Vágjuk ki a szőlőt, zárjuk be a cukorgyárakat, nem kell annyi bor, nem kell annyi cukor. Nem lehet moslékkal etetni a disznót, tilos tömni a libát… Hosszan sorolhatnánk mindazon szabályokat, amelyeket az Európai Unió kényszerít ránk, szűkítve a lehetőségeinket és veszélyeztetve mindazt a tapasztalatot, amely a hazai kiváló minőségű termékekben öltött testet és szállt át generációk óta apáról fiúra.

Ma már egyre kevesebben vannak, akik értenek a böllér- vagy a borászmesterséghez, egy városi lány pedig biztos sírva fakadna, ha el kellene vágnia egy csirke nyakát. Ma már ott tartunk, hogy a gyerekeket rendszeresen viszik kirándulni a piacra, hogy meg tudják különböztetni a tököt a kelkáposztától. Persze sok mindent lehet az EU-s csatlakozással magyarázni, azonban ha jobban körülnézünk, azt tapasztaljuk, hogy nálunk sokkal szigorúbb a szabályozás, mint az EU tagországaiban. Mintha valakik nem létező direktíváknak is meg akarnának minket feleltetni. Erre példa a pálinkafőzés szigorú szabályozása is.

Magyarországon tízmillió lakosra összesen 486 bérfőzde jut. A szomszédos Ausztriában közel 80 ezer! Ott minden századik állampolgárra jut egy szeszfőzde. Ausztriában az úgynevezett gazdasági főzdéket maguk a termelők hozzák létre, a saját alapanyagaik felhasználására.

Egy főzdében évente 200 hektoliterfok alkohol állítható elő, ami 500 liter 40 fokos pálinkának felel meg. Tíz hektoliterfok adómentes, száz hektoliterfokig csökkentett adóval terhelt, a további száz hektoliterfok adóterhe pedig az előzőnek körülbelül a duplája. Ezek a főzdék nagyon népszerűek, nem csupán az alacsony adó miatt. További könnyítés, hogy a főzde nem köteles jövedéki biztosítékot letenni, a pálinka pedig nemcsak saját fogyasztásra használható, hanem értékesíthető is: a finom, házias ízeket kínáló fogadókban a gazda a saját pálinkájával kínálhatja a vendégeket. Ráadásul a gazdaság főzdéje bérfőzdeként is működhet, főzdénként további 200 hektoliterfok kifőzése engedélyezett.

De hogyan lehetséges, hogy míg nálunk szigorú feltételekhez kötött és adóval túlsújtott a pálinkafőzés, addig a szomszédos Ausztriában nem sarcolja meg az állam a gazdát csak azért, mert nem hagyja a fa alatt tönkremenni az értékes gyümölcsöt?

A válasz egyszerű: a szeszfőzdék működését az EU-ban nem határozták meg közösségi szinten: a tagországok saját hatáskörben alakíthatják ki a működés feltételeit. Az Európai Unió jövedéki szabályozásától teljesen idegen a hazánkban kialakult bérfőzési rendszer. Az unió egyes tagállamaiban, így Ausztriában, Németországban, Spanyolországban vagy Portugáliában a gazdák saját cefréjüket maguk párolják le, úgynevezett kislepárló üzemekben. Természetesen nem korlátlanul. De nincs is erre szükség, hisz bármelyik gazda létrehozhat magának egy kislepárló üzemet.

Nálunk évenként együttesen 50 liter gyümölcsszeszt (50 liter 86 térfogat százalékos etilalkoholt) főzethet le kedvezményesen az a természetes személy, aki 18. életévét betöltötte, gyümölcstermő területtel rendelkezik és nyilatkozik arról, hogy az általa lefőzetni kívánt gyümölcscefre nem tartalmaz természetes vagy mesterséges cukrot, vagy abból származó alkoholt. A bérfőzött pálinka származását igazolni kell.

A szeszfőzde a bérfőzető részére adózottan kiadott pálinkáról származási igazolványt ad. Ez az okmány kizárólag a bérfőzött pálinkát előállító természetes személy nevére adható ki, átruházni nem lehet. Emellett szigorúan szabályozott a származási igazolvány tartalma, megőrzése, a bérfőzött pálinka hígítása, tárolása.

