A kaposmérői Hagyomány és Haladás Közhasznú Egyesület 2003-ban alakult. Amikor az alapítók létrehozták, még senki nem sejtette, hogy néhány röpke év és a civil szervezet tevékenysége véget ér. Ma már nyílt titok, hogy az egyesületet fel fogják számolni. Ugyanis kilátástalan pénzügyi helyzetbe került.

2006-ig ragyogóan ment minden. Az ifjúsági tagozat sorra nyerte a pályázatokat. 2007-ben kezdtek gyülekezni a viharfelhők… Egy év múlva, 2008 őszén jelent meg az egyesület lapjának, az Értékmérőnek az utolsó száma. Szomorú hangvételű vezércikkel, sok-sok köszönettel mindazoknak, akik tettek valamit a lapért. Először csak a lap szűnt meg, de már tudta mindenki, hogy nagyobb a baj: az egyesület az államnak több millió forinttal tartozik, bevétele pedig minimális. Kezdetben nagyon jól ment minden.

Felismerték a faluban, hogy van igény a közös programokra. A kétezer-hatszáz lelket számláló kicsiny településen megpezsdült az élet. Létrehozták az egyesületet. A lapot társadalmi munkában szerkesztették, sem a szerzők, sem a szerkesztők nem vettek fel a tevékenységükért honoráriumot. Egyedül a nyomdának kellett fizetni, a lap terjesztését a falu fiatalsága vállalta. Néhány óra alatt széthordták az újságot, amelyet mindenki nagyon várt. Hisz róluk szólt minden sora.

– A legizgalmasabb újság az, amiben benne vagyunk – állítják a faluban, idősek és fiatalok, büszkén mutatva a képeket, amelyek a falu életének legszebb pillanatait örökítették meg.

Egymást érték a rendezvények, a színes programok. Volt, aki süteményt sütött, volt, aki termet díszített, mások a szervezésben segítettek. Mindenki szívesen részt vállalt a közös munkában, még olyanok is, akik egyébként nem voltak tagjai az egyesületnek. Kaposmérőn az idősebbek sem unatkoztak: korosztálytól függetlenül mindenki találhatott magának programot.

Volt nyári tábor, műsorok, kirándulások, szüreti bál, Mária-napi búcsú, bécsi kirándulás, májusfaállítás, pünkösdi mulatság… Nehéz lenne felsorolni a sok vidám programot. Az akkori óvodások ma már az iskolapadot koptatják, a középiskolások pedig felnőttek ma már. Azután egyszerre véget ért minden. A faluba lassan befészkelte magát a kétség, a derű helyét a szomorúság, a gyanakvás foglalta el. És ahogy az országban nőttön-nő az elkeseredés, úgy esik Kaposmérőn is kevesebb szó a hajdan vidám összejövetelekről.

Távirati stílusban, tényszerűen összefoglalva nem történt egyéb, mint egy határidő-mulasztás. Ám ez a határidőtúllépés, ez a késedelem megpecsételte az egyesület létét, és alaposan megkeseríti a kaposmérői polgárok mindennapjait. A falu más, mint a nagyváros. A faluban mindenkinek neve van, a dolgokat is a nevükön nevezik. Itt nem térnek egyhamar napirendre afölött, ami talán máshol fel sem tűnik senkinek. Kaposmérőn valamennyien komolyan gondolták a hagyományőrző egyesület jövőjét.

Végül azután az újság utolsó lapszámából megtudták, hogy mi történt valójában. Prukner Gábor, az egyesület elnöke úgy érezte, kötelessége a falu lakosságát tájékoztatni.

„Az egyesület ifjúsági tagozata (…) Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) forrást nyert kistérségi ifjúsági együttműködések, érdek-képviseleti és egyéb hálózati rendszerek kialakítására 2 865 400 forint összegben. A pályázat megvalósításának határideje 2007. május 31-ével lejárt. Elszámolási határideje 2007. június 30-a volt. Az ifjúsági tagozat az elszámolást 2007 szeptemberében adta le, mellyel szerződést szegett. Így az NCA Kollégiumának Tanácsa visszamenőleg elállt a szerződéstől, és a kamatokkal együtt 3 171 232 forintot követel az egyesületünktől. Egyúttal két évre kizárta az NCA pályázati lehetőségekből. Mivel az egyesületnek saját bevétele minimális, ennek az összegnek a visszafizetését önerőből nem tudja vállalni. Ezért a tevékenységünket a továbbiakban nem tudjuk az adott körülmények között folytatni” – áll az elnök úr a tagtársakhoz, valamint a kaposmérői polgárokhoz címzett nyílt levelében.

Prukner Gábor a Demokratának elmondta, hogy az egyesület az elmúlt években eredményesen szerepelt az állami pályázatokon.

– Különösen az ifjúsági tagozatunk pályázatai voltak sikeresek. Ez a tagozat nyerte a legtöbb pályázatot. Az egyesületünk alapszabálya értelmében a támogatási összeget a tagozat, illetve annak vezetője saját hatáskörben használta fel. Így értelemszerűen az ő feladata volt a pályázati pénzekkel való elszámolás is – vázolta az egyesület vezetőinek feladat- és hatáskörét az elnök.

Így esett meg, hogy az ifjúsági tagozat legnagyobb értékű pályázatánál az elszámolás több hónapot csúszott, míg végül a beszámolókat vizsgáló ESZA Kht. az ifjúsági tagozat beszámolóját a késedelemre hivatkozva tartalmi vizsgálat nélkül elutasította, a szerződést érvénytelenítette és a teljes támogatási összeget visszakövetelte. Az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. – korábban kht. – a pályázati pénzek elszámolását felügyeli, jelen esetben a Nemzeti Civil Alapprogram pályázatát.

– Ekkor már egy másik, ugyancsak elnyert pályázati összeget nem engedtem az ifjúsági tagozatnak elkölteni, az összeget, 1 489 000 forintot egy az egyben visszautaltuk az Államkincstárnak – tette hozzá az egyesület elnöke.

De miért nem készült el a beszámoló a megadott határidőre? Udvaros Renáta, az ifjúsági tagozat vezetője a Demokratának elmondta, úgy érezte, hogy magára hagyták. Segítséget nem kapott. Az elszámolási feladatokkal egyedül maradt.

– Nekem nincs pénzügyi végzettségem, nem tudok könyvelni. Ha értettem volna a könyveléshez, nyilván gyorsabban ment volna az elszámolás. Én nem Zuschlag vagyok, a pénzeket valóban az ifjúsági közösségek fejlesztésére használtuk fel. Tudok pályázatot írni, tudok fogalmazni, de nem tudok mit kezdeni ezekkel a pénzügyi bizonylatokkal, mert nem vagyok pénzügyes, és nincs mérlegképes könyvelői végzettségem – védekezett a késedelemért hibáztatott ifjúsági tagozatvetető, aki úgy érezte, egyedül maradt ebben a teljes folyamatban. – Nekem kellett megírni, megnyerni, megvalósítani a teljes pályázatot. Igazán kaphattam volna egy kis segítséget az elszámoláshoz olyanoktól, akiknek van mérlegképes könyvelői végzettségük.

Udvaros Renáta ezzel Prukner Gáborra célzott, akinek könyvelőirodája van. Prukner Gábor szerint viszont Udvaros Renátának nem könyvelnie kellett.

– A könyvelést Ambrus Hajnalka végezte. Renátának az elszámolást kellett volna időben elkészítenie. Tételesen felsorolni, hogy mire költötte el a pénzt, és azt a megfelelő bizonylatokkal együtt időben átadni a könyvelőnek. Ez lett volna a dolga – szögezte le, hozzátéve, hogy a tagozatvezető a pénz elköltéséhez nem kérte a segítségüket. – Ez a pályázat is elsősorban az ő megyei ifjúsági munkájának ellátását szolgálta. Elvárható, hogy ezek után el is tudjon a támogatási összeggel számolni. Hisz ő diszponált a pályázati pénzek felett, amire egyébként az egyesület alapszabálya feljogosította – érvelt az elnök, aki először még maga is elhitte, hogy rendben lesz minden.

– Minden esetben, amikor átadtam neki a felszólító leveleket, azt mondta, majd elintézi, ne aggódjunk, el fogják fogadni a beszámolót – idézte fel a gyakran elhangzott ígéreteket, sokat ismételt magabiztos mondatokat az elnök, aki tisztában van azzal, hogy felelős az egyesületért. – Nem mehetek el a saját felelősségem mellett sem. Alapszabály-módosítással, vagy a tagozatvezető leváltásával talán megelőzhető lett volna a baj. A tagozatvezetőt számtalanszor figyelmeztettük, de ő bízott magában és a kapcsolataiban – tette hozzá.

Udvaros Renáta a pályázat benyújtása idején aktívan részt vett a megye ifjúsági munkájában. Gyenesei István megyei közgyűlési elnöksége, majd 2006-tól tanácsnoksága idején a tagozatvezető a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány regionális koordinátora, 2008 októberétől a Somogy Ifjúságáért Egyesület szakmai módszertani központ vezetője, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium ifjúság-szakértője.

Idén augusztus 20-án a történtek ellenére még ki is tüntették: önkormányzati miniszteri aranylánccal ismerte el a megyében működő civilek érdekében végzett munkájáért… Ez különösen döbbenetes annak fényében, ami a Hagyomány és Haladás Közhasznú Egyesülettel történt. Ahogy egymást érték a felszólító levelek, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egyesületet csak különleges politikai akarat mentheti meg, ám végül be kellett látni, hogy nincs ilyen akarat. Ez a Zuschlag-ügy árnyékában várható volt, mert ma már aligha van olyan politikus, aki az ilyen mentőakciót be merné vállalni.

Nem is tették. Még úgy sem, hogy ez az ügy a Zuschlag-ügyhöz nem hasonlítható, hiszen a támogatási összeget a pályázati célra felhasználták, a kiadásokat bizonylatokkal igazolták.

De kiindulhatnak vajon abból, hogy a beszámoló tényleg rendben van? Hiszen hiába készült el az elszámolás, ha azt végül sem az NCA-nál, sem az ESZA Kft.-nél, sem semelyik, a pályázati pénzek ellenőrzéséért felelős hivatalnál vagy minisztériumban nem vizsgálta senki. A beszámolót végül is nem tartalmi, hanem formai okból, a határidő túllépése miatt utasították el. Most majd évekig porosodik valahol egy pince mélyén az ifjúsági tagozat beszámolója, anélkül hogy bárki valaha is érdemben foglalkozna vele. Azután elévül. Az aktát leselejtezik. Az egyesületet felszámolják, megállapítják, hogy nincs vagyona: az állam követelése behajthatatlan. És ezzel vége.

Ezzel szemben tudjuk, hogy a pénzt odaítélték és kifizették. Azt is tudjuk, hogy elköltötték. Tudjuk, hogy akik közvetve vagy közvetlenül felelősek a bajért, azok közül az egyik szereplőt kitüntette Gyenesei István miniszter. Ehhez képest tudjuk azt is, hogy egy somogyi falu álma a civil kezdeményezésekről szertefoszlott.

De nem tudjuk, mikor lesz merszük álmodni megint.

Hernádi Zsuzsa