Október 14-én jogerősen pert vesztett a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). A hatóság keresetében azt kifogásolta, hogy a hazai közigazgatási és oktatási intézmények számítógépparkjain futó programok karbantartása, frissítése, cseréje, bővítése során a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) korlátozta a versenyt. Mégpedig azzal, hogy a 2007 decemberében kiírt, 25 milliárd forintos keretmegállapodást előirányzó nyílt közbeszerzési eljárásban a „Microsoft” (MS) „vagy azzal egyenértékű szoftverek” kitétellel lényegében kizárta a nem Microsoft szoftvereket gyártó és forgalmazó vállalatokat. Többek között mindennapos használatú irodai szoftverekről, például szövegszerkesztőről, táblázatkezelőről, prezentáció-készítőről van szó.

Dávid és Góliát

„Microsoft-egyenértékű” szoftverekben utazó cég márpedig sok van. Sőt szinte csak ilyen van Magyarországon. A szabad és a nyílt forráskódú programokat terjesztők régóta kopogtatnak az állam ajtaján.

A Demokrata a nyáron bemutatta (Rendszerváltás? Demokrata, 2009/27.), hogy a legkedvezőbb forgatókönyv megvalósulása esetén akár már idén beengedhetik őket. Az áprilisban megjelent, a 2007 decemberivel megegyező céllal meghirdetett közbeszerzési eljárás keretében az úgynevezett nyílt szabványos szoftverek ugyanis ugyanakkora keretösszeget kapnának, mint a Novell, és feleakkorát, mint a Microsoft termékei. Ez hosszabb távon kisebbfajta forradalmat válthat ki e-Magyarországon.

Olyan forradalmat, amely Európa több országában már végbement vagy éppen most kerül rá sor, és amely mindenütt egy olcsóbb, rugalmasabb, a folyamatos önkorrekciót és fejlesztést lehetővé tévő, éppen ezért hatékonyabb és ügyfélbarátabb közigazgatást hozhat létre.

A kezdeti lelkesedés a keretösszeg tényleges felhasználhatóságával kapcsolatban a hazai cégek körében azóta alábbhagyott. Arra talán egyikük sem számított, hogy a KSZF a közbeszerzési nyitással párhuzamosan meglépi a szerintük elképzelhetetlent. A főigazgatóság az idei évben átvette a legtöbb minisztériumtól a fejlesztési, informatikai döntések felelősségét és a jelek szerint komolyan fontolóra vette, hogy a költségvetési szerveknél és egyes minisztériumoknál egységesen átállnak az MS Office 2007 irodai szoftvercsomagra. Ilyen jellegű, központilag irányított lépés még egyetlen európai államban sem született. Sőt, több európai állam éppen a Microsoft Office 2007 hatására döntött úgy, hogy kiszáll az egyre nagyobb költséget jelentő verkliből és a nyílt szabványok használatára áll át.

Imre János főigazgató mindenesetre elismerte, hogy vizsgálják a Microsoft-os egységes továbbfejlesztés lehetőségét, sőt sok helyütt már használják is a csomagot.

A hazai szabadszoftver-mozgalom egyik legjelentősebb szervezete, az amerikai Nyílt Dokumentumformátum Szövetség (Open Document Format Alliance, ODFA) magyar tagozatának levelére írt válasz ellenben már azt hangsúlyozta, hogy egyelőre nem született ilyen döntés.

Ellenpólus

A 2003-ban létrejött, ma már több mint 800 fős létszámú óriássá nőtt, egyre több tárca informatikai beszerzése felett is őrködő és a legfontosabb döntéshozói jogokat is magához ragadó KSZF-et a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) szakállamtitkáraként Csáky Bernadett, Szilvásy György volt kancellária- és titkosszolgálati miniszter felesége felügyeli. A levélben több ellentmondás is található.

Egyrészt a főigazgatóság az MS Office bevezethetőségével párhuzamosan, vizsgálja a nyílt és szabad szoftverek alkalmazhatóságát is. Erről azonban már évek óta részletes adatok állnak rendelkezésre az európai országokból, sőt itthonról is, több önkormányzattól, egyetemtől.

Hollandiában a közszférában bizonyos értékhatár felett már kötelező a nyílt szabványoknak megfelelő alkalmazások beszerzése. Németországban jövő évtől minden intézmény számára előírás, hogy számítógépei és alkalmazottai tudjanak bánni az ilyen formátumban érkező adatokkal.

Számos európai ország, köztük Lengyelország, Hollandia és Horvátország rendeletben kötelezte az állami finanszírozású intézményeket, hogy csak nyílt szabványkódú programokat alkalmazzanak. Ráadásul egy olyan ígéretről van szó, amelyet már több mint öt éve hajtogat a kormányzat.

Másrészt, a KSZF tagadja, hogy a Microsoft termékek központosított beszerzése akár megközelítőleg annyiba került volna, mint amennyit az ODFA emleget.

A nyílt szoftveresek egy tavalyi tanulmányukban, amelyet megküldtek a MEH Elektronikuskormányzat-központjába is, úgy számolnak, hogy a közszféra és oktatás együttes felhasználói száma egymillió és másfél millió közé tehető. Az MS Office úgynevezett verziókövető bérleti díját 4 évre 160 ezer forintra teszik. Egymillió felhasználó esetén tehát 160 milliárd forintba kerül az államnak az MS Office bérleti díja. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyílt dokumentumformátumot támogató szabványokra való áttérés többéves időtávlatban átlagosan mintegy 50 százalékos megtakarítást eredményez. Magyarországon tehát négyévente 80 milliárd forintos megtakarítást lehetne elérni. Ez az összeg nyilvánvalóan túlzás, mert egymillió felhasználó nem jelent egymillió bérleti díjat.