Nem lehet elajándékozni sem, a pálinka kizárólag alkoholtermék-adóraktár részére értékesíthető. A kedvezményes adómérték igénybevételének további feltétele, hogy a bérfőzető a fentiekről a gyümölcscefre lepárlását megelőzően nyilatkozatot tegyen. De ezzel még nincs vége a bürokráciának.

Amennyiben a pálinkát főzető természetes személy a nyilatkozattételi kötelezettségének nem tesz eleget, gyümölcscefréjét bérfőzést végző szeszfőzdében nem főzetheti le még akkor sem, ha az adót a teljes (az alkoholtermékekre megállapított) adómértékkel meg kívánja fizetni. Ha a természetes személy nem jogosult a kedvezményes bérfőzési rendszer igénybevételére, gyümölcscefréjét megbízás alapján csak olyan szeszfőzdében főzetheti le, amely a pálinkát nem bérfőzés keretében állítja elő.

Lefőzetheti vajon a vásárolt gyümölcsöt? Nem. Hiába vesz szilvát a piacon, ha nem rendelkezik saját tulajdonú vagy bérelt termőterületen gyümölcsös művelési ágban nyilvántartott termőterülettel, kerttel vagy kertes családi házzal, hiába állít be a bérfőzdébe a gyümölccsel. Az, aki nem rendelkezik gyümölcstermő területtel, a vásárolt gyümölcsöt nem főzetheti le a bérfőzdében. A bérfőzött pálinka előállítása csak adóraktárban történhet.

A tevékenységét nem bérfőzés keretében folytató szeszfőzde az előállított párlatot csak két litert el nem érő göngyölegbe lepalackozva és zárjeggyel ellátva, az alkoholtermékekre meghatározott legmagasabb adómértékkel értékesítheti… Aki a fentieket megszegi, azt kaloda, bitó és háromszoros felnégyelés büntetésben részesítik – tehetnénk hozzá.

Valószínűleg ez az eszelős és teljességgel indokolatlan szigor az oka annak, hogy a gazdák az idén már kétszer is meggondolták, lehajoljanak-e egyáltalán a gyümölcsért…

Örvendi László, aki a családjával száz hektáron gazdálkodik, rendszeresen főzet szilvapálinkát. A hajdúszoboszlói gazda leszögezte, hogy valódi finom kisüsti pálinkát legalább másodosztályú vagy annál jobb, érett gyümölcsből lehet főzetni. Örvendi László drágának találta az idei jövedéki adótartalmat is, amikor a napokban tudomást szerzett arról, hogy a bérfőzetés 2010-től még drágább lesz a jövedéki adó emelése miatt.

– Jelenleg 1250 forintot fizetek a bérfőzdében a pálinka literjéért, ha a kedvezményes adótartalommal számolok. Jövőre ugyanez már 1400 forintba fog kerülni. Ez a kedvezményes mérték. Ezt azonban csak évi 50 literig vehetem igénybe, ennyi a kedvezményes mennyiség háztartásonként. Ez az összeg csak a főzési díjat és az adót tartalmazza. Ehhez még hozzá kell adni a gyümölcs árát, a munkadíjat, a szállítási költségeket. Egy liter 40-50 fokos szilvapálinka önköltségi áron, az úgymond kedvezményes adótartalommal számítva 2500 forintba kerül. De el nem adható és nem is ajándékozható el, csak otthon fogyasztható – számol a gazda.

És mi a helyzet az 50 litert meghaladó mennyiség esetén? Ekkor már a teljes jövedéki adót meg kell fizetni, miáltal egy liter főzési költsége már 2760 forintra emelkedik. Ha ehhez hozzáadjuk a gyümölcstermesztés közvetlen költségeit, a munkadíjat és a szállítási, kiszerelési költségeket, a négyezer forintot is eléri a pálinka literjének önköltsége, amely a jövő évben a jövedéki adóemelés miatt még tovább drágul.

Húszszázalékos nyereséggel és legalább húszszázalékos kereskedői árréssel számolva egy liter pálinka már hatezer forintnál tart, de ennyiért ki veszi meg?

Miközben a környező országokban mindenütt, Romániától Szerbián át Ausztriáig a helyi gazda kifőzetheti a saját cefréjét anélkül, hogy extra adóval és bürokráciával sújtanák, addig nálunk a magas jövedéki adótartalom miatt a pálinka luxuscikknek számít, és ilyen áron nehezen értékesíthető.

– Versenyhátrányba kerültünk a környező országokkal szemben, akik ezt a helyzetet ki is használják – szögezi le Örvendi László.

