Tragikus adatokkal köszönnek vissza a foglalkoztatási statisztikákban az elmúlt egy év gyárbezárásai. A Statisztikai Hivatal összesítése szerint a vállalati szférában hónapról hónapra csökken a munkában állók száma. Míg egy évvel ezelőtt negyvenezer híján 2 millió munkavállalót tartottak nyilván, idén januárban már csak 1,9 milliót, ami júliusra 1,8 millióra csökkent, majd augusztusban e határvonal alá esett. Némi bizakodásra csak az adhat okot, hogy az utóbbi hónapokban lassult a munkahelyek elvesztésének tempója. Míg év elején havonta 20-30 ezer állás szűnt meg, a június már csak 12, a július 8, az augusztus 5 ezres veszteséget hozott.

Tíz százalék fölött

A munkahelyek megszűnésével együtt ugrásszerűen nőtt a magyarországi munkanélküliségi ráta. Bár minden elbocsátottból nem lesz munkanélküli, hisz többük nyugdíjba vagy korengedményes nyugdíjba vonul, a tavaly nyáron még 7,6 százalékos munkanélküliségi ráta januárra 8 százalékra, az idei nyár közepére pedig 9,9 százalékra emelkedett. Vagyis csupán hajszál választja el a lélektani 10 százaléktól. Tíz százalék fölötti munkanélküliségre a kilencvenes évek eleje óta nem volt példa hazánkban.

A KSH ágazati bontásában jól látható, mely ágazatokat sújtotta különösen a gazdasági válság. A feldolgozóiparban dolgozók létszáma például az egy évvel korábbi időszakhoz képest 14 százalékkal esett. Ezért különösen felelős a ruházati, cipő- és bőripar, a gumigyártás, a fémfeldolgozás, a számítógépalkatrész-előállítás, a gépi berendezések gyártása, ahol a dolgozók 15-20 százalékát elbocsátották. S még inkább a járműgyártás, ahol az állások 25 százaléka szűnt meg. De komoly elbocsátások voltak az építőiparban (8,5 százalék), a szálláshely-szolgáltatásban és vendéglátásban (11 százalék), a kereskedelemben (6 százalék), a pénzügyi szolgáltatásnál (6 százalék), az ingatlanszakmában (7 százalék) és a bányászatban (9 százalék) is.

Szinte egyáltalán nem változott ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozók mennyisége, s 10 százalékkal nőtt az információ és kommunikáció területén dolgozók száma. Ezek azonban kivételek, a versenyszféra összes többi ágazatában hanyatlás tapasztalható.

Egész más képet mutatnak ugyanakkor azok a szektorok, ahol a költségvetési szféra a meghatározó foglalkoztató. Az egészségügyben, szociális ágazatban 1 százalékkal nőtt a dolgozók száma, a védelem, társadalombiztosítás területén pedig 18 százalékos gyarapodást mértek. S lényegében stagnált az oktatásban, a szórakoztató-szabadidő ágazatban dolgozók száma. Mindezek együttes eredményeként a költségvetési szektorban dolgozók száma az egy évvel ezelőtti 720-ról 768 ezerre nőtt, vagyis 6,6 százalékkal gyarapodott.

A statisztikusok azonban figyelmeztetnek: mindez azt jelenti, hogy valójában rosszabb a helyzet, mint amit a számok mutatnak. A költségvetési szektor ugyanis a közcélú foglalkoztatás bővülése miatt szívott fel közel 50 ezer embert. Csakhogy ezek rögtön kikerülnek a statisztikákból, mihelyt elfogynak az erre a célra szánt minisztériumi támogatások. Ebből pedig az is következik: a munkanélküliségi ráta már most 11,1 százalék körül lenne, amennyiben az állam nem vezette volna be a „segélyért munkát” jellegű programokat.

A költségvetési szektor létszámának hirtelen ugrása az elmúlt évek folyamataival is éles ellentétben van. Mostanában ugyanis évi 3-5 százalékkal inkább összehúzódott a közszféra. A 2003–2004-re jellemző 820 ezres létszám ugyanis 2006-ra 788, 2008-ra pedig 722 ezerre esett. Majd innen az idei év első hónapjaiban még tovább, 710 ezerre csökkent a létszám. S ezután, az Út a munkához program minisztériumi elfogadásával indult be a jelentős növekedés: áprilisra 734, májusra 758, júniusra pedig 768 ezer főre duzzadt a költségvetési szektor. Azóta ezen a szinten áll.

Legrosszabb Európában

A munkanélküliség növekedését a fiatalok szenvedik meg leginkább, de 40 év alatt minden korosztálynak romlott a helyzete. A 20-24 éves munkanélküliek száma az 1998-as 57 ezerről 2002-re 42 ezerre csökkent, akkor azonban ismét növekedésnek indult, jelenleg 51 ezernél tartunk. A következő két korcsoportban szintén tízezer fő körüli a növekedés. A 25-29 éveseknél 43-ról 52 ezerre, a 30-34 éveseknél 36-ról 47 ezerre nőtt a munkanélküliek száma.

Ennél valamivel kisebb mértékű, 37-ről 42 ezerre történő ugrást regisztráltak a 35-39 éves korosztály körében. Az elmúlt évtizedben nagy hullámzást élt meg a negyvenes korosztály. A 40-44 évesek körében például 1998–2002 között 44-ről 22 ezerre csökkent a munkanélküliek mennyisége, innen azonban a Medgyessy–Gyurcsány-kormány alatt létszámuk megint 35 ezerre nőtt. S szinte ugyanez történt a 45-49 évesekkel: számuk előbb 35-ről 26 ezerre csökkent, majd 33 ezerre gyarapodott. Az ötvenes korosztálynál pedig szabályos robbanásról árulkodnak a statisztikák: az 50-54 közötti korosztály 38 ezer munkanélkülije épp duplája az egy évtizeddel korábbi mennyiségnek. Igaz, ennek oka részben az, hogy ma már kevesebben élhetnek a korengedményes nyugdíjazás különböző lehetőségeivel.

A munkanélküliségnél is nagyobb probléma azonban a foglalkoztatottság alacsony szintje, amivel vagy másfél évtizede nem tud mit kezdeni a magyar gazdaság. A hivatalos munkanélküliek ugyanis messze nem fedik a valóban munka nélkül élő tömegeket. Munkanélkülinek ugyanis csak azt tekintik a statisztikák, akik bejelentkeznek a munkaügyi központokban, s hajlandók elfogadni a hivatalok képzési vagy állásajánlatait. A többiekre (egyetemi tanulók, rokkant vagy korengedményes nyugdíjasok, állást nem is keresők, tőkejövedelmekből élők, háztartásbeliek) kitalálták az úgynevezett inaktív kategóriát.

Magyarországon tehát a 15-64 éves, a nemzetközi statisztikákban munkaképesnek tekintett lakosságnak mindössze 61,5 gazdaságilag aktív (dolgozik vagy szerepel a munkanélküliségi statisztikákban).

Ennél rosszabb adattal Európában csak Málta (59 százalék) szégyenkezhet. Nyugat-Európában az úgynevezett aktivitási ráta 70-80 százalék között mozog, a skandináv államokban mindenhol 80 százalék körüli. Csupán két déli államban, Görögországban és Olaszországban, ahol a nőket hagyományosan óvják a munkától, esik az aktivitási ráta 67, illetve 63 százalékra – ám még ez is magasabb a magyarországinál.

Ahogy jobbak a szomszédos országok mutatói is. Romániában a 15-64 éves korosztály 63, Bulgáriában 68, Szlovákiában 69, Csehországban 70 százaléka számít gazdaságilag aktívnak. S még a szegénység riasztó példájaként emlegetett Mexikó is hajszállal megelőzi Magyarországot: ott 62 százalék az aktívak aránya.

A fiatalok súlyos helyzete a gazdasági aktivitást vizsgáló statisztikákban is jól látható. Magyarországon a 20-24 éves korosztálynak mindössze 37 százaléka gazdaságilag aktív – s ennek negyede is munkanélküli. A fiatalok háromnegyedének tehát semmilyen, vagy csak nagyon rövid, s kudarccal végződő találkozása volt a munka világával.

Munka helyett segély

A munkanélküliségi mutatók megugrása jókora pofon a szocialista kormány munkahelyteremtő ígéreteinek. Emlékezetes: az MSZP a 2002-es és a 2006-os választások során 400 ezer, illetve 200 ezer új munkahely megteremtését ígérte. Pontosabban ugyanazokat a munkahelyeket ígérték meg kétszer, az első kormányzati ciklus során ugyanis semmit nem teljesítettek vállalásaikból. S a számokból úgy tűnik, ezúttal sem lesz másképp. Bár a kormányzati kommunikációban a jelenlegi romlást a világgazdasági válság számlájára írják, a statisztikákból kiderül, hogy ez csak részigazság. Valójában a munkanélküliségi ráta folyamatosan növekszik 2002 óta. Az akkori 5,8 százalékról két év alatt 6,1 százalékra nőtt, majd 2005-ben már 7,2, 2006-ban 7,5, 2008-ban pedig 7,8 százalékon állt a munkanélküliség. S csak ami ezután következett, írható valóban a válság számlájára.

Munkahelyek helyett nőtt ellenben a rendszeres szociális segélyben részülők száma: 86 ezerről 152 ezerre, vagyis számuk kis híján megduplázódott…

Kárász Andor