Lemondott Felcsúti Péter, a Magyar Bankszövetség elnöke. A szakember távozására mindössze két nappal azelőtt került sor, hogy a kormány bejelentette: sikerült megegyezni a szövetséggel a bankok magatartáskódexéről. Felcsúti korábban többször kijelentette: a piacgazdasággal ellentétes, hogy a kormány korlátozná a bankok egyoldalú szerződésmódosítási jogát. A most elfogadott szövegből azonban kiderül, hogy a pénzintézetek az elmúlt időszakban jócskán visszaéltek erőfölényükkel. Maga Felcsúti sem tagadja: azért távozott, mert alapvető nézetkülönbség alakult ki közte, és a szövetséget vezető tanács többi tagja, valamint az úgynevezett nagybankok képviselői között.

Öt év felelőtlenség

A kormányzatnál a bankrendszer két hónappal ezelőtt verte ki a biztosítékot, amikor több nagybank ügyfelei törlesztőrészleteik esetleges emeléséről kaptak értesítést. Ez akár normális is lehetne, ha devizahitelek esetében a drágulásra mondjuk a forint leértékelődése miatt, vagy a külföldi deviza beszerzési költségének drágulása – mondjuk a svájci jegybank kamatemelése – miatt kerülne sor. Csakhogy erről szó sem volt. A pénzintézetek indokai között ugyanis olyan érvek is szerepeltek, mint posta- vagy internetes költségeik drágulása, technikai felszerelésük, irodaszer-beszerzési költségeik emelkedése, vagy épp a dolgozók fizetése. Ami különösen annak tükrében volt visszás, hogy az ügyfelek azt tapasztalhatták: miközben a válság kitörésének első hat hónapjában a forint 20-25 százalékot gyengült, törlesztőrészleteik ennél sokkal erőteljesebben, esetenként 30-40 százalékkal is nőttek. A nyár második felében pedig megkezdődött a fizetésképtelenné vált adósok lakásainak elárverezése. Amelyek – gazdasági válság lévén – néha féláron kerültek új tulajdonosok kezébe.

A bankok megregulázását követelő civil szervezetek nem vitatják: a bankoknak szigorúan kell eljárni a rosszhiszemű adósokkal szemben. Ám ezúttal felelőtlen viselkedésük miatt maguk is okolhatók a kialakult helyzetért. Mégiscsak az ügyfeleken akarják elverni a port.

– Körülbelül öt éve, a verseny kiéleződésének időszakában váltak áttekinthetetlenné, vagy legalábbis túlzottan bonyolulttá a bankok által kínált konstrukciók, ekkortól vitatható, hogy a pénzintézetek etikusan járnak el ügyfeleikkel szemben – mondja Lénárt Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének vezetője. Aki hozzáteszi: épp ezen jelenségek miatt alakították meg egyesületüket. Az elmúlt fél évtizedben ugyanis minden fórumon vásárlásra, fogyasztásra, költekezésre ösztönözték a lakosságot. S akinek erre nem tellett, azoknak nyakra-főre adtak kölcsönt a bankok.

– Sok-sok család kerül most nehéz helyzetbe, amelynek nem volt megfelelő pénzügyi kultúrája, s most olyan problémákkal szembesül, amilyeneket semmilyen módon nem tud befolyásolni – mutat rá a következményekre Dietz Gusztávné, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke.

– Valójában nem is a bankok, hanem az úgynevezett pénzügyi vállalkozások ügyfeleivel van a legtöbb probléma – folytatja Lénárt Mariann. – Ez az a kör, amelynek a jövedelme alacsony volt ahhoz, hogy banki hitelhez jussanak. Nem is álltak velük szóba a bankok, helyettük azonban megtalálták őket a pénzügyi vállalkozások, s aláírattak velük egy opciós szerződést, hogy fizetési elmaradás esetén elárverezhetik lakásukat. Csakhogy ezeket a pénzügyi vállalkozásokat ugyanazok a bankok látták el forrásokkal, amelyek egyébként elutasították az alacsony jövedelmű ügyfeleket.