Hasonló következtetésre jutottak az ország nyugati határán gazdálkodó almatermelők is, akik az almalé gyártása során képződő almasűrítményt kénytelenek kidobni, mert nem éri meg belőle pálinkát főzni. Óriási szakadék tátong a rendkívül alacsony gyümölcsfelvásárlási árak és a pálinka előállítási költsége között: az idén a kézzel szedett cseresznye kilogrammja 100 és 200 forint között, az ipari cseresznye felvásárlási ára 80-120 forint között mozgott. A meggy kilogrammjáért 20-55 forint között fizettek, a sárgabarackért 60-200 forintot. A kézi szedett szilva kilogrammját 40-70 forint között, az ipari szilváét 30-50 forint között értékesítették. A legalacsonyabb áron a léalmát vették. Volt az évnek olyan időszaka, amikor kilogrammjáért még 9 forintot sem adtak… Vajon miért tilos a pálinka hazájában ebből pálinkát főzni?

Fenyőházi Tibor Győr-Sopron megyében gazdálkodik. Ő azt találja helytelennek, hogy a kedvezményes adótartalommal főzethető pálinkamennyiség csak 50 liter, az efölötti mennyiség után pedig már a teljes adót meg kell fizetni.

– Ez oda vezet, hogy átjönnek Ausztriából az ottani gazdák, és felvásárolják nálunk az olcsó sárgabarackot, amelyet mázsaszámra visznek Ausztriába, hogy ott főzzenek pálinkát belőle. Aztán az osztrák vendéglőkben feleannyiért lehet meginni egy fél deci pálinkát, mint itthon, mert őket nem sújtják agyon a magas adók.

Vajon megéri az államnak mindez? Vajon mekkora adóbevételre tesz szert az állam a brutális pálinkaadóból? Úgy tűnik, ez az államnak sem jó üzlet. A bérfőzött pálinka mennyisége és a befizetett adó mértéke arról tanúskodik, hogy nem folyik be akkora összeg a költségvetésbe, amiért érdemes volna ezt a magas adóterhet még tovább növelni.

Tavaly a főzdék összesen alig több mint négymillió hektoliterfok pálinkát állítottak elő 201 ezer bérfőző részére, akik ötmilliárd 272 millió forint szeszadót fizettek be. A tízmillió lakos és a hazai gyümölcstermesztés volumenéhez képest ez a mennyiség egyáltalán nem jelentős.

Már csak azért sem, mert az illegális lepárlókban a VPOP adatai szerint az idén eddig 81 darab tiltott pálinkafőző berendezést és 44 198 hektoliterfok pálinkát foglaltak le. Ám ez nyilvánvalóan csak a töredéke a teljes mennyiségnek.

Az illegális pálinkafőzések zöme ugyanis felderítetlen. Nehéz lenne megbecsülni az illegális szeszfőzdék valós számát, mivel szinte minden háztartásban akad valahol egy kislepárló, ha más nem, egy kukta… És ez így van rendjén. Magyarföldön a magyar ember pálinkát iszik, 51 fokosat, mert az a jó. És bezárja a finánc előtt az ajtót. Így aztán ahelyett, hogy ellenőrizhető kislepárló üzemekben főznének versenyképes minőségű és árfekvésű pálinkát a gazdák, a jó magyar kisüstit zugfőzdékben főzik, mintha ez bűncselekmény volna. Pedig nem az.

Ha valaki belép bármelyik hipermarketbe, az égetett szeszek részlegénél hamar rájön a dolog nyitjára: ez a szabályozás a multiknak kedvez, de nekik nagyon. Ki venné meg a cifra, de silány minőségű, gyárilag buherált whiskyket, vodkákat, hangzatos nevű kamupálinkákat, ha fele áron kétszer olyan jó házi pálinkát lehetne venni? Az azonban legalább ilyen fontos kérdés, hogy a multikon kívül kinek éri meg ezt a torz állapotot a pálinka hazájában rendeletekkel fenntartani. Mintha a disznóölést tiltanák, mint az ötvenes években. Mintha egy csapat Virág elvtárs a pálinka frontján még ma is elszántan harcolna az imperializmus ellen, mert elfelejtettek szólni nekik, hogy közben véget ért a kommunizmus.

Az új kormány számtalan feladata közül az lesz az egyik, hogy megszüntesse ezt a méltatlan helyzetet. Szabadságot a pálinkának!

Hernádi Zsuzsa