitednak…

A Loki útja rögös volt a sikerig. A gárda 1993-ban került fel a magyar élvonalba a tavaly elhunyt Garamvölgyi Lajos vezetésével, és bár nyert Magyar Kupát és szerzett bronzérmet is, éveken át anyagi gondokkal küszködött. 2001-ben a pályán elért eredmények alapján ki is esett volna az élvonalból, és csak az mentette meg, hogy az egyik feljutó, a BKV Előre visszalépett, így a Loki az NB I-ben maradhatott.

Ebben az évben gyökeres változás állt be a klubnál: Szima Gábor személyében egy tehetős üzletember lett a többségi tulajdonos, aki a városvezetés támogatását is élvezve, nem sajnálta a pénzt a fejlesztésre. Sorozatban két bronzérem után 2005-ben szerezte első bajnoki címét a gárda, s azóta csak egyetlen évben, 2008-ban nem sikerült az első helyen végezni.

Eközben az utánpótlástól a felnőtt csapatig lényegében minden átalakult, az európai kupamérkőzésekre alkalmatlan stadiont kivéve minden tekintetben kiemelkedett a magyar élvonalból a debreceni csapat, a piros-fehérek lettek a mintaklub hazánkban. S bár erre az évek folyamán már felcsillant néhányszor a halovány remény, közel egy évtizedes módszeres építkezés után idén sikerült igazán kiugró eredményt is elérni: bejutni a világ klubfutballjának legnépszerűbb és legszínvonalasabb sorozatába, a Bajnokok Ligájába.

Reményt adó siker

A Debrecen a svéd Kalmar ellen kezdte idei szereplését a BL-selejtezőkben, de ekkor még semmi nem utalt arra, hogy a csapat ekkora sikert érhet el. A Loki hazai pályán legyőzte svéd ellenfelét, Svédországban kikapott, és az idegenben lőtt góllal jutott tovább. Aztán beindult a szekér: az észt Levadiát két győzelemmel búcsúztatták a piros-fehérek, s jöhetett a bolgár Levszki, amelyet, meglepetésre, Szófiában megvert a magyar gárda. Így került elérhető közelségbe a Bajnokok Ligája, s múlt kedden több mint harmincezer néző előtt 2-0-ra nyert is a DVSC.

– A magyar futballnak mostanában nincs nagy presztízse, ennek köszönhető, hogy érzésem szerint kicsit elszálltak maguktól a bolgár csapat játékosai. Mi viszont taktikusan futballoztunk, szívvel-lélekkel, igazi csapatként küzdöttünk, és szenzációs gólokat lőttünk – mondta a Demokratának a magyar bajnokság egyik legjobbjának tartott Rudolf Gergely, aki a Levszki ellen maga is kapuba talált.

A nyolcszoros válogatott játékos fiatalként a francia Nancy utánpótlásképzőjébe került, onnan tért haza a Debrecenhez.

– Ott kint megtanultam, mi az igazi profizmus. Bár a foci talán egyszerű játéknak tűnik, de nagyon sok mindent kell megtenni azért, hogy valakiből jó játékos válhasson. S az ilyen mérkőzések után érzi az ember, hogy megéri a sok munka – tette hozzá Rudolf. – Nagy öröm, hogy az elmúlt időszakban a Lokiban és a nemzeti csapatban is régen várt sikerek részese lehettem. Remélem, hogy később még ennél is több sikerélményem lesz, mert ez azt is jelentené, hogy a magyar futball megindul felfelé – jegyezte meg a csatár.

Hozzá hasonlóan még sok magyar futballszurkoló bízik a feltámadásban, ami végre nem elérhetetlen álom. A futballvilág az elmúlt évtizedekben sokat változott, de a jelek szerint egy törvénye változatlan maradt. Ezt a halhatatlan Puskás Ferenc tömören így fogalmazta meg: „kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci.” Ez utóbbi világába érkezett meg a Debrecen jóvoltából a magyar futball.

Bándy Péter