Aki az akciót felvezette

Faludy György verseinek állami ünnepekről való kitiltásának ötlete után néhány héttel új, és talán még veszélyesebb gondolatokkal kell szembenéznünk. Kérem, mindenki gondolja végig a Demokratában megjelent, Pozsonyi Ádám által jegyzett „Harcra fel!” című írás lehetséges következményeit…

Ne minősítsük a Demokratát és főszerkesztőjét, Bencsik Andrást, aki ezt megjelentette. Kérem, ne minősítsük Pozsonyi Ádámot, de még az íráskészségét sem. Mert ennek már nincs értelme. Ne minősítsük azokat a pártokat, író- és újságíró- és egyéb alkotószövetségeket, kulturális közösségeket és szervezeteket, egyházakat, amelyek ezt szó nélkül hagyják. Mindegy is, mit tesznek és mondanak. Cinkosok voltak abban, hogy idáig jutottunk. Már késő: magunkra vagyunk utalva.

Csak azt kérem, hogy védjük meg együtt a könyveket. Kérem a könyvtárosokat, a könyvesbolti eladókat, az olvasókat, a vásárlókat, ne engedjék, hogy ezek a gondolatok lábra kapjanak és pusztítsanak ebben az országban. Nem tudom, hogyan óvhatjuk meg gondolatirtó gárdisták pusztítása ellen a könyveket, de ha kell, akár rejtsük el őket biztos helyre, amiképpen ezt más, vészterhes történelmi pillanatokban elődeink sokszor megtették. (…)

Kérem, értsünk egyet Pozsonyi írástudóval: ne becsüljük le ezt a feladatot, mert „a világ sorsa szellemi síkon dől el”. Ne becsüljük le magunkat! És kérem: bármi történik, nekünk legyenek erkölcsi gátlásaink!… (Andrassew Iván, a Népszava publicistája – andrassew.blogspot.com, október 30.)

A Népszabadság beindítja

Három-négy fős kommandók fésüljék át a könyvtárakat, s lopkodják ki, majd semmisítsék meg „a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait”. Az irodalmi szabadcsapatokra tett javaslat a Demokratában jelent meg…

– Könyvekkel csak más könyvek vitatkozzanak. Aki könyveket fizikai ellenségnek tekint, annak orvosi segítségre van szüksége – vélekedett a Demokrata írására reagálva Barna Imre, a csaknem másfél száz könyves céget tömörítő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke, az Európa Kiadó igazgatója, műfordító. Hozzátette: reméli, csak egy magányos, szélsőséges hang szólalt meg, amely nem talál követőkre. Épp ezért a dolog jelentőségét sem kell eltúlozni.

A hazai könyvtárosok körében mindenesetre visszhangot keltett a könyvrombolásra történt bujtogatás – tudtuk meg Monok Istvántól, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójától. – Kollégáim fölháborodtak, annál is inkább, mert a szakmai etika és a nemzetközi szabályok egyaránt kizárják a különbségtevést könyvek, dokumentumok között. Valamennyihez szabad hozzáférést kell adnunk ízlésünktől, politikai meggyőződésünktől függetlenül – mondta, megjegyezve: mielőtt bárki „tisztogatásra” buzdítana, tegyen vizsgát, hogy az inkriminált szerzők – a Demokratában megnevezett Esterházy, Konrád György, Nádas, Spiró – legalább 2-2 művét elolvasta. A főigazgató buta hőbörgésnek tartja Pozsonyi írását, azonban ha komolyan gondolta a szerző, nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Elmondta azt is, nagyobb könyvtárainkban a biztonsági rendszer kizárja, hogy valaki büntetlenül könyveket rongáljon. Legfeljebb kisebb bibliotékákban fordulhatna elő ilyen „terrorcselekmény”. (Rab László, Varsányi Gyula – Népszabadság, november 2.)

Tiltakozik a Charta

Mottó: „Ott, ahol könyveket égetnek, végül embereket is égetni fognak.” – Heinrich Heine.

A gyalázatos szöveget közreadó újság főszerkesztője a Fidesz kulturális (!) tagozatának tagja, a Magyar Gárda egyik alapítója. A lap előfizetésére nagygyűlésen szólított fel a Fidesz elnöke, a párt politikusai rendszeresen a címlapon szerepelnek. Az ominózus írást abban a számban olvashatjuk, amelyben a kirekesztő, rasszista Molnár Oszkár portréja szerepel az első oldalon.