S ezek a cégek kegyetlenek. Már aránylag kis elmaradás esetén is elindítják a kilakoltatási eljárást, nem hajlandók az ügyfelekkel tárgyalni, haladékot, átütemezést adni.

Erőfölény minden mennyiségben

Épp ezért a Banki Hitelkárosultak Egyesülete a konszenzuskeresést, a rugalmasságot tartja a most elfogadott magatartáskódex egyik legfontosabb pontjának. Eszerint ugyanis a bankok vállalják, hogy a jövőben aktív segítséget nyújtanak a bajba jutott adósoknak, hogy közösen találják meg a számukra legmegfelelőbb kiutat. A lakások azonnali árverezése helyett például a fizetésképtelenek ügyfelek lehetőséget kapnak, hogy 90 nap alatt maguk értékesíthessék ingatlanjaikat. S általában is: a behajtócégek azonnali mozgósítása helyett a bankok az ügyfelek számára átláthatóbb módon kezelik majd a problémás hiteleket.

A magatartáskódex bekezdésein végigmenve egyébként pontról pontra megtudhatjuk, miben voltak a bankok kevésbé etikusak az elmúlt években. A kamatokra vonatkozóan például a szabályozás leszögezi: a jövőben ezeket csak akkor lehet változtatni, ha valamilyen jogszabály – például a kötelező jegybanki tartalékolási ráta – változása előre nem látható veszteséget okoz a bankrendszernek. S egyúttal előírja a szimmetriát: vagyis hogy a banki termékek árában nemcsak a költségek növekedését, de azok csökkenését is érvényesíteni kell.

A különböző kezelési költséget, díjakat pedig csak évente egyszer lehet módosítani, az infláció-változásnak megfelelő mértékben. Egy évnél rövidebb futamidejű szerződésnél teljesen megtiltanák a szerződési feltételek módosítását.

A kódexből kiderül az is: a hitelintézeteknek mindenre kiterjedő tájékoztatást kell adni a banki termékekről, figyelmeztetni kell az ügyfeleket a bennük rejlő kockázatokra. S hitelt csak az ügyfél teherbíró képességének felmérése után adhatnak. E pontok nyilvánvalóan utalnak arra a korábbi gyakorlatra, amikor a pénzintézetek különösebb vizsgálódás nélkül szórták a pénzt. S ezek szerint olyan esetekben is, amikor ha az ügyfél pontosan tudta volna, mire számíthat, esetleg fel sem vette volna a hitelt.

A jövőben a bankoknak biztosítaniuk kell, hogy konstrukcióik, termékeik összehasonlíthatók legyenek egymással. Nem úgy, mint az elmúlt időszakban, amikor a sok feltétel, különféle kapcsolódó költségek, rejtett díjak, különböző futamidők, különleges folyósítási előírások miatt könnyen előfordulhatott, hogy az egyik bank alacsonyabb kamatozásúnak hirdetett ajánlata valójában az ügyfélnek több pénzébe került, mint egy másik, látszólag drágább konstrukció. A pénzügyi felügyelet az összehasonlíthatóság érdekében egy évtizeddel ezelőtt bevezette ugyan a THM fogalmát, ez azonban még mindig nem tudta kezelni az úgynevezett folyósítási, vagy a hitel felvételéhez szükséges közreműködői (pl. értékbecslői, közjegyzői) díjakat, vagy a legújabban bevezetett „akciós kamat” fogalmát. A banki magatartáskódexben az is szerepel: a pénzintézeteknek egyszerűsíteni kell a túlbonyolított írásbeli tájékoztatókat, s azt szóbeli magyarázattal is ki kell egészíteniük.

Ugyancsak változás, hogy a bankoknak lehetővé kell tenniük a devizahitelek egyösszegű törlesztését. Erre néhány pénzintézetnél eddig is volt lehetőség, több banknál azonban hiába jött össze az ügyfélnek hamarabb a pénz, köteles volt kivárni a futamidő végét, s erre az időszakra is fizetni – az eredeti összeget másfél-kétszeresre növelő – kamatokat.

Remények és kételyek

– Új világ kezdődik a bankok életében, ahol az ügyfelek számára minden átlátható lesz, s új partneri viszony alakul ki – nyilatkozta a kódex elfogadása után Patai Mihály, a Bankszövetség ügyvezetővé előlépett alelnöke. Vagyis a szakmai szervezet ma már egész másképp látja a szabályozást, mint Felcsúti elnöksége időszakában. S a nyilatkozattal egyben azt is elismeri: eddig hiányzott a partnerség a bankrendszer és az ügyfelek kapcsolatából.

– A felelős hitelezés és a felelős hitelfelvétel időszaka jön, amiben a bankok a szerződéskötés előtt minden segítséget megadnak az ügyfeleknek – mondja ugyanerről Müller János, a Bankszövetség vezető tanácsadója.

– Nagy kérdés, hogy a kódexben lefektetett szép szavak közül mi kerül át a gyakorlatba – fogalmazza meg kételyeit Dietz Gusztávné a fogyasztóvédőktől. Akinek szervezete már a szöveg kidolgozásának időszakában jelezte: a dokumentum nem fogja alapvetően megváltoztatni az eddigi gyakorlatot. Bár azt elismeri: a kódex összegyűjtötte mindazon problémákat, amik a bankrendszerben előfordultak, sőt néhány ritka területet is feltérképezett.

– A dokumentum talán legfőbb érdeme, hogy az ügyfél érezheti, van lehetősége segítséget kapni a bankoktól, ha nehézségei támadnak. Eddig ugyanis sokan azért kerültek bajba, mert bizonytalanok voltak, és fel sem merték keresni problémáikkal a pénzintézeteket – mondja Lénárt Mariann. Aki kicsit optimistább.

Mint hangsúlyozza, decembertől a kódex legfontosabb pontjait törvény is rögzíti. S aki megsérti az előírásokat, a pénzügyi felügyelet 2 milliárd forintos büntetésére számíthat.

A Banki Hitelkárosultak Egyesületének tanulmányai azt támasztják alá: nagyot léphetünk előre, a bankok ugyanis Nyugat-Európában is ellenállnak az etikai kódex-kísérleteknek. A képet ugyanakkor árnyalja, hogy Magyarországon ma már épp a nyugat-európai nagybankok fiókintézményei határozzák meg a pénzügyi rendszert. Az OTP-n kívül mindegyik hazai bank valamely nyugati pénzügyi vállalkozás leányvállalata.

– A bankok évek óta hatalmas nyereséget raknak zsebre, a külföldi tulajdonúak ráadásul kimentik ezt az országból. Tanulságos, hogy például az idei első fél évben, amikor legmélyebb pontján volt az országot sújtó pénzügyi válság, a nagyobb pénzintézetek még mindig több tízmilliárdos nyereséget tudtak felmutatni – mutat rá Dietz Gusztávné. Aki a kormányzat korábbi intézkedéseivel sem elégedett. Amikor ugyanis a bankokat tavaly év végén megsegítette a kormány, az ügyfelek számára csupán azt tették lehetővé, hogy devizáról forint alapúra váltsák át hiteleiket, vagy hogy áthidaló kölcsönt vegyenek fel. Mindkettő csak arra volt alkalmas, hogy még tovább növelje az amúgy is fizetési nehézségekkel küzdők terheit.

Eddig 13 bank írta alá az etikai kódexet, a pénzügyi vállalkozások közül pedig egyetlenegy sem. Valóban itt a szép új világ?

Kárász Andor

A MAGATARTÁSI KÓDEXET ALÁÍRÓ 13 BANK

Budapest Bank

CIB

Citibank

Erste

FHB

K&H

Magyar Takarékszövetkezeti Bank

MFB

MKB

OTP

Raiffeisen

Unicredit

Volksbank