A KSH adatai szerint a közigazgatási intézményeknél 2005-ben mintegy negyedmillió számítógép működött (frissebb adat a hivataltól nem áll rendelkezésre), ennek harmada az önkormányzati intézményeknél, kétharmada az államigazgatásban. Ez a szám ma az oktatási és egészségügyi intézmények által használt gépekkel együtt már jóval félmillió felett lehet. A KSZF mindenesetre konkrét számokat nem állított szembe ezekkel az állításokkal, félő, hogy azért, mert a pontos számokat és az elérhető költségcsökkentési lehetőségeket nem ismerik. A megtakarítás természetesen már akkor is jelentős léptékű lenne, ha csak az ODFA által hangoztatott összeg tizedét, 8 milliárd forintot tenne ki.

A főigazgatóság azért beleszúrt még egyet az őt támadókba: „előzetes felmérések alapján megállapítható, hogy az üzemeltetés költsége a tapasztalatok alapján nem módosul, sőt az átmeneti időszakokban – amikor kiváltandó és kiváltó rendszerek párhuzamos üzemeltetése történik – magasabb is lehet, mint korábban.” Nem világos azonban, hogy pontos mit ért a KSZF üzemeltetési költségen. Áramot például minden számítógép használ – ilyen homályos megfogalmazás mellett akár igaz is lehet, hogy a különbség valóban kismértékű. Nem tudni, hogy a legfontosabb, horribilis összegeket felemésztő tétel, a zárt kódú programok licencének, azaz használati jogának a beszerzése és rendszeres megújítása megjelent-e a KSZF által említett előkalkulációban.

Csak ez utóbbiak nyilvánosságra kerülése alapján lehetne eldönteni, hogy hol van az igazság.

Azt, hogy a KSZF mégis komolyan gondolkodik azon, hogy átálljon az MS Office 2007-re, a levél két elejtett megjegyzése mutatja: az ezzel kapcsolatos „költségszámítások még folyamatban vannak”, és „jelenleg minden ellátott intézmény az MS Office korábbi verzióit használja, egységes továbblépést jelentene a következő, 2007-es verzió használata”.

Zsákutca

Az utóbbi években sokan feltették a kérdést: mennyibe kerül egy kilométer autópálya megépítése? Egy másik potenciális közbeszerzési területen mára épp ilyen sürgetővé vált egy másik kérdés megválaszolása: vajon mennyibe kerül egy kilométer „információs sztráda” megépítése? Azaz, mennyibe kerül egy számítógép megvásárlása, felszerelése és működésbe hozatala úgy, hogy zökkenőmentesen, nagy hatásfokkal, a köz megelégedésére tudja ellátni feladatát? Jelenleg úgy tűnik, ezek a költségek lefaraghatók. Nem kicsit. Hanem nagyon.

Az igazságszolgáltatás azzal utasította el a GVH keresetét, hogy a közbeszerzőnek joga van ahhoz, hogy meghatározza saját beszerzési igényét, ha ezt megköveteli a már meglévő rendszerekkel való együttműködés biztosítása. A fából vaskarika esete figyelhető meg: az MS Office 2007 egy olyan csomag, amely (bár különbözik elődjeitől, de még mindig) zárt kódjából adódóan szükségessé teszi, hogy bevezetése esetén mindenütt, szerte az országban csak ennek az elemeit alkalmazzák.

Sőt, a csomag saját korábbi verzióival is korlátozottan kompatibilis, ezért a frissítés is mindenhol szükségessé válhat.

Az ODFA más szervezetekkel (például a Társaság a Szabadságjogokért) együtt most azt követeli, hogy a KSZF hozza nyilvánosságra a Microsofttal és partnereivel tavaly és idén kötött szerződéseket, valószínű azonban, hogy a választásokig hátralévő néhány hónapban már nem történik érdemi változás. Hacsak nem éppen kampánycélokból.

Ráadásul a kérdőjelek sokasodnak. A kormányzat mely erői szabotálják el újra és újra hazánk informatikai modernizációját? Hiszen az nyilvánvaló, és forrásaink is megerősítették, hogy a minisztériumokban dolgozó vezetők között sincs egyetértés a kérdésben. Talán nincs elég szakember a vezető testületekben? Vagy ilyen nagy lenne a multik lobbiereje, a vállalati érdekektől való függés? A Microsoft egyik legerősebb európai hídfőállásává vált volna Magyarország?

Elképzelhető az is, hogy a válaszokat máshol kell keresni. Egy fontos részletről ugyanis még nem esett szó. A KSZF-et egy kormányrendelet kétszázalékos jutalékhoz juttatja minden intézményi beszerzést követően. Ez az összeg egy tízmilliárdos összegekről döntő szerv esetében százmilliós nagyságrendű, és mivel a főigazgatóság költségvetési támogatása jövőre meredeken csökken, adódik a feltevés: lehet, hogy itt kell keresni a helyzet kulcsát.

Monostori Tibor