Kényelmetlen

A görög Jorgosz Lanthimoszt már rögtön debütáló alkotásával, a Kutyafoggal keblére ölelte az Oscar mögött álló Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia, és a legjobb idegen nyelvű film díjára jelölte. A homárral forgatókönyvíróként, A kedvenc esetében pedig rendezőként nevezték, az idei átadón pedig egyenesen tarolhat, hiszen a Szegény párák tizenegy szoborért száll versenybe, szinte minden fontos kategóriában esélyes. Noha a rendező sajátosan abszurd stílusa és hangvétele aligha állhatna távolabb Hollywood ízlésétől, új drámája ráadásul eddigi leginkább kompromisszummentes darabja. A történet egy fiatal nőről szól, akit öngyilkossági kísérlete után egy nem éppen szokványos módszereket alkalmazó tudós vesz a szárnyai alá. Miután azonban a zavart lány öntudatára ébred, felismeri saját szexualitását, megszökik egy ügyvéddel, hogy felfedezze magának a világot. A film már képi világával is zavarba ejtő, ahogyan a nyomasztó fekete-fehér felvételek és a buja színekkel telített jelenetek váltakoznak, a színészek pedig kiválóak – leginkább a főszerepet alakító Emma Stone és az eltorzított arcú Willem Dafoe –, viszont iszonyatos türelmet igényel a két és fél órás kálvária. Garantáltan sokakat lenyűgöz majd egyedisége okán, de – minden erénye ellenére is – legalább ennyien fogják nézés közben egyre kényelmetlenebbnek érezni a moziszéket.