Felszólítjuk a demokrácia híveit, utasítsák el az egész Magyarországot megalázó mondatokat, mielőtt a ragály tovább terjed. Aki pedig ezek után egy ilyen szellemiségű lapnak interjút ad, vagy bármilyen más módon együttműködik a lap készítőivel, az egyszer s mindenkorra kiírja magát a tisztességes demokraták közösségéből.

Bauer Tamás, Fleck Zoltán, Vásárhelyi Mária, Vitányi Iván, a Magyar Demokratikus Charta szóvivői

(A Magyar Demokratikus Charta közleménye, november 4.)

Már könyvégetésről hazudnak

Műsorvezető: – Gyilkosnak nevezte nemzetközileg is elismert íróinkat és könyvégetésre buzdít a Demokrata című lap. Tiltakoznak az értelmiségiek, többek között Farkasházy Tivadar is, a Hócipő főszerkesztője. Jó reggelt kívánok! Felolvasok ebből egy kis részletet… Bencsik András szerint nem kell komolyan venni a cikket. Ön komolyan vette?

F. T.: – És ezt miért tőlem kérdezi? Ne vegye rossz néven, hogy ilyen illetlenül visszakérdezek…

Mv.: – Mert ön ül most itt velem szemben, kíváncsi vagyok a véleményére. Ön egy másik lap főszerkesztője. Megengedhet egy ilyen írást egy lap?

F. T.: – Ez egy kedves, jópofa pár mondatnak is felfogható ahhoz képest, hogy az említett úr, ez a főszerkesztő, talán nyolc évvel ezelőtt, nem nevezném meg, egy televíziós műsor szereplőjének a meggyilkolására buzdított a lap vezércikkében. Ahhoz képest ezek kedves, jópofa sorok…

(Interjú Farkasházy Tivadarral – ATV Reggeli Jam, november 5.)

A Fidesz nem dől be

…Azt gondolom, hogy amikor például néhány évvel ezelőtt a Fiatal Baloldal rendezvényén Gyurcsány Ferenc elment egy Che Guevara-ünnepségre, azon meg, én úgy emlékszem, nem nagyon háborodott fel a baloldalon senki. Miközben tudjuk a Che Guevaráról az összes forradalmi romantikájával együtt, hogy azért az első koncentrációs táborokat Közép-Amerikában elég komolyan az ő segítségével szervezték, egy erőszakra felszólító valaki… De mehetünk tovább a példákkal. Bent ül a Magyar Országgyűlésben egy olyan hölgy, aki 1956-ot, ami az új magyar demokráciának az alapja, antiszemita kilengéseknek és börtönből kiszabadult, hőzöngő bandák randalírozásának tekinti. A mai napig ott ül az Országgyűlésben, a Magyar Szocialista Párt frakciójában. Én nem hallottam azt a nagy felháborodást – és egy parlamenti képviselőről beszélünk, nem egy blogíróról –, hogy ez megengedhetetlen és neki nincs helye ebben a közegben… Úgy érzem, hogy egy ilyen bejegyzés nincs olyan súlyú dolog, amire most ilyen össztüzet kéne zúdítani.

(Balog Zoltán fideszes országgyűlési képviselő Bolgár György Megbeszéljük című műsorában – Klubrádió, november 5.)

Egy bájos levélváltás

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Néhány kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy a Magyar Demokratában Pozsonyi Ádám tollából egy minősíthetetlen írás jelent meg. Azóta sikerült elolvasnom az ominózus cikket, és nem hittem a szememnek. Ahhoz már sajnos hozzászoktam, hozzászoktunk, hogy komplett őrületekbe, eszement gyűlölködőkbe, újnácikba ütközünk lépten-nyomon, de ahhoz talán mégsem kellene hozzászoknunk, hogy ezek az eszmék és gondolatok lapokban kapjanak fórumot. Azt szeretném kérdezni Öntől, tisztelt Főszerkesztő Úr, helyénvalónak gondolja, gondolják, hogy Pozsonyi Ádám a nácik könyvégetésére hajazó „javaslatának” a Magyar Demokratában nyilvánosságot kell biztosítani? Az ember azt gondolná, ha egy társaság demokratának nevezi az orgánumát, az nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen uszító, szélsőséges írásnak adjon nyilvánosságot. Szeretném arra kérni, hogy hangsúlyosan határolódjanak el szerzőjüktől, írásától, s elvárhatónak gondolom, hogy bocsánatot kérjenek a történtekért.

Válaszát várva, üdvözli: Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadó és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója

Tisztelt Igazgató Úr!

Őszinte megdöbbenéssel olvastam levelét, és nem tagadom, nem kis mértékben töltött el déja vu érzéssel az, amit abban olvastam. Mintha a huszadik század elején lezajlott véres események ismétlődnének meg, parodisztikus formában, szerényebb, mondhatni trafik-kivitelben, de tagadhatatlanul azonos céllal és tartalommal.

Arra gondolok, amikor az autentikus szovjet kultuszfilm tudósítása szerint az Aurora cirkáló ágyúlövése adta meg a jelet a bolsevik proletárhad rohamára az orosz parlamenti demokrácia ellen, amiből, mint tudjuk, elég nagy felfordulás lett.

Most a Népszabadság adta meg a jelet egy általános felháborodási rohamra egy évek óta maró szatírákat író pamfletszerző ellen. Önről nincs okom feltételezni, hogy a legrangosabb könyvészeti egyesület vitathatatlanul sikeres vezetőjeként ne lenne tisztában olyan irodalmi műfajok sajátosságaival, mint a humoreszk, a pamflet, a szatíra és hasonlók. Azt sem gondolhatom többéves sikeres tevékenysége ismeretében, hogy parancsra cselekednék, ezért csak arra gondolhatok, hogy egy mesterségesen gerjesztett hisztériakampány áldozata lett.

Tisztelt Igazgató Úr! Szeretnék Önnek segíteni, hogy visszanyerje tájékozódó képességét ebben a bonyolult helyzetben. Ajánlom szíves figyelmébe ezért többek között Mikszáth Kálmán, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Örkény István, Mark Twain, P. G. Wodehouse és Farkasházy Tivadar idevágó sorait. Közülük engedelmével Karinthy egy félmondatát idézném: „Fulladjon meg Ady Endre lehetőleg máma még…” Annak idején mind Szabolcska Mihály, mind Ady Endre tisztában voltak azzal, hogy ezt nem kell szó szerint venni. És senki sem vonult utcára.

Kérem, higgadjon le és olvasgasson klasszikusokat.

Őszinte tisztelettel: Bencsik András, főszerkesztő Magyar Demokrata

Így kezdődött

Harcra fel!

A kultúrrendőrség felállítását én már régen szorgalmazom, de sajnos sem én, sem híveim nem kerültek olyan pozícióba, hogy érvényt tudtak volna szerezni ennek a praktikus és közhasznú kezdeményezésnek. Mondjuk ki nyíltan, a magyar szellemi élet idegen irányítás alatt van már jó ideje, de ennyire a maradék magyar gondolat még a XX. század legsötétebb éveiben sem volt kigyomlálva a közgondolkodásból, mint napjainkban.

Mivel politikai és szellemi elitünk idegen, úgy kell cselekednünk, mint hős elődeink a végvári harcok, vagy mint a trianoni országcsonkítás idején. Alakítsunk kis házi kommandókat.

Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál.

Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el, s nem mindegy, hogy – egyre csökkenő létszámú – fiatalságunk mivel mérgezi lelkületét. Mit ad át a következő (megszülető) generációnak.

„Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!” Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásunk ne legyen. Ezek gyilkosaink, és mérgeiket ki kell iktatnunk a szervezetünkből.

Ha már a „magyar” kormány, a „magyar” írószövetség, a „magyar” könyvterjesztők egyesülete ezt nem teszi meg. Mellesleg, ők is kiiktatnak minket, csak jóval nagyobb háttérrel, jóval aljasabban, és még csak nem is titkolva. A cél az, hogy ha egy magyar ember meglát egy Esterházy- vagy egy Bacher-kötetet, álmából felkelve is a szemeteskuka felé pislantson, és félig beragadt szemmel, esetleg ásítást elfojtva is egy nagy ívű elhajító mozdulatot tegyen.

Harcba barátaim, csatára, fel a szent küzdelemre!”

(Pozsonyi Ádám cikke a Demokrata, 2009/43. számában, 2009. október 